Ez a szörnyszülött alkotás valahol az értékelhetetlen és vállalhatatlan között van. Iszonyatos színészi játék (igen, még Denzel Washington is szörnyű, motiválatlan és unalmas, hasonlóan a főszereplő, a szerepben tökéletesen idegenül mozgó kisfiúhoz), borzasztó, a 21. századi ostoba, Marvel mocskon felnőtt, filmbámuló zombiknak készült. Semmi nincs meg belőle az első részből, a megcsúfolása Ridley Scott munkásságának.

Fantasztikus a film képi világa, Denzel Wasington kiemeelkedoen jo es a Gladiatort jatszó szinesz is egeszen kulonleges.vegigizgultam, lekotott, kikapcsolt.

Tűpontos elemzés, az Apollóból kifelé jövet pontosan ugyanezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Még a szóközeiddel is egyetértek.

Azért a történelmi hitelességre valamennyit kellene adni, legalább a főhősök életét illetően : valójában Caracalla volt az idősebb és nem Geta, Geta halála után Caracalla hat évig uralkodott, és nem hogy nem volt ilyen puhány hülyegyerek mint a filmen, hanem együtt menetelt a katonáival, utat, hidat épített, árkot ásott, faedényekből evett és ivott, hordozta a nehéz hadijelvényeket, ráadásul okos volt, hamar átlátta a dolgok lényegét, és ügyesen fejezte ki a gondolatait. Nem ű ölte meg Getát hanem egy katonája, őt pedig szintén egy katonája gyilkolta meg a mezopotámiai hadjárata során.

A történet nagyon erőltetett és nagyon gáz, a visual low budget- ultra gagyi, a szineszeket hagyjuk, hangulata nincs, az operatőri munka szintén katasztrófa.

Valóban egy 6,5-ös alkotás. Nem egy rossz film, viszont nem túl jó sem. Önálló filmként jobban megállta volna a helyét, ha nem erőltetik az első rész folytatásaként. Az első részt csak egyszer láttam régen, de még így is feltűnt, hogy mennyit merít abból. Ahhoz képest, hogy sok pénzből készült és régóta, nem sok eredetiséget sikerült beletenni. Illetve a sok pénzt mintha nem a CGI, hanem a sok statiszta vitte volna el.

Viszont le tudott kötni. A harcjelenetek nem rosszak, a film utolsó harmada legalább a maga útján halad tovább. A színészek is jók, Denzel Washington elvitte a show-t, inkább ő volt a főszereplő. A film biztos sokkal hosszabb is lehetne, de nagyon meg kellett vágni.

Aki szereti az ókori római hangulatot, annak érdemes megnézni. De ha már gladiátorok, akkor a Spartacus sorozat az ami kötelező darab. Ott legalább nem fogják vissza magukat a készítők.

