Programkereső

Téma: Mások vagyunk

Spoiler
9/10
alex4427 2010 febr. 24. - 10:41:32 9/10
(35/55)
Miután a (német)film mindkettõnknek tetszik, nyugodtan vitatkozhatunk egy (magyar) fogalmon.
Készségesen az nem szívesen. Készségesen az kényszerûségbõl, ill. szolgai módon.
De ez már A fehér szalag témája.
Mert, hogy a (csupán) engedelmességre nevelt fiatalokból lett a "parancsra tettem" önfelmentõ gyalázatokat elkövetõ katona, kisember. Lásd Földényi F. László nagyon szép és okos írását a februári Filmvilágban!
Hogy a norma nélkül felnövõ gyerekekbõl mi lesz, azt meg manapság tapasztalhatjuk meg.
De visszatérve a párkapcsolatokra, ill. a filmre: az én párom ne engedelmeskedjen nekem! (Én sem engedelmeskedem neki.) Mert a párkapcsolat nem katonaság, nem munkahely!
Válasz
10/10
offtopic
kõmacska 2010 febr. 23. - 21:34:28 10/10 Előzmény alex4427
(34/55)
"Engedelmes: készségesen, ill. szolgai módon engedelmeskedõ.
Én is így használom a fenti fogalmakat."
Jó, hát egy mondatnyi válasz: mást jelent készségesen és szívesen, ragaszkodásból engedelemeskedni; és mást szolgai kényszerûségbõl.
A kettõ közti különbség jó mutatója a kölcsönösség, bár talán ez sem igaz. Mert lehet a kölcsönösség csupán a hatalmi erõviszonyok kettõssége is (tehát ha egy rezsim el akarja nyomni a népet, úgy édesgetnie, hízelegnie is kell). (Nyilván erre utal az a szólás is, hogy a férfi a fej, de a nõ a nyak). Szóval éppenséggel lehet kölcsönösen megalázni és sakkban tartani egymást. Tehát még a kölcsönösség sem biztos mutatója a szeretetnek. De végül is lehet érezni, lehet tudni, hogy melyik engedelmesség van szeretetbõl, õszintén és melyik félelembõl, hamisan. És ezzez hasonlóan: melyik irányítást motiválja a szeretet és melyiket a hatalom szeretete. Tehát az egyik a másik társaságát élvezi, a másik a parancsolást.
Válasz
9/10
alex4427 2010 febr. 22. - 23:27:38 9/10
(33/55)
"Engedelmeskedik" a köznyelvi értelmezés, ill. az Értelmezõ Szótár szerint: utasítást teljesít, parancsnak eleget tesz.
"Engedelmes": készségesen, ill. szolgai módon engedelmeskedõ.
Én is így használom a fenti fogalmakat.

Egyébként, ha poénos szeretnék lenni, csatlakozva utolsó mondatodhoz, akkor most kellene lelépnem.
De akkor elveszíteném a várhatóan (és immár: szokásosan) érdekes reagálásaid.
Válasz
10/10
kõmacska 2010 febr. 22. - 19:54:35 10/10 Előzmény alex4427
(32/55)
Lehet játszani a szavakkal - az engedelmesség nem is engedelmesség, mert az engedelmesség bûnös és gonosz dolog - de szerintem nem érdemes. Nem a szavak a fontosak, hanem az indíték és a kölcsönösség. Ha két ember képes kölcsönösen engedni a másiknak, akkor nincs köztük hatalmi rangsor (vagy ha van is, annak komoly alapja van). Ha mindig csak az egyik fél enged a másiknak, az nyilvánvalóan nem partneri, hanem fõnök-beosztott viszony, és valaki minél inkább belemegy ebbe, tehát minél tovább fogadja ezt el normálisnak, annál inkább vérszemet kap a fõnök. Csak akkor nem kap vérszemet, ha érzi a felelõssége súlyát, sõt ha saját magát is kockáztatja a vállalkozásban. Pl. egy magashegyi túrán nyilvánvaló, hogy azt kell csinálni, amit a túravezetõ mond; de a túravezetõ nem fog a hatalmával visszaélni, mert érzi a többi túrázó iránti felelõsséget és mert a saját élete is kockára van téve. De még ebben a helyzetben is igaz a kölcsönösség - indokolt esetben a túravezetõ enged a túrázók kéréseinek.
