Nem dicsérni jöttem. Részemről csak annyit a filmről, hogy ezt csak nagyon odafigyelve, és nem az egyszerűbb filmekhez hasonlóan, csak szórakozásként szabad nézni. Érezni és érteni kell. Majd értelmezni is lehet a rezdülésektől az érthetőbbnek vélt részekig. A film minden apró részletének jelentősége van, és ha odafigyelünk, összeáll a kép.
Az összes hozzászólásból ketten értették, de leginkább dzsonee, aki nagyszerűen össze is foglalta a kommentjében.

Ezt a művet csak most volt alkalmam megnézni. Nem volt rossz, de ezt az álom-valóság összemosódást a Mullholland Drive-ban vitte tökélyre a Mester. Meg abban a csajok is dögösebbek voltak. :-P

Teljesen igazad van...

Sziasztok, én is azokkal értek egyet akik szerint a film nagy része Fred fejében játszódik. Már van egy ideje hogy láttam a filmet de megpróbálom összeszedni a gondolataimat. SPOILER lehet :) Az egyik kulcsa a filmnek a mondat, amit Fred mond a rendõröknek az elején a lakásában, miszerint szeret a maga módján emlékezni a dolgokra, nem feltétlenül úgy, ahogy azok megtörténtek. Maga az alaptörténet szerintem az, hogy Fredet megcsalja a felesége, legalábbis õ meg van errõl gyõzõdve és megöli a feleségét is és a vélt szeretõt - Dick Laurent - is. Amit a film szerintem ábrázolni akar, az a fõhõs, Fred belsõ tépõdése, lelkiismeretfurdalása a gyilkosság után. Amíg õ próbál elmenekülni a lelkiismerete elõl, próbál elmerülni a saját gondolataiban és az emlékeiben élni, addig a lelkiismerete/bûntudata próbál minduntalan a felszínre törni - szerintem ezt ábrázolja rögtön az elsõ jelenet is, amikor látszólag még normálisan él a feleségével (szerintem ez is már csak a fejében él), de a lelkiismerete figyelmezteti - Dick Laurent halott. Az én olvasatomban csak pillanatokra vagyunk a valóságban, például amikor a rendõrök kérdezik ki õt a börtönben. A film elsõ részében még próbál a gondolataiban visszamenekülni oda, ahol a feleségével együtt élt. Persze a lelkiismerete már itt is jelentkezik, a valós világra épülõ gondolatvilág nem tartós. Jelentkezik ez a postán kapott kazetták formájában és a fura fehér arcú figura megjelenésével a bulin. A második rész végén kiderül, hogy a fura figura és a fekete-fehér kazetták összefonódnak, lényegében ugyanazt testesytik meg. Mégpedig szerintem az igazságot, a csúf igazságot. Ezért is fekete-fehér a felvétel, hiszen nem színezi ki Fred fantáziája. A fura figura pedig szerintem az õ gyilkos énje/emlékei. Azért nem csak szimplán az igazi emlékezete, mert a buliban monjda is neki, hogy õ ott van mindenütt, mivel Fred hívta. A gyilkos ösztön és a valós emlékek aztán utolérik, amikor a videó nézése közben ráébred, hogy már megölte a feleségét és feleszmél a börtönben. Itt aztán a gyilkosságok okozta tébolyban elmenekül egy teljesen más álomvilágba, ahol új alakot ölt (Pete Dayton), ezzel remélve tartósabb álomképet. Néhány alaptulajdonsága megvan, pl. a jó hallás (míg Fred kiváló zenész, Pete ezt a hallást az autószerelésben hasznosítja), de igyekszik magát elkülöníteni az igazi énjétõl (pl. amikor megfájdul a feje a zene hallatán). Azt, hogy a Pete testében öltött álomvilágban szeretné újjáélni a régi szerelmet és gondolatban visszamegy az idõben jelképezi szerintem a visszafele robbanó és égõ ház. Természetesen ezt az álomvilágot is belengi az eljövendõ gyilkosság és így a gonosz jelenléte. Az agya számára fõ bûnös, Dick Laurent itt mint maffiafõnök (Mr. Eddy) jelenik meg és a valósággal ellentétben itt Pete csalja el tõle a gyönyörû Alice-t. Természetesen a kapcsolat itt sem lehet boldog és még mielõtt beteljesedne a nõ a képébe vágja, hogy sohasem volt az övé. Ez végképp kizökkenti az álomból, visszaváltozik Freddé, megjelenik a gonosz lelkiiserete/gyilkos ösztöne is és ezután néhány filmkocka erejéig láthatjuk, hogyan is nézhetett ki a való életben a megcsalás. amikor is Renee egy motelben feküdt le Dick-el. A végén az autós jelenet jelentheti azt, hogy Fred nem bírta elviselni a gyilkosság terhét és az elméje örökre elveszett a tébolyban/nem fog már a helyes útra találni (Lost highway, ugye), de jelentheti azt is hogy megtörtént a kivégzés. Én inkább az elsõre szavazok, mivel egyrészt a film inkább Fred érzéseirõl, belsõ tusájáról szól, másrészt az egész filmben nekem a rendõrök úgy jöttek le, mint az igazság keresõi, akik Fred agyában szeretnének rendet tenni...így a vége szimbolikus lenne, hogy Fred agya menekül az igazság elõl. Na, röviden ennyi :)