ha vannak utálatos közhelyek, amiket szoktam olvasni/hallani filmekkel kapcsolatban, az az, amit ennél is többször, miszerint 'nem kellett volna folytatni, elkészíteni.' iszonyat közhely, legalább, mint amikor hazaárulónak nevezi egyik politikai oldal a másikat, és vissza.
én nagyon szkeptikus voltam, hogy hogyan is lehetne egy ilyen kerek egész filmet folytatni x év után, és miként lehet a kettőt összekötni. személy szerint nem vagyok oda az évtizeddel később készült folytatásokért, mindig nagyon erőltetettnek tűnnek. ugyanakkor sok reménykeltő részlet tetézte érdeklődésemet. az egyik, hogy ridley scott bevállalta, hogy megcsinálja. én nagyon szeretem a történelmi filmjeit. a kedvencem a "mennyei királyság". sokkal jobban kedvelem, mint a gladiátor-t, amit egy kicsit mindig is túlértékeltnek gondoltam. miközben nagyszerű film. igaz ezzel kapcsolatban felemásak az érzéseim, mert az idős legenda az utóbbi időkben legfeljebb korrekt filmeket készített, de nem olyanokat, amikre úgy fogunk visszatekinteni, hogy ridley scott mesterművei. a másik meg a casting, amiben már az első rész is nagyon erősnek számít. bár inkább csak visszatekintve. azért a címszereplő és az antagonista se voltak akkora nevek akkoriban, azokat leginkább ennek a filmek az első részével alapozták meg.
amit nagy hibájának lehet felemlegetni ezen filmnek, hogy tipikus folytatás. közel ugyan az, mint az első rész, csak nagyobb, harsányabb, és emiatt sok tekintetben túlzó is. a felépítése minden téren megfelel az első résznek. van itt csatajelenet, amit az előző részhez hasonlóan nem értek. egyikben se sikerült megmutatni, hogy miért is nyertek a rómaiak. sztem csak azért, mert kellett a narratívához a győzelem, de hogy a római hajókat erősebbre sikerült összeácsolni, mint az erődöt... nekem az annyira nem! akciókkal sokkal jobban elkényesztet a második rész. amik nagyon látványosak, bár amikor azt mondom túlzás, akkor ezekre gondolok. akár a cgi zombimajmok (ezzel nem csak a látvány alól lóg ki a lóláb, hanem az a része is, hogy amíg a főhős küzd egy majommal, addig nem tudni, hogy mi történik a többiekkel az arénában, hogy élik túl, ők hogy ölik meg a megvadult majmokat. mint mikor 2402305315-en rárontanak a főhősre, de egyszerre mindig csak eggyel kezd meg a 80-as évek akció és karate filmjeiben), de az orrszarvús jelenet is ugyan ez, ugyanakkor a hajócsata a colosseumban, és az úszkáló óriási cápákra első látásra én is felmordultam, hogy "na jóóó van mostmá'!"
ugyanakkor nagyon tetszett a színészek játéka és a karakterek. csak nagyon mostoha volt velük a forgatókönyv. paul mescal szimpatikus volt, de ez a bárgyú pofa, amit egész film alatt vágott, ezzel szerintem többet gyilkolt, mint a kardjával vagy a puszta kezével. pedro pascal továbbra is a korszak, és korosztályának egyik legjobb színésze. a karizmájával tesz hozzá a papírvékony karakterekhez is. csak azért hittem el, hogy egy nagy és ünnepelt hadvezér, mert ő játssza. de a forgatókönyv ezt csak annyival tudja le, hogy ünneplik, és említi. természetesen a legjobb karakter a film során denzel washington-é. és ezt a legendás színész láthatóan nagy élvezettel alakította. nyilvánvalóan merítve a shakespeare-i drámák antagonistáiból. de olyan eleganciával, és magával ragadó módon, hogy sztem ez vitte számomra magával az egész filmet. az ő karaktere formálja a cselekményeket, de a hitelességéhez a minimum az volt, hogy minden idők egyik legzseniálisabb színésze játssza el, látszólag oly könnyedén, mint szinte senki más. ezért működik nagyon a karakter, mert nem kellenek neki nagy gesztusok, ripacskodás, de kell hozzá egy színházi, és shakespeare múlttal, jelennel is bíró fantasztikus színész. szerintem ezt az akadémia is értékelni fogja egy jelöléssel. az iker császárokat is megemlíteném, ami szöges ellentéte macrinus-nak, minden téren. az a szükséges ripacskodás iskolapéldája volt! joseph quinn sok beállításban annyira emlékeztetett a fiatal robert downey jr-ra, hogy nehezen tudtam ettől elvonatkoztatni. de ez a ripacskodás pontosan jól leírta, hogy rúma miféle pöcegödörré vált, amit azok a képek is erősítettek folyamatosan, amikor a várost mutatták. nem ez az a róma, amit kimondva elsőre gondolnánk a legtöbben. hanem tényleg egy széthullóban lévő, egykor dicső, mára már a jóléttől teljesen erkölcstelenné vált birodalom utolsó fuldokló hörgése. ez a része nagyon jól lett ábrázolva, persze csak érintőlegesen. a kontraszt a paloták fényűző dekadens világától, a középkort idéző nyomorig.