Viszont ebben a filmben a hatalmi játszadozások mögött semmiféle felelõsségvállalás nem volt (Hans nem volt tekintettel Sana terhességére, Chris a hegyen Gitti teljesítõképességére). Semmi más cél nem vezette õket, csak annak a mámora, hogy valakit legyõzhetnek, maguk alá vethetnek, valaki kénytelen behódolni nekik. Vadászni már nem kell rájuk, már (rabul) vannak ejtve; így csak szimbolikusan élhetik át fölöttük újra (és újra) a vad elejtésének örömét. Nem is tudom - talán olyasmi ez, mint az ókori gyõzelmi felvonulások, amikor nem volt elég, hogy valakit legyõztek, de ezt az örömöt tovább lehetett nyújtani azzal, hogy megalázóan végigvonszolják a gyõzelmi menetben. Vagy a vadászzsákmány fölötti gyõzelmi ünnepség, amikor a vadász kidíszíti magát az elejtett vad szõrével, és újra eljátssza annak elejtését. Na persze ezt az élvezetet még tovább lehet fokozni azzal, ha valaki újabb és újabb vadat ejt el.
Ettõl merõben másfajta viszonyban van a rábízott állatokkal a pásztor: vezeti és irányítja õket, de felelõs értük és neki is alkalmazkodnia kell hozzájuk.
Lehet, hogy nagyon durva hasonlat volt ezt a párkapcsolattal összehozni, lehet, hogy nincs is igazam, de ha ezt felhasználom, akkor azt mondhatom: Gitti pásztort látott Chrisben, akinek szívesen lett a báránykája/tehénkéje. Chris viszont átment vadászba, számára Gitti zsákmányállattá vált; és már csak a vadász gyõzelmi mámorát akarta fölötte, vele kiélni és érezni. Sõt éreztetni, nyilvánosan kihirdetni, hogy mások is lássák: íme, én, a Nagy Vadász, legyõztem ezt a vadat, bármit tehetek vele, mert a foglyom.
Namost: ha te pásztorért bégetsz, aztán kiderül, hogy mindjárt megfõznek, akkor jobb, ha idõben lelépsz.
Válasz
9/10
alex4427 2010 febr. 22. - 17:44:36 9/10
(31/55)
OK! Engedelmesség a fõnökünknek (akit utálunk) vagy engedelmesség a szerelmünknek - nem ugyanaz a mûfaj. És ez utóbbit azonban én nem is nevezném engedelmességnek. (Egyetértésnek? Azonosulásnak?)
Engedelmesek (látszólag) A fehér szalag gyermekei, akik a büntetést, szidást is kézcsókkal köszönik meg a feletteseiknek (=szüleiknek)!
Válasz
10/10
kõmacska 2010 febr. 22. - 17:04:37 10/10
(30/55)
Nem az engedelmesség a rossz. Gitti nagyon szívesen engedelmeskedett Chrisnek, és õ is elvárta a kislánytól, hogy az engedelmeskedjen neki, mert tudta, hogy jót akar. (Még a lábánál fogva is húzta kifelé, tehát mindenképpen el akarta érni, hogy az történjen, amit mondott). Az a rossz, amikor a szeretet elpárolog két ember közül, és hatalmi játszma marad a helyén; amikor Chris nem azért várja, hogy Gitti engedelmeskedjen neki, mert szereti és mert jót akar neki, hanem azért, hogy gyakorolja rajta a hatalmát, az alá-fölé rendeltséget. Mert ha szeretetbõl várná el az engedelmességet, akkor a dolog kölcsönös volna, és õ is alárendelné magát Gittinek (a film elején voltak is erre utaló jelenetek: a kifestés, a tánc, talán a gyömbéremberke). De ez kezdett megváltozni, és az engedelmesség iránya egyoldalúan megmerevedett. Gitti továbbra is engedelmeskedett, Chris viszont semmiben sem. Gitti ezt elégelte meg, úgy döntött, ez így már nem jó játék.
