Nem tudsz megsérteni. Én sértettelek meg téged. Sajnálom. Sajnálom, hogy sértõn írtam. Túl nyers voltam, másképp kellett volna, de a lényeg akkor is csak ugyanaz. Sajnálom.
Amiket leírok, abban nem én vagyok a fontos (a fórum nem is azért van, hogy egymásról beszélgessünk). Én ritkán írok másról - adamnagynak írtam személyesen, szorosan azokhoz a tényekhez kötõdve, amiket leírt magáról, attól nem tértem el, és nem kezdtem el róla fantáziálni. Te viszont hol ezt, hol azt képzelsz rólam, miközben nem értetted meg a tényt, amit írtam. Meszagról általánosságban írtam, abban már volt fantázia, de õt már négy éve ismerem. Ahogy Ráhelt, kgyurit, dantont és csengõzolit is. Általában nem foglalkozom mások személyes dolgaival, nem szokásom kérdezõsködni.
Azért nem, mert igyekszem tartani magam ahhoz az elvhez, hogy az információért, amihez hozzájutok, FELELÕS VAGYOK. Felelek azért, hogy mit kezdek azzal, amit megtudok másokról. Akirõl sokat tudok, azért az emberért nagyon felelõs vagyok. Akirõl keveset, azért kevésbé. (Ha belegondolsz - ezért veszik könnyen az emberek az abortuszt. Hiszen a magzatról igazán keveset tudnak. Egy öreg ember halála sokkal megrázóbb, mert róla már sokat tud a környezete. Az ellenséget is addig könnyû megölni, amíg teljesen idegen, és ezért nem lehet iránta felelõsséget érezni. Aki fényképeket talál a megölt ellenséges katona zsebében, és tudja, hogy gyerekei vannak, akik hazavárják, azt kínozni fogja a bûntudat, hiszen így már nem egy fantomot ölt meg, hanem egy embert, akiért felelõs).
Amit adam leírt magáról, arra nem azért tértem vissza, mert bunkó akartam vele lenni, hanem mert fontosnak éreztem az élete szempontjából és segíteni akartam neki. Amit leírtam, azon én is keresztülmentem, és tudom, mennyire nehéz.
Amit magamról másoknak leírtam, azzal felelõssé tettem õket; egyáltalán nem könnyû terhet tettem a vállukra. Miért terheljek meg magammal még több embert? Miért írnék magamról neked? Mi közöm van hozzád, és neked mi közöd van hozzám? Mi szükséged lenne arra, érdeklõdj irántam? És nekem mi szükségem lenne az érdeklõdésedre? Miért bízzam rád magamat? Te felelõs lennél értem? Vállalnád a terhét annak, amiket leírok? Nem hiszem.
Sajnálom, de tényleg nem tudok mást írni, mint ami miatt megsértõdtél - még nagy vonalakban sem kell, hogy érdekeljelek. Nem bántani akarlak vele, de nem szándékozom magamról irkálni neked. Sajnálom, ha ez sértõ.
De tudod mit? Írj magadról te! :D (Vicceltem... nem vagyok rá kíváncsi).

Látom te is az a tipus vagy, akivel totál fölösleges vitatkozni...

Igen, biztosan igazad van. Jó, hogy közbeszóltál, és hogy ezt írtad, köszönöm, rendes tõled.

Ebben sok igazság van. Ajánlok egy cikket hozzá (amúgy is szóba került itt régebben Freud): http://www.tenyek-tevhitek.hu/csaktagoknak/freud-hazugsagai.php?z9184mn0x - Zsiga, te kis hazudós!
Két mondat különösen érdekes belõle: "a betegek egy csürhe, arra valók, hogy megéljünk belõlük."
És: "Ha az igazat akarod képviselni, soha ne lépj be egyetlen szervezetbe vagy pártba se."

Én is találtam egy dalt, ami megtetszett: http://www.youtube.com/watch?v=0Mawowwamuo&feature=g-vrec - külön a te figyelmedbe ajánlom a félszemû szimbólumot az elején....

Nem baj, ha még csak nem is észlelted, hogy tudok gondolkozni. Lényeg, hogy legalább az idézeteket el tudtad olvasni. Enélkül úgysem veszed kezedbe a Bibliát. Így legalább nem fogod azt mondani, hogy nem tudtál róla, mert analfabéta bantuként tengõdtél a Kalahári sivatagban.
Szóval, tehát újra: "Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat. Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek! Õ pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem gyõzi meg õket, ha valaki a halottak közül feltámad."
Tehát - legalább azt tudod, mit ír a Biblia. Most már nem vagy bantu néger.
Leírtam mindent, amivel valaki ebben a világban és a következõben is boldogulhat.
Aki a kárhozatot választja, annak mindig nyitva áll balra a második ajtó.
Isten eddig sem volt, és eztán sem lesz szívbajos. Nyugodtan ki lehet maradni a jövõbõl... "Kiméne azért Lót, és szóla az õ võinek, kik az õ leányait elvették vala, és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helybõl, mert elveszti az Úr e várost; de az õ võinek úgy tetszék, mintha tréfálna."

