Programkereső

Téma: Luther

Spoiler
Director7 2011 nov. 28. - 16:17:54 Előzmény Ayrton Corvus
(53/73)
A kereszténység nem szakadt ketté. Nem az keresztény, aki annak tartja magát, vagy valamely felekezethez tartozik. Hanem az, aki betölti az igei feltételeit. Megtér a bûneibõl válogatás nélkül, Isten beszéde szerint, alámerítkezik vízben, betöltekezik Szent Szellemmel, és nem utolsó sorban maradéktalanul betölti Isten akaratát, melynek részletei megtalálhatók a Bibliában, amit egy ilyen ember igen pontosan ismer, és olvasta már párszor elejétõl a végéig, és olvassa folyamatosan... Pl. szereti és támogatja Izraelt, hogy egy Magyarországon igen problémás pontra tapintsak nagy hirtelen!
Válasz
Ford Mustang 2011 júl. 08. - 15:35:22 Előzmény Kpk
(52/73)
Szerintem ne nézd meg... jobban jársz.
Válasz
10/10
Ayrton Corvus 2010 aug. 08. - 12:46:15 10/10
(51/73)
Anno elõször tv-ben láttam, mindig kíváncsi voltam a filmre, ha jól emlékszem a magyar mozik nem is játszották, amikor megjelent dvd-n kicsit drágálltam az árát, a késõbbiekben szinte sehol se lehet kapni, majd az utóbbi évekbe szinte minden multiba kapható volt.
Joseph Fiennes tiszta Luther, ezt a szerepet csak õ játszhatta el.
A többre érdemes Jonathan Firth (aki nekem a Hegylakó Byronja) végre egy rendes mozi filmben is szerepelt, sajnálatos, hogy beskatulyázták.
"Aki Megváltoztatta A Világot"
Lehet, hogy még mindig sötét középkor lenne, ha Luther nem nyitja fel az emberek szemét. Persze idõvel jött volna valaki, de ki tudja mikor.
A papok se olvashatták az újszövetséget, ez annyira gusztustalan. Undorító képmutatás, ami az akkori katolikus egyházat jellemezte.
Teszem fel a naiv kérdést Jézus egyházat, vallást akart alapítani, vagy egyszerûen eljött a földre, mint az ember fia, megkeresztelkedett, magára vette az összes bûnt, majd meghalt értünk a kereszten, hogy feltámadhasson.
Mindig azon röhögök, hogy a Pápa Jézus Krisztus földi helytartója. Azok alapítottak az õ nevében egyházat, akik valójában megölték. Hol van a bibliában Jézus evangéliuma, véletlenül ezt kifelejtették, gondolom csak azért, hogy az emberiséget vagy ezer évig sötétsége taszítják.
A kereszténységet úgy akarják beállítani, mint vallást, egyházat, pedig valójában csak egy értékrend. Sajnálatos módon a katolikus egyházat 500 év elteltével sem sikerült megreformálni. Ezért örülök, hogy idézõjelesen ketté szakadt a kereszténység.
"A legfontosabb a szeret ereje."
Válasz
Kpk 2010 jan. 18. - 16:35:59 Előzmény Heathcliff
(50/73)
Jó film? Én még nem láttam, de érdekelne.
Válasz
Heathcliff 2008 dec. 14. - 12:49:24
(49/73)
Nos, igen, azért írtam. Mert egyszerûen elkerülhetetlen, hogy aki, amint írod, konzekvens, azt ne nevezzék kirekesztõnek. Nézõpont kérdése az egész.
Természetesen tényleg van rossz értelemben vett kirekesztés, szûklátókörûség, szemellenzõsség is, mint írtam, mindenhol, mint ahogyan van rossz értelemben vett zagyválás is.
Mint ahogyan ismerek olyanokat is, akiknek döbbenetesen rugalmas a gondolkodásuk, tõlük egészen távoli eszméket is képesek tolerálni, anélkül, hogy a saját belsõ gondolati rendszerük ezzel sérülne.
