Ez nem hit kérdése. Aki meg ilyen szemét, ostoba mód országa ellen fordul, az a fidesz. Nem az elsõ eset.

te voltál (és vagy is) ennyire viccesen prudens :)))))))))))))))

Látva a rengeteg mosolyt, neked tetszik jobban. :) Nem véletlen Toshi is te vagy? :)

"Igazságot, jogot és békességet bíráskodjatok a ti lakóhelyeteken"
2010-06-04 19:40:25


Dr. Feldmájer Péter a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökének beszéde a budapesti Szent István Bazilikában a nemzeti összetartozás napján 2010. június 4-én.


Ál Slajsó Devorim Höajlom Kájom, ál Háemesz, Vöál hádin, Vöál hásólajm. Seneemár emesz, umispát sólajm siftu bösaá réchem (Rabbon Simon ben Gámiel: Omér)

Simon, Gámiel fia mondotta, három dolgon alapszik a világ: az igazságon, a jogon, a békességen, ahogy írva vagyon Zechária próféta könyve VIII. fejezete 13. versében:

„Igazságot, jogot és békességet bíráskodjatok a ti lakóhelyeteken.”

Emlékezõ gyülekezet!

Az elsõ világháború gyõztesei talán nem ismerték a Misnát, a zsidótörvényeket, de sokan ismerhették Zecharia, magyarul Zakariás próféta szavait. Mégis vették maguknak a bátorságot, hogy bíráskodjanak – ne csak egyes emberek –, hanem országok, és népek fölött. Pedig ez a jog embert nem illet meg. Ítéletük, a Trianonban aláírt békeszerzõdés, nem követte a próféta szavait, abban a jog, az igazságosság csírája sem volt fellelhetõ, a döntés nem a békességet szolgálta. És ha valami mind a három dolgot megsértette, amelyen a világ alapszik, úgy elõbb utóbb vissza kell állnia a világ rendjének.

Édesanyám, azon a napon született, amikor a román csapatok bevonultak Diósgyõrbe. Ezt a napot egy olyan család legendája õrizte meg, amelynek tagjai, egyik napról a másikra, három különbözõ államban találták magukat.

A magyar zsidó családokhoz hasonlóan, valamennyiükben benne lakozott az elpusztíthatatlan hazaszeretet. Két évtized múlva az egész családot deportálták. Akik északabbra éltek, azokat hamarabb elérte a vég; a szlovenszkói gyilkos gépezet hamarabb kezdett mûködni. Majd 1944. szörnyû tavaszán Magyarországról mindenkivel elindultak a deportáló vonatok. Kevesen tértek vissza. Édesanyám egyéves rabszolgalét után hazajöhetett, és mégis azt tanította nekünk, majd az unokáinak – pedig akkor még ilyen dolgokról nem szavaztak a Parlamentben –, hogy a magyarországiak legnagyobb tragédiája Trianon volt.

Nehéz megérteni, miként érezhetett így egész életében az a nemzedék, amely annyi szörnyûség, üldöztetés, és gyilkosság után sem feledkezett meg a Trianon okozta fájdalomról, és ezt tovább adta nekünk?

A titok abban rejlik, hogy mi nem gépek vagyunk, hanem érzõ emberek, és gondolkodásunkat a szívünk határozza meg. Hitünket a Jóteremtõben, ragaszkodásunkat a nyelvhez, amelyet a családunkban vagy az iskolában tanultunk, semmi sem pusztíthatja el. Ezért volt az, hogy eleink teljes hittel vették magukra a gyászt és nem akarták elfogadni a történelem szörnyû csapását.