Néhány héttel ez elõtt láttam elõször filmet a rendezõtõl, a Radírfej volt az. Nagyon tetszett. Ezen felbuzdulva megnéztem ezt is, de bár ne tettem volna. Sajnos csak egy értelmetlen massza számomra az egész.

Ezt a megcsalást nem tudom honnan veszik, de elfogadom, én nem láttam ilyet a filmben. A videokazettáról sincs szó az ismertetõben, pedig azt a feleségével együtt látták sõt még a nyomozók is. Aztán jön az ami az ismertetõben van, és cask a kommentek elolvasása után jöttem rá mirõl is szólhatott ez a film. Nem 3 mûszakban dolgozóknak, hanem szellemi szabadfoglalkozásúaknak való film, akiknek van idejük ilyesmin törni a fejüket. Nekem katyvasz az egész.

Szokásos Lynch, és nem kell ennek értelmet keresni, mondjuk úgy, hogy van egy pár... Értõ elméknek készülnek a Lynch filmek, akik már a legelején tudják, hogy ha jön egy kevésbé értelmezhetõ fordulat, akkor oda az ember 2-3 lehetséges opció közül válogathat. Ez végigmegy a filmen, az ilyen útelágazásokat mindig egyszerre kell értelmezni, mindegyiknek lehetõséget adni, majd mikor vége a filmnek, összerakod az útelágazásokat, hogy melyik illik a legjobban a történet egészére, és valószínû az volt leginkább Lynch fejében is.

Nagyon jó film. A végén a feliratnál a zene is jó (David Bowie). Jókat lehet benne röhögni. Én már többször végignéztem de még most is hangosan felröhögök a maffiózós jeleneteknél vagy mikor a csaj munkára jelentkezik a tagnál.

A Mullholland Drive-val elrúgta nálam a pöttyöst, az Elefántemberrel nagyot mentett amit a legjobb filmjének tartok (és egyben a kakukktojás is az életmûbõl, mert a legkönnyebben értelmezhetõ), ezzel újra pofán rúgott, ettõl függetlenül megnézem majd a maradék filmjeit is, de nem hiszem, hogy nagy szerelmem lesz. Hihetetlenül túlértékelt rendezõnek tartom.


5/10

Lynchtõl számomra a Mullholland Drive az Etalon, azt követi a Twin Peaks sorozat, majd pedig a Blue Velvet.
Abban az esetben, ha ez a film tartja az elsõ 45 percének idegtépõen feszült, brutálisan eltalált hangulatát, bizony talán még a Mulholland drive-ot is megütné. Sajnos a második fele nekem, már kevésbé adta, egy-két részt leszámítva.