Teljességgel mindegy, hogy rólam mit gondolsz, mert nem én vagyok a Megváltó Isten, nem rám van szükséged. Piszkálhatsz, lenézhetsz, ahogy akarsz, NEM ÉN VAGYOK AZ, AKIRE SZÜKSÉGED VAN. Semmi bajom se lesz tõled. Nekem nem tudsz ártani - és én sem tudok ártani neked. Ártani csak magadnak tudsz.
Az a lényeg, hogy Istennek mit felelsz, ha kérdez - mert ez a TE ÉLETED DÖNTÉSE.
És persze mindenki másé is.
MINDENKI DÖNT Isten felõl, SENKI nem mondhatja, hogy kimarad a buliból, és õ csak semleges megfigyelõ marad.

Ugyan nem akarod meglátni, de mindannak a politikai játszmának, ami a világban most zajlik, Õ van a mélyén.
Ez az egész nem Bajnai, Vona, Sarkozy meg Obama stb körül forog. Te csak õket látod...
Sok mindent látsz, sok mindent nem - de egy biztos - akármit is látsz, ha nem jó a nézõpontod, nem fog értelmes egésszé összeállni a kép.
Én próbáltam segíteni. Akár kell a segítség, akár nem, ez a jövõn nem változtat. Mindenképp bekövetkezik.
Teljesen mindegy lesz, hogy rólam mit gondoltál. Már most is teljesen mindegy.
Akármit is gondolsz a világról, vagy a világban szereplõ entitásokról - a világ tõled függetlenül mûködik, és nem igazodik hozzád. Akár érdekel, akár nem, akár észreveszed, akár nem, akár tetszik, akár nem, a világ halad a maga útján, és semmivel nem állíthatod meg.
A világ objektivitását Jézus így fogalmazta meg: "Hasonlók a piaczon ülõ gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok." Hiába sípolsz vagy sírsz - a világ nem fog sípolni vagy sírni miattad, hanem azt csinálja, ami neki tetszik.
A fórumozgatással vagy eljutsz valamiféle igazságra (akkor van haszna a számodra) - vagy jópofáskodsz, esetleg megpróbálhatsz másokat lenyomni (akkor nincs hasznod belõle).
Én sokat tanultam a fórumozásból. Ugyan nem tõled.... de volt, aki nagyon jó mesterem lett.

És a másik, ami fontos - ha azt írod: te CSAK a Bibliából tudsz idézni? - ezzel teljesen semmibe veszed Istent. Pedig Õ a világon a legnagyobb úr, övé a mindenség, minden hatalom az övé. És úgy beszélsz róla, mint egy senkiháziról... még engem is többnek tartasz nála, hiszen az én gondolataimra vagy kíváncsi, de Isten szavaira nem.
Ha tudnád, hogy kit vetsz meg, kit veszel semmibe.... az egész világmindenséget Õ teremtette, a Szavával.... és pont az Õ Szava nem kell neked; talán azt hiszed, az én szavam többet ér nála? Vagy a tiéd többet ér? Neked jobb ötleteid és frappánsabb gondolataid vannak Jézusnál?
Nekem biztos, hogy nincsenek.

Karl Barth-ot, a XX. sz. egyik legnagyobb filozófusát egyszer megkérdezték, mi volt a legmélyebb, legnagyszerûbb, legfontosabb gondolat, ami valaha is eszébe jutott. Azt felelte: az, hogy Jézus szeret engem.
Hát igen, ez a lehetõ legeslegeslegnagyszerûbb gondolat, ami valaha is valakinek az eszébe juthat :)

Tudod, minden viszonyítás kérdése. A te inerciarendszeredben Isten kisebbnek és kevésbé fontosnak látszik nálam, inkább rám lennél kíváncsi. Sõt, azt is hiszed, hogy a nagyszerûségedet és önálló gondolataidat azzal bizonyítod, hogy ezt írod...
Hát, azt ajánlom, változtass az inercián.

