MI KELL A FÉRFINAK?
Az éjjel két 40-45 év körüli úr tévedt be szerény vendéglátó ipari egységünkbe. Leültek a pulthoz és beszélgettek. Hallottam, hogy mindketten házasok. Egyikük sem elégedett a házasságával, de hát a gyerek, meg a ház, és az a fránya megszokás. A már megszokott felállás a házasságok 90 %-ában.
Mivel tudták, hogy hallom miről beszélnek, kis idő után hozzám fordultak, és megkérdezték, nekem mi a véleményem erről? Nagy sóhajjal közöltem velük, hogy jobb, ha engem nem kérdeznek. Erre megkérdezték, hogy csak nem én is hasonló cipőben járok, illetve ülök a langyos vízben? Mondom nekik, hogy én éppen a párkeresés rögös útját járom, de nagyon úgy tűnik, hogy ez sem sokkal jobb, mint a langyos víz. Csodálkoztak, hogy de hát hogyan?
Hogy-hogy egy ilyen nő, mint én, nem találok párt?
Pedig így van. De ha már így rákérdeztek, had kérdezzek én is valamit. Van az a film, aminek az a címe: Mi kell a nőnek? Nekem tetszett. Nos, én azt kérdezem, mi kell a férfinak, mert bár nem vagyok mai csirke, és ha nem dobom fel mostanában a bakancsomat, lassan tyúknak is öreg leszek.
Túl vagyok 3 hosszabb kapcsolaton, de a mai napig nem tudom, mi kell a férfinak ahhoz, hogy elégedett legyen? Voltam feleség, anya. Voltam csini cicababa, voltam dolgozó nő, és háziasszony egyben. Egyik szerepben sem tudtam 100%-ban megfelelni az elvárásoknak pedig a férfiak 100 %-ot várnak el.
Na, mégis mi kell a férfinak? Kell egy üresfejű csinibaba, akit lehet mutogatni a haveroknak, és két évente lecserélni egy újabb műcicis, műszempillás, műkörmös észkombájnra? Azt mondták nem. Ők az értelmes, okos nőket szeretik, persze azt sem árt, ha kinéz valahogy, de fontos, hogy lehessen vele beszélgetni, és ami a férfiaknál lényeg, szeressen szexelni. A férfiak az önálló, erős, gondolkodni tudó nőket szeretik. Rákérdeztem, hogy tényleg? Nekem egészen más tapasztalatim vannak.
Kíváncsian néztek rám, és kérték, hogy mondjam el, milyenek is ők a nagy betűs FÉRFIAK, az alfahímek, akikre egy nőnek papírforma szerint fel kellene nézni?
Szóval, mikor a hím egyed találkozik egy erős, önálló, saját egzisztenciával rendelkező nősténnyel, először teljesen oda van, hiszen előtte áll a nő, akit nem kell eltartani, akivel lehet beszélgetni, és jobb esetben még meg is lehet vele jelenni valahol. Aztán néhány beszélgetés után kiderül, hogy egy ilyen nőnek vannak igényei. A q-va életbe! IGÉNYEI!
Ekkor a hím egyed észbe kap, hogy te jó ég, itt nem lehet az asztalra csapni, hogy a kutya úristenit, minek vetted meg a 40. pár cipőt? Miért mentél el megint szoliba? Miért kellet csirkemellet venni, miért nem volt jó a far-hát?
Itt nem lehet azt mondani, hogy nem tudunk színházba menni, meg nyaralni, mert nincs rá pénz. És ekkor elgondolkodik az igen Tisztelt Úr, hogy mit is tudok én ennek a nőnek nyújtani? Mit tudok letenni az asztalra, ami még nincs ott? Lenne pár ötletem...
És ekkor jön a felismerés, hogy „anyám, én nem ilyen lovat akartam” és nagy önsajnálat közepette a Tisztelt Úr fülét, farkát behúzva visszavonul a csigaházába, jól magára zárja az ajtót, és még a kulcsot is eldobja. Nem számít, hogy az a nő éppen egy olyan nő, akit elképzelt magának.
Csakhogy egy gyenge férfi nem szerethet egy erős nőt. Nem fog tudni mit kezdeni vele. De hol lehet ma erős férfit találni? Mert mi nők, egy erős férfira vágyunk, és itt nem a kigyúrt izomagyú gnómokra gondolok.
Hogy ez bekövetkezzen, nem kell a nőnek emancipuncinak lennie, csak egyszerűen elég, ha őszinte. Az őszinteség viszont hátrány. Nagy hátránya egy magát középszinten, vagy magasabban ellátni képes nőnek. Én eddig mindig ráfáztam az őszinteségemre. Akkor mit kell csinálni? Hazudni? Oké, de meddig? Előbb utóbb kiderül, hogy a bugyi nem a kínaiból van, hanem Triumph, és az autót sem kértem kölcsön.
Ismét a kérdés: Mit is akar egy férfi? Egy olyan nőt, akit el kell tartani? Nem, hiszen nem tudja eltartani, és nem is akarja, (mert néha magát sem tudja) mégis egy önálló nőre vágyik, de itt a kör be is zárult.
Mi kell a férfinak?
Szerintem egy kötél, meg egy erős fa, ahová felakaszthatja magát.
Érdekes módon az urak igazat adtak nekem.
Kedves hölgy társaim, akik hasonló cipőben jártok. Egy ép kéz