Mint kiderül a katolikus egyház példájából, éppen azok hajlamosak a mixelésre, azok a leginkább „befogadók”, azok erõtlenek és védtelenek egy idegen szellemi hatás ellen, akik a legkeményebben vaskalaposak, merevek és elzárkózók, kirekesztõk. Ezért is van az a furcsaság, hogy a legliberálisabb, elvileg toleráns emberek ugyanúgy fröcsögnek, ha nem-liberálissal kell szóba állniuk, mint egy vérkonzervatív. Ugyanúgy merev és rugalmatlan a gondolkodásuk, ugyanúgy félnek elhagyni a saját biztonságos „térfelüket”.
A kettõ valahogy összefügg, és a külsõ gondolati rendszerektõl való függésen alapul; vagyis ha valakinek belül nincs integer tudása, amire támaszkodhat. Akinek van, az viszont néha egészen hihetetlenül rugalmas tud lenni.

A katolikus egyház teljes merevségét jól jellemezte a filmben, hogy nem tudták eldönteni, mit tegyenek Lutherrel: hol máglyára akarták küldeni, hol pápát csinálni belõle. A filmbõl nem derült ki, hivatalosan kizárták-e, mielõtt megnõsült. Én úgy tudom, hogy saját maga rúgta fel az utolsó köteléket, ami a katolikus egyházhoz fûzte. Gyakorlatilag önként távozott, és csakazértis, szinte dacból házasodott. (Természetesen ennek iszonyú sok meghurcolás és rettegés volt az elõzménye…)
De az jól nyomon követhetõ volt a filmben, hogy ahogyan Lutherben megszilárdult és kikristályosodott a belsõ tudás, hit, egy integer rendszer, azzal párhuzamosan vált egyre merészebbé, egyre függetlenebbé a környezete normarendszerétõl – nem félt kigúnyolni a búcsúcédulákkal kereskedõket és eltemetni az öngyilkost stb. – vagyis egyszerre vált bizonyos dolgok felé „kirekesztõvé”, mások felé „toleránssá”; csak már a saját, belsõ hite és nem egy külsõ normakontroll nyomán….
Válasz
montanosz 2008 dec. 13. - 22:13:46
(48/73)
igen,végre egy film amely megrengette a pápista világot))
mármint annak idején L.
persze a protestáns tábor valószínûleg elbukott volna ha nem csatlakoznak tömegesen az evangéliumi gyülekezetek.
és persze a 30 éves -vallás- háború spanyol veresége is jót tett az ügynek.
Válasz
offtopic
Heathcliff 2008 dec. 13. - 20:03:22
(47/73)
Bocs a szóhasználatért. Talán cinikus voltam. Mivel a p.c. elvárásai szerint a kereszténység kirekesztõ. Mert vannak korlátai és szabályai, amik nem nyújthatók úgy, mint a rétestészta, nem lehet gondolomra kiforgatni az írást, úgy értelmezni, ahogy épp kényelmes volna. Ehhez képest a rk. egyház, amely rengeteg "testidegen" dolgot magába olvasztott, p.c. nyelven értelmezve nem kirekesztõ; belefér sok "pogány" szokás, kultusz is.
Talán cinikus voltam. Mert azt látom, hogy a mostani kor gondolkodása, amelynek egyik legfõbb varázsigéje a 'kirekesztés', maga is kirekesztõ. A p.c. elvileg toleráns - a gyakorlatban fröcsög minden tõle eltérõ ellen, megbélyegez és üldöz minden m á s t. Mert ugyanúgy szorong attól, hogy kerek és leegyszerûsített világképét valaki nyomasztóan túlbonyolítja, mint a szent inkvizíció.
Luther egyébként maga is kifejezetten rengeteget dühöngött és hadakozott a sátáni pápaság és a zsidók stb. ellen. Mármint sokszor kifejezetten indulatosan, gonoszul és keserûen, gyûlölködve írt, nem olyan briliáns intelligenciával, kérlelhetetlen logikával, vasfegyelmû gondolatisággal, amire egyébként képes lett volna. Ezt komolyan sajnálom, de hát sajnos nem volt angyal...még így is kiforgatta a világot a sarkaiból, és az újkori európai történelemre kétségkívül õ tette az egyik legnagyobb hatást. Reformáció nélkül egészen más volna a mostani világ. Bibó pont ezt a lehetõséget, mármint a reformáció elmaradását gondolta át az általam már ajánlott Uchrónia c. írásában (amit a börtönben talált ki, '56 után).