Köszönöm ezt a roppant egyenes, építõ, bölcs és tisztaszívû hozzászólást :D
Végre!
Látod, pont ezért nincs szükségem nyálas hódolókra :D
Megvagyok behízelgõ rajongók nélkül is.
Jézus nem véletlenül hajtotta el magától azokat, akik pont ugyanilyen szemforgatóan, sima szájjal zengtek róla dicshimnuszokat.
Mert amögött is pontosan az volt, mint amiket ide összehordtál - fröcsögõ gyûlölet.
Aki barát, az nem hízeleg. Aki hízeleg, az hamiskodik.
Bár ezt te nyilván nem tudod elképzelni - de komolyan, egész nyugodtan, bármit mondhatsz rólam :D Hogy eztán miket képzelõdsz és hordasz össze mindabból, amit eddig se értettél, az csakis a te saját életedre és lelkivilágodra fog hatással lenni, rám nem.
Fogalmad sincs Isten hatalmáról. Jézus megmondta: EMBEREKTÕL DICSÕSÉGET NEM NYEREK.
"És nem akartok hozzám jõni, hogy életetek legyen! Dicsõséget emberektõl nem nyerek. De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek: Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jõne a maga nevében, azt befogadnátok. Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsõséget, és azt a dicsõséget, a mely az egy Istentõl van, nem keresitek? Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek. Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt õ. Ha pedig az õ írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?"

Ez téged egyáltalán nem érdekel; sem most, és talán soha nem is fog...
Ugyan mit akartál tõlem eddig, amíg itt sündörögtél körülöttem?? :D
Rettenetes nagy veszteség ért, hogy nem hízelegsz tovább :DDD

Majd más örül neki :DDDDDD

Ami az érzéketlenséget illeti - de, azt gondolom, az emberek általában érzéketlenek. Pál apostol ezt írta a korinthusiaknak: "A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult. Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben. Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket." Ézsaiás próféta pedig így írt: "Akkor meglátod és ragyogsz örömtõl, és remeg és kiterjed szíved."
Ahhoz, hogy az ember képes legyen odafigyelni másokra vagy önmagára, helyet kell csinálnia hozzá magában. Ki kell tárnia a szívét. Ez a megértés, a megismerés útja, és ez tényleg nem megy könnyen.
"Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, a mint ismernie kell." Amikor az emberek szakítottak a jó és gonosz tudásának fájáról, azt hitték, ezzel el van intézve a megismerés - pedig nem, ilyen varázslatos és olcsó módon semmit sem lehet megismerni. Hajtotta õket a hiányérzet, de a hiány nem kívül volt, hanem bent, a saját szívük felé. Nem volt elég hely a szívükben. Azt kellett volna kitárni, és akkor eljutnak arra a megértésre, ahol már nem vezeti õket a hiányérzet az érzéketlenség és elsötétedés és bekeményítés felé. Önnön szívemet semmi sem pótolja. Ha a saját szívem nem elérhetõ, akkor semmit sem tudok igazán elérni, sem birtokolni.
A közönyrõl, érzéketlenségrõl egy jó kis dal: http://www.youtube.com/watch?v=YtqPjZpUfZE - itt a szövege, mert kissé nehezen érthetõ: http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/24023/elisabeth-musical/a-vidam-apokalipszis-zeneszoveg.html

Nos, hogy miért így válaszoltam. Leírtam egy meglehetõsen tökegyszerû dolgot (magamról), amit nem lehet félreérteni. De neked sikerült. Totál marhaságot kérdeztél, és még utólag se vetted észre. Két dolog lehetséges: vagy buta vagy, amit nem feltételezek - vagy csak nem figyelsz, mert nem is érdekel. Az NEM BAJ, hogy nem érdekel, sõt örülök neki. De ha így van, akkor legalább ne palástold egy hamis, tolakodó nyájassággal. Marha nagyot szívtam egy hasonló stílusú emberrel - nem mertem neki ellentmondani, nem mertem megsérteni, hiszen annyira kedves... teljesen alárendelõdtem neki, baromi sok energiát fordítottam rá, és igencsak soká esett le, hogy mindaz, amirõl azt hittem, összeköt minket és egyetértünk benne - az valójában nem is érdekli. Nekem ez nagy csapda volt és nagy hiba. Úgyhogy hiába vagyok kedveskedõ egy kedveskedõ emberrel, azzal se magamnak, se neki nem teszek jót.
Éppenséggel nem ez volt az elsõ dolog, amit ennyire félreértettél; de legalább hamar kiderült és legalább átlátom, hogy ez csak egy sikeres kommunikációs technika, de nem valódi egyetértés.

Azt hiszem nem értettél meg. Szakártó-t írtál, arra céloztam freudi elszólásnak titulálva.