Legyen történelmi film, bibliai eposz vagy misztikus kaland, a most következő alkotásokban egy dolog közös: mind az úgynevezett „kard és szandál” típusú filmek közé tartoznak, amiknek középpontjában ókori hősök, háborúk és bosszúhadjáratok állnak – no meg gyakran gladiátorok is szerepelnek bennük. Ezeket a rabokat arra kényszerítették az ókori Rómában, hogy egymással, vagy vadállatok ellen harcoljanak egy arénában, a nézők szórakoztatására. Történelmei ténynek szomorú, filmes alapanyagnak viszont kifejezetten termékeny téma, hiszen egyszerre lehet látványos akciókat és személyes drámát bemutatni a vásznon. Nem véletlen, hogy Ridley Scott ismét hozzányúlt a toposzhoz, és elkészítette közel negyedszázados sikerfilmjének, a Gladiátornak a folytatását, amit már vetítenek a hazai mozik. Ennek apropóján összeszedtünk még hét remek filmet, aminek középpontjában rettenthetetlen gladiátorok állnak.

Spartacus (1960)

Stanley Kubrick filmográfiájában nem foglal el épp fényes helyet – még a gyűjteményes DVD-dobozba se került bele – a Kirk Douglas főszereplésével készült film, aminek oka, hogy a rendező nem gyakorolhatott teljesen kreatív kontrollt a forgatáson, így ebben az alkotásban csak nyomokban fedezhető fel Kubrick jellegzetes stílusa. Ennek ellenére, a Spartacus még így is egy kimagasló történelmi film, amit négy Oscar-díjjal jutalmaztak. A történet a címszereplő rabszolga körül forog, akit Batiatus (Peter Ustinov) megvásárol, hogy gladiátorként harcoljon, ám Spartacus végül a rabszolgalázadás vezetője lesz. A film a gladiátor személyes sorsa mellett a Harmadik rabszolgaháború (Kr. e. 73 – 71.) néven ismert felkelés eseményeit mutatja be.

A Spartacus az év legnagyobb bevételt hozó filmje volt, de a történelem rátelepedett az érdemeire: a forgatókönyvíró, Dalton Trumbo annak idején fekete listán volt Hollywoodban, mivel kommunista szimpatizánsnak tartották, amin az sem segített, hogy

Spartacus lázadása és a kommunista felkelés közt többen is párhuzamot véltek felfedezni.

Végül Douglas és maga John F. Kennedy elnök is kiállt Trumbo mellett, így lekerült a fekete listáról. A film utóélete már jóval szerencsésebb: 1991-ben restaurálták a Spartacust, amit Steven Spielberg finanszírozott. A munka folyamán sikerült helyreállítani a kivágott jelenteket is, és a színészek újraszinkronizálták magukat – kivéve Laurence Olivier, aki 1989-ben hunyt el, így őt Anthony Hopkins szólaltatja meg.

Ben Hur (1959)

Lew Wallace 1880-as regényének számtalan feldolgozása készült: az első egy 1925-ös némafilm, a legutóbbit pedig 2016-ban mutatták be. De a leghíresebb, „a Ben Hur-film” egyértelműen az 1959-ben bemutatott változat, ami 11 Oscar-díjat nyert: William Wyler filmje ezzel új rekordot állított fel. A film a zsidó herceg, Judah Ben-Hur (Charlton Heston) történetét meséli el, aki nem hajlandó megtagadni hitét és szembefordulni népével, amiért gyerekkori barátja, a római hadsereg katonája rabszolgasorba kényszeríti őt. Miután szövetségeseket gyűjtött maga köré, Ben-Hur elindul, hogy bosszút álljon. A látványos tengeri csatát és kultikussá vált kocsiversenyt is felvonultató Ben Hur egyszerre izgalmas, megható, valamint a valaha készült legnépszerűbb bibliai filmként tartják számon.

Barabás (1961)

A Nobel-díjas svéd író, Pär Lagerkvist 1950-ben megjelent, azonos című regénye alapján már 1953-ban készült egy svéd feldolgozás, az amerikai 1961-ben futott be Richard Fleischer rendezésében. A történet szintén a Bibliát veszi alapul, hiszen az a fogoly áll a középpontjában, akinek a nép kérésére Pilátus megkíméli az életét, így Jézust feszítik keresztre. A film azt mutatja meg, mi történt ezután: Barabás (Anthony Quinn) két évtizedet tölt rabszolgaként egy római kénbányában, majd megszökik egy rabtársával, akivel gladiátornak állnak. Bár harcosként sikeres, folyamatosan gyötri a bűntudat, hogy egy másik ember életéért cserébe kímélték meg az övét – ez a keresztényüldözések idején csak fokozódik, amikor Barabásnak

nem csak az arénában, hanem a saját hitével is meg kell küzdenie.

