Itt van képekben

Szia!

Kinyitod az üzenetküldés ablakot és baloldalt látsz egy ikont, tallózás felirattal. Rákattintasz és bemész a saját könyvtáradba. ott kiválasztod a képet egy megnyitással. 1000x800 pixelnél kisebbet rakjál be lehetõleg.

Ha már itt tartunk, adj tanácsot, légyszíves, hogy képeket hogyan kell belinkelni ide. Néhány hónapja van csak internetünk, sok mindent megtanultam már, lépésrõl-lépésre, még több dolgot azonban csak szeretnék megtanulni, ez lenne az egyik.
Nagyon sok olyan fénykép, festmény, vagy rajz van, amit szeretnék másokkal megosztani, de emiatt a bénázás miatt nem sikerül.
Remélem, nem túl bonyolult, elõre is megköszönöm, ha segítesz. Szia.

Errõl beszéltem.

Õk a világ legjobban menedzselt tenorjai voltak. Mindhárman kitûnõ énekesek voltak, természetesen, de a világ, - 6 milliárd ember, - legjobbjainak kikiáltani valakiket, ahhoz igen nagy bátorság kell.
A képzõmûvészet világa, - amirõl te is beszéltél, - az meg egy egészen átláthatatlan, trendeken, képzõmûvészi és kritikusi hálózatokon, üzletemberi összefonódásokon átnyúló kapcsolatrendszer, amibe egy átlagember soha nem fog tudni belelátni.
Régi, egyszerû emberek által megfogalmazott elv, hogy ha én csinálok egy krikszkrakszot, egy hajítófát nem ér, ha ugyanezt Picasso aláírja, akkor a mûvészvilág hasra esik tõle, hogy milyen hatalmas alkotást tett le a mûvész az asztalra.
Én az absztrakt mûvészetben azt tudom értékelni, - teljesen szubjektív dolog, amit mondok, - ahol érzem a mesterségbeli tudást. Mondok egy példát.
Picasso egy valóban hatalmas jelentõségû festõmûvésze a 20. századnak, nekem mégis sokkal jobban tetszik, és sokkal többre tartom Salvador Dalí munkásságát, miután olyan elképesztõ mesterségbeli tudása volt, amit nyugodtan nevezhetünk zseniálisnak. Vannak olyan képei, ahol elsõ ránézésre egy szép tájat, vagy utcarészletet látunk, de ha jobban megnézzük a képet, a háttérben Voltaire arcképe rajzolódik ki a részletekbõl. Elképesztõ. Ez egy tudás!
Nem tudom, mennyire ismered a dzsesszt. Rengeteg stílusirányzatot foglal magába ez az elnevezés.
Van az úgynevezett free dzsessz, ahol az átlagos hallgató száma élvezhetetlen, ritmus és dallam nélküli, kakofonikus, összevissza zenélésnek hallatszó valami szól.
Közepes, vagy gyenge képességû zenészek egy idõben ilyet játszottak, mert azt gondolták, hogy az átlagos nézõ, vagy hallgató úgy sem tudja megmondani, hogy jó-e, amit õk csinálnak.
Aztán jöttek igazi nagyságok, pl. John Coltrane szaxofonos, aki elõtte tíz évig hagyományos dzsesszt játszott, azóta is meghaladhatatlan színvonalon, és amikor elkezdett free dzsesszt játszani, akkor kiderült, hogy hoppá!, ezt így is lehet? Mert abban is zseniális volt.
És akkor rögtön ki is derült a többiek szélhámossága.
Úgy vettem észre, hogy a mûvészetben - ez talán mindig így volt, de manapság százszorosan igaz, - a szövegnek, a dumának, a minél lila gõzösebb megfogalmazásnak van talán a legnagyobb szerepe.
Ha egy neves festõ ráfest egy vászonra két vonalat, és aláírja mondjuk, hogy "Metamorfózis", akkor neves mûkritikusok, komoly arccal, hosszú tanulmányokban kezdik méltatni a festõ nagyságát, és kielemzik az illetõ kép többrétegû mûvészi mélységeit.
Itt tartunk.

