Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Miskolci Nemzetközi Operafesztivál - Bartók + Bécs

Spoiler
FElepHánt 2009 jún. 15. - 14:18:01
(2/2)
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

WOZZECK Matthias Oldag Gerai Állami Színház
Alban Berg operáit nem túlzottan preferálta a hazai operajátszás, a Wozzeck fél évszáza-
dos, Ferencsik dirigálta elõadása óta egy, igencsak félresikerült, operaházi próbálkozás
rémlik, a Lulu-val, a '70-es Mihály András elõadás óta nem is kísérletezett senki. Szeren-
csére! Wedekind zûrzavaros melodrámája, Berg túlkomponált zenéje, a mesterkélt, utó-
lagos befejezés csak egy teljesen újra értelmezett, stilizált, vagy a parodisztikus megjele-
nítést tesz lehetõvé. A Moszkvai Helikon elõadásában a túlhabzó ötletek, következetlen
szituációk torkolltak totális káoszba. A szovjet közszolgálati szisztémából örökölt, elnyûtt
énekesek és a címszereplõ totális alkalmatlansága majdnem teljesen ellehetetlenítette a
kiváló zenekar kiséretével kiemelkedõ teljesítményeket. Dmitrij Jankovszkij az Állatszeli-
dítõ, Larisza Kostyuk Geschwitz grófnõ, Dmitrij Ovsinnyikov Schigolch szerepében je-
leskedett, tavalyi Borisz fantasztikus ál-Dmitrije, Oleg Jefimov pedig Alwa-ként bizonyí-
totta ismét operaénekesi nagyságát. A következõ estén, egy eléggé érdektelen Rimszkij-
Korszakov egyfelvonásosban, Mozart-ként nyújtott elementáris szuggesztivitású színészi
alakítást, amely feliratozás nélkül is, tökéletesen átérezhetõvé tette az ifjú titán legap-
róbb lelki rezdülését is. De beszéljünk inkább a Wozzeckrõl, amely a majd' kétszáz éves
múltú thüringiai operakultúra képviseletében, a világszínvonallal ismertetett meg.
Minimalista színpad, néhány tárgy, racionális fény-effektusok, dinamikus kórus-mozgatás.
A 2005-ben Miskolcon látott frenetikus Szevillai borbély rendezõje, Matthias Oldag szí-
nészválasztása, szerepértelmezése, feszült tempója, a Kapitány elsõ "Langsam Wozzeck!"-
jétõl a befejezõ gyermekhangig hihetetlenül izgalmas elõadást eredményezett. A találó
gesztusokkal operáló Patrick Jones és a nagyszerûen éneklõ-játszó Doktor, Bernhard
Hansch társaságában színre lépõ Teruhiko Komori Wozzeck-je, az elsõ pillanattól gran-
diózus formátumot sejtet. Franziska Rauch, kissé nyers hanganyaga ellenére, izzó drá-
maisággal formálja Marie-t, a délceg Tamburmajort Jürgen Müller érces tenorja hitele-
síti. Árnyalt frázisok jellemzik a líraibb Christoph Rosenbaum Andres-át, egyetlen dallal
is emlékezetes marad Suzanne Gasch. De még a Halhatatlan lelkérõl danolászó munkást
is olyan szép hang énekli, mint James Wood. Kifejezõ a kórus erõteljes jelenléte, mely
az utolsó képben, Marie holttestének a felgöngyölített, véres padlatba való burkolásá-
nál vizuális fõszerepet kap. Az Alban Berg-i dramaturgia, amely messze elõzve korát, film-
szerûen tömör képekben fogalmazott, gyönyörû közjátékok komponálására adott lehe-
tõséget, amelyeket a zenekar, Eric Solen vezetésével, tökéletes elõadásban reprezen-
tál. A zeneszerzõ elsöprõ erõvel, tévedhetetlen karakterfestõ képességgel jellemzi figu-
ráit, a démoni fokozással egymásra rétegzõdõ jelenetek, az elhangolt pianínó tétovázó
hangjai fölötti, eszeveszett kocsmai õrjöngésben csúcsosodnak. Teruhiko Komori em-
berfeletti alakítása is, kongeniálisan azonosulva a büchneri textus és a bergi zenedráma
abszolútumával, ebben a képben tetõzi, egytõl egyig felejthetetlen megjelenéseinek vo-
nulatát. Matthias Oldag alkotói remeklése maradéktalanul példázza a kortárs színház
eszközeivel élõ, az eredetihez mégis maximálisan hû, közönségre, szakmára egyaránt fan-
tasztikus hatású operajátszást.
Válasz
tettingerr 2009 jún. 14. - 18:14:09
(1/2)
A tavaly annyira ütõs Borisz után, most beégett a Moszkvai Helikon Opera Lulu-ja. Persze már Wedekind drámája egy szörmyû katyvasz, Berg sem az igazi, de a rendezõ még rátett erre csapongó "ötlet"-okádásával.. A legnagyobb baj, hogy nincs Lulu, se kép, se hang. Kiemelkedõ viszont az Állatsuzelidítõ, a koldus-apa, a grófnõ és a fantasztikus Oleg Jefimov, az ifjabb Alwa szerepében. (Több szerepben /nem/ hallottunk
kiöregedett énekeseket, ez talán még a szovjet közszolgálati rendszer maradványa/?!?/) --- A Mozart és Salieri, jelentéktelen Rimszkij-Korszakov-mûben, ismét káprázatos volt Jefimov, akinek minden bizonnyal a legnagyobb színész-énekesek köözött a dicsõséges helye!!!

Az idei csúcsot a Wozzeck jelentette, a Gerai Operától, de erre még alszunk egyet: Hatalmas, felkavaró, lenyûgözõ élmény volt!!!
Válasz