Szia!

Újabb közös vonás, mindketten előszeretettel írunk hosszan.

Pont erre céloztam, amikor azt írtam, hogy Gustavo korábban el tudta nélkülözni a "testi szükségleteket".
A kulcsszó: A SZERELEM HIÁNYA!
Érzelmileg vágyott a szerelemre, de ennek híján nem bonyolódott bele semmiféle viszonyba!
Ezért is írtam "megváltozott viselkedésről", s arról, hogy számomra csalódás, hogy annak ellenére létesített testi kapcsolatot Mirtával, hogy szerelmes lett volna belé, s az érzelmei azóta sem változtak iránta!

Afelől egyébként kétségeim vannak, hogy Mirta valóban őszintén szeretné őt, mert ha így volna, akkor le tudna róla mondani, pláne annak tükrében, hogy nagyon jól tudja, Gustavo ismét beleszeretett Lucecitába!
Az "érzelmeit" inkább az Angelináéhoz tudnám hasonlítani, azaz: Szerintem ez nem szerelem, sokkal inkább birtoklási vágy!
Pl. Katy valóban őszinte szerelmet érzett José Julián iránt, mert az sem érdekelte, ha nem lehet az övé, mégis azt kívánta, hogy nyerje vissza a látását, s ha úgy kell lennie, akkor legyen boldog Lucecitával.
Mirta viszont minden aljasságra képes, hogy elérje a célját, úgyhogy szerintem jogosan kételkedhetünk az érzelmei őszinte voltát illetően.

Valóban bonyolítja a helyzetet, hogy Gustavonak sejtelme sincs róla, hogy az általad felvázolt három lehetőség közül kettő egy és ugyanaz, azaz Lucecita a "nagy szerelem", akire annyira próbálna visszaemlékezni, s az "új szerelmet" sem kell szégyellnie, hisz Lucecita mindig is csak az övé volt.

Ez valóban komoly dilemma, s csak úgy lehetne könnyedén feloldani, ha Gustavo megtudná a teljes igazságot!

Az "ártatlanságról" és az "értékcsökkent áruról" annyit: Mirta már eleve is az volt!
A Gustavóval való viszony kezdetekor aligha volt már ártatlan.
(Persze, bebeszélte neki, hogy már korábban is szeretők voltak, de mivel ez hazugság, "Mirta kisasszony" bizony nem volt már "szeplőtlen".)

Lucecita kitartása igenis dicsérendő, hisz nem minden asszony lenne képes végignézni, ahogyan egy szégyentelen perszóna ráakaszkodik a hites urára!
Ugyanakkor az évek során végig kitartott, egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy máshol keresse a boldogságot, pedig valóban megtehette volna, hogy megpróbál új életet kezdeni, mondjuk José Julián oldalán.
Ő viszont soha nem adta fel a reményt, hogy rátalálhat a családjára!

Persze, sikerült felrajzolnod a térképez, még ha nem is mindenben értünk egyet!
A legfőbb ütközési pont Mirta, s az a tény, hogy szerelem híján viszonyt kezdett vele.

Örülök, hogy abban egyetértünk, hogy a sorozat nem mentes az ellentmondásoktól!
Gustavo akkor szilárdan elhatározta, hogy a KISLÁNYÁVAL EGYÜTT Limába utazik, s ezt a szándékát közölte Mirtával is.
Nem kizárt, hogy ha Mirta nem ment volna velük, akkor szakítás lett volna a vége! (Ami jobb lett volna mindenkinek!)

A többi észrevételed is helytálló, ezért is mondom azt, hogy a józan kritika, s az, hogy rámutatunk az ellentmondásokra, még nem jelenti azt, hogy ne kedvelnénk a sorozatot!

Ja és még.... A számodra jó hírt viszont lehagytam az előző posztról. Nézd a következő 1-2 részt, dönteni fog!!!! De tényleg!!!

Szia!

Jogosak a kérdéseid, de szerintem Gustavo még nincs döntési helyzetben.