Válasz
9/10
alex4427 2010 febr. 22. - 10:17:02 9/10 Előzmény kõmacska
(29/55)
"Gitti ellenben nem a hatalmi pozíció szerint értékelte az embereket, sõt talán épp fordítva. Õ nem letorkolta a kislányt, akihez képest õ volt a felnõtt-hatalom: hanem épp arra tanította, hogy a nála erõsebbek felé merjen bírálóan fellépni, nem meghunyászkodva. Az anya gúnyolása is azért visszataszító, mert olyanon röhögnek, aki nem tud védekezni" - írod.
Pontos, fontos! Talán még a beszélgetésünk elején írtam: nekem Gitti a szimpatikus figura. Ezért, amit idéztem!
Jóllehet, tudom, a társadalom (munkahely stb.) nem szokta kedvelni az ilyen figurákat. (Legföljebb a duma, a szólamok szintjén.)
És Chris...az õ szüleit, nagyszüleit valószínûleg még a feltétlen engedelmességre nevelték (lásd! A fehér szalag)...Chris nemzedéke viszont már pont fordítva (mindent szabad, mindent a gyereknek, gyerekért! lásd: pl.reklámok!) "nevel". Talán vannak, akik a középutat is eltalálják! Gitti (Chrissel!?) talán így, középutasan nevelne!
Válasz
10/10
kõmacska 2010 febr. 21. - 19:21:00 10/10
(28/55)
az elõbb kihagytam két szót, azok nélkül kicsit zavaros, amit írtam:
visszataszító számára
arról gyõzõdött meg idõközben

Egyébként a hatalmi alá-fölé rendeltség persze hogy nagy szerepet játszott a német nevelésben (de nem csak abban, ez nem német sajátosság). A filmbõl érzõdött, hogy Chris nõvére, anyja és Sana is a hatalmi játék alárendelt résztvevõi; ez a norma, amiben mindenkinek el kell játszania a maga szerepét. És a hatalmat mi mással bizonyítaná az, aki a pozíciójában biznytalan, mint tahósággal. Chrisnek abszolút teljhatalmat adott Gitti, de vissza kellett vennie, mert azelõtt adta, hogy Chris kiérdemelte volna. És aki nem érdemli meg a hatalmat, az nem is tud élni vele.

(A Fehér szalagot talán nekem is sikerül majd megnéznem.)
Válasz
9/10
alex4427 2010 febr. 21. - 19:01:07 9/10
(27/55)
Ezt most még azelõtt írom, mielõtt elolvastam volna a legutóbbi hozzászólásod.
Azért teszek így, mer most láttam A fehér szalag c. (igen kiváló!) filmet, és kissé módosítanám Chris megítélést, pláne, elítélését!
Ugyanis nem tudjuk (legföljebb sejtjük), hogy milyen nevelést kapott. Ha olyat vagy hasonlót, mint A fehér szalag gyerekei, akkor feladom. Az ugyanis annyira más, annyira más világ! A feltétlen engedelmesség világa! (Az meg nem az én világom!)

P.S.: Természetesen majd (ha lehiggadtam) elolvasom a legutóbbi hsz-od is!
Válasz
10/10
kõmacska 2010 febr. 21. - 16:48:31 10/10
(26/55)
"Lehet, hogy én már nem is (csak) a filmrõl beszélek!?" :) Igen, nyilvánvaló, hogy már én sem arról írtam...