Egy nemzetet két dolog kovácsolhat igazán egybe: az öröm vagy a fájdalom. Kilenc évtizeddel ezelõtt a bánat soha nem látott egységbe kovácsolta az itt élõ embereket, katolikusokat, reformátusokat, evangélikusokat, zsidókat. Ebbõl egyáltalán nem következett az, amit a politikai osztály gyûlölködõi megvalósítottak, a zsidóellenes törvények, és a holokauszt, sõt éppen az ellenkezõje következett volna. Szörnyûség, hogy gyõzött a faji gyûlölet, az emberi gonoszság, és a nemzet egységét sikerült megtörniük, és százezrek halálát okozniuk.

Azóta 90 év telt el, és bár az idõt visszaforgatni nem lehet, de emlékeznünk kell!

„...Zohaj jömajsz ajlom binu sönajsz dajrr-vödajr. Söál ovihó vöjágétcho zökénecho vöjajmru loch...”

Ahogy a Tóra szavai mondják: Háázinu heti szakaszában, Mózes V. könyvének 32. fejezete 7. versében:
„Emlékezzél õsidõkrõl, vizsgáljátok nemzedékek és nemzedékek éveit!
Kérdezd meg atyádat és tudtodra adja, véneidet és elmondják neked.”

Emlékeznünk kell arra, hogy az akkori világ embereit vékony, láthatatlan fonalak milliói kötötték össze, és olyan szövetet alkottak, amely eltéphetetlennek tûnt föl. Bár ezt a szövetet darabokra vágták, és már újból ugyanúgy összerakni nem lehet, de mégis meg kell kezdeni a szálak újrafonását, és összekötését. Nem tudhatjuk, hogy ez mennyi ideig tart, nem tudhatjuk, hogy milyen sûrû szövetet sikerül újból szõnünk a magukat magyarnak hinni akaró emberek sokaságából, de el kell kezdenünk ezt a munkát! És bíznunk kell abban, hogy egyszer majd utódaink befejezhetik azt.

Emlékezõ Gyülekezet!

A harag és a gyûlölködés nem vezet sehova, elpusztít erõset és gyengét, szegényt és gazdagot, nagyot és kicsit, csak a béke, és a szeretet az, ami segíthet meglelni a nyugalmunkat.

A múltat nem lehet megváltoztatni, de a nemzeti összetartozás napjával emlékeztetni lehet mindenkit arra, hogy együtt kell élünk, és együtt kell felépítenünk a jövõnket. Ehhez kérjük a Világ Urának áldását: segítsen meg mindannyiunkat, hogy utódaink büszkén gondoljanak ránk.

Emeljük hát lelkünket a Mindenhatóhoz, mert csak benne bízhatunk, mondjuk el az imánkból az õsi szavakat: Váánachnu lo nédá má nászé ki olého énénu

„Nem tudjuk, mit tegyünk. Rajtad függ tekintetünk. Emlékezz Örökkévaló öröktõl való irgalmadra és kegyelmedre. Mi Benned reménykedünk. Ne emlékezz elõdeink bûneire, hanem közeledjen felénk irgalmad. Kegyelmezz Örökkévaló, hisz annyi gyalázatot kellett eltûrnünk. Ha haragszol is, gondolj az irgalomra. Segíts meg, szabadulásunk Istene! Neved dicsõségéért, bocsásd meg bûneinket, a Te szent neved kedvéért.”

Kívánjuk közösen, hogy ez így legyen, így lehessen.

Amen!

hát te pont ezt :))))))))))))) hisz neked tetszett :))))))))))))))))))

"Nagy valószínûséggel azért, mert - szemben a 1749-es segélyvonallal- nem a teljes összeget utalják a károsultaknak."

visszanéztem:én a 1749-et reklámoztam.(és hívtam)

nekem egy hívást megért.aki ebbõl bármit is lenyúl-ha lenyúl-,az rohadjon meg!

pffff, fidesz módszer. híveknek nem baj, ma még a varga megfejeli egy adag ostobasággal, azt kész is a 300 Ft-os €.

a nyálverésre írtam. :)

Jeanne d’Arc valahogy nem tudott élni.túl sokat játszott a tûzzel:P