Én úgy örülök, hogy megjöttek a jegyek. Nagyon boldog vagyok.
A tetejébe meg most jött a jó hír, hogy egy vizsgám kiesik, mert kapok rá megajánlott jegyet. ennél szebb napot. Sívának küldök belõle. :-)

Nagyon örülök annak is, hogy megnyugodhattál jegyek felõl - végre felhõtlenül örülhetsz a januári elõadásnak, szerintem sem fogsz csalódni, nagyon szép a musical, gyönyörû a zene és a dalok.:)))
Ha ZOLI- val lesz szerencséd látni... nem is fokoznám tovább... :D

Úgy is lesz, hidd csak el. Igaz tudom, hogy ezek csak szavak, amiket könnyen leír az ember, de én igazán tudom milyen nagyon mélyen lenni. Majd egyszer kifejtem, de azért nem nyilvános helyen.

Karácsonyra már nem is fogsz ezekre emlékezni hidd csak el. Ennek így kell lennie!!!
Inkább pihenj egyet, ha van kis idõd. Nekem jót szokott tenni egy zene is, picit kikapcsol a körforgásból.
Biztatásként egy Zoli-s kép. :-)

köszi, a biztatást, úgy legyen!

Te jó ég!
Ennek is vége kell, hogy legyen. Sajnos az ember mindig akkor fogja ki a balszerencsét mikor éppen nem kéne. bár ez sosem jön jól. Azért szerencse, hogy a kocsidat ilyen gyorsan megcsinálták, igaz, hogy nem kevésbe volt, de a büntetés többe kerül. (Miénknek múltkor leszakadt a kipufogója, "öröm volt hallgatni". 1 hétbe telt mire kész lett.)
Tv pedig hipp-hopp kész is lesz, és a várt dolog is elintézõdik.
Tudom, hogy hülyén hangzik, de fõ a pozitív hozzáállás. Igaz én se tudom mindig ilyen rózsásnak látni a dolgokat, de megtanultam, hogy minden rossz után jön valami jó is. Kell jönnie, még akkor is ha kilátástalan a dolog. Én is tudnék mesélni, mennyire nagy a barátságom a béka popsijával.

of corse, "nagyon vártam" a helyes.

Veled örülök, de azt nem állítanám, hogy minden rendben van velem. A monitor után a tv is tönkrement, még egy pici kiadás.. Tegnap kiderült, hogy lejárt a zöldkártyám, ma potom tízezerért megcsinálták.. és még jó hírt sem kaptam egy ügyben, amit pedig nagyon vártak. Úgyhogy momentán a béka alfele alatt tartózkodom.