"A jó kapcsolat...Nem akar megnevelni, megváltoztatni. Elfogadja a lényed, lényeged!" Katasztrófa volna, ha mindenki elfogadná a másikat olyannak, amilyen. És láthattad is: erre nincs is igény. Chris egyre kevésbé kért belõle. Illetve ez kicsit bonyolult: lehet valamit bírálni, visszautasítani is teljes elfogadással. Ugyanakkor lehet a teljes elfogadás mögött valami öntudatlan aljas szándék is, manipuláció, önigazolás, a másik alávetésének rafinált módja. (Mondjuk beépülsz egy "bandába", ahol "teljesen elfogadnak" egészen addig, amíg aláveted magad a banda törvényeinek. Ha banda helyett pártot írok, talán jobban érthetõ). A filmben Gitti teljes elfogadása mögött az a szûkölõ félelem munkált, hogy Chris nehogy elhagyja, nehogy lelépjen. Ezért azokkal volt igazán önmaga, akikre nem volt úgy rászorulva, mint Chrisre; akik semmit sem jelentettek neki, akiknek a reakcióitól nem függött. Sanára simán ráfogta a kést, mert Sana reakciói nem jelentettek neki semmit, és mert csak hozzá mert õszintén fordulni, csak tõle remélhetett segítséget. Chrissel, akit pedig elfogadott olyannak, amilyennek, már nem mert õszintén beszélni. És világos volt, hogy Sana sem mer Hanssal, noha ugyanolyan rosszul érzi magát.
Gitti oda jutott el, ahol belátta: semmit nem kap viszonzásul abból, amit ad, Chris automata "rongybabának" nézi, akivel bármit meg lehet tenni, és ennek az égvilágon semmi értelme. Akár tetszik, akár nem, de nincs tovább teljes elfogadás.

Chris gyáva? Szerintem egyáltalán nem. Nem hiszem, hogy bárhogy másképp kellett volna Hanssal viselkednie, mint ahogy tette: tisztelte és kedvelte. Az nem lett volna normális, ha lenézi Hansot, magát nagyobb janinak tartja. Ha ez gyávaság, akkor nem tudom, mi a szó értelme. Végigvonult a nyaralók közt transzvesztitának kifestve, a nehezebb úton loholt fel a hegyre, visszautasította a pályázatot, amikor meg akarták változtatni a terveit, mégis bevállalta Hans társaságát, noha tényleg tartott tõle...szerintem egyáltalán nem volt gyáva.
És hogy társaságban úgy viselkedik, ahogy illik? Ezt sem mondanám, mert Gitti leugatása kifejezetten etikett-ellenes volt. Hans és Sana ügyelt arra, hogy kifelé turbékoló galambpárnak látsszanak, semmi szín alatt se érzõdjön kettejük közt konfliktus. Inkább úgy mondanám: Chris meglehetõsen pontosan érzékelte a hatalmi erõviszonyokat, és annak megfelelõen viselkedett. Például Sanára is rászólt, mert érezte, hogy Sanára lehet, Sana alárendelt. Az anyja pedig nincs is ott, szabadon lehet gúnyolni. Gitti ellenben nem a hatalmi pozíció szerint értékelte az embereket, sõt talán épp fordítva. Õ nem letorkolta a kislányt, akihez képest õ volt a felnõtt-hatalom: hanem épp arra tanította, hogy a nála erõsebbek felé merjen bírálóan fellépni, nem meghunyászkodva. Az anya gúnyolása is azért visszataszító, mert olyanon röhögnek, aki nem tud védekezni. Hans tud, ezért nyugodtan lehet bírálni, Hans nem sérül tõle.
Lehet, hogy magában, belül tényleg gyöngének tartotta Christ, ezért is fogta vissza magát. Nem akart gyõzni vele szemben. Lehet, hogy pont arról gyõzõdött meg, hogy Chris nem is gyönge, nem is nebántsvirág, aki megsemmisülne és összetörne egy komolyabb kritikától. Nyugodtan lehet bírálni, mert kibírja. Tehát, mire kimondta azt, amit - addigra az már nem is volt érvényes. Amíg komolyan annak tûnt, addig Gitti hallgatott. És amit mondott, az talán sokkal inkább saját magát jellemezte, ezek a mondatok Gittire érvényesek, pontosabban mindenképpen rá IS érvényesek, vagyis épp azzal hozakodott elõ, amilyen õ maga is volt. Vagyis egyáltalán nem azt mondta, ami miatt valóban megsértõdhetett volna, vagy ami valóban bántotta. És jó kérdés, hogy vajon miért nem?
