Tudod mi a természetes? hogy most is nézhetetlen idõpontban adják /legalábbis én még javában dolgozom, de tuti nem én vagyok az egyetlen/. Miközben este és késõdélután meg megy a sok be- és elfogadhatatlan szemét ... ;-(

Lehet úgy élvezni, hogy nem láttam az elsõ részét?

Köszi!

Mielõtt felkel a Nap

Segítsetek! Mi az "elsõ rész" címe, amirõl sokan írtatok?

Ez egy tökéletes film.
Lehengerlõ, földhöz vágó, és ami a legnagyszerûbb, hogy elképesztõen egyszerû eszközökkel, olyan közvetlenséggel, a nézõt teljes jogú partnernek tekintve, amit nagyon kevés filmrõl tudok elmondani.

A forgatókönyvírónak csípõbõl kiosztanék egy Oscart, de a színéazi játék is erõsen esélyes lenne.

Természetesen ezt a ritka gyöngyszemet magyar mozik nem vetítették.

Milyen ritkán van alkalma az embernek egy ilyen beszélgetésre, de pont ezekért érdemes... Hatalmas.

Az egész filmet végig dumálják,én is végig dumálnám vele..:) jó amúgy,mert ritka egy ilyen öszinte hosszalmas beszélgetés,talán akarva akaratlanul kerülnénk ezt a valóságban,de én benne lennék..:)

Azt hiszem, én is szerencsés vagyok. Tizenegynéhány éve láttam az "elsõ részt". Nemrég eszembe jutott, újranéztem, és észrevettem, hogy van "második része" is. Kb. annyi év különbséggel láttam a két részt, mint amennyi ténylegesen is van köztük a történetben, ráadásul az életkorom is eléggé passzol.

Ha ez nem lenne, azt mondanám, hogy egyik film sem különleges. A romantikus filmeket amúgy sem bírom, de ez(ek) a nézhetõk közé tartozik(-nak) - bár a témák ugyanúgy banálisak, unalmasak, vontatott az egész stb. De az egybeesés miatt érzem rajta/rajtuk az "életszagúságot". ***SPOILER*** Teljesen megdöbbentõ látni a nyitó jelenetben, hogy az eltelt idõben mennyire összeesett az egykori hülyegyerekesen jóképû srác. Mintha nem is ugyanazt az embert látnánk. Ha nem lett volna az a rövidke "visszapillantó" jelenet, újra bele kellett volna néznem az elsõ részbe, mert nem hittem el, hogy õ az. Nem is kell mondania semmit, máris ki lehet találni, hogy mi lett vele az elmúlt kilenc évben. Az élete teljesen félresiklott, õ maga lerobbant, és most az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodik, csak hogy újra gyerek lehessen.

És be merte így fejezni Linklater. Nem találok szavakat.....zseniális, felejthetetlen...

Julie Delphy tanácstalansága a taxiban, amikor hozzá akar érni Ethan Hawke-hoz, de bizonytalan és nem mer, annyira õszinte és emberi, hogy már ezért az egyetlen mozdulatért megérte megnézni...

Szerintem baromi unalmas. Semmi sem történik benne, csak sétálgatnak, és beszélnek, és unalmas dolgokról beszélnek. Még csak egy kis zene se szól közben...

Hogy lehet két ember ennyire õszinte egymáshoz? Húuuh...

"Én úgy látom, h egyáltalán nem létezik a mai amerikai filmgyártásban ez az általad emlegetett trend. Sokkal jellemzõbb, divatosabb a leáldozott republikánus kormányzat és az általa képviselt hipokrita, erkölcscsõsz politika bírálata. A kommunista-kérdés jelenleg a legkevésbé sem aktuális, érthetetlen és egyáltalán nem kifizetõdõ lenne, ha mégis belecsempésznék a legártatlanabb filmekbe is. Ezért nem is teszik! :-)"

Igen, pont egy ilyen frappáns kiigazítást kerestem - de hát ez a vizsgaidõszak maga a kóma, nehéz ilyenkor emberhez méltó gondolatokat összeszedni.

Egyébként nem tudom, honnan veszi, hogy létezik ilyesmi...