1. Az első lehetőségről még az sem tudja, hogy valóban létezett vagy létezik-e. Most legfeljebb úgy dönthetne itt pozitívan, hogy élete végéig kitart egy nem biztos hogy létező, nem biztos, hogy megtalálható, nem biztos, hogy még élő, inkább csak álombeli asszony mellett. Szerintem nem igazán életszerű döntés, én nem is várom el tőle. Mert én olyan megértő vagyok vele:)

2. Mirtával tisztázott a dolog. Maga a nő mondta az első együttlétükkor, amikor Gustavo mégis visszakozni akart, hogy elég, ha a vágya hajtja hozzá, a többivel ne törődjön. És ígéretet is tett. Igaz, ekkor még nem volt benne az az opció, hogy egy teljesen új szerelmet is találhat magának, nem csak a baleset előtti asszonyt. Talán ez egy elhamarkodott ígéret volt. Kétségtelen, hogy Mirta így értékcsökkent áru lesz, ha újra piacra kerül....(hú, de körülírtam....) de a nő vállalta a kockázatot.

3. Lucecitával sincs még döntési helyzetben, hiszen hiába faggatta egyre intenzívebben arról a másik emberről, semmilyen infót nem kapott. Eredendően nem ítéli el Lucecitát azért, mert már volt valakije, de szeretné tudni hogy volt, mint volt, ... most még csak simán féltékeny, és zavarja a dolog. Igaz, azon az éjszakán ez mégse zavarta annyira, ő is tovább értékcsökkentette Lucecitát (khm...khm...hogy kell ezt kulturáltan előadni???) Viszont Enrique-nek azt mondja, hogy ő (mármint G.) nem olyan megbocsátó. Ezért talán lehet egy kissé haragudni rá. De a korszellem miatt én még ezért sem ítélem el igazán... Gustavóval ellentétben én nagyon megbocsátó vagyok:)

Ezeket tudtam összegereblyézni neked, belátásod szerint mérlegeld!

Még az előzőhöz...
A baleset előtti Gustavo biztosan nem menne bele egy ilyen helyzetbe, és mást sem hozna ilyen helyzetbe.

Az pedig már csak költői kérdés, hogy Gustavo mit szólna hozzá, ha Lucecita elfogadta volna, hogy ő meghalt és adott volna egy esélyt pl. Jose Juliánnak. Elnéző lenne-e? Tudná-e ugyanúgy szeretni Lucecitát, ahogyan előtte? Hiszen azt tudjuk, hogy ő elvárná az asszony megértését.
Tudom, tudom "ez 120 évvel ezelőtti történet, még nem az emancipáció kora".

Kedves factsmatter!
A Csalarozsikának írt válaszodban jól levezetted, hogy Gustavo milyen lehetőségek, utak között őrlődik.
És ebben benne van az is, hogy mi is az én legnagyobb gondom most Gustavoval. Hát éppen az, hogy csak őrlődik, de nem dönt. Olyan mint egy önző kisgyerek, aki mindent akar egyszerre. Kimondva, kimondatlanul vissza akarja kapni az emlékeit, azt az érzést, azt az asszonyt, akiről, ha nem is tudja biztosan, de érzi, hogy létezett/létezik. Ugyanakkor elfogadja azt is, amit Mirta nyújthat neki, sőt egy rövid időre még Lucecitát is.
Számára Mirta egy önfeláldozó, gondoskodó szerelmes asszony, aki mindenét (testét, lelkét, jó hírét, stb.) rá áldozza és Gustavo ezt mind el is fogadja, bár már a legelejétől tudja, hogy Mirtának nem tudja azt megadni, amire a nő leginkább vágyik, a szerelmet. Ráadásul Gustavo azt is tudja, és még Mirtának is értésére adja, hogy amint megtalálja a múltbéli asszonyát, akkor őt fogja választani és Mirtának fel is út, le is út. És itt is fontos, hogy 120 évvel ezelőtt járunk és akkor milyen más volt a nők megítélése. Ahogyan Gustavo is elítéli Lucecitát, azért, mert már volt férfi az életében (teszi mindezt annak ellenére, hogy fogalma sincs róla, hogy Lucecita mégis milyen viszonyok, körülmények között adta magát valakinek), Mirtára is ugyanez a sors várna, ha ő elküldené, hisz évekig volt egy férfi szeretője. Mi ugyan tudjuk, hogy nem kell Mirtát sajnálni, de Gustavo nem!

