---SPOILER---

Olyan gyönyörûen levezetett ellentmondásokat tár elénk ez a film, hogy kár lenne boncolgatni.
Ráadásul nem kész válaszokat csempész az agyad közepébe, hanem csak életteret ad a már benned meglévõ gondolatoknak.

Röviden:
Kézzel fogható "útikalaúz", mely néhány életpéldán át eléd tár olyan szélsõséges eseteket, amelyek a valóságban hétköznaposak. Ez a zseniális benne. Pont.

AZ el-el ejtett szarkasztikus poénoknak köszönhetõen pedig szakadtam a röhögéstõl :D

Hosszabban:
A film nem a pillangó effektusról, nem az õsrobbanásról, nem párhuzamos dimenziókról, nem az idõben ugrálásról, nem a mars utazásról, nem a jövõbeli halhatatlanságról, nem a krimirõl (hogy ki hogyan és miért halt meg?), nem a nagy fordulatról (hogy most megtörtént-e tényleg vagy sem?) szól. Aki ezekben látja a film cselekményét/értelmét/mondanivalóját az nagyon el van tévedve.

Nekem ezekrõl szólt a film:
1. A döntések nem fontosak.
2. De sokkal inkább fontos, hogy miként éled meg az életed? - Átsiklasz vagy tényleg megéled minden percét?
3. Ne csinálj gyereket öncélúan/feleslegesen!
4. És végül... Rettenetes végtelen unalom lehet mindenhatónak lenni :D Mélységesen együttérzek vele :D

Nekem az Amerikai Szépség és az Idétlen Idõkig jut eszembe errõl a filmrõl.

---SPOILER---

És még valami:
Én már rengeteg filmet láttam,de ez nem a kedvencem.
Ennek a filmnek a benyomása számomra nagyon hasonlít az Amelie csodálatos életéhez.
Nem tudom,de egy-egy rendezõ túl nagyot akar adni,és az elején sikerül is neki,mert felcsigázza a fantáziánkat,de a végén mégsem akkora titok derül ki,mint amire számít az ember.
Ha gondoljátok nézzetek meg ezt a két filmet: Leckék az életrõl,Halálsoron. Szerintem többet fognak mondani nektek és nem lesz semmi zavaros,mert ami zavaros az nem egészen tiszta,viszont a fent említett filmekbõl minden kiderül.

Én azt gondolom,hogy a film azt akarja mondani,komplikáltan s mégis egyszerûen,hogy ha valaki egész életében azzal foglalkozik,hogy mit kellett volna tegyen,vagy mit nem kellett volna tegyen az elvészik valahol,lemarad,miközben a történések minduntalan zajlanak.Sõt ha valaki öreg koráig ezen rágja magát ahelyett,hogy boldogan élje az életét egy szép családdal,nem csoda ha a Senki nevet viseli. Elise is depressziós,mert régi szerelmével van elfoglalva,miközben családja van.Egyetlen egy nap ráébred egy kis idõre,hogy boldoggá tehetné a szülinapos lányát,és meg is teszi,de idõvel mégis felad mindent.
Szerintem sokan azért nem vagyunk boldogok,mert elképzelünk magunknak egy világot és elvárjuk,hogy az pontosan úgy is legyen,de a sors valahogy elsodor ettõl,és szerintem ez néha jó is,mert nem tudhatjuk hogy amit szeretnénk az valóban jó is volna nekünk. Meggyözödésem,hogy ha Elise a nagy szerelmével összekerült volna az élete akkor is csalódás lett volna,mert rádöbbent volna,hogy aki igazán szerette volna valaha azt nem becsülte meg.

Sziasztok!

Engem meglepett, hogy ezt a filmet csak egy moziban játszák, mert összeszartam magam annyira tetszett...
Látom, sokaknál leverte a biztosítékot, de hát ez már csak így van... ;-)

Nekem két oldalról tetszett.
Az, hogy a srác egyszerre és több pontból megélte az összes párhuzamos életét és ezt a rendezõ át is tudta adni ebben az alkotásban az ennek a Dormael gyereknek a zsenialitását tükrözi. Leszakadt a pofám közben...