a történet is kifejezetten tetszett. én egy pillanatig nem éreztem erőltetettnek, hogy miként kapcsolják össze az első résszel. nekem kifejezetten tetszett. valahol előzetesen már régebben is olvastam, hogy miként gondolják ezt megtenni. és szerintem nagyon is működött. csak talán nem emelték ki kellően a sorsszerűséget. amivel igazán meg lehetett volna érteni a gladiátor újonnan jött motivációját. a bosszú az nyilvánvaló, és alapja volt, de a magasztos cél, ami csak menet közben jött, azt az események ennyire véletlenszerű alakulásának kifejezetten alá kellett volna támasztania számára. már az, hogy visszakerült rómába, ahol egészen nyilvánvaló volt, lesz nagy találkozás. ennyire elnyomni egy előző életet, csak dramatizálás. elnyomhatja azt, aki volt, és megtagadhatja a származását, de hogy ilyen módon megtörténtek vele az események, és hogy ilyen módon került vissza rómába, azt csak a mai információs társadalmi ember az, aki véletlennek nevezné. ezt minden elődünk sorsszerűséggel magyarázta volna. előre elrendelt, megírt ténynek.
számomra a film alapvetően egy nem túl eredeti, viszont tipikus folytatás, de egyáltalán nem a rosszabbik fajtából. mindent hordoz, amit egy folytatástól várunk, és ugyanazokat a hibákat véti, amit a legtöbb. ellenben, ha valaki két és fél órán át egy szép történetet szeretne nézni, sok politikával, és ármánnyal de szerencsére nem kevés akciójelenettel, annak én nagyon ajánlom.
szerintem ennek a filmnek, mint a folytatások igen jelentős részének volt létjogosultsága elkészülni. sose értem, hogy miért mondják ezt dollármilliókból készült produkciókra, amik több ezer embernek adnak munkát, és ilyen remek munkát végeznek, mint a színészek vagy a díszlettervezők, az operatőr, az egész névtelen stáb, akik kicsit meghaltak és újjá születtek olyan elképesztő világot hoztak létre, egyszerűen velük szemben tiszteletlenség azt mondani, hogy kár volt elkészíteni! én felültem a nosztalgia vonatra, és bár lehet nem a világ legjobb filmjének fogom nevezni, és nyilván a két film között eltelt idő miatt sem lehet egy lapon említeni a kettőt. külön semmiképpen sincsen létjogosultsága ennek a filmnek, mert nagyon merít az elsőből. ezt csak azért nem rónám fel okvetlenül hibának, mert bátran felvállalta a címében is, hogy második rész! ilyenkor minden esetben szükséges az első rész felületes ismerete. de számomra egy nagyon jó szórakozás volt nagyvásznon.

Ha nem vesszük figyelembe az első részt, csupán önálló kalandfilmként nézzük, akkor megállja a helyét. Sajnos maga a cím kinyírta a filmet. Talán a Lucius visszatér vagy Lucius Rómában címmel befogadóbb lett volna a közönség, s csak zárójelben lett volna Gladiátor 2. Egyébként elviselhető, de majdnem elröhögtem magam a cápás részen. Még szerencse, hogy nem járok moziba, úgy töltöttem le. Pénzt nem adnék ki rá. A jelenlegi hat pont reálisnak tűnik.

Hát ez még viccnek is rossz. Súlytalan, üres. Az első részből próbáltak áthozni egy két gondolatot. Lehet hogy ha az első részt nem láttam volna ( mint azt többen írták) talán egy nagyon gyenge közepesre lehetett volna értékelni, amire holnap már nem is emlékszem.

A filmet érdemes megnézni, kikapcsolódásnak teljesen jó, végig érdekes, izgalmas, gyorsan eltelt a 2,5 óra. A történet, a szereposztás, a színészi alakítások, a kosztümök, díszlet, smink, filmzene is tetszett. A főszereplőknek jól állt az adott szerep.