Ármin, az itt következõ egy kifejezetten jobboldali, konzervatív ember véleménye lesz, egy másik fórumról. Nekem ez sem tûnik túl uszítónak. És sajnos nem tudom megítélni, esetleg mi benne a csúsztatás, ha van.

Ha egy országban egy réteg komoly mértékben kihasználja, lefoglalja a gazdasági erõket, társadalmi pozíciókat, akkor az mindenhol feszültséget generál. Azt, hogy egy ország milyen mértékben képes ezt békésen, közmegegyezéssel rendezni, az nagyon függ az országtól, és az adott történelmi helyzettõl. A kérdés rendezési módja a hutuk, és tuszik példájától kezdve az örmény genocídiumon át, a gyarmatosított országok hatalmas rendszerében az országok máig élõ gazdasági kihasználásán át, a maláj kínai ellentét mindkét fél számára, és az ország számára is teljes stabilitást, és fejlõdést biztosító megegyezésen keresztül az angol asszimilációig tart.

A zsidó réteg gazdasági térnyerése számarányához képest nagyon jelentõs volt. Az I. világháború után nálunk is akkora volt ez a térnyerés, hogy amint beidézted példának Ungvárytól, a budapesti ipari ingatlanok 66%-a zsidó birtokban volt a harmincas évekre, de a földbirtok tekintetében is eljutottak a 40 %-ig. Már ez a tény óhatatlanul is kiváltott a társadalomban egy olyan reakciót, amely minden hasonló helyzetben lévõ államban megtörtént. Állításoddal ellentétben éppenhogy a földbirtokos, arisztokrata réteg volt az, amely ezzel a térnyeréssel együtt tudott élni, amely éppenséggel támogatta a zsidóságot a gazdasági fejlõdésben. Éppenséggel ez a réteg volt, amely már korábban is támogatta a kiegyezést, és amelynek támogatásával még a kiegyezés évében elkezdte a mûködését a Rothschild háznak az elsõ hazai bankja, a Magyar Általános Hitelbank Rt.. Bethlen kormányzása a világháború után éppen hogy a német, zsidó gazdasági erõre épült, de Gömbös is felhagyott a kormányzása során a korábbi fajvédõ elveivel, és támogatta a zsidóságot az ország fejlesztésében. Hogy erre a rétegre mennyire szükségünk volt mutatja, hogy amikor már egész Európában transzportálták a zsidókat, itt a német megszállásig semmiféle atrocitás nem érte õket. A numerus claususról késõbb.

Az antiszemitizmust nem kellett fûteni az országban, de ez éppenhogy nem a földbirtokos arisztokraták asztala volt. Ez a megélhetését féltõ rétegek válaszreakciója volt, akik kikerültek a gazdasági fejlõdés sodrából, és amint József Attila mondta, 3 millió koldus küzdött a megélhetéséért, mellettük az állandó lecsúszástól rettegõ középosztály is. Hasonló feszültség keletkezett majd minden országban, ahol hasonló volt a társadalmi helyzet. Óhatatlanul kialakult máshol az örményellenesség, vagy gyarmatosítók iránti ellenesség, vagy a maláj földön a kínai ellenesség, hogy a hutukról, és a tuszikról ne is beszéljünk, de még Angliában, Amerikában is élt az antiszemitizmus.

Az, hogy egy társadalom hogyan tudja kezelni ezt az ellentétet, sokat mond a társadalomról is, meg a történelmi helyzetrõl is. Az, hogy nálunk komolyabb erõszak nem érte a zsidó réteget 44-ig, az annak tudható be, hogy az országnak szüksége volt a zsidó tõkére, és gazdasági erõre, másrészt betudható az asszimiláció mértékének, harmadrészt betudható annak, hogy az akkori elit, no nem kimondottan a dzsentriskedõ úri rétegekre gondolok, inkább a helyzetben lévõ politikusi gárda képes volt, és késõbb is képes lett volna kezelni a feszültségeket, melyek a zsidóság körül létrejöttek, amint arra lépések is történtek.

