Ok,feladom :)

Vannak homoszexuálisok, ez tény. Te nem akarod tudomásul venni, a te bajod. Nõ vagy, ergo nem is értem, miért vagy ilyen elutasító.

Nézd, ahhoz, hogy valakit meggyõzz valamirõl, elõször is meggyõzõdéseidnek kellene lennie. A meggyõzõdéshez az szükséges, hogy egy állításnak utánajárj, és megpróbálj bizonyítékot szerezni arra, hogy az állítás igaz vagy hamis. A bizonyítékokból lesz egy saját, önálló állításod (ami vagy alátámasztja, vagy cáfolja a kiinduló állítást); és ezekkel (az általad összegyûjtött) érvekkel meg is tudod védeni a saját állításodat. Ebben van valami megGYÕZõdés; de ha harc nélkül átveszed és papagáj módjára ismételgeted mások állításait, amiknek összefüggésrendszerét nem érted, abban nincs megGYÕZõdés. Ha pedig nincsenek meggyõzõdéseid, tehát magadat nem gyõzted meg (mondjuk a homoszexualitásról), akkor hogy tudnál bárkit meggyõzni? Fõleg engem? :)))

Nézd, mindenkinek joga van a boldogsághoz, meg ahhoz is, hogy boldogtalan legyen.
Idézd, hol tagadtam ezt (vagy bármiféle egyéb) jogot? Tudod idézni? Nézd, veled nem az a baj, hogy "bántani akarsz", hanem hogy nem emlékszel arra, hogy mit írtam le. (Talán csak nem figyelsz vagy nem érted, nem tudom). Nem az én szövegemre reagálsz, hanem azokra a politikai gumicsonttá rágott közhelyes mondatpanelokra, amik a fejedben felvillannak. (És nem elõször). De azokat én nem írtam se le, se körül. Talán olvasd el lassabban azt, amit kommentálsz. Velem is elõfordult már, hogy annyira "tudtam", hogy a másik mit írt, hogy abszolút félreértettem. Mert olvasás közben a prekoncepcióm járt a fejemben. Az volt a szerencsém, hogy miközben írtam a választ, újra elolvastam az õ szövegét, és akkor láttam, hogy teljesen másról írok, mint az õ gondolatmenete. (Egy bonyolult teológiai szöveg volt Pál kegyelemfelfogásáról).

"Nyilván a különbözõ helyekrõl begyûjtött hím prostik pszichés és lelki világa általában eltér a "normálistól", de gondolod a hetero prostiké nem?"
Ld. a mellékelt képet. Tolouse-Lautrec, aki bordélyban lakott, "testközelbõl" látta, hogy az összes párizsi prosti leszbikus. Van egy rakás képe róluk, ezt választottam, mert ez még elbírja a cenzúrát. Ez is csak azt bizonyítja, hogy egy alapvetõen más, mélyebb probléma tette õket leszbikussá, és nem a leszbikusokból lesznek kurvák. Ergo: valóban gyógyulásra van szükségük; a gyógyulásnak a személyiség mélyebb rétegében kell végbemennie, pontosabban a személyiség egészének gyógyulásra lenne szüksége. A leszbikusság csak tünete egy nagyobb bajnak.

