Nekem nem volt rossz, inkább groteszk, elvont és felettébb elgondolkodtató. Láttam már jobb, de ennél sokkal rosszabb, felejthetõ darabokat is.
Egy szélsõséges karikatúra, ami nem mindenkinek jön be;érteni kell, ráhangolódni. Mondjuk a magam részérõl sokkal szívesebben nézek olyat, amin el kell gondolkodni, mint valami ostobácska , ugribugri zenés darabot…

Rendkívül fárasztó - itt-ott nyomaiban vicces - elõadásnak indult. 5-15 percig... ez tûréshatár függõ.
Rég nem éreztem már késztetést arra, hogy haza induljak a szünetben. Sajnos ez az elõadás elérte ezt a szintet. Senkinek sem ajánlanám jó szívvel. Mûvészeti produktumnál sajnos nincs lehetõség reklamációra. Elhiszem, hogy van akinek tetszik... még ha nem is értem, miért.

Nem vilagos miert volt erdemes ezt a csak nagyon mersekelten szorakoztato, 70-es evekbol szarmazo, poros, es teutonikusan didaktikus darabot most bemutatni? Kerekes Eva fantasztikus alakitast nyujt, de ez nem kompenzalja a darab alapveto elvezhetetlenseget. Az alakok karikaturak, es az elnagyolt feminista uzenet a noi szerepkonfliktusokrol felszines, naiv es nehezkes. Meg inkabb irritalo a Baader-Meinhof csoport ideologiajara emlekezteto egyugyu szelso-balos politikai propaganda a hetvenes evek Nyugat-Nemetorszagabol amely atitja a darabot. A szineszgarda kituno, de a darab egyszeruen menthetetlen... sajnos, nagy erofeszites, semmiert!

Tandráma stílusú, helyenként lapos, helyenként szimplán agyament értekezés a férfiak érzéketlenségérõl és pénzimádatáról, a nõk gátlástalanságáról és számító mivoltáról, a férfi és nõ õszinte kapcsolatának lehetetlenségérõl. Mindez össze-vissza tologatott díszletek között, idõnként nyálasan, idõnként skizofrenikus ordítással elõadva. A szélsõséges helyzeteket szélsõséges játékkal ábrázolja Nóra (Kerekes Éva), ám nem mindig sikerül kikerülnie a ripacsságot. A darab úgy rossz, ahogy van, nehéz felülemelkedni az írónõ saját problémáinak kivetülésén. Komoly csalódás volt - éppen kedvenc színházamban, melyben eddig szinte feltétel nélkül megbíztam. Nem is értem, hogy mehetett át Mácsai szûrõjén, annyira kilóg a repertoárból.

Nagyon jó. Mind a rendezés, mind a színészek játéka nagyon tetszett. Jellinek meg zseniális.

Kedves Fehér Elephant,
Kerekes Éva (ezúttal is) lenyûgözõ játéka megérdemli, hogy a cikkírás sietségben ne kapjon új keresztnevet.
Üdv, se

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

NÓRA, MIUTÁN ELHAGYTA... Zsótér Sándor Örkény István Színház
A stúdió üvegablaka mögött Epres Attila szigorúan vallató személyzetise, rovátkolt hangtompítós furnérfalak, Tallér Zsófia zaklatott, freejazzes szakszofon-futamai: azonnal megragad a keményen agitatív atmoszféra. A Babaotthon Nórájából takarítónõ lesz, aki farkasfogú kötényekben /fül/hallgatózó, lakneri varrólányoknak szónokol a nõi egyenjogúságról. Kulcsár Viktória az örök anya, Kosik Anita Zsuzsanna kemény munkásasszony, Törõcsik Franciska maga a szocdem szólamokat áriázó ifjonti lelkesedés. Az életben, szerelemben egyaránt lúzer komor keserûség Szandtner Anna, aki bankellenes kitörésében a vesztesek
tajtékzó gyûlöletét vágja a szemünkbe.
Zsótér Sándor koncepciójában a tarantellával hódító Nóra végigtáncolja az egész elõadást a fantasztikus Kerekes Éva pedig gyõzi változatos koreográfiával, gyerekes kedvességgel,legyûrhetetlen energiával teremtve meg örökmozgó figuráját. De ezer színe van a kitörni vágyó fiatal nõ lélektani ábrázolásához is, akinek zseniálisan alkalmazkodó viselkedését az
eltökélt elhatározás motiválja. Sugárzó lénye, dinamikus mosolya emeli pillanatok alatt a dúsgazdag pénzember, Vajda Milán kedvesévé. A tõkeimádattal jól megfér egy kis érzelmi kitérõ, bár az ifjú színész kiválóan érzékelteti, hogy még ezt is fel lehet üzleti célokra használni. Kicsit hosszú a rábeszélõ monológ, Elfride Jelinek elképesztõ gazdagsággal ontja a bénító erejû, gyönyörûséges mondatokat, a tempó folyamatossága miatt azért ki kellene húzni egy párat.
Ambrus Mária három díszletfala helycserés akciókkal és a forgószínpad innovatív használatával teremt újabb és újabb helyszíneket, a kazettás felületek hátulról is mutatósak, nemcsak a fotelek forognak, néha az egész játéktér is. A zene heves dinamizmusával körítve, a színváltások ritka izgalmakat, rejtett feszültségeket elõlegeznek meg. Az elhagyott Helmer, Debreczeny Csaba Hitler beszéde helyett a tõzsde-híreket füleli, Kerekes Viktória a házvezetõnõként befurakodott csizmás domina szerepében remekel. Ebben a mûfajban Nóra
sem adja alább, a korbácsolásból egy kicsit rövidebb hatásosabb lenne, de a két színész munkája csak felsõfokú jelzõkkel értékelhetõ. Fila Balázs lenyûgözõ finomsággal játssza Annemariet, anyáskodó bejárónõjébõl az emberség világít, egyetlen bíztató fénypont az egész elõadásban.
Tudtuk, a király meztelen, de egy miniszter vonatkozásában most szemb/l/esültünk a põre valósággal. Mindazonáltal máris elindult egy gyûjtõakció: csak összedobnak a lelkes Máthé Zsolt-rajongók egy erényövre valót! Addig talán Kosik Anita ráénekelhetne egy Karafiáth Orsolyás "Fecské"-t... Kerekes Viktória a szélsõséges kísérletek után hitelessé tudja tenni a kompromisszumos visszatérés félsikerét is, ez az alakítása valóban a legnagyobbak közé emeli, kiemelkedõs eseménye az évadnak.
Áporodott lilásvörösben fénylik fel a polgári otthon festett perspektívája, a bíbor fotelek ölelésében már csak a rádió gombját kell lecsavarni és máris puha békességbe süppedve álmodozhatunk a felsõbb körök világáról.