Válasz
offtopic
Heathcliff 2008 dec. 13. - 00:16:46
(46/73)
Ez a tanulmány megdöbbentõ példa arra, hogy miféle õsi pogány istenkultuszok virágozhattak tovább zavartalanul a katolikus egyház keretein belül: http://www.bucsujaras.hu/tanulmany/daczo/babba.htm - a Mária-kultusz erdélyi változata kapcsán mutatja ki egy õsi közel-keleti hold- és termékenység istennõ fennmaradt imádatát.
Különben pár hsz-sal korábban felsoroltam néhány olyan tanítását a rk. egyháznak, amik ütköznek a Bibliával. A katolikus egyházat gyakorlatilag szinkretistának lehet tekinteni; kicsit olyan, mint a hinduizmus: az is rengeteg különbözõ vallási kultuszt szívott magába. A katolikus egyház tehát nem olyan kirekesztõ és exkluzív, mint amilyen a kereszténység általában. A világ felé is sokkal nyitottabb a többi egyháznál; a katolikus egyház ezen jellemzõje révén képzelte újra a történelmet Bibó István: http://www.sulinet.hu/tart/cikk/ad/0/17095/1

Brody, egyébként a protestáns egyházakról mi a véleményed?
Válasz
offtopic
Heathcliff 2008 dec. 11. - 23:21:31
(45/73)
Bocs :) már nagyon álmos voltam: nem Mózes 25, hanem Máté 25 példázata, természetesen...
Válasz
offtopic
Heathcliff 2008 dec. 11. - 22:59:55 Előzmény StJust
(44/73)
StJust, nem vagyok biztos benne, hogy jól értettelek. Mintha a hsz-od elsõ felében elvetetted volna a szentekhez való imát, azután pedig mintha elfogadtad volna. Vagy különbséget tettél aközt, ha valaki egy szentet Istennek nevez (mint pl. Erdélyben a Babba Máriát Istennek nevezik) – és az között, ha valaki tudatában van annak, hogy ember az, akihez imádkozik, õ csak közvetít közte és az elérhetetlen Isten között?

Jó. Isten valóban láthatatlan és érzékszervekkel föl nem fogható. De akkor is mindenképpen érdekes kérdés az, hogy valaki miért érzi ennyire elérhetetlennek, megfoghatatlannak?

Isten direkt a vele való kapcsolat miatt teremtette az embert. Lehetetlenség pont ezt egy emberre fölcserélni; hiszen akkor, ugyanilyen logikával egy élõ emberhez is lehetne imádkozni, miért is ne. És valóban könnyû egy embert isteníteni. Aztán, ha ez így legális volna, akkor is volna még egy olyan probléma, hogy mármost kit tekintünk szentnek? Meddig lehet tágítani ezt a fogalmat, kik férhetnek bele és kik nem? Talán a végtelenségig lehetne nyújtani; eljutva az összes õshöz, mint a kínaiak és a rómaiak; vagy a politikusokhoz, sztárokhoz, mint ez a mai kor; vagy a szerelmeshez, ami a leginkább kézenfekvõ.
Aztán ennek kapcsán felmerülnek olyan kérdések is, amikkel a katolikus egyház néz szembe: hogy mármost milyen is legyen az emberekhez való imádkozás formája? Csak úgy, bele a levegõbe, vagy ebben is legyen valami fogódzó, segítség: kép, szobor, ereklye? Hogy még valóságosabbnak, biztosabbnak tûnjön ezáltal az ima?
De hát, tudod: Azt írja a Biblia, hogy Isten és ember között nincs más közvetítõ, mint Jézus Krisztus. Ezzel rövidre zár és lehetetlenné tesz mindenféle kiskaput és kibúvót.