Másrészrõl meg az életeiben zajló epizódok olyannyira ott voltak, hogy attól is lepetéztem..
A képi világ az "csak" a hab volt a tortán!

Remélem többeknek is örömet okoz a megtekintése! Csillagos 5-ös!

Spoiler

Nekem is ez jutott eszembe a film után. Jó, nem tudott választani, ezért elfutott, tehát "nem választott", de ez is egy választás volt:)
Amúgy engem a filmben ez a mondat fogott meg nagyon (magyarul írom, mert csekély angol tudással rendelkezem:)): "Korábban azért volt képtelen választani, mert nem tudta mi fog történni. Most, hogy már tudja mi fog történni, ugyanúgy képtelen választani."

Hát nem tudom, én eddig háromszor láttam, és így fogtam fel:

SPOILER

Nemo nem a múltra emlékszik, hanem a jövõre, ergo mielõtt választ valamit, már tudja, mi fog történni. Mikor megint választás elé állítják, lepereg elõtte a lehetõség, amit már az õ saját múltjának értelmezéseként: megélt.
Pl. ott van a levél, amit Jean megtalál: "elõre tudom minden lépésemet, minden kiszámítható, kibaszottul unom magam"
És szerintem ezért fabrikálja az érmét aztán.

vajon mibõl gondoljuk hogy ha nem választunk az nem választás? :)

Össze vissza hadoválsz öcsém. Azért mert tanultál, bocsánat, korrigálom, "felvettél" egy latyakfalvi egyetemen egy tessék-lássék filozófia kurzust, meg olvastál "Hamvast", te k.rvára értesz mindent, bezzeg aki nem olvas a közös fényrõl meg onnan ahonnan az értelmetlen hablatyodat kiollóztad, az nem. Hátrébb az agarakkal te önjelölt Heller Ágnes. Amit itt összehordasz az tipikusan egy filozófia iránt messzirõl érdeklõdõ benzinkutas vagy wc-és néni dumája, ami egy-két szlogen, lehetõleg valami 1500 éve is megbukott gnosztikus agybajtelepen kitenyésztett fogalmakkal tûzdelve...

Aki ezzel a filmmel kapcsolatban mélységrõl beszél, azt én leírom. Ez a film nem is giccs, inkább egy divatos kép- és látványorgia.
A lényeg: ez a film "több akar lenni mint ami". Egy katyvasz. Tombolazsákba bedobtak minden menõ témát: húrelmélet, álmok, univerzum tágulás-összehúzódás, döntések értelme, szerelem, anyámkínja, bõségesen nyakonöntve teljesen felesleges promiszkuitással. Csak úgy tocsog a generalszószban.

Az érti ezt a filmet, aki nem foglalkozik vele. Ajánlok egy receptet a potom kétórányi kínlódás helyett: Végy Hawkins professzortól egy írást, olvasd el, bõven elég a bevezetõjét, és nézz hozzá egy kis gyerekpornót. Ennyi.

Azért az tetszik, hogy akinek nem tetszett vagy nem annyira tetszett a film az elmondja a véleményét a szereplõkrõl, megvalósításról, történetrõl, a saját érzéseirõl ... és ennyi.
Akinek pedig annyira nagyon tetszett, az helybõl megkérdõjelezi a "nem tetszett"-ek táborának értelmi képességeit (TK). Ezek után nem is tudom kinek kellene magába néznie és ott keresnie a hibát és hogy ezek után mennyire lehet adni az õ véleményére miszerint õ megtalálta a szépet és gyönyörût a történetben (ilyen EQval). Bocsánat az offért