Válasz
9/10
alex4427 2010 febr. 21. - 11:26:08 9/10 Előzmény kõmacska
(25/55)
Lehet, hogy én már nem is (csak) a filmrõl beszélek!?
A jó kapcsolat a legjobbat hozza ki belõled. De belõled! Nem akar megnevelni, megváltoztatni. Elfogadja a lényed, lényeged! (Vagy ilyen csak a mesékben van?)
Szerep. Akkor mondjuk ki: Chris gyáva! De legalábbis túl-alkalmazkodó, kifelé. Társaságban mindig úgy viselkedik, ahogy illik. Társaságban fontosabb neki pl.Hans (akit, egyébként, szíve szerint elkerülne!), mint a barátnõje. (Akit pedig szeret!)
Gitti viszont éppen az ellenkezõje. (Ez a ritkább fajta.)
Válasz
10/10
kõmacska 2010 febr. 21. - 00:04:03 10/10
(24/55)
Hm. Most, ebben a pillanatban úgy gondolom, nem az a legjobb, ha "nem kell szerepelni". Persze nyilván szükségesek azok az élethelyzetek, amikor elengedhetjük magunkat, már csak az önismeret miatt is. De ahol elfogadnak minket, bármit és bárhogyan is csinálunk, az hosszú távon nem fejleszt sehová, így nem is fog sokat számítani, érni. Azok közt az emberek közt, ahol mindegy, hogy viselkedsz, azért vagy "önmagad", mert talán már nem is sokat számítanak. Nekik úgyis bármi megfelel. De amikor "összeszeded magad" - akkor is önmagad vagy, csak tudod, hogy a másiknak a lényed legjavát akarod nyújtani. Azt szeretnéd, hogy a másik a legjobbat kapja meg belõled. Ez persze egy kicsit blöff, elismerem. De mindenképpen a másik iránti tiszteletet fejezi ki. Gitti például azonnal dühösen reagált egy "bárkitõl" eredõ "sértésre". Chris durvaságait viszont birkaként tûrte, és nem sértegette vissza. Mert Chrisnek önmaga legjavát akarta adni, és nem akarta, hogy egy veszekedésben mindketten egyre rosszabb oldalukat láttassák egymás felé. És fura módon mégis õ volt az, aki jobban élvezte a kapcsolatot, aki szívesen és önként változott Chris kedvéért - mert õ fontosnak és különlegesnek látta Christ, akiért érdemes összeszednie magát.
De azzal, hogy folyamatosan azt sugározta: Chris bárhogy jó, tõle minden jó, Chrisnek emiatt aztán nem akarózott az önfegyelem. Õ megengedte magának, hogy tapló legyen (Hanssal szemben ez eszébe sem jutott). Szóval valahogy az sült ki, hogy Gittiért nem érdemes erõfeszítéseket tenni. Gitti egyre inkább bepörgött a Chrisnek való megfelelésbe, egészen a legvégsõkig elmenve; ezzel párhuzamosan Chris egyre kevésbé volt hajlandó bármiben is Gittire figyelni. És mégsem élvezte annyira a meg-nem-felelés szabadságát, mint ahogy azt gondolni lehetne. Gitti helyett azok társaságát kereste, ahol "viselkednie" kellett, ahol azt érezte, hogy elvárásokkal vannak felé, ahol nem volt mindegy, mit és hogyan csinál.