Persze, ennek ellenére azért mégiscsak van kiskapu :): meg lehet találni az emberekben is Istent a Biblia szerint: ha emlékszel rá, Mózes 25 szerint a bárányok és kecskék szétválasztásának az alapja az, hogy Krisztust etették-e, ruházták-e, meglátogatták-e vagy sem ("Mert ha a legkisebbel tettétek, velem tettétek meg"). Aztán itt van ugye a házasság, ami Krisztus és az egyház kapcsolatának kiábrázolója. De ezek a helyzetek, amikor Istent úgymond legális egy emberrel behelyettesíteni, igencsak messze esnek a sztárkultusztól és a szentek közbenjárásától. Vagyishát tulajdonképpen még a közbejárás is belefér: járhat egy ember közbe Isten elõtt: csak hát a közbenjárónak is, és akiért közbenjár, mindkettõnek élõ embernek kell lennie...
Válasz
offtopic
StJust 2008 dec. 07. - 17:11:46
(43/73)
Huhh látom te nagyon egysíkúan gondolkozol, és szeretsz mindenhez szó szerint ragaszkodni. Csak nehogy kiderüljön, hogy a mózesi törvények cseppet szigorúak még neked is ;-) Eddig asztem, lehet veled vitatkozni, de látom nem érdemes,mert ideológiák mentén vagy csak hajlandó eszmét cserélni, sajnálom.
Válasz
StJust 2008 dec. 06. - 23:43:06
(42/73)
Érdekes is lenne, ha benne lenne a Bibliában, mivel, amikor az íródott ez az "intézmény" még nem létezett. Valószínû nem értetted, hogy mit akartam írni, de már az egyel ezelõtti hsz.-omban is kifejtettem,hogy mi a véleményem pontosabban. Ha pedig nagyon pontosan a Szentírás betûi szerin szeretnénk venni mindent, akkor Ádám és Éva is léteztek, hiszen benne vannak a Bibliában és Isten a földet pont úgy teremtette, mint ahogyan az a Genezisben le van írva. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Jézus az Új Szövetségben új "szerzõdést" kötött az emberrel és a szeretet parancsát mindenek fölé helyezte. Ja és ha a bálványimádatnál tartunk, minden anyagi jószághoz való túlzott ragaszkodás, bálványimádat, nem kell ehhez szobrokat, vagy képeket csinálnia senkinek ;-)
Válasz
StJust 2008 dec. 06. - 23:32:42 Előzmény Heathcliff
(41/73)
Én arra gondoltam, hogy egy szent az valamikor egy földi ember volt, teljesen olyan, mint mi, még neki is voltak bûnei, így többen közelebb érzik õket a "távoli" Istennél, ezért hozzájuk imádkoznak, gyakran ugye tévesen, mert, ahogy említettem õk nem tudnak segíteni.Na ez lenne a dolog eltúlzása. De az nem túlzás, ha valakinek megfaragjuk a szobrát, vagy lerajzoljuk, hisz az mûvészet és tisztelgés az adott személy elõtt. Az pedig nem lehet tilos, ha így képezzük le magunknak a szenteket és nem a szoborhoz imádkozunk, hanem a közbenjárásért Istenhez.Ilyenkor nem cselekszünk helytelenül szerintem.
Válasz
Heathcliff 2008 nov. 30. - 10:06:04
(40/73)
Nem vagyok szakember. Nekem is leginkább arra volt jó a 2x való megtekintés, hogy kicsit belenézegettem Richard Friedenthal: Luther élete és kora c. alapmûvébe. És ledöbbentett a nagy különbség. Egyébként R. F. könyve híján is elég picsogós Luthernek láttam Fiennest.
Nekem nem jött be, ennyi. Már a Szerelmes S-tõl is kilelt a hideg. Egyedül az Elizabethben ment el, mint Robert Dudley.