Ezt a képességet, -mármint,hogy valaki képes elhitetni másokkal,hogy sokkal több,jobb,szebb,mint valójában- tényleg irigylem.
Sajnos manapság rengeteg ember él ebbõl, sok valódi tehetség pedig elkallódik,mert esze ágában sincs így élni, hisz ez óriási erõfeszítést,rengeteg energiát igényel.
Néha elgondolkodok,hogy Pl Schobert Norbi, Hajdú Péter stb. hogy bírja ezt a sok ostobaságot, ezt az állandó hazudozást,amivel hétrõl hétre címlapra tetetik magukat.
Az igazság az lehet,hogy élvezik, kellõen primitívek hozzá,hogy ez kitöltse az életüket.
Valószínûleg minden értelmes ember menekül attól a közegtõl,amiben õk fürdõznek.

Jól ismerem a zenész szakmát. A magyar cigányprímások között olyan virtuóz, elképesztõen magas szintû hegedûtudással rendelkezõ zenészek vannak, akikhez képest Mága Zoltán csak egy tehetséges tanítványnak a szintjét üti meg. És egyik sem ilyen gazdag, még csak megközelítõleg sem.
Mága nagyon jó zenész, természetesen, de ez a hatalmas felhajtás, ami körülötte zajlik, mindenképpen indokolatlan.
Príma Primissima díj, Budapesti díszpolgárság, stb. Mire föl?
Az nagyon szép dolog, hogy adakozik szegény gyerekek számára, de azon kívül nem tudok olyan nyomós okot, ami ezt a sok díjat, és médiafigyelmet megindokolná.
Arról nem is beszélve, hogy akármilyen felkapott, és világot járt zenész valaki, ilyen roppant vagyonra - csak a fellépti díjakból - fizikailag lehetetlenség szert tenni, pláne egy viszonylag fiatal ember számára.
Mága Zoltán mûvész úr vagyonosodását természetesen nem vizsgálta meg eddig senki, fel sem merült ez a kérdés, pedig lehet, hogy napvilágra kerülne néhány érdekesség.
Én eddig csak olyan mûsorban láttam õt játszani, ahol tökéletes eleganciával, átszellemült arccal, playback-rõl hegedült, szép, ismert dallamokat, le a kalappal. Virtuóz, technikailag valóban nehéz darabot még nem hallottam tõle. Bár lehet, hogy arra nincs is szükség. Nem tudom...
Másrészt, amikor a fõzõmûsorban nyilatkozott a többiekrõl, megjátszott szerénységgel, de mindenkivel éreztette, hogy õ milyen sokra vitte, ami viszont eléggé visszaütött, mert csak azt érte el vele, hogy a többi vendég, ahelyett, hogy "hasra esett" volna a rezidenciájának valóban elképesztõ gazdagsága láttán, inkább lenézték a felkapaszkodott, önmagát fontos embernek gondoló, de igazából semmiféle különleges tulajdonsággal nem bíró "mûvészt".
Mága egy közepes képességû hegedûs, az viszont igaz, hogy zseniálisan tudja eladni magát, pontosan tudja, hogy a nagyvilágban járva, mindenki "megeszi", ha egy fehér öltönyös, elegáns ember szép dallamokat játszik hegedûn, mosolyog, udvarias, és kulturált hanghordozással beszél.
Ebben, hogy õ eddig eljutott, hosszú évek kemény, következetesen felépített munkája van, szép lassan küzdötte magát egyre feljebb, egyre elõkelõbb helyekre sikerült eljutnia, végül még uralkodóházak ajtaja is megnyílt elõtte, és ma már saját maga is kezdi elhinni, hogy igazi nagy mûvész.
Ez is egy képesség, el kell ismerni.

Azt hiszem, hogy nagy hiba lenne Mága Zoltánt lealázni, akit Orbánékkal, Vonáékkal, Semjénékkel, és persze a kabinet gyilkos példaképével, H.Miklóssal szemben, világszerte mindenki elismer, így csodálatos játékát nem csak a magyar sznobok élvezik évrõl évre, hanem külföldi hírességek is szívesen hallgatják, köztük a Római Katolikus Egyház feje is!
Egyébként elképesztõ, hogy neked még pl.Nino Rota mûvét említve is csak egy szánalmas önsajnálatra futja.