Az egész végül abban oldódott meg, hogy Gitti blöffölt. Chrisnek (szerintem is) igaza volt, amikor azt állította, hogy Gitti hazudik. Szerintem is hazudott. De az egyetlen, amit tehetett, épp a blöff volt. Ebben a szituációan nem adhatta önmagát - mert önmaga már az az elvárások nélküli feltétlenül odaadó lény volt, akit ebben a pillanatban meg kellett tagadnia és meg kellett haladnia, és elvárásokkal, ítélettel kellett fellépnie. Ez szerintem nagyon nehezére esett és meg is ijedhetett, de akkor is muszáj volt. Mind saját maga, mind Chris érdekében fel kellett adnia a teljes odaadást, a feltétlen elfogadást.
Válasz
9/10
alex4427 2010 febr. 20. - 16:38:14 9/10
(23/55)
Igaz az (engem cáfoló) utolsó mondatod is.
Kicsit talán túlértékeltem Chris azon tulajdonságát, hogy legalább a barátnõje elõtt önmagát adja.
Egyébként, van-e jobb ismérve egy (jó) kapcsolatnak, hogy (legalább!) abban nem kell szerepelni!?
Válasz
10/10
kõmacska 2010 febr. 20. - 15:55:50 10/10 Előzmény alex4427
(22/55)
Kösz, hogy említetted, hogy az fontos jelenet, nekem talán nem tûnt fel. De valamilyen szempontból biztosan össze is kapcsolódnak azok a jelenetek, amik ebben a szobában történnek. Itt mindig erõsen kivetkõznek önmagukból valaki más kedvéért. És (a táncot kivéve) a másik fél ezt még csak nem is kéri, nem is igényli (virrasztás, látogatás, ugrás).
Nyilván a mama szobáját azért vetik meg, mert nõies, és így "alsóbbrendû". Hans nem bírja hallgatni a felesége kedvenc zenéjét; az nem probléma, hogy ezzel megbántja Sanát, fontosabb, hogy véletlenül se tûnjön érzelgõsnek. Chris pedig az anyján gúnyolódik. A szimbolikusan primitív megnyilvánulásokra sem volna szükségük, ha annyira biztosak lennének magukban. Talán Hans bizonytalanságáról árulkodik az is, amit Sana terhessége kapcsán megjegez: mintha csak arra volna jó, hogy biztosan magához kösse, hogy Sana biztosan ne hagyja el. "...meg kellett termékenyítsem, hogy minden így is maradjon")
Az pedig, hogy Chris önmagát adja Gitti felé: na persze. De idõnként durva, pimasz és arrogáns, azt pedig nem nevezném jellemes viselkedésnek.
Válasz
9/10
alex4427 2010 febr. 20. - 11:26:28 9/10
(21/55)
Akkor, talán nem is kell újra leszögezni: jó a film! Nagyon jó a film! (Ha ilyen sok gondolatot ébreszt.)
A madaras fa: tetszik-nem tetszik, a film egyik legsúlyosabb jelenete, melyben megmutatkozik Chris jelleme, jellemének gyengesége. (Miközben Gittivel sem nem jellemtelen, sem nem gyáva. Vele mer önmaga lenni! Szerintem.)
Válasz
10/10
kõmacska 2010 febr. 19. - 19:50:28 10/10
(20/55)
Igen, igazad van, Gitti nagyon õszinte, mindenkinek szemtõl pofába megmondja a véleményét, és másoktól is õszinteséget vár; ez nyilvánvaló. Csak egy kivétel akad: Chris. Vele szemben képtelen ugyanerre a kíméletlenségre. Tõle lenyel olyasmiket, amiknek a töredékét sem tûrné el mástól. Nem kéri ki magának a durvaságokat, nem húzza meg a határokat, mindent elfogad, elfelejtkezik arról a kritikai attitûdrõl, ami egyébként a sajátja. Csak egyszer fakad ki, a hegyen. Amikor arról beszél, hogy Chris határozatlan, halogatja a döntéseket, nem mer felvállalni dolgokat, akkor az összeköltözésre lyukad ki - tehát erre gondolt beszéd közben, ez járt a fejében, a szöveg célja az erre való cseles rávezetés volt, szóval ez alig tekinthetõ valódi kritikának. Film közben elhangzik, hogy neki minden tetszik Chrisben.