Akkor jó:)

Szia!
Olyan rendes vagy, hogy ilyen hosszasan írsz, legalább lehetőséget adsz nekem, hogy én is kiéljem a mániáimat. És mivel kifejezetten kérted, hát jönnek az egyetértő meg a vitatkozó meglátásaim. Nincs menekvés!
Gustavo (mint karakter!): örülök, ha már jobban megérted őt.
Gustavo és az ő szerelmi élete meg testi szükséglete: azért most teljesen más a helyzet, mint az Angelinás korszakban. Akkor már ráébredt, hogy már nem tud szerelmes lenni Angelinába. Persze, becsületből, sajnálatból kitarthat mellette, de az érzelem már elveszett. Vágyott egy új szerelemre, főként érzelmileg. Tudta, hogy itt van egy űr, amit a testiség nem oldana meg. (Senki sem élhet szerelem nélkül, mondta Alvarónak. Hát, a telenovellák már csak ilyenek! Itt kimondják, sőt kibeszélik az érzelmeket.) És ebbe a képbe jött be az ártatlan Lucecita. Akiben mind a két lehetőség benne volt. Egyértelmű volt, hogyha jót akar magának, felé kell mennie.
Most szegénykém teljesen össze van zavarodva. Küzd még azzal az emlékkel, hogy valami nagy szerelem csak volt az előző, amnéziával elfedett életében. Próbálja ezt visszaszerezni?
Vagy fogadja el, hogy ilyen nem volt, és neki Mirtha jutott, aki szereti őt, megpróbálhatná viszontszeretni, és ugye az ágymeleg is adott.
Tehát ebbe a kétválasztásos képbe lép be harmadik lehetőségként - a már nem ártatlan - Lucecita. Akihez valami megmagyarázhatatlan módon vonzódik. Nem tudja, nem tudhatja, hogy az első és a harmadik út ugyanaz. Már eljut odáig, hogy mégis az új szerelmet vállalja fel, erről szól az őrült szerelmeskedős éjszaka. De aztán Enrique megint emlékezteti arra, hogy Lucecita már valakinek az asszonya volt. Ez már nem az az ártatlan Lucecita, akiről anno tudta, tapasztalta, hogy teljesen az övé. Itt a kétségek nagyon erősek… ő ennek a lánynak a mindene akar lenni, ahogy ki is mondja, és ez nem biztos, hogy teljesülhet. Jaja, ez 120 évvel ezelőtti történet, még nem az emancipáció kora.

Lucecita kitartását persze dicsérhetjük, de neki azért most már egyszerűbb a képlet. (Amíg nem tudta, hogy Gustavo tényleg életben van, neki is bonyolultabb volt.) Vallásos, neki a házasság szentség, és tudja, hogy milyen nagy, sodró, szó szerint viharos szerelem volt az övék, és ezt akarja visszakapni. Még ha érzelmileg nagyon-nagyon meg is viseli ez a harc.

Remélem sikerült áttekinthetően felrajzolnom a szerelmi térképet!

Más: persze vannak zavaró tisztázatlanságok, ellentmondások a történetvezetésben. Igen, ez a Limába utazom, de már holnap! is ilyen. Véglegesen elment volna? Szakított volna Mirthával? Vitte volna a lányát is?
Valóban kudarcként éli meg, hogy nem éledtek fel ott az emlékei, így marad neki a biztonságos Mirtha!