Fleischer vallási eposza több olyan grandiózus jelenetet is tartalmaz, ami lenyűgözte a korabeli nézőket és kritikusokat – és persze még ma is olyan hatásosak, mint a Ben Hur kocsiversenye, amihez hasonlítani szokták. Láthatunk többek közt egy mozgalmas gladiátorharcot a Colosseumban, valamint Krisztus keresztre feszítését, amit valóban napfogyatkozáskor vettek fel.

Ez is érdekelhet

10 dolog, amit talán nem is tudtál a Ben Hurról

A korai tesztfelvételeken még Leslie Nielsen volt Messala, 1982-ben pedig magyar képregényváltozat is készült Charlton Heston 11 Oscar-díjjal jutalmazott, 1959-es kultfilmjéhez.

Lássuk!

Conan, a barbár (1982)

Robert E. Howard írót a „kard és varázslat” műfaj atyjaként szokták emlegetni, szóval ez most kicsit rendhagyó lesz, de azért kapcsolódik a témánkhoz. Ugyanis az ő könyvsorozata alapján készült Arnold Schwarzenegger címszereplésével ez a kultikus fantasy, amiben Conan bosszúhadjáratra indul egy nekromanta kígyószekta és vezetőjük, Thulsa Doom (James Earl Jones) ellen – de előtte még elvégzi a gladiátorképzőt. Csak így van esélye legyőzni Doomot, visszaszerezni apja kardját és bosszút állni a szülei haláláért. A film annak idején vegyes kritikákat kapott, elsősorban az erőszakossága miatt, de kétségtelen, hogy ez tette fel Schwarzeneggert a térképre, és még egy folytatása is készült Conan, a pusztító (1984) címmel.

Pompeji (2014)

Bár a Nápoly közelében található romváros elsősorban nem a gladiátorviadalairól ismert, hanem arról, hogy a Vezúv elöntötte vulkáni hamuval, ám az épp tíz éve bemutatott film középpontjában két rivális gladiátor áll, akik a túlélés érdekében szövetségre lépnek. Paul W.S. Anderson a Resident Evil-filmek közti szünetben készítette el ezt a látványorgiát, aminek második fele tulajdonképp tömény, kapkodó akció: a Vezúv kitörését követő káosz. Az ötlet jó, a film kevésbé, ahogy Kit Harrington fogalmazott, a Pompeji

„nagyobb katasztrófa, mint az esemény, amiről szól”.

Az aranygyapjú legendája (1963)

A rómaiak után jöjjenek a görögök, és természetesen a görög mitológia. Don Chaffey 1963-as fantasyjában Jasonnek (Todd Armstrong) egy jóslat szerint bosszút kell állnia az apja gyilkosain. A görög istenek és istennők hol segítik, hol pedig akadályozzák küldetésében, melynek során meg kell találni az aranygyapjút, hogy elfoglalhassa méltó helyét a trónon – apja, Aristo ugyanis Tesszália királya volt. Annak ellenére, hogy a film nem teljesített valami jól a mozipénztáraknál, azóta

klasszikussá vált, ami elsősorban Ray Harryhausen stop-motion technikájának köszönhető,

amivel életre keltette a mitikus lényeket. A hétfejű hidra mellett az a jelenet is legendás, melyben Jason és csapata a csontvázakkal küzd meg. Ha gladiátorok nincsenek is ebben a filmben, de kard és szandál annál több, szóval a műfaj stimmel, Jason vesztesége, szívóssága és bosszúhadjárata meg épp olyan központi szerepet tölt be, mint a többi említett filmben.

Gladiátor (2000)

Nem, természetesen nem marad ki a listáról a közelmúlt legnépszerűbb gladiátoros filmje csak azért, mert a második rész az apropója. Russell Crowe ikonikus alakításában Maximus Decimus Meridius-t követhetjük végig, akinek lemészárolják a családját, elpusztítják az otthonát és rabszolgasorba kényszerítik. Később gladiátorként lesz népszerű, amit arra használ, hogy bosszút álljon Commoduson (Joaquin Phoenix), aki még a saját apját is képes meggyilkolni, hogy övé legyen a trón. Ridley Scott filmje hatalmas siker volt, a kritikusok kiemelték Crowe alakítását, ami mélységet adott a karakternek, valamint a lenyűgöző harcjeleneteket. Az Akadémia öt Oscar-díjjal jutalmazta a tizenkét jelölésből.

(via MovieWeb)