Azt hiszem, egyszerûen képtelen volna komolyan bírálni, annyira fél attól, hogy elveszíti. Még végiggondolni sem meri a kritikát, nehogy ki kelljen ábrándulnia vagy nehogy úgy visekedjen, hogy Chris ábránduljon ki belõle. Mert egyik lehetõség sem elviselhetõ.
A végén sem Chrisrõl változik meg a véleménye (szerintem), hanem saját magát szedi össze annyira, hogy megpróbálja magát Christõl külön, önállóan meghatározni, elképzelni. Persze már maga a gondolat, ennek az elképzelése is azzal jár, amivel - de legalább kísérletet tesz rá, és ez nagyon kemény lépés - saját magával szemben.

Egyébként nekem nagyon tetszett a madaras fa. Talán jobb lett volna nem befesteni, de még így is kecses és finom volt (szerintem).
Válasz
9/10
alex4427 2010 febr. 19. - 16:34:28 9/10 Előzmény kõmacska
(19/55)
Gondolatébresztõ, amit írsz!
Szerintem Gitti (alapból,alkatilag) elutasító minden közösségi, társadalmi képmutatással, álszent alakoskodással szemben. Ami nem jelenti azt, hogy pár-kapcsolatban (ha szeret valakit) ne tudna alkalmazkodni! De ezt sem számításból teszi. (Egyébként éppen õ az, akinek nagyon nem tetszik, amikor Chris anyjának ízlésén mulatoznak.)
Válasz
10/10
kõmacska 2010 febr. 19. - 13:21:05 10/10
(18/55)
Mivel Gitti volt az abszolút fõszereplõ, nehéz lett volna, hogy ne õrá figyelj. De hogy nonkomformista lett volna? Idemásolom a szó definícióit: "Pozitív értelemben a hanyatló, reakciós társadalmi rendbe be nem illeszkedõ, a retrográd rendszert és ideológiát támadó politikai, tudományos vagy mûvészi magatartás. Negatív értelemben a nihilizmussal rokon világszemlélet és magatartás, amely válogatás nélkül elutasít mindenféle alkalmazkodást, normát, mércét, s üres ellenzékieskedésben vagy anarchizmusban ölt testet." "A fennálló rendszerhez való alkalmazkodás, az uralkodó viszonyokba való beilleszkedés teljes elutasítása." Ezek a legkevésbé sem voltak rá jellemzõek. Ehelyett szerintem jobb szó az, hogy kreatív, ötletes egyéniség. A megnyilvánulásai (a kislány nevelése, Chris kifestése, Sana megfenyegetése, kalapviselés vagy az utolsó jelenet) inkább annak tudhatók be.
Egy nonkonformista lázadóval ellentétben õ nagyon is készségesen vetette alá magát Chris hatalmának. Elejétõl a végéig bármilyen kérésére azonnal ugrott, és úgy követte, akár egy hûséges puli. A társaságbeli alkalmazkodásról: ott sem valami nonkonformista lázadás vezette, hanem a Chris iránti rajongás. Pontosan így viselkednek az emberek, ha valaki a kedvenc pártjukat "bántja". Mert a kritika egyenlõ a bántással. Gitti nem ismerte Hansot, és a helyzet valóban faramuci volt; de Chris már sokszor hallotta ezeket a mondatokat, és pontosan tudta, hogy Hans jószándékkal ad neki tanácsokat, nem alázni akarja. Chris csak annyit fogott fel a vitából, hogy Gitti azt bántja, aki neki segíteni akar; Gitti pedig azt, hogy a "félelmetes" Hans megalázza Christ. Hans pedig nem tudta, hogy Gitti számára a viszonyok nem világosak.