Az időmúlás érzékeltetése sem elég világos a sztoriban, pl. a gyerek kb. másfél év alatt nem nőtt semmit:). Vagy ez a holnap elutazunk, és akkor másnapra már a teljes életünk összepakolva, meg a berendezett ház vár…. Mindegy, ezeken tényleg túl lehet lépni. Nyilván sok jelenetet kellett egy forgatási etapban megcsinálni.

Na, elégedett vagy velem? Nem tértem ki mindenre, de lesz még erre időnk később! Így is sok a szövegem….

értelek. nyilván máshogy látjuk mindketten. én ennyire bele sem. élem magam.

Ami a legutóbbi részt illeti:
Mirta nagyon magabiztos, sőt!
Túlságosan is az, de a magas lóról lehet csak igazán nagyot esni!

Alakulnak a dolgok, Lucecita végre maradéktalanul tudomást szerzett a "sarlatán" és Mirta kapcsolatáról.
Dr. Gutiérrez nem tétlenkedett, már a közöttük lévő rokoni kapcsolatra is sikerült fényt derítenie!

Lucecita szerencsére egyre határozottabb, immár nem lehet koholt hazugságokkal félrevezetni!
Tetszett, ahogyan szembesítette a "sarlatánt" azzal, hogy immár mindent tud!
Amaz ugyan próbálta menteni a menthetőt, de Lucecita nem ment lépre, hiába hadovált össze hetet - havat!

Mirta komolyan azt gondolja, hogy dróton rángathatja Gustavót, s még ha megpróbálnák meggyőzni arról, hogy a "betegsége" merő kitaláció, nem hinné el.
Ebben szerencsére nagyot téved!
Még néhány részen keresztül tetszeleghet a "ház úrnője" és a "jóságos Mirta mamácska" szerepében, de utána vége a játéknak!

Éppen ideje már, eleget bitorolta Lucecita jogos helyét, megkeserítette Maria Rosa életét, s éveken keresztül nagy fájdalmat okozott Lucecitának...az egyéb bűneiről már nem is beszélve.
Megérdemli a büntetést - a "kompániájával" együtt!

Ofélia valóban nagyon ostoba!
Ha lenne egy csepp esze, már csak saját érdekében is "átállna a jó oldalra", s akkor talán a börtönt is megúszná, de mindenképpen enyhébb lenne a büntetése!

Szia!

Örülök, hogy tetszett a hozzászólásom! :-)))
A Tieidet is élvezet olvasni, egy védőügyvédnek becsületére válna, ahogyan érvelsz Gustavo mellett!
Lassan kezdenek rám hatni az érveid, s a bosszúságot felváltja a sajnálat.
Mirtát pókhoz hasonlítanám, aki buzgón szövögeti a hálóját, s ő pedig a csapdájában vergődik.
Ettől függetlenül még mindig bosszant, hogy ilyen könnyedén félre tudja vezetni!
Hozzád hasonlóan én is hajlamos vagyok beleélni magam a történetbe, s bicskanyitogató volt hallgatni a "sarlatán" szónoklatát Mirta jóságáról, önfeláldozásáról...
Azt a véleményemet is fenntartom, hogy Gustavonak nagy szerencséje van, hogy Lucecita kitart mellette, ha úgy tetszik, mindent megtesz, hogy kiszabadítsa a "pók" hálójából.
Ugyanakkor sunflower megállapításaival is egyet tudok érteni.
Bizonyos fokig csalódás, hogy Mirta "melegíti az ágyát", még akkor is, ha szabad embernek hiszi magát.
Korábban meg tudott lenni a "testi szükségletek" nélkül, legalábbis semmi sem utalt arra, hogy ebből a célból kereste volna hölgyek társaságát. (Pedig Mirta felajánlkozása mellett Angelina is többször kinyilvánította, hogy nem lenne ellenére, ha "házaséletet" élnének, emellett Angelina egyik barátnője is illegette magát előtte, ő szerelem híján rájuk sem hederített.)
Ezért is írtam arról, hogy némileg változott a korábbi önmagához képest.
Szerintem nagy hibát követett el azzal, hogy belement a Mirtával való testi kapcsolatba, mert így sokkal nehezebb megszabadulnia tőle!