Válasz
piroska103 2008 nov. 30. - 09:57:13 Előzmény Heathcliff
(39/73)
Értem. :) Hát azért én akkor sem azonosítom az egyházat néhány atya tetteivel, mert nem biztos, hogy helyénvaló. Hiszen voltak, akik elítélték Jézust, voltak Ferencek, és még sorolhatnám, de annyit nem tudok leírni, de ettõl még nem az egyház teszi, hanem az emberek, akik, ahogy Lady Marian írta: legyen valaki bármennyire hithû és katolikus, akkor is ember marad. Ebben igaza van. Ha meg a rossz után ítélünk meg egy egyházat, akkor elõbb vessük latba a jót is. Voltak azért olyanok, akik jót tettek a katolikusok között is, nem? Most minek soroljam? Te is tudod.
Azt nem tudom megítélni, hogy milyen lett volna Depardieu fõszereplésével ez a film, lehet, hogy igazad van. Azért jó volt az én szerény lelkemnek ez is. Nekem az a lényeg az ilyen filmekben, hogy esetleg felébresztheti az emberekben a kíváncsiságot, utánaolvashatnak, kinyílhat a szívük. Nekem ez a fontos. Mûvészi szempontból nem tudom megítélni, mert nem vagyok szakember. Ha te az vagy, valószínûleg jobban tudod nálam. :) Én más szemmel néztem ezt a filmet, bocsásd meg ezt nekem. :)
Válasz
Heathcliff 2008 nov. 30. - 01:09:24
(38/73)
Lutherék össz. kb. 12-13 gyereket neveltek föl. Mert náluk kötöttek ki a meghalt testvérek csemetéi is, néhánnyal több, de volt, aki meghalt gyerekkorában.
Igazából a felesége volt a családfenntartó: Katherina von Bora maga volt a német gazdasági csoda: hajnaltól éjszakáig meg sem állt, egyfolytában szorgoskodott: sört fõzött, szekerezettt, zöldséget termesztett, panziót vezetett...
Egy dolgot nem csinált soha: nem olvasta a Bibliát :) Fölöslegesnek ítélte, csak akkor volt hajlandó rá, amikor Luther pénzt ígért neki cserébe.
Ennyibõl is látható, hogy a házasságuk nem volt túl idilli, egymás agyára mehettek. Katherinát csak az anyagi dolgok érdekelték, Luther viszont olymértékben nem törõdött a külsõ körülményekkel, hogy egyszer egy évig rohadt szalmazsákon aludt. Annyira visszaélt önmagával, hogy késõbb emiatt sokat betegeskedett. A fájdalmait Katherina a kor medicinája szerint pl. állati ürülékkel próbálta gyógyítani. Luther ezt unva inkább a borhoz folyamodott, és lazán rá is szokott.
Hát, ennyi pletyka még Lutherre is ráfér :)
Válasz
AvatáR Gil Maerth 2008 nov. 29. - 22:24:22
(37/73)
Megdöbbentõ erejû és lehengerlõ hangulatú alkotás, helyes korrajzzal. Tényleg olyan volt mintha egy kamerát leeresztenénk 1517-be.
azt nem is tudtam, hogy Luthernak felesége volt és hat gyermeke. Persze mindig lehet újat tanulni :)

Mindenesetre ma is aktuális téma...
Válasz
offtopic
Heathcliff 2008 nov. 29. - 20:51:24
(36/73)
StJust, nagyon tetszett, amit írtál. Egy mondatodat azonban nem értettem: "Nem szabad elítélni senkit azért, ha kicsit megfoghatóbbá akarja tenni magának Istent, nyilván ne essen a ló túloldalára é ne kezdjen túlmisztifikálni tárgyakat, az már nem ok." Ez elég kétértelmû, noha elõtte úgy tûnt, meglehetõsen szabatosan fogalmazol. A szentekhez való ima nem teszi megfoghatóbbá Istent, sõt - éppen ettõl válik teljességgel megfoghatatlanná. De hát ezt te is tudod.