Kb. a nyolcvanas évek óta nem foglalkozik az amerikai film, még utalások szintjén sem ezzel a témával - nagyon-nagyon elenyészõ számú kivételektõl eltekintve (és a "Mielõtt felkel a nap" nem tartozik ezek közé...)

"Dícséretes, hogy van, aki közbe igyekszik lépni, számomra ezzel semmi probléma nincs. Valóban nem vagyok az a tipikus fórumozó, s azért az elmúlt hozzászólások újra megmutatták, hogy nem is szabad azzá válnom: tartalmasabb életem van annál, mintsem hogy a szabad véleménynyilvánítás jogát, valamint ennek jegyében íródott véleményemet kelljen védelmeznem."

Akkor, a jövõben, kérlek, kerüld az ilyen irányú konfrontációt, és inkább tartalmasabb életed fejleményeit taglald...



"Ha én valamit máshogy láttam, és ez ennyire komolytalan számotokra, akkor persze reakció nélkül is megúszhatta volna hozzászólásom, mivel nem így történt, csak magamra elkönyvelem, hogy kínos területet érintettem. Remélem egyre jobban kezditek érezni, hogy ez az apró kínos terült mára már mindenhol ott van életünkben, amit nagyon helytelenítek. Ez volt hosszas értekezéseim célja, hogy erre felhívjam a figyelmet. S Vino hosszászólásainak száma megmutatta, mennyire jól gondoltam ezt."

Nem tudom, feltûnt-e, hogy az én igyekezetem éppen ennek a területnek az éltüntetésére irányul - nem véletlenül hangsúlyoztam, hogy a mai hazai mostoha viszonyok között leginkább apolitikusnak vallom magam.


"Erre Vino a következõ választ adta:
"Számodra ez "folyt" (ismét az árulkodó szóhasználat egy szép példája) belõle, számomra egy teljesen jelentéktelen, mondhatni mellékes epizód volt, amelyet megjegyzésre sem tartottam érdemesnek...".

Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy amikor esti amcsi vígjátékról beszélek, akkor erre a filmre gondoltam? Vino mégis képes volt ilyen torszülött megállapítást tenni, vagy éppen tudatosan elferdíteni ismételten, amit mondtam. Csak hogy Te is megértsd barátom, általánosságban jellemeztem az amerikai filmgyártást, azt próbáltam kifejezni, hogy még a laza, humoros vígjátékokban is visszaköszön ez a téma."

Örülök, hogy megosztottad velem ezt az információt, mert a hsz-edbõl ez egyáltalán nem derült ki.
Ettõl függetlenül kíváncsi lennék, hogy milyen példákat tudnál hozni erre a jelenségre, mert én ezzel egyáltalán nem találkoztam eleddig ebben a mûfajban...
Legjobb tudomásom szerint ugyanis ez a fenomén nem létezik.



"Persze tudom, most azon szeretnél újabb vitát, hogy ez a megállapítás helyes-e vagy sem, szabad-e ezt megállapítanom vagy sem, de kérlek, ne tedd. Itt csupán felhívtam a figyelmed az igen komoly és dehonesztáló ferdítésedre (miszerint számomra ez a film csak ennyit jelentett)."

Ez nem ferdítés, hanem az általad leírtak alapján indított logikus gondolatmenet.
Lásd be, van némi különbség..



"Ármin: való igaz, félreérthetõ volt a nézõ vs. saját szemszögem megvilágítása, valójában, s ezt többi hozzászólásomból is láthattad, egy mai átlag fiatal nézõrõl gondoltam azt (magyarul a mai fiatalokat ítéltem meg szubjektív módon), hogy talán az Õ gyomruk nem veszi be könnyen a párosítást. Amit meg kihallottatok még ebbõl, az lehet az a helyes megérzésetek, hogy én színészként nem rajongok Delphyért."

Csak annyit mondanék, hogy sokkal több negatív töltetû dolgot ki lehetett volna olvasni az általad leírtakból, mint amirõl írtam...



"Ahol mindenki ugyanúgy gondolkodik, ott senki nem gondolkodik nagyon."
(Walter Lippmann)"

Abszolút egyetértek - ha valaki, hát Lippmann - mintegy negyven-ötven év politikai vitáinak kereszttüzében, ezt nagyon megtanulhatta...