**** Spoiler***
Egyetértek az elõttem szólóval miszerint a csavar a végén gyakorlatilag értelmetlenné teszi az egész filmet. Mert elõtte felvetett olyan érdekes dolgokat (amiket elõtte nagyon nagyon sokan mások is), hogy van e élet az élet elõtt, a mi lett volna ha, párhuzamos dimenziók, visszavonhatatlan döntéseink következménye az életünkre, véletlen vagy sors, pillangó effektus...stb Amin lehet gondolkodni, felkavarja az érzéseinket és akkor a végén az egész semmivé válik, mert kackac csak a srác fejében játszódik minden? És ha a rendezõ csak fele ennyire akart volna giccses és hûû de nagyon mélyenszántóan kusza lenni, akkor egy jó film lenne. Lenne...
**** Spoiler vége***

Érdekes értelmezés, nem mondom, hogy mindent 100%-osan értek belõle, valamint hogy mindennel egyet értek (elvileg fõsulin tanultam filozófiát mélyebb szinten...sok minden tetszett benne, de volt egy pont, ahol már többet nem tudtam befogadni).

Én nem mondtam soha, hogy értem teljesen a filmet, 2-szer néztem meg mert tetszett, és meg akartam érteni. Nyilván az ilyen nehezebb, súlyosabb filmeknek ahány ember, annyi értelmezés lehetséges. Viszont ha ez ilyen "bonyolult" lenne(bocs a szóért, de erre halandóként nem tudok jobbat), nem megkérdõjelezni akarom a fórumozók értelmi színvonalát, de nem tartom valószínûnek, hogy azok, akik a film "hûdejó"-ságát és érzelmi szépségét emelték ki, megértették volna ugyanígy (vagy egyáltalán eszükbe jutott volna) a film ezen igazságát.

Mindenesetre az biztos, hogy számomra továbbra is a film utolsó 20 perce a legtöbb mondanivalóval rendelkezõ és a legtöbb odafigyelést igénylõ rész (most függetlenül attól, hogy csavarként vagy nem csavarként fogom fel), és mivel jó lenne minél jobban megérteni a filmet, örülnék ha valaki bõvebben kifejtené magára a film történetére is kitérve a véleményét, belevonva a dimenziókat is, mert elképzelhetõ akkor, hogy valamit félreértelmeztem.

SPOILER

Gondolkoztam ezen az "amíg nem választasz, minden lehetséges marad" mondaton is, de nem jutottam elõbbre...mert hogy ezek szerint amíg Nemo nem választ, addig a különbözõ dimenziókban való énje létezik, nem? Na de a végén már választ, legalábbis nem megy se az anyjával, de az apjához se megy vissza, hanem elfut...vagy akkor a "nem választás" is választás?

Nagyon erõs ez a film.

Sajnos csak néha-néha villant be, az hogy tudom, értem és aztán, huss megint szétesett. Aki foglalkozik, olvas a világ nagy hagyományairól (bön, buddhista, kabbala, alkímia, kereszténység (nem a vallás!)), és érzi mindezek egységes voltát, azok számára a film gondolata érdekes és értelmezhetõ. Jó. De szétesik, mivel szét kell essen, hiszen mi emberek a teremtést nem érthetjük meg. A 80 IQ már nem érti a 110 IQ-t.
Mi (e film érdeklõdõk) 130-140 IQ-nk hogy jön ahhoz, hogy megértse a mennyi is? 340 IQ-t? Vagy inkább a 3 000 000 IQ-t? Vagy talán a 10 a 26-on IQ-t.?

Szerintem ez a film érteni akar. Értelmezést ad arra, amit csak pillanatokra élhetünk át illetve meg, pillanatokra lehet világos az éber rendszer, hogy aztán szétessen az értelme érthetetlenségbe (anyagba). Érthetetlenségbe ahova való, a semmibe – végül is az anyagba -, a 2-be, az antitézis-be. Nálam is oda hullik, de olyan jó látni, hogy másnak is van néha minimegvilágosodása, hogy más is kapizsgál, hogy próbálkozunk felnõni , egy picit próbáljuk érteni a kinyilatkoztatást, a Szellemet.