Azért "örömmel" látom, h ismét nem tudok írni néhány esetben :S

Íme a rég várt beszámoló:
Ezer bocs, h ilyen sokáig ültem rajta, de mire eljutottam odáíg, h begépeljem, valahogy nyoma veszett az írott példánynak az íróasztalomon uralkodó káoszban. Ígyekeztem ismét összeszedni a legfontosabb monentumokat.
Tehát: Maga a fantasztikus este úgy kezdõdött, h megérkeztünk a helyszínre, ahol Margiték már vártak minket.Nagyon jó volt végre személyesen is találkozni. Remgeteget nevettünk és izgatottan vártuk a mûsor kezdetét. Mikor végre bejutottunk a színházterembe vagy mibe, szerencsére olyan helyet sikerült találnunk, ahonnan tökéletes volt a kilátás. Pont jó távolságra voltunk a színpadról (ha közelebb megyünk NapShe lerángatja onnan Zolit) és legalább senki nagy feje nem lógott bele a képbe.
A kezdõ dal a Holnap hídja volt a Rudolfból.(valahogy sejtettem, mondtam is NapShe-nak) Az elõadás menetét most nem ismertetném, egyrészt, mert rengeteg dal volt különféle musicalekbõl (Elisabeth, Rudolf, Jekyll és Hyde, Vámpírok bálja...), másrészt meg már régen volt és úgysem emlékszem mindre, sajnos.
Persze renemgve vártuk, h megérkezzen végre a két nagy Õ. Jól megszívattak minket, már az is megfordult a fejünkben, h nem is jönnek. Pedig Csabit többször is emlegették, de valahogy mégis csak a 2. felvonásban bukkant fel. Teljesen el voltam varázsolódva, kiszorítottam a vért NapShe kezeibõl....Aztán, mikor Zoli is elõkerült végre, NapShe már úgy sikogatott, h megbántam, h nem hoztam magammal füldugót. Nagyon felpörögtünk, énekeltünk, gyönyörködtünk a pasikban.
Az est legizgalmasabb része akkor következett, mikor Zoli másodszorra lépett színpadra és mondták, h Õ nem várja meg a mûsor mégégt, hanem indul is tovább. Na mi ekkor gyorsan felpattantunk a helyünkrõl és megrphantuk az öltözõi folyosót. A szervezõk nagyon rendesek voltak, mondták, h merre menjünk, hol keressük Zolit.Az öltözõket egy kóddal nyíló ajtó választotta le a folyosó felénk esõ részétõl. A táncosok ki-be mászkáltak, de Zoli nem volt sehol. Mikor kijött egy lány, megkérdeztük, h elment-e már a Mûvészúr, de nem tudta. Ekkor Mariann (aki nem tudná, Fresia) megindult és még mielõtt becsukódott volna az ajtó, besurrantunk rajta. Innentõl kezdve amerre néztünk fellépõket láttunk: Keresztes Ildi, Nádasi Veronika, Serbán Attila, Pirgel Dávid, Földes Tamás (Dzsoni), Prescsák Zita...Csabi és Zoli persze még mindig sehol. Míg vártunk, begyûjtöttünk néhány aláírást és fényképeket is csináltunk. Hirtelen elõkerült Zoli és elindult a kijárat felé. Már nyakig be volt öltözve, de NapShe elcsípte. Csináltam Róluk fotót (olyan édesek rajta) és aláírást is kaptunk. Nagyon kedves, aranyos, mosolygós volt, pedig már nagyon fáradt lehetett. Alighogy elköszöntünk Tõle, elõkerült Csabi. Az egyik öltözõben rejtõzködött. NapShe mondta, h csináljuk fényképet, Csabi pedig már szét is térta a karjt, h álljunk mellé, de az én Drága Barátnõm felvilágosította, h csak kettõnkrõl szeretne képet csinálni. Csabi "be is sértõdött": Jól van, Te nem is vagy hajlandó egy képen szerepelni velem..." Erre engem meg magához húzott és átkarolta a vállamat. Olyan közel bújt, h kezdtem zavarban lenni...NapShe gondoskodott róla, h úgy vigyorogjak, mint egy töklámpa: "Mosolyogjatok Tündérkéim!" - (Ha még egyszer kimondtad volna, h Tündér, esküszöm agyonütlek.) A fénykép állati jó lett, állapította meg NapShe, így már én is kezdtem kíváncsi lenni. Csabi elsõ reakciója az volt, h "Tisztára olyanok vagyunk, mint egy szerelmespár." Én meg gondolatban: "Figyelj Édes, rajtam nem múlik...." Élõben: "Tényleg nem rossz, az eléetem elsõ képe, amivel elégedett vagyok!" Na erre Õ azt felelte, h miért, hiszen sokkal jobban nézek, mint Õ. Kedves bók, csak kár, h nem igaz...Ja és puszit is kaptam, de még milyet: a tenyerébe fogta az arcomat, mintha megakarna csókolni és lenyomott két puszit. - Sebaj, majd legközelebb - gondoltam :P
Csabi még nézegette magát a tükörben, nem tetszett neki a haja, bár nem tudom, mi gondja volt vele. Aztán kérdzte, h vegyen-e fel zakót a következõ dalhoz, de mondtuk neki, h ne. Meg is fogadta, mert valóban csak pólóban jött ki a színpadra. Ja és gyorsan visszasiettünk a színházterembe, hogy tovább nézzük a mûsort.
Õszintén szólva én nem számítottam rá, h a fantasztikus énekesek, színmûvészek, táncosok egy közel 4 órás mûsorral kápráztatanak el minket. Teljesen levettek a lábamról
Külön köszönet Mariannak a szíves vendéglátásért és a kedvességért. Üdv a cicáknak és a Turulnak, hacsak azóta "Bárhonnak Hazatalálok, Akár Térkép Nélkül Is Zsocy" (Homonnay) meg nem sütötte nyárson. :D

Figyelem, most állok neki begépelni a beszámolót Tatabányáról. Legkésõbb etse fent lesz.

NapShe sztem hamarosan lesz, tegnap megcsinálták a netet, de egész nap nálam volt, szóval....ma meg 4-tõl vizsgázik, úgyhogy drukkoljunk neki. Nem biztos, h ma már nethez jut, de sztem holnap már tuti jelentkezik.

Köszönöm szépen, nagyon remélem!!!

Jelenleg ez tart életben a hátfájásom, a rengeteg zh, és vizsga, no meg a 2 szakdolgozat és 2 államvizsga elõtt. Nagy várom már, számolom a napokat. :-D

Remélem Mindenki jól van, mert én jelenleg lebegek a föld felett, hogy Emberek számot idézzem: "Szállj velem a Föld felett..."

Nagyon jó neked!! Nem fogsz csalódni, ez biztos.

Sziasztok!!!

Jelentem megjöttek a jegyek,amiket rendeltem a Madáchból!!!

4 db gyönyörû jegy van itt elõttem, és még most sem hiszem el, hogy 2009. január 24-én este 19.00-kor a Madách Színházban fogok ülni, és Anna Kareninát fogok nézni.
Annyira örülök neki, hogy alig tudom szavakban kifejezni. :-) :-) :-) :-D :-D :-D