Hali!

Dícséretes, hogy van, aki közbe igyekszik lépni, számomra ezzel semmi probléma nincs. Valóban nem vagyok az a tipikus fórumozó, s azért az elmúlt hozzászólások újra megmutatták, hogy nem is szabad azzá válnom: tartalmasabb életem van annál, mintsem hogy a szabad véleménynyilvánítás jogát, valamint ennek jegyében íródott véleményemet kelljen védelmeznem. Ha én valamit máshogy láttam, és ez ennyire komolytalan számotokra, akkor persze reakció nélkül is megúszhatta volna hozzászólásom, mivel nem így történt, csak magamra elkönyvelem, hogy kínos területet érintettem. Remélem egyre jobban kezditek érezni, hogy ez az apró kínos terült mára már mindenhol ott van életünkben, amit nagyon helytelenítek. Ez volt hosszas értekezéseim célja, hogy erre felhívjam a figyelmet. S Vino hosszászólásainak száma megmutatta, mennyire jól gondoltam ezt.

Viszont csak Ármin kedvéért, hátha egy jó félmondtata hozzám is lesz, egyetlen Vino megállapításra reagálnék (gyengébbek kedvéért nem azért nem reagálok minden pontra, mert nincs mondanivalóm, csupán az újabb viták elkerülése végett nincs értelme mindenre reagálni):

"...Ha engem zavar, hogy az esti amcsi vígjátékból is az az folyik, hogy kommunista-nem kommunista, akkor azt szabadjon megjegyeznem."

Erre Vino a következõ választ adta:
"Számodra ez "folyt" (ismét az árulkodó szóhasználat egy szép példája) belõle, számomra egy teljesen jelentéktelen, mondhatni mellékes epizód volt, amelyet megjegyzésre sem tartottam érdemesnek...".

Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy amikor esti amcsi vígjátékról beszélek, akkor erre a filmre gondoltam? Vino mégis képes volt ilyen torszülött megállapítást tenni, vagy éppen tudatosan elferdíteni ismételten, amit mondtam. Csak hogy Te is megértsd barátom, általánosságban jellemeztem az amerikai filmgyártást, azt próbáltam kifejezni, hogy még a laza, humoros vígjátékokban is visszaköszön ez a téma. Persze tudom, most azon szeretnél újabb vitát, hogy ez a megállapítás helyes-e vagy sem, szabad-e ezt megállapítanom vagy sem, de kérlek, ne tedd. Itt csupán felhívtam a figyelmed az igen komoly és dehonesztáló ferdítésedre (miszerint számomra ez a film csak ennyit jelentett).


Ármin: való igaz, félreérthetõ volt a nézõ vs. saját szemszögem megvilágítása, valójában, s ezt többi hozzászólásomból is láthattad, egy mai átlag fiatal nézõrõl gondoltam azt (magyarul a mai fiatalokat ítéltem meg szubjektív módon), hogy talán az Õ gyomruk nem veszi be könnyen a párosítást. Amit meg kihallottatok még ebbõl, az lehet az a helyes megérzésetek, hogy én színészként nem rajongok Delphyért.

"Ahol mindenki ugyanúgy gondolkodik, ott senki nem gondolkodik nagyon."
(Walter Lippmann)

Tökéletesen igazad van...

Az Oszmán Birodalomban híres kádi lehettél volna, mert úgy tûnik, elég jó vagy problémamegoldásban, ami elég hasznos és bizonyos esetekben nagyon jól is jövedelmezõ képesség...

Nem kellett volna felkapnom a vizet - egyszerûen csak a dolog politikai oldala bántott. Egyszerûen rühellem, ha a politikát, jelesül is, ha az egyik vagy másik oldalt mindenbe, a legártatlanabb dologba is bele akarják látni...
Ha teszem azt jobboldali kontextusban merül fel a kérdés, természetesen ugyanígy reagáltam volna, mivel a mai politikai kontextusban a kínált alternatívák sztem tökéletesen használhatatlanok...

Na, mindegy...