Egy ilyen film értelmezése, értése évekig tartó kitartó „zörgetés” eredménye lehet csak. Aki nem zörget a Szellem (Isten, Energia, Fény, God, ) ajtaján annak bizony ez a film nem érthetõ.
Jó érzés számomra, hogy itt a fórumban sokan a filmben elrejtett értelmet értik, és amikor megértik értik meg: nem értik!

Hamvas írja – a filmben is volt erre a remek eszmefuttatásra példa –, hogy ha egy gyufaszálat odébb teszek, akkor az a világegyetem legtávolabbi sarkára is kihat. Kicsit, de kihat, hiszen része az 1-nek. Az egy egésznek, ahol nincs tér és idõ. Ezért egy. Szellem.
Ezért esik egy vízcsepp a telefonszámos papírra. Ez az utalás eleve olyan filozófiai munkák felé sodorja a film értelmezését, amihez sokat kell olvasni és sokat kell érteni, és miután az ember érti, egyszercsak megérzi… Ez az érzés a megvilágosodás.

Na a film kritikusai azok, akik azt sem értik, hogy mit kéne érteni. Nem hogy világosság nincs, inkább a fény teljes hiánya az, ami ûrt képez írásaikban.
Az anyagi gondolkodás ezt a filmet nem érti. Hogyan is érthetné, hiszen az ellentettjérõl szól. Csak akkor inkább kussoljon… (elnézést )
Odáig is elmegy (szegény), hogy legiccsezi* (nem is tudja mi a giccs!!!), meg a költségvetésen mereng (hûû de sok) mikor nem neki kellett kifizetni, és hát szerencsére egy ilyen szellemi termék tõlünk nyugatra nem is pénz kérdés. Ezen csak hazánkban rúgodzik’ a ragacsos billentyûzete felett egy „hivatásos” odakeveredett.
Teljes képzavar és homály, amit írnak. Kéretik rájuk nem hallgatni!

A film egyik nagy kérdése – a vége, amit volt, aki csavarnak vélt (Édes Istenem…) – egy nagyon izgalmas filozófiai kérdés feltevés.
Hogy az anyag válhat-e Istenné, felülírhatja-e az anyagi teremtés „halál” gondolatát. Teremthet-e a tudomány öröklétet. Vagy képzelhet-e a tudomány öröklétet magának.
Lehet-e és van-e értelme az anyagi világ örök létének… Folytatom,

***SPOILER***

Szerintem ezt neveti ki Nemo a végén. Ezért nevet. Mert Õ körbe ér mikor meghal, és ezt megérti, és számára ez jó. Õ az utolsó, aki szellemé válhat, és köddé válik, lebomlik – élete utolsó másodperceiben 2092 feb12-én – az anyagi világ. És halálával körbe ér. Élete utolsóként szellemé válik. És mivel létezése körbe ér, 1 lesz a szellemi teremtõvel.
Aki meg az anyagban elnyerte az öröklétet az bugyuta TV-showban álmélkodik az utolsó szegény idiótán malacokat simogatva. Aki pedig meghal és utolsóként láthatja meg a szellemet, utolsóként pereghet le elõtte - inkább sûrûsödhet egy pontba -, idõtlenbe élete… Õ nyer.
Minden életben maradt veszít. Veszít az ördög (az anyag, a nincs, veszít a semmi, az antitézis).
Na én Nemo-val vagyok, és nem az anyagi világ örök élet elixirjével. Az én értelmezésemben, ha az ember a tudomány által Istent játszva örökéletet – nem örök létet - teremt és végleg elmerül az anyagban, akkor nagy bakot lõ. Az a pokol maga. Az ember végleg saját anyagvilága által teremtett rabjává válik…