Ezenkívül vannak zavaró ellentmondások: Amikor Mirta bezáratta, Gustavo komolyan megharagudott rá, s megfogadta, igenis "ki fogja bírni".
A "kiszabadulása" után is ferde szemmel nézett Mirtára, ha jól emlékszem, odavágta neki, hogy csakis a saját erejéből sikerült kiszabadulnia, hisz végül az orvos is belátta, hogy nem bolond.
Ha a "jótevő" Mirtán múlik, talán még azóta is bezárva lenne!
Ezután kinyilvánította, hogy továbbra sem mondott le a limai utazásról, s közölte Mirtával, hogy ha akarja, elkísérheti, de ha nem, úgy is jó.
Ennek tükrében kissé furcsa ez a hirtelen pálfordulás, az, hogy arról beszél, miszerint "mindent neki köszönhet, s mennyire hálás Mirtának, stb."
Ez talán magyarázható azzal is, hogy a limai utazás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mindenesetre számomra akkor is furcsa!
Ahogyan az is, hogy ezúttal ódzkodik felvállalni a Lucecita iránti érzelmeit, amit pedig korábban büszkén megtett, s eszébe sem jutott szégyenkezni miatta.

Szerencsére Enrique megkezdi a hálóból való kiszabadítást, s ezek után már semmi akadálya, hogy vállalja az érzéseit.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Megértem, hogy bosszantottak egyes hozzászólások, épp ezért kellett volna már hamarabb is írnod, hogy eszmét tudjunk cserélni.
Az még nem bántás, ha kulturált formában ütköztetjük az érveinket! :-)
(Ha pedig valaki annak tekinti, lelke rajta!)
Én soha nem tettem, az észszerű érvelést mindig elfogadom, csak az esztelen vagdalkozást nem szenvedhetem.

Úgy emlékszem, a színészi játékról szinte kivétel nélkül elismeréssel szóltunk annak idején.

Úgy látszik, vannak bennünk közös vonások!
Én is kb. annyi telenovellát láttam, amennyit Te említettél, a Luz María volt az utolsó.
Most már én sem tudnék újba belekezdeni, éppen a korábban említett dolgok miatt.

Sajnos én sem vagyok mentes némi partizánlányos vonásoktól, ez jó és rossz is egyben, sokszor nekem is nehéz visszafognom magam, de igyekszem fékezni az indulataimat, s csak akkor írok, ha már kellőképpen lehiggadtam.

Melyik megállapításommal nem értesz egyet?
Nyugodtan írd le, nem haragszom meg érte. :-)

Igen, meg lehetett volna... de ilyet nem írtak a forgatókönyvbe:) Nyilván kitalált történet, és vannak meseszerű elemei, de attól még én komolyan veszem. Különben nem írogatnék ide. Olyan mintha személyes ismerőseim lennének a szereplők, az ő életük egy szakaszába kukucskálok be.

ezt amiatt írtm csak, mivel megérted a férfi testi szükségleteit és ezáltal a Mirtával való kapcsolatot is. emiatt írtam hogy ilyen alapon akkor azt is meg lehetett volna érteni ha Lucecitának is van más és utána bocsánatot kér. amiatt tartom mesének mégis, mert valóságalapja nem nagyon van.

De én az egészséges nő testi szükségleteit is megértem:) Nem írtam ezzel ellentétes dolgot sehol sem:) Most ugyan nem értem az összefüggést a testi szükséglet és a mese kritériumai között, de nem baj....
Én ezt a hozzászólást is komolyan veszem. Ahogy a jó meséket is.

megérted a férfi ember testi szükségleteit… egy egészséges nőnek is ugyanúgy vannak szükségletei… ennyi erővel Lucecita is kamatyolhatott volna mással. mondjuk igen, ebből látszik hogy ez a sztori tényleg mese és nem érdemes komolyan venni.