Nekem úgy tûnik, hogy Chris társaságbeli alkalmazkodásának az volt az oka, hogy nagyon felnézett Hansra, és szerinte kettejük közt sokkal inkább egy alá-fölé rendeltségi viszony lett volna normális (talán picit hasonlóan ahhoz, ahogy Gitti lelkesen alávetette magát neki); és nem tudott mit kezdeni azzal, hogy Hans maximálisan egyenrangú barátként kezeli. Pl. Sana azt mondta: Hansnak Chris az egyetlen barátja - Chris viszont ezt elutasította, és azt mondta, Hans jobban meg tudja beszélni a dolgait a barátaival, mintsem vele.
Azt hiszem, Sana nagyjából hasonló utat járt be, mint Gitti, csak nála ez már egy jobban kifejlõdött állapot volt; azaz egy egyenlõtlen, nem partnerségre, hanem alá-fölé rendeltségre épülõ viszony. Tíz év múlva Chris és Gitti jó eséllyel ugyanilyen õszintétlen képmutatással lennének egymás iránt, ha ezt tovább folytatják.
A film épp azért végzõdött reménnyel, mert megtörte ezt a fajta viszonyulást.
Válasz
9/10
alex4427 2010 febr. 19. - 01:00:44 9/10
(17/55)
(Késõ van: Csak röviden.)
Nekem Gitti a kedvenc figurám. Partnere, Chris szintén jó fej (talán azért is vannak együtt: mert 2 jó fej)...csak a srác társaságban igyekszik nagyon alkalmazkodni a helyzethez, a vendégekhez, ezt elvárná a lánytól is. Õ viszont meglehetõsen nonkonformista, õszinte ember.
A másik pár, nekem nem túl szimpatikus. Õket nem tudom, hogy mi tartja együtt.
Válasz
10/10
kõmacska 2010 febr. 18. - 22:43:45 10/10
(16/55)
Ez egy tök jó kritika, de azért én nem értek belõle valamit: miért írta azt, hogy a "párkapcsolatok nem mûködnek"? Ez nekem egy meglehetõsen létezõ és valós szerelemnek tûnt. Mármint nem csak úgy tettek, mintha szeretnék egymást, amit mondtak, azt komolyan gondolták. Épp ezért a másik konklúziót se értem: "A felek ugyan folyton beszélgetnek egymással, mégsincs érdemi kommunikáció." hát nekem ez sem így tûnt: a lány nagyon is érdemi kijelentéseket tesz, igen sok mindent nyíltan és világosan kimond, maximum a lánykérést nem meri, de hogy szeretné, az is világos (például amikor a házi boldogsággal példálózik: mennyivel jobb családapának lenni, mint bulizni). A fiú az, akinek nehezen megy az egyenes beszéd; õ sokszor inkább gesztusnyelvet használ, de a lány még ezek fordításában is elég jó; sõt a végén õ is áttér ennek használatára (már a kalapos jelenetben is, aztán még inkább). Szerintem egyszerûen nem igaz, hogy nem értik egymást.
Na meg a "kioktatóan macsó építész"-rõl kiderül, hogy nem is akar versenyezni és fölénybe kerülni, inkább oltalmazó jóbarátként viselkedik. És ez a srácnak nagyon jólesik, azért akarja utánozni minden jellemzõ gesztusát. Az tény, hogy Hans házassága valóban gáz, nemhogy sikeresebbek volnának, hanem egészen ijesztõ Sana folytonos vihogása.
"érthetetlen, hogy mire alapozódik a lány szinte önfeladásig terjedõ szerelme" - hát ez az: nem túl régen lehetnek együtt, és épp Gitti kritikátlan csimpaszkodása okoz gondot. Ez belülrõl jön, semmi köze ahhoz, hogy a srác valami hûdeszuper istennyila volna. Ezért Chris nem is tud semmi mással segíteni, mint épp a távolságtartásával. Szerintem.
Épp ezért nagyon is biztató a befejezése.
A srác gondjait kevésbé lehet átlátni, a film nem azokra koncentrál; abból csak annyi lesz nyilvánvaló, amennyit a lánnyal való kapcsolatában feltétlenül szükséges bemutatni (leginkább az agresszióra gondolok).
Válasz