Spoiler:"A film értelmezése számomra valahol ott rejlik a saját belsõ, õsi, mélyen elrejtett ösztöneikben. A vegetatív, kiégett fõszereplõ már-már életidegen féltékenységében. Megtud egy információt a barátnõjétõl, teljesen átformálják a negatív gondolatok az agyát, szül az agya egy teóriát, ezt követõen féltékenységében megõrül, és brutálisan meggyilkolja barátnõjét. Nyilván a fõszereplõtõl soha nem állhatott távol a mély, és kiszámíthatatlan agresszió. Ezt követõen börtönbe kerül, és az agya feldob egy menekülési útvonalat, egy képzeletbeli álvalóságot, de sajnos a dolgok nem változnak, mert az ember legalapvetõbb tulajdonságai nem igen formálhatók. Történhetnek nagy változások az életben, de ugyanabba a szarba lépünk az új úton." Spoiler

Amennyiben teljesen más az igazi Lynchi értelmezése, az sem ront semmit az egészen.
Valaha én se kedveltem Lynchet, de õt ahogy már többen is írták, nem értelmezni, hanem érezni kell. Igazán szerzõi mûvész , és ma már a legnagyobbakkal tartom számon. Biztos vagyok benne, hogy Bergman is hatott filmjeire, a Farkasok órája, Suttogások és Sikolyok mindenféleképp, és örülök hogy Bunuel által megkezdett szürreális világot erõsíti alkotásaival.

csatlakozom detox véleményéhez...
Törölt Felhaználó segit egy kicsit az értelmezésében.
Zusammen nagyon megbántam a filmet...

na erre szokták mondani, hogy nem kellene a zongorába sz@rni mert úgy sem értenék. mindenki mindent belemagyaráz ebbe ez alapvetõen elvont és értelmetlen filmbe. mûvészfilmbe oltott -szexista- agymenés az egész. Lynch inkább meditáljon többet filmkészítés helyett. de tudom, csak én nem értem ennek a remekmûnek a komplexitását :P

nem szeretnék itt beletaposni az elméletedbe, de lynch maga mondta, hogy egyfajta természetfeletti figura a fõhõs, értsd: ez nem egy újabb elcsépelt skizós majomkodás, hanem a faszi valóban átváltozik egy másik karakterré és nem õ az egyetlen misztikus figura, mert ugye ott van a nõ vagy a creepy muksó a kamerával.

vagy nem.

Majdnem. A fickó skizo, tehát mindkét férfi õ.

Ezt a magyarázatot honnan merítetted? Ne mond, hogy pusztán a filmet megnézve szûrted le. Vagy ha igen, akkor ez csak egy a lehetséges millióból. Mindenki aki megnézte, hasonlóan tudna egy a film által inspirált sztorit összehozni.
Convar, bízz magadban és nyugodtan vállald ha neked is ez a véleményed: ennek így önmagában se füle se farka.
Amúgy erõs a hangulatteremtõ ereje, szinte módosult tudatállapotba kerültem a végére, tehát végül is jó filmnek gondolom, de történet nem áll össze, de nem is volt ez célja a rendezõnek.

"Bocs, de akkor miért állsz neki egyáltalán egy Lynch filmnek?? A mûvészfilmek nem arról híresek, hogy elsõre megérthetõek, Lynch filmjei meg fõleg nem."

De nekem azok voltak, egészen eddig a filmig. És ezzel az elõzõ kérdésedet is úgy érzem megválaszoltam.


Am kössz a spoiler mögötti magyarázatot, tényleg. Magamtól a büdös életbe nem jöttem volna rá.

de Lynch melyik filmje nem "zagyvaság"? :) az ezelõtti filmjei pl a Radírfej sztem méginkább értelmezhetetlen (egyébként imádom), de ez a Lynch hatás

ez az a film, ami veled marad éjszakára is miután megnézted, hogy aztán reggelig az ágyad végébõl vigyorogjon és hagyjon aludni. csak erõs idegzetû, mûvészfilmekre is nyitott horror-rajongóknak ajánlom, de nekik nagyon.