A rengetegszer emlegetett numerus clausus nemzetiségi alapon korlátozta az egyetembe bejutók számát. Ezt erõsen kritizálják, de ez máris egy törvényi szabályzó volt, amivel békés körülmények között lehetett szabályozni az aránytalanságokat. Példa erre Amerika, ahol az egyetemek is alkalmazták ezt a módszert a zsidósággal szemben, hosszabb ideig, mint nálunk. Ha a Malajzia meg tudta teremteni, hogy az utóbbi évtizedekben megszólalásig hasonló kínai-maláj problémát tisztán törvényi, politikai úton átfordítsa gazdasági prosperitásra, és a vezetõ kínai rétegeket képes volt a közteher viselésére rávenni, és a társadalmi egyenlõtlenséget csökkentését meg tudták oldani, a magyar vezetés hasonlóan békés helyzetben hasonló módon képes lett volna ebben a kérdésben közmegegyezésre jutni, hasonlóan békés megoldást alkalmazni. Ez meggyõzõdésem. Nem szólva arról a sokat könnyítõ körülményrõl, hogy nálunk a zsidóság már félig asszimilált állapotban volt.

Az, hogy te egy hangulatkeltõ antiszemita verset hozol igazad igazolására, semmit sem bizonyít. Hasonló irományok nagy számban íródtak, az ellentétek erõszakba torkolltak olyan országokban is, ahol a kérdés békés úton rendezõdött. Anglia, Malajzia. Az, hogy antiszemitizmus volt, az csak azt az ellentétet mutatja, amely akkor a társadalmat feszítette, amelynek teljesen békés, és minden fél számára prosperáló kimenete lehetett volna, ha nem a világháborús helyzet irányít.

Ha halált nem is, de sokkal szigorúbb megítélést igen.
Elég nagy az állatokkal kapcsolatos bûnözés is, kéne valaki, aki foglalkozik azzal, mikor:
ellopnak egy állatot(nem is hinnétek mennyit...)
megcsonkítanak egy állatot (pl. fülhegyezés)
kínoznak egy állatot

A legérthetetlenebb számomra, amikor valaki mérget dob a másik udvarába, hogy megölje a kutyát...Én a saját kezemmel tekerném ki a nyakát annak, aki ezt merte tenni.

Hú, mire végigolvastam a hozzászólásokat... :-)
Horthy: Ha jól tudom, akkor azért nem kérte senki más csak Tito és Rákosi azt, h a háborús vagy emberiség ellenes bûntetteket elkövetõkhöz vagy azokhoz hasonlóan, akiket ilyesmivel vádoltak feleljen a tetteiért (akit érdekel a téma az olvassa el Szerencsés tanár úr könyvét, az Ítélet: halál!-t), mert a zsidókkal szemben nagyon kedvezõ magatartást tanúsított (persze nyilván benne volt a kiugrási kísérlet is ebben, de alighanem az elsõ nyomott többet a latban). Azt hiszem, h jellemzõ a korabeli európai megítélésére, h Joszif Visszarionovics elvtárs elfogadta volna azt, h a hatalomátvételig az õ kezében maradjon az ország, ha történetesen itthon tartózkodik. A démonizált, nyilasokkal összemosott Horthy-kép csak késõbb alakult ki egy elég könnyen felismerhetõ koncepció keretein belül (a "kommunisták" hatalomátvételének szükségességét igazolandó).
Ennek ellenére, az imákat szerintem hagyjuk meg a Wallenbergeknek! Azért a Horthy-rendszer nem éppen a zsidóbarát légkörérõl híres, így nem csodálom, h azok, akik akkoriban éltek Magyarországon a zsidók közül nem nagy szerettel gondolnak vissza arra a korra.