A regressziós hipnózisban (K-pax, Goodwill Hunting, stb.) – bárki kipróbálhatja - a tudat a közösbe megy és régi életek – a közösbõl – elevenednek meg. Minden eltelt élet részese a mi életünknek. ha valaki 1210-ben megpatkolt egy lovat az máig hat. Kicsit, de hat. Részünk, nem lehet kivenni a teremtésbõl.
Ezt mutatja be Nemo élete. Alakulhat így, meg úgy, a jó döntés: a szeretet, az együttérzés, a szerelem, a barátság (nem anyagi fogalmak!!!) tökéletes megélése független minden körülménytõl. Bárhogy alakul, jól alakul a Szellem viszonyrendszere szerint. Az ösvény. És a halál után jön az élet, vagy az igazi lét….

Szerintem...

* Giccs az, amikor a szerzõ rosszhiszemûsége találkozik a fogyasztó alacsony nívójával.

elszórt spoiler

Egyelõre nincs idõm válaszolni, elolvasni is alig volt :D, de az "egész becsapást" én félreértelmezésnek tartom. Egy mondaton gondolkodj el. "while you don't choose everything remains POSSIBLE". Errõl szól a film, és emiatt véletlenül sem mindegy az öreg karaktere, még csak nem is "képzeletbeli".

A fiú LÁTJA a jövõt, és nem csak a jövõt, hanem az alternatív dimenziókat. (Hiszen a Big Crunch-csal a "jövõ" is kérdõjeles.) Ráadásul a film ennél is bonyolultabb, hiszen nem lehetünk benne biztosak, hogy nem mégsem a 15 éves kórházban fekvõ fiú látomásaiban vagyunk - és még néhány lehetséges megoldás felmerül. Szóval közel sem olyan egyszerû, és véletlenül sem átverés.

A többit kifejtem, ha lesz idõm, de ezeken azért gondolkodj el.

Látom, sikerült összeakasztani a "bajszot" egy filmtudóssal, már csak a nevedbõl kiindulva is :) Ahogy a bemutatkozásodban olvasható, úgy én is kiállok a véleményem mellett.

Elõször is, tényleg láttam a Pillangó-hatást, nem is egyszer (sajnos, a napokban volt "szerencsém végigszenvedni a 2. és 3. résznek a felét, azért csak a felét, mert több hülyeséget már nem tudott befogadni az agyam). Ennek a filmnek a példáját nem azért hoztam fel, hogy bárkit is megingassak, azok közül, akiknek tetszik ez a film, épp hogy azt akartam szemléltetni, hogy szerintem elhamarkodott egyeseknél a "világmegváltó", "a filmtörténet legnagyobb mûve" kijelentés a Mr. Nobody esetében, mert egyrészt aki szélesebb spektrumban ismeri a filmeket (pl. te is), simán azt mondja h azért ennyire nem jó...másrészt a Mr. Nobody is merít, ráadásul elég sok helyrõl (erre írtam példának a Pillangó-hatást, de még lehetne sok mást, ahogy elõttem is írták).

Persze azt nem mondom, hogy a Pillangó-hatás úgymond nem "koppintás", nyilván ott is valaki egyszer olvasta ezt a bölcsességet, vagy alapötletet, hogy "ha egyszer Kínában egy pillangó megrebbenti a szárnyát,...", és csináltak belõle egy filmet. Persze nyilván ma már kevés az eredeti ötlet, és általában mindig mindenki az "elsõ verziót" védi, hiába sikerült egész jól az átdolgozás.

Mivel láttam, hogy írtál a Pillangó-hatás topikjába is, elmondom a véleményem errõl a filmrõl, hozzá kapcsolódva a kérdésedhez.

A Mr. Nobody nekem alapvetõen tetszett, elég sok minden bejött benne. Nekem például az egész elsõ 30 perc úgy, ahogy volt nagyon tetszett...a születés, a felejtés angyala, stb. Ami a legjobb volt az egészben, és engem egyáltalán nem zavart, hogy ettõl kissé videoklipes lett, azok a zenék. Nagyon eltalálták õket a készítõk.

Viszont ami a befejezést illeti, nem azt mondom, hogy "orbitális nagy baromságnak" tartom, hanem azt, hogy ez már lassan lerágott csont. Arra értem ezt, hogy már kb. 1 éve azon filózok, nézve a filmeket, hogy hány és hány film ér úgy véget, hogy valami csavar van a vége felé, amitõl az embernek leesik az álla, hiszen a történet közben erre nem is gondolt volna. Jákob lajtorjája, Memento, Harcosok klubja, Tökéletes trükk, Viharsziget, és még lehetne sorolni.
Szóval rengeteg példa van arra, ahol a befejezéssel csavarnak egyet a sztorin, és így az emberbõl hihetetlen csodálkozást, na meg a film "istenítését" váltják ki. Na most, lehet, hogy ezt csak én éreztem így, de nekem a Mr. Nobody befejezése teljesen olyan volt, mint ha a rendezõ direkt erre a "hûûûûûûûû" érzésre koncentrált volna, nem számolva azzal, hogy a történet ezzel a befejezéssel nem is, hogy csak egy újabb lesz a "csavar-filmek" között, hanem kb. teljesen logikátlanná válik.
Mert szerintem ezzel a befejezéssel, hogy

SPOILER
az egész "film" csak a kisgyerek fejében játszódik le, az összes jelenet tulajdonképpen csak a képzelet szüleménye

SPOLER OFF

teljesen feleslegessé vált az egész film kerete, ami miatt érdekes volt kezdetben ez a film. Hiszen ha ez a befejezés, mi szükség van arra, hogy a film kerettörténetében megismerjük a 118 éves öreg Nemo-t? Kb. semmi jelentõsége, ahogy a jövõbeli háttérnek sem. Ennyi erõvel lehetett volna egy sivatagban is, tevegelve, miközben mellette halad az újságíró egy másik tevén, és kérdezgeti õt az életérõl...
Szóval nekem a film a túlzottan erõletett "heuréka" élmény kiváltása miatt nem jött be, mert Dormael az egész film alatt becsapja a nézõt, a múltbéli jeleneteket ravaszul összeilleszti a "jelennel", miközben ez a bizonyos élmény egyre jobban csúcsosodik, hiszen a film végére az ember nem hiszi el, hogy 140 percig félrevezették :)

És kapcsolódva a kérdésedhez, a Pillangó-hatás (mondjuk nem állítottam sehol, hogy szerintem "hûdejó" film...még), szintén bevádolható simán plágiummal, de mint mondtam, nem minden esetben baj, ha valamit átdolgoznak. A Mr. Nobody is ügyesen használta fel ezt a pillangós elméletet (habár azért ez a falevél, de fõleg a vízcsepp elég erõltetett). A Pillangó-hatásban viszont sokkal jobban tetszett, ahogy bemutatták a "dolgok megváltoztathatóságáról" szóló elméletet. A Mr. Nobody is erre törekszik, de szerintem sokkal kevesebb súlyt kapnak benne a döntések (fõleg a befejezés tudatában). Persze, belegondolva (amit írtál is a pillangó topikjában), elég gyermeteg lábakon áll a sztori...de eltekintve ettõl a füzetbõl visszaemlékezéstõl, szerintem rendben van a Pillangó hatás. A Mr. Nobody-nál nekem konkrétan a befejezéssel (és így mondjuk az egészre kivetült értelemmel) van bajom, jók ezek a kis tudományos bejátszások, csak lehetett volna ezt jobban is szerintem (fõleg a dimenziós részt jobban kihegyezni).

Na de leállok, mert már annyit írtam, hogy így se fogja senki elolvasni ezt a hsz-t. Ha van kedved, privátban szívesen értekezek még veled, szeretek beszélgetni, ha filmekrõl van szó, akkor meg pláne. No offense. Üdv

Te biztos, hogy láttad a Pillangó-hatást? Az a film vérciki, és mint ilyen, nem éppen alkalmas arra, hogy ezzel megingass bárkit abban, hogy lássa ennek a filmnek az értékeit.

"láttak már ugyanilyen megoldásokat rengeteg más filmben". Valószínûleg nem tudsz olyan filmet mondani, amit felfedeztél ebben, és én ne láttam volna, de ettõl még egyedinek tartom ezt a filmet. Mégpedig azért, mert ezeket az elemeket egyedien, és nagyon szellemesen pakolták össze.

Az számomra is meglepõ, hogy egy 30 éve szakmában lévõ rendezõnek, hogy lehet ilyen elsõfilmes íze a munkájának, de tudjuk be annak, hogy ekkora költségvetéssel közel sem dolgozhatott eddig.

A drámát több helyen én is giccsesnek éreztem, de csak épphogy lépte át a határt. Engem viszont a koncepció, és annak minden részletében tökéletes kidolgozása annyira magával ragadott, hogy ezen nem tudtam fennakadni.

Mint ahogy azon sem, hogy ennyi divatos tudományos elemet használt fel. Itt is azon van a hangsúly, hogy ezeket hogy használta fel. És ezek nem csak ügyesen, de ráadásul érzelemmel, és abszurdítással lettek beemelve, ami megint csak egyedivé tette.

Nem is beszélve a humorról.

A film néhány apró, de nyilvánvaló hibája miatt 9/10.

Sokan írják, hogy mekkora film és hogy életük legjobb filmélménye volt...én azon tábort erõsítem (ha létezik ilyen), aki kétszer nézte meg a filmet (10 óra alatt), tetszett is neki, ötletesnek találta, de ugyanakkor teljesen megérti, miért mondják erre a filmre, hogy "kusza", "giccses", stb...

És itt szeretném hozzá tenni anélkül, hogy megbántanék valakit, hogy ilyen "gyerekesen" nem kellene elintézni azok véleményét, akiknek nem tetszett a film, és észrevették gyengeségeit. Mert már-már vicces volt olvasni a szövegeket, hogy "nem éretettétek meg eléggé a filmet", vagy "nyissátok ki jobban az elméteket, hogy befogadjátok a filmet, stb".

Mert hogy azon többség, amely leszólta a filmet, többnyire feltehetõen nem azért tette, mert nem állt úgy hozzá a filmhez, hanem valószínûleg (ahogy pl. én is) láttak már ugyanilyen megoldásokat rengeteg más filmben (elõttem már leírták, de aki ezen 120 perc alatt orgiát élt át, nem tudom, hova tudja ezt még fokozni egy Pillangó hatás címû filmnél :o), és nem hat rájuk ekkora újdonságként. Ráadásul azon alkotások, melyekbõl e film merítkezik azért valóban "kicsit" jobban össze voltak rakva...
Arról meg nem is beszélek, hogy akik átlátták ennek a filmnek a giccsességét, és sablonosságát, 99%-ra mondom, hogy az Avatarra nem 8.5-et adnának, ha megkérdeznénk, hanem max. 6-ot, de tán még annyit se :)

Eszméletlen jó film, imádom:) Elsõre talán nem értettem meg mindent, de azóta még megnéztem és azt hiszem minden összeállt, még jó sokszor meg fogom nézni! Olyan film ez, ami még sok ideig motoszkál az ember fejében, a megnézése után.

Számomra óriási élmény volt a film, teljesen a hatása alatt állok, s bármikor újra megnézném.
Akiknek egyáltalán nem tetszett, azoknak szerintem magukban kell keresni a hibát, talán nem elég érettek a megértéséhez. Ez tényleg nem tömegfilm. Nehezen emészthetõ, elgondolkodtató, mély alkotás remek képi megjelenítéssel.
Szóval az érzékelés kapuit kitárni, korlátokat elengedni! Jó filmnézést! :)

Üdvelet mindenkinek!
E-miatt a film miatt regisztráltam az oldalra. Úgy vélem hogy a ti befogadóképességetek határán áll ez a film és meg sem értitek hogy valójában milyen szép. A film nem torkollik káoszba, az eseményeknek mindig okuk van.

***SPOILER BE! A film elején elmondja hogy a felejtés angyala õt kifelejtette ezért emlékszik. Ezért van az hogy lát dolgokat de nem a múltba hanem a jövõbe. Az esélyes események jövõjét. Megéli egy életben hogy kocsijával a vízbe fullad-a másik életbe a fõnöke hal megy így. Minden eseménynek van oka és nem marad benne elvarratlan szál. SPOILER KI!***

A film képi világi kíválló. A mai kortárs fotóvilág egyik kiemelkedõ alakjának köszönhetjük hogy a különleges atmoszféra létrejöjjön. A színészek alakítása egész jó, Jared Leto megint megmutatta hogy tehetséges. A mellékszereplõk sem amatõrök, mindenki tudja mit kell tennie. A zene bámulatos és magával ragadó, sajnos a zene írójának utolsó lemeze ez, nyugodjék békében.
Összességében: Ez a film végig azt taglalja hogy akár egy apró esemény mindent megváltoztathat, életünk hátralevõ részét, azt hogy kivel, hogy és meddig élünk. A spanyol származású 1. nemzetközi filmje megérdemel egy kalap emelést!
8,5/10

U.i.: Ilyen film még nincs a filmtörténelem könyvében, és valószínûleg nem is lesz más hozzá hasonló. Ha az AVATAR címû film ami tökéletesen a Pocahontas, csak 1000 év különbséggel 8,3 akkor méltán gondolkozóba eshet az ember hogy egy sajátos eredeti és drámai történet miért kap ilyen kemény kritikát...
Tiszteletem!

Nagyon vártam a filmet és talán ezért is csalódtam ekkorát. Nem hiszem, hogy attól lesz egy film elgondolkodtató vagy mélyenszántó, hogy kusza és érthetetlen. Mert tény sokat gondolkodtam rajta, de ennek fele sem a tartalomra, hanem a megvalósításra irányult (aminek megfejtése után a tartalom már nem volt egy nagy durranás).
Amirõl szólt vagy szólni próbált az tetszett, de soha többet nem szeretném újra megnézni. 4/10

Nem áll szándékomban belemenni a "szeretem-nem szeretem" csatározásokba. Viszont kissé zavar, hogy egy összecsapott kritika kerül ki, mely tárgyi pontatlanságokat is hordoz a stiláris pongyolaságon túl.
A filmet megtekintõ újságíró 115 évesnek titulálja kétszer is a fõhõst, pedig könyörgöm, egy újságcímlapon is látszik, hogy 118. Az a pár év persze nem számít, de konkrétumokkal csak akkor vagdalkozzunk, a tutira játszunk.
A forrás címû film, Darren Aronofsky mozija NEM Fincher mester mûhelyébõl került ki. Az a szegény Benjamin Button...
Ilyenek után az ember már bele se megy mélyebben a kritika értékeléseibe, mert a hibák láttán megkérdõjelezi az író hozzáértését, precizitását. Ennyi erõvel végig is aludhatta volna a filmet. Az pedig, hogy a rendezõ korábbi munkáit nem látva messzemenõ következtetéseket von le az életpálya, a "traumák" és a motivációk terén, az tényleg megmosolyogtató. Egy filmes idézettel élve: Az ilyeneket hívjuk mi a sereg bohócainak.
Viszont láthatóan keni-vágja a zenei betétek adatait, így támogatandó, hogy a zenei ajánlók mezõnyét erõsítse a késõbbiekben.