Válasz
offtopic
StJust 2008 nov. 29. - 20:10:04
(35/73)
A legnagyobb hiba mindig abban van, ha valaki valamit szó szerint vesz és nem lát bele, vagy nem akar a dolgok mélyére belelátni. Egyrészt ha valaki katolikus, senki sem követeli meg tõle, hogy boruljon térdre szobrok, festmények stb. elõtt, aki ezt viszont megteszi, nem mindegy, milyen indíttatásból teszi. Ha pusztán a szobor vagy a szent miatt, az bálványimádás, mivel a szentek önmagukban semmit nem tudnak tenni, azaz, ha valaki egy szenthez imádkozik, arra kéri, hogy járjon közben Istennél, hiszen õ már a földön jó példával szolgált, Istennek tetszõ életet élt, így közel van Istenhez. Õk példaképek és az egyház jó példaként állítja õket az emberek elé. Az õ példájuk erõt adhat és támogathatja az embert, mindennapi küzdelmében a földön. Nem szabad elítélni senkit azért, ha kicsit megfoghatóbbá akarja tenni magának Istent, nyilván ne essen a ló túloldalára é ne kezdjen túlmisztifikálni tárgyakat, az már nem ok.
És még mielõtt kirobbanna a vita, hogy melyik is az igazi vallás, olvassátok el inkább Lessingtõl a "Bölcs Náthánt".
Ja és a pápa csak akkor tévedhetetlen, ha úgymond "ex catedra" beszél, és ez igen-igen ritkán történik, mondhatni szinte soha.
Válasz
Clearwater70 2008 nov. 29. - 19:36:14
(34/73)
Én ex-róm.kat vagyok (igazi, nem vasárnapi hívõ voltam), és alaposan ismerem kívülrõl-belülrõl, úgyhogy szívesen elmagyarázom.
Kapaszkodj meg:
az õ bibliájukban NEM szerepel sem az 1., sem a 2. parancsolat! Pontosabban van ott egy, mint 1., de az igazi 1. és 2. van vele kicserélve és egyúttal lerövidítve. Ja, hogy mégis mitõl van 10 parancsolatjuk?
Úgy, hogy az utolsót kétfelé bontják... a "Ne kívánd..." kezdetût... :o
A "shortcut" így hangzik:
"Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!"
A teljes képes/szobros lista ki van hagyva. Ezt, ha jól emlékszem, Jeromos követte el, mikor is latinra fordította a bibliát anno. A mai napig a róm. kat. egyházban TILOS bibliát eredetibõl lefordítani, csak és kizárólag a Jeromos-féle latin nyelvû Vulgátát használhatják... :o
Szegények nem is tudnak tehát semmilyen tilalomról... így a hittanórákon sem eshet ezekrõl szó...
Ha vki mégis hall errõl vmelyik protestáns barátjától, és utána kérdezõsködni kezd, akkor a papság ezt többféleképp is magyarázza. Egyrészt (ahogy lenn vki említette) mûalkotásnak nevezi õket, és hogy aki letérdel, az nem a kép/szobor elõtt térdel le, hanem Isten elõtt (vagy akit a mûalkotás ábrázol). Van némi szócsavarásuk az "imádat"-"tisztelet" tárgykörben is. Bár a Biblia mindkettõt egyértelmûen tiltja... Mivel sokuknak nincs üdvbizonyossága, ezért annyira méltatlannak gondolják magukat, hogy közvetlenül Istenhez imádkozzanak, hogy inkább választják a szenteket és Máriát. Hosszú és nehéz probléma ez. Ismerek olyanokat, akik látják a hibákat, protestáns Bibliát olvasnak, nem is gyakorolják az abban tiltottakat - nem is értem õket, miért vannak még mindig ott, de ez már az én problémám. A baj mindig a szemellenzõs vakhittel van.
A "2000 éve Jézus alapította" mondással csak az a baj, hogy AZ EGYHÁZ-at Jézus alapította, a róm. kat.-t pedig Nagy Konstantin, aztán tûzzel-vassal terjesztették. Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy ha vhol nem fogadják be õket, akkor hagyják ott azt a várost, és még a porát is rázzák le a lábukról. Meg hogy "nem mindenkié a hit". De sehol sem mondta, hogy erõszakkal kényszerítsék rá a másik emberre a kereszténységet.
Válasz