Gustavóról van szó, tehát jövök a kis kardommal, és szúrok, vágok:))) Azért az az első felajánlkozás elfogadása szerintem már hónapokkal az együttélésük megkezdése után volt... és G most itt mégsem a vele egy fedél alatt élő feleségét csalja meg, mint a régi esetben lett volna. Meg érzelmileg is teljesen más állapot volt...

Szia!

Élvezettel olvastam a hozzászólásodat.
Nem lapozok már vissza, hogy ki mit írt a színészekről, de már leírtam, hogy engem mi bántott, kiadtam magamból, nincs az előzménynek jelentősége. Csak nem akarok senkit indokolatlanul megbántani. Életem során én kb. 4-5 telenovellát láttam nagyjából végig, és valóban mind még 2000 előtt készült. Most már nagyon-nagyon nagy ösztönző erő kellene, hogy egy újabba belefogjak. Még Christian Meier gyönyörű mosolyáért és többször mutogatott felsőtestéért sem tudnék egy Cosita Lindát (2013/14) megnézni:)

Valóban vannak bennem partizánlányos hajlamok, most is volt ingerenciám arra, hogy egy hozzászólásra rádobjak egy kérdésbombát, de aztán a harcos énemet legyőzte a diplomatikus. Nem is nekem címezték, és jobb a békesség.

Az utolsó megállapításoddal én még mindig vitatkoznék, de most inkább nem teszem.

Úgy tűnik a te szemléleted inkább realista, az enyém inkább idealista. Nem vagyunk egyformák, nem is kell annak lennünk.

Hogy hány évig illene Gustavonak várnia? Hát ő nem várt semeddig, amikor Mirta először felajánkozott neki, akkor egyből belement a játékba. Utána mondta is, hogy úgy érzi hiba volt, de ennek ellenére sem tartotta távol magát tőle. Ebben is tetten érhető az a jellembeli változás, amit Csalarozsika fogalmazott meg, hiszen annak idején a Mendoza házban kerek-perec kirakta Mirtát a szobájából, amikor ott kínálkozott fel neki. Pedig biztosan akkor is voltak férfiként testi szükségletei.
Számomra sem kell, hogy szuperhős legyen, megelégednék azzal az állhatatossággal és tisztességgel, ami a sorozat elején meg volt benne. Remélem az emlékeivel együtt, ezeket a tulajdonságait is visszakapja majd.

Többen is írtátok, hogy milyen jó volt a tegnapi rész. Nekem is nagyon tetszett. Lucecitáéktól már régóta ezt a határozottságot vártam Mirtával szemben, amit Modesta mutatott. Tetszett Lucecita kombinálása is az áldokival kapcsolatban. Enriquere pedig már tényleg nagy szüksége volt Gustavonak. Már várom a mai részt.

Szia Malvin!

Már nincs sok hátra, "Mirta napja meg vannak számlálva"!
Egyik hazugság derül majd ki a másik után, ez már csak így szokott lenni...Amolyan dominó - effektus.

Angelina mellett ő az egyik olyan szereplő, akit egyáltalán nem tudok emiatt sajnálni! (Hozzájuk csatlakozik Ofélia is.)

Örülök, hogy mindenkinek tetszett a tegnapi rész! :-)))
Ezért is írtam többször, hogy rövidebbre kellett volna fogni a történetet, mert akkor talán több ehhez hasonló epizódban lett volna részünk! :-)

Szerintem Lucecita hozzáállására immár nem lehet panaszod, nagyon határozottan viselkedett!
Enriquének is helyén van az esze és a szíve is, s ha most még nem is tudta meggyőzni Gustavót, hamarosan sikerrel jár!

Mirta immár Modestáék kezében van, hisz pontosan ismerik az igazságot.
Arra pedig ő sem hivatkozhat, hogy ha a "szívbetegségével" kapcsolatos hazugságra fény derül, abba Gustavo beleőrül, úgyhogy Damoklész kardja immár ott lebeg a feje felett, bármikor lelepleződhet.

Hamarosan eljön az igazság pillanata, szerencsére már nem kell rá sokat várni!