Az állatkínzást ne keverjük ide, mert az mélymagyartól is, antimélymagyartól is mindenre tekintet nélkül tûrhetetlen, s halált érdemel!

Nem hiszem, hogy az a humor, amikor valamit tökig alázunk. Aki ezt teszi, az fél, hogy rosszul jön le, ezért nyúl valami tuti témához.
Ugyanilyen mikor az ember leissza magát azért, hogy elhitesse, jól érzi magát. (csúnya szóismétlés:P)
Karinthy kisujjában is több humor volt, mint ami ezekben a videókban vagy "napi szarokban" van.

Van ahol kiállítási 'tárgyként' kikötöttek egy szerencsétlen ebet. Azt lehet nézni, hogy hogyan lesz napról napra soványabb míg végül éhenhal. Vizet persze adnak neki, nem akarják, hogy gyorsan elpusztuljon.
Ja. Említettem, hogy ezt Magyarországon?

Vicces :)

Nem pukkadozom. Van, aminek egyszerûen nincs értelme. Illetve van, amikor már semminek sincs értelme. Pukkadozni is csak akkor lehet, ha vannak mások, van egy közösség, akik számára pukkadozol. Vagy ha direkt minden elviselsz, az is csak akkor van, ha vannak mások, van egy közösség, akik számára mindent elviselsz.
Ha nincs, akkor nincs mihez viszonyítani, nincs kihez igazodni, nincs miért és már egyáltalán nincs semmi sem.
Egyébként pedig: ezen egy csomót röhögtem:
http://www.youtube.com/watch?v=wpe3LqeAtDk&feature=related
Persze, ezen sem lehet a végtelenségig röhögni.

:QQQQQQQ. na várj, most letörlöm a monitort!:)))

Van, aki még most is ezt hiszi.

Yes, csak ettõl még nem lesz mûvészet, amit csinál. Az amatõröknél, ha valaki festékszóró pisztollyal a házfalra firkantja a nevét, ne röhögtessen, hogy ettõl fogadjam el mûvésznek. Lehet, hogy a hülyeség és a zsenialitás csak egy lépés, de könyörgöm, erre ne hivatkozzon senki.
Amit pedig forintosítanak, ott nehéz meghúzni a határt az ipari és a mûvészi között.
És aztán van az ötvözet: az ipari hülyeség.
Amellett van még egyéni ízlés- és tûréshatár, stb.

Egyébként: honnan tudtak szélsõségesek egy kísérleti színházi elõadásról? Mert hogy nem érdekli õket, az fix. Ha az alkotók célja önmagában csak az elõadás lett volna, megtartják, (tapsolnak), hazamennek. Ha szélsõségesek megjelentek, az azért lehetett, mert szinte odavonzották õket valamiféle agresszív, kihívó reklámmal. Akkor pedig a cél eleve a balhé volt. Tehát mondjuk, a happeninget az elõadás részének tekintették.

Lehet, hogy nem ismerem. annyit tudok, direkt agresszív stílusban provokáltak. Ami (provokálás) másokat váratlanul ért. Mivel direkt föl akartak zaklatni másokat, nyilvánvalóan tudhatták, hogy föl is fognak. Tehát: õk legalább fölkészülten várták a következményeket. Legalább számítottak is rá; rendõri védelmet kértek, ami szombaton még volt is. Úgy egyébként iszonyatos, hogy a támadók mit engedtek meg maguknak: sav?? ürülék?? Ez engem Izraelre emlékeztet, egy dok. filmben láttam, hogy izraeli katonák egy palesztin gyermekotthont tökig bekentek szarral, amit zacskókban vittek oda magukkal. Van, akiknek hasonlóan van fölépítve az agya, mit mondjak. :( És mind aljas söpredék, aki ilyet tesz.
A mondat, amit nem mondunk ki, a blaszfémia.

:DDD, úgysem bírod megállni egy idõ után. Mármint, hogy abbahagyd. Tudom magamról :))))