"Sokkal árnyaltabb képet kapnál , ha beszélnél egy másik (nem rendõrségi) pszichológussal,vagy egy meleggel.
Biztos van olyan fórum,ahol erre lenne lehetõséged."
Természetesen beszéltem, vele: http://birtalan.blogspot.com/2006/08/megsznt-az-t-kenyr-kzssg.html - és nagyon-nagyon negatív lett róla a benyomásom. A következõ kérdést tettem fel neki: õ, mint katolikus ember (teológiára is járt, ha jól emlékszem), és mint aki küzd a melegházasságokért, mit gondol a monogámiáról?
Nem válaszolt, hanem olyan gusztustalan és agresszív mocskolódásba fogott, hogy csak lestem. De nem tágítottam, borzalmas dolgokat vágott hozzám, aztán, mivel nem sikerült káromkodással leráznia, csak válaszolt: A MONOGÁMIA NEM BIBLIAI.
A válasza teljesen kielégítette a kíváncsiságomat. Ha ez katolikus éllovas, a melegházasság fõ harcosa sem monogám, akkor az egész küzdelmük csak egy blöff. Ennyit a melegházasságok komolyságáról.
Egy dolog volt, hogy ezt végre megtudtam; a másik dolog ennek az embernek a mocskos szája. Erõs gyomor kellett hozzá. Éppen õ az egyik, aki miatt azt gondolom, hogy ezek súlyos személyiségzavarral küzdõ emberek, leginkább hiszteroidok.
Az egy dolog, amikor férfiak egymással kakaskodnak, és egy másik, amikor egy nõvel kakaskodik valaki. Abban van valami homoerotikus "báj". Hogy emögött pontosan mi van, mire gondolok, azt egy idézettel mutatom meg: "A Hitler öngyilkosságát követõ három nap volt életem fordulópontja. Vezérünk volt és az egész világot mozgásba hozta, aztán egyszerûen csak eltûnt. Hátrahagyott bennünket, ránk ruházva a felelõsséget mindenért, ami történt... Tudják, az emberek olyan NÕIESEK... annyira emocionálisak, annyira állhatatlanok, annyira függnek a divatoktól és a külsõ körülményektõl, annyira befolyásolhatók... annyira készek engedelmeskedni... Még csak nem is engedelmesség ez. ÚGY VETIK MAGUKAT ALÁ, MINT EGY ASSZONY." (Hans Frank, Lengyelország fõkormányzója Gustav Mark Gilbert amerikai törvényszéki pszichológus szakértõnek a nürnbergi per idején). MEGVETÉSE A NÕKKEL SZEMBEN SEMMI EGYEBET NEM TÜKRÖZ, MINT AZT A MÉLY GYÛLÖLETET, AMIT ÖNMAGÁVAL SZEMBEN ÉREZ." (Arno Gruen: A normalitás tébolya. A realizmus, mint betegség: elmélet az emberi destruktivitásról; Magyar könyvklub 2003, 55.p., kiemelés tõlem)
Sajnálom, de homoszexualitás akkor alakul ki, ha a psziché valamiképpen már károsodott, zavart szenvedett.
Ismerek olyan disztópiás elképzeléseket, ami szerint hosszú távon minden férfit homoszexuálissá akarnak tenni. Ez ugyan soha nem fog bekövetkezni, de az elképzelés teljesen jogos, nagyon is reális alapja van. Ugyanis az az elismerés, amit egy férfi egy nõtõl kaphat, az az autonómiája, önértékelése, önálló hatalma alapja. Ezt egy másik férfitól nem tudja megkapni. Ha a férfiakat elválasztják a nõktõl, akkor engedelmes, megalázott rabszolgákat lehet belõlük csinálni. Nem véletlen, hogy a legdurvább, elnyomó szervezetekben, ahol a tagoknak semmiféle önálló véleményük, autonóm hatalmuk nem lehet, csak durván parancsteljesítõk, ott a férfiak és a nõk a lehetõ leginkább el vannak különítve egymástól: a fegyházakban, a katonaságnál vagy az egyházakban. A férfiak megtörésének legjobb módja az, ha elválasztják õket a nõktõl és nem kapnak tõlük elismerést. Ez a lelki kasztráció, fizikai már nem is szükséges. Az a férfi, aki nem jut hozzá a nõ elismeréséhez – egy roncs. És szolga. Pontosan ezért alkalmaznak a "titkos beavató társaságok" is homoszexuális rítusokat. Mert oda vak szolgák kellenek, akik nem kérdõjelezik meg a feljebbvaló hatalmát.
(Ez a videó teljesen más forrás, mint ahol a fönti disztópiát hallottam, de rímel rá. Ráadásul az elõadója nyíltan okkult: http://www.youtube.com/watch?v=niqrrmev4mA)

"Pl. mindkét meleg ismerõsöm azt mondta SZERELMES a barátjába. SZERELMES! Pont úgy,ahogy már talán te is voltál,mikor elvarázsoltak. :)"
Szerintem te sem gondolod komolyan, hogy ugyanazt érzik :) Mit jelent az a szó, hogy szerelmes? Számodra mit jelent? Számukra mit jelent? Ha van valami, amit nem lehet objektívan "leellenõrizni", csupán "bemondásra" elhinni, hát az a kifejezés, hogy valaki szerelmes. Az a hülye, aki mondja, és az a szerelmes, aki mondja. Néhány példa:
http://www.youtube.com/watch?v=htBtbgLl4Dg
http://www.youtube.com/watch?v=3OeqNbJsIno
http://www.youtube.com/watch?v=t_a1uJvzrY4
http://www.youtube.com/watch?v=5XdZqGBfPxA
Ez a szó nem tudományos szakkifejezés, egyszerûen nem lehet egyértelmûen és ellentmondásmentesen definiálni. És ki mit ért a szeretet szó alatt? "Felnézett az óriási arcra. Negyven év kellett hozzá, hogy megtanulja, miféle mosoly rejtõzik a fekete bajusz alatt. Ó, kegyetlen, szükségtelen félreértés! Ó, konok, önfejû számkivetés a szeretõ kebelrõl! Két ginszagú könnycsepp szivárgott le az orra tövébe. De most már rendben van, minden rendben van, a küzdelemnek vége. Diadalt aratott önmaga fölött. Szerette Nagy Testvért." Ezek szavak. Az ismerõseidnek mást jelentenek, mint nekem.

én 2008-ban majdnem meggyõztem, dee elég nehéz volt. :)

A kelet-nyugat összecsapás nem várat sokáig magára. Akkor majd döntenünk kell, hol álljunk. Egyértelmû, hogy helyünk a keleti oldalon van. A felkelõ nap gyermekei vagyunk, nem pedig a leáldozó napé.

Hát, eddig nem is gondoltam, hogy ennek bármiféle jelentõsége lenne. Sajnos most már nem vehetem semmibe.
Ami pedig a hárem-alfa-béta felépítést illeti: egészségükre ezeknek a fõemlõsöknek, de én nem kívánom senkinek, hogy emberként efféle szerepekre legyen kárhoztatva. Puzsér mondta: "Miazhogy a csóróknak is jut nõ? Milyen jogon foglalják le maguknak, amikor se annyi jövedelmük, se annyi lehetõségük nincs, mint nekünk? A nõket is privatizálni kell!" http://www.youtube.com/watch?v=kLccBQcWNBI

"mert sokszor fogalmad sincs,hogy valójában mirõl beszélsz.
" rendõrségi pszichológus mondta, hogy a homoszexuálisok szerencsétlen, nyomorult emberek, senki ne gondolja, hogy igaz a hollywoodi romantika velük kapcsolatban"
Ne haragudj,de ez jó nagy butaság..."
Nézd, nem én vagyok ez a rendõrségi pszichológus, tehát ezt nem én találtam ki. Az illetõ nem volt se kezdõ, se "vaskalapos", se vallásos.
Azt az idióta csajt tényleg ismertem, nem képernyõn láttam. Szóval manipulációs technikák nélkül szembesültem az "élménnyel". Nem olyanokról írtam, akiket ikszezer szûrõn keresztül mások tálaltak elém. A rendõrségi pszichológus sem mások élményeire alapozta a véleményét; az viszont nyilvánvaló, hogy a foglalkozásából következõen õ csakis nyomorult, problémás emberekkel találkozott. Ezt azzal elütni, hogy "jó nagy butaság"...
Inkább írj saját példákat, saját élményeket. Nekem nem volt alkalmam egyetlen olyan homóval sem beszélgetni, akire azt mondhattam volna, hogy teljesen normális és rendben van az élete. Lehet, hogy léteznek ilyenek, csak én nem ismerek egyet sem. Számomra ezek valódi, súlyos problémákkal küzdõ emberek, akiknek NEM az a problémája, hogy "kirekesztik" a mássága miatt. Hanem súlyos személyiségzavarral küzdõk, pl. hiszteroidok. A személyiségzavarosok általános jellemzõje, hogy nem fogják fel azt, hogy a környezetükkel való problémák oka bennük van; õk csakis a környezetet vádolják, másokat okolnak; és állandó összeütközésben, harcban állnak a külvilággal. De a feszültséget a környezettel õk generálják, és nem a külvilág. Pl. ez a leányzó kimaradt az iskolából, megszökött, csavargott, mittudomén, miket csinált. Ezt nehéz lenne a környezet vaskalapos hozzáállásával magyarázni.
Szerintem ezeknek az embereknek tényleg gyógyulniuk kell, de az valami általános gyógyulás, és nem kifejezetten a szexuális orientációjukat érinti. Az csak egy részterület, de a probléma általánosabb, mélyebben gyökerezik.
A szakemberek a homoszexualitásnak még az OKÁT sem tudják egyértelmûen meghatározni. Csak különbözõ, egymásnak ellentmondó elméletek vannak, de nincs semmiféle olyan konszenzus, ami egy tudományos definícióhoz kellene. Én pedig nem vagyok az Isten, hogy mindent tudjak. Ha te bölcsebb vagy, nyugodtan oszd meg a tudásodat, legalább tanulok belõle.

"Ráadásul sokan a mélyen vallásos emberekrõl is pont ugyan ezt gondolják." – Bizonyos szempontból igazad van. Például mostanában kezdtem rádöbbenni, hogy annak a famíliának, akiknek a gyülijében tíz évet lehúztam, valójában mi volt a küldetésük. Kifelé egy riasztó kép bemutatása a vallásról. (A kívülállók erõszakos lerohanásával, nem egy példát láttam rá, sajnos). (A fetrengésrõl nem is beszélve, ami multifunkciós, mert ijesztgetés mellett leginkább démonizálásra alkalmas). Belülrõl pedig azoknak az embereknek a gyötrése, akiket nem lehet levakarni Istenrõl (nem sorolom, voltak rá eszközök). Meglehetõsen megdöbbentem utólag azon, hogy mindezt (legalább részben) szándékos rosszindulat, sõt okkultizmus okozta. Erre ne írj semmit, nem viccelek, nem szokásom. Ha azt látod, hogy a "mélyen vallásos emberek" elgyötörtek, nyomorultak, szánalmasak, annak nem pusztán a korlátoltságuk az oka (persze az is, részben). De mellette ez is: "Ha valamit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére." Na mindegy, nem fontos.

"kiderülne, sokkal több hetero elmebeteg van,mint homosexuális." – persze, nem kétlem. De ebbõl a szempontból az az igazán érdekes kérdés, hogy valójában mi számít egészséges kapcsolatnak? Mit jelent ez a kifejezés? Vajon milyen az egészséges kapcsolat? Ezt a felsorolást érdemes alaposan áttanulmányozni s elgondolkozni rajta: http://meghittseg.freeblog.hu/
Hogy ne legyen ennyire bonyolult, leírok egyetlen jellemzõt, amiben elég jól megfogható, hogy melyik kapcsolat egészséges. Az, amelyikben egy veszekedés és kibékülés után közelebb érzed magad a másikhoz, mint elõtte. Lehet, hogy furcsa épp ezt kiemelni, de azt vettem észre, hogy a tanácsadó írások nagy része arról szól, hogyan lehet elkerülni a veszekedéseket. Kétféle módon – egyrészt annyira hasonlítani kell a másikra, mintha a felek egymás klónjai lennének; másrészt meg kell jegyezni, mik a tabutémák, és azokat messzire kerülni. De miért kell ennyi gátat emelni? Mire jó ez a szûkösség? Mire föl ez a rengeteg elõírás? Ez akkor kell, ha egy veszekedésbõl nincs pozitív kiút. De mikor nincs és miért nincs? Ez messzire vezet, inkább hagyjuk.
Inkább leírok még egy jellemzõt. Egészséges az a kapcsolat, amiben a felek nem veszítik el az érdeklõdésüket a külvilág iránt, sõt a kapcsolat hatására még nyitottabbá válnak mások iránt. Nem hanyagolják el a feladataikat, és általában véve nem mutatják a függõség jeleit.
Vajon ezek a jellemzõk attól függenek, hogy a kapcsolat két másnemû vagy két egynemû között áll fenn? Nem, szerintem nem attól függnek. Ezek a feltételek sokkal mélyebbre nyúlnak, a személyiség egészét érintik. Vajon az emberi kapcsolatok hány százalékára lehetnek igazak?
Felõlem hozhatsz példát pszichésen egészséges homoszexuális párkapcsolatra, ami szerinted kitûnõen mûködik – még akkor is azt fogom gondolni, hogy a példád annyira lehet "álompár", mint Heidi Klum és Seal. Kívülrõl nem tûnt fel semmi, amíg végképp nem bírták egymást elviselni. Sajnos a társadalom egészségesnek fogadja el azt is, ami nem egészséges.
Karinthy nagyon alapvetõ dolgot írt le, amit nem lehet megkerülni: "Férfi és nõ, hogyan is érthetnék meg egymást, hisz mindegyik mást akar: a férfi a nõt, a nõ a férfit." Hogyan kereshetné egy nõ a férfit egy másik nõben? És egy férfi hogyan kereshetné a nõt egy másik férfiban? Ez lehetetlen. Nem tudom, a melegek mit keresnek (mondjuk barátot orgazmussal); de az nem az, amirõl Karinthy írt. Minden férfi zsigerileg a nõt keresi, és minden nõ a férfit. Ez így van, nem lehet elmismásolni.
Sõt. Tulajdonképpen a heteró kapcsolatoknak is az a tragédiája, hogy egyre kevésbé heterók; az idõ elõrehaladtával a kapcsolatokból kivesznek a nemek. Ezért van az, hogy a felek ezzel a felkiáltással keresnek új partnert: "Mert olyan jó érzés, hogy õ bezzeg látja bennem a nõt/a férfit! Mert ez... ez már nem vesz észre semmit." Vajon mi lehet az oka a kapcsolatok nemtelenné válásának? Az idõ múlása? Arra fogják, de nem. Az alapvetõ oka az, hogy a felek nincsenek tisztában a pszichés szerepükkel, feladatukkal egy kapcsolatban. A nõké az, hogy a férfiak segítõi legyenek, miközben megengedik a férfiaknak azt, hogy õk legyenek a vezetõk. A férfiak feladata pedig az, hogy õk legyenek a vezetõk. Ehhez képest a kapcsolatok 99%-ában a nõ tudatosan vagy tudattalanul, látható módon vagy titokban, de a kapcsolat irányítója. Ha pedig az, akkor pszichésen elveszti a nõiességét, férfiasodik; eközben a férfi is elveszti a férfiasságát (pszichésen). Kikerülnek a saját pozíciójukból, és összevissza hányódnak. Ezt kívülrõl szinte lehetetlen észrevenni, és a legtöbb emberben sajnos soha nem tudatosul. Vagy ha tudatosul is, akkor sem tud változtatni rajta. Ebbe nem megyek bele jobban, de emiatt szerintem, pszichésen, a kapcsolatok jelentõs része megközelíti a homoszexuális kapcsolatok dinamikáját, felépítését. Épp ezért nem kielégítõ. De épp ezért nem lehet kielégítõ egy homoszexuális kapcsolat sem.
Sajnálom, de nem tudom rövidebben leírni. Még így sem egyértelmû, nyilván. És természetesen nem kell ezzel egyetérteni, ez csupán az én véleményem, nem valami "hivatalos egyházi állásfoglalás".

Igen, azt hiszem én is, hogy nagyon elszakadsz a valóságtól.
Egyáléltalán, ne is haragudj, de én kinéztem belõled, hogy semmi féle mágiában nem hiszel
(sem pozitív, sem negatív értelemben), s persze semmiféle okkultizmusban sem.
Õszintén szólva tényleg meglepõdtem.
Csak az egyik témához fûznék megjegyzést,aztírod,hogy szarvasbikák
nem fognak megküzdeni egy harmadik hímért, meg persze kutyák sem.
Az ember azonban se nem szarvas, se nem kutya.
A fõemlõsök hordáiban viszont evoluciós adaptív értéke van annak,
hogy a populáció egy kis százaléka homoszexuáis mindkét nemben.
llyen hordákban az alfa-hímet pasának nevezik, aki háremet tart fenn,
a homoszexuális hímek azért kellenek, mert egymással szexuális játékot folytatva
kevésbé vehemensen törnek a pasa ellen, ami a horda harmonikusabb,
kiegyensúlyozottabb életvitelét teszi lehetõvé.
A homoszexuális nõstények pedig a hárem belsõ rendjének megmaradásában fontosak,
ez is a teljes közösség életképességét növeli.

Ritkaság, de szinte minden szavaddal egyetértek.

DávidIbolykával is szarba kerültek!

"mennyen kûzdeni a tálibok ellen!"

Viccelsz?
Õ inkább a tálibok mellett küzdene, közelebb érzi magához az ideologiájukat.

Oroszország te megtanítottad nekünk...

Kelet a fény, nyugat az éj, a sötétség birodalma.

Naná, majd bolond lesz nyugat felé tekínteni, amikor kelet a jövõ. Kelet, ahol a Nap felkel, ahonnan az élet ered, ahonnan a jövõ érkezik.

Hello haver.

Ez tetszeni fog:

http://www.youtube.com/watch?v=D0YZBENJxzU

Hát a kérdést meg is válaszoltad. :)

Ez nagyon jó kérdés. Régebben hülyeségnek tartottam volna az okkultizmus bolygatását; de most már sajnos egyre inkább muszáj azt gondolnom, hogy súlyos, és egyre fontosabb pusztító erõ.
Az nyilvánvaló, hogy ha valaminek mágia a kiinduló oka, azt nem lehet fizikai erõvel megfékezni vagy megszüntetni. Tehát a "kössön rá csomót" vagy "térdepeljen forró kövön" sajnos semmit sem old meg. Ha ez az ok, akkor talán valamiféle szellemi szabadulással ki lehet szabadulni belõle. De sajnos dokumentált tapasztalatról nem tudok.
Amit biztosan tudok: 1. rendõrségi pszichológus mondta, hogy a homoszexuálisok szerencsétlen, nyomorult emberek, senki ne gondolja, hogy igaz a hollywoodi romantika velük kapcsolatban. Akikkel személyesen beszélgettem, azokról én is azt gondoltam, hogy súlyos lelki zavaraik vannak. (Mármint alapvetõen problémásak, a lelki defektus nem a kirekesztettségük szövõdménye). (Egy példa: "lány", akirõl ezt senki nem mondaná meg. Pattanásos kamasz, majdnem kopaszra nyírva, katonai bakancsban, szemüveggel. A kollégiumban soha nem vetkõzött le mások jelenlétében, és külön fürdött. "Tibor" néven udvarolt egy másik lánynak. És kijelentette, hogy sátánista közösségbe jár, a haverja átokkal már eltörte vki lábát. Nyilván nem minden eset ilyen durva, de sajnos személyesen nem ismerhetek mindenkit, szóval nincs valami nagy rálátásom).
2. tudom, hogy ezen a videón https://www.youtube.com/watch?v=eVHzJAbemfs a néger srác egy "karizmatikus, teljes evangéliumi gyülekezet" pásztora, az apja is pásztor. (hozzájuk jártam). A fiúbanda egyik tagja: https://www.youtube.com/watch?v=MNwfVHcK08Y - és ezek a fiúk együtt is éltek. Amikor rákérdeztem, hogy ez mégis hogy van, azt a választ kaptam, hogy hogy merészeltem utánanézni. (pont elõtte arról írtak, hogy Lady Gaga undorító, mert buziságra biztat). Ezt inkább nem ragozom, a lényeg, hogy sajnos be kellett látnom, tényleg létezhet szexuálmágia. És annak része lehet a homoszexualitás is, meg nyilván része a pedofília. Ezek nem normális dolgok. De fogalmam sincs arról, hogy ha valaki belekerült ebbe (mondjuk önhibáján kívül), az meg tud-e változni. Fogalmam sincs. Lehet, hogy pofonegyszerû a dolog, lehet, hogy lehetetlen.... egyszerûen nem tudom.
3. Csak azt tudom még, hogy a bûnözõk vagy katonák körében ez a megalázás, a másik leuralásának, megtörésének eszköze. Tehát náluk nem arról van szó, hogy "képtelenek másképp viselkedni" - ez részükrõl tudatos döntés, méghozzá a másik szétzúzásának eszköze. Úgy emlékszem, valahol azt is olvastam, hogy melegekkel foglalkozó pszichiáter azt javasolja, hogy idõnként hagyjanak ki jókora szünetet az anális közösülésben, a lelki egészségük védelmében. Mert az személyiségromboló. (Linket már nem tudok keresni).
4. A hormonszintnek szerintem ebben nem sok szerepe van. A nemi hormonok ugyebár a viselkedést is befolyásolják. És lehet, hogy valakinek a viselkedése (hormonális okból) a másik nemre jellemzõ (pl. Madonna azt mondja magáról, hogy õ "egy homoszexuális férfi nõi testbe zárva"). A viselkedése nulla százalékban nõies, finom és gyengéd; de az a tesztoszteron-többlet, ami a viselkedését maszkulinná teszi, a nemi irányultságára mégsincs hatással. Nem ragozom, a biológiai determináltság elmélete szerintem nem meghatározó. Ugyan mikor verekedne össze két szarvasbika egy harmadik szarvasbika birtoklásáért. Vagy két hímkutya mikor tépné egymást véresre egy harmadik hímkutya kedvéért.
5. Úgyhogy, leginkább azt tudom mondani - aki érintve van a dologban, annak ez a személyes lelkiismereti ügye. Mivel egy bibliai taburól van szó ("Ne hálj férfiakkal úgy, ahogy nõkkel szoktak, mert utálatosság az." - ezért nyilvánvaló, hogy leginkább azt fogja zavarni a homoszexuális késztetése, aki be akarja tartani ezt az igét. Ha pedig így áll a helyzet, akkor, szerintem, ha személyesen kéri Istent, hogy segítse ki ebbõl, akkor személyesen meg is fogja kapni a segítséget.
Ha emlékszel, egyszer bemásoltam ide a Róma levél 1. fejezetét, ami az istentelenség büntetéseként értelmezte a homoszexualitást. Tehát, ha valaki istentagadó, az miért is akarna ebbõl megváltozni? Vagy ha mondjuk meg akar, de Isten nélkül, akkor csak rajta, szabad próbálkozni.
Alapvetõen nem az az ember legfontosabb problémája, hogy "ezzel szexeljek vagy azzal szexeljek". Valami más, mélyebb dologban kell meggyógyulni, és akkor a párválasztási attitûd is a normalizálódik. Erre leírok egy példát, ami egyáltalán ne keresztény. Van egy ismerõsöm, aki felkereste az ország egyik legjobb pszichológusát a következõ kérdéssel: segítsen neki eldönteni, hogy két férfi közül melyiket válassza, mert egyik se teszi boldoggá. A pszichológus azt válaszolta, hogy se egyikkel, se a másikkal ne foglalkozzon, hanem törõdjön saját magával. Foglalja el magát, legyen hobbija, legyenek barátai stb. Azért nem tud dönteni, mert nem is él. Amit csinál (hogy állandóan a két férfi körül pörög), az nem élet. Nem ez a két férfi fogja boldoggá tenni, ne tõlük várja a boldogságot.
Szerintem így lehet a homoszexualitás problémájával is. Aki csak ezt akarja megoldani, az nem fog vele bírni. Alapvetõen más, mélyebb problémákat kell megoldani, és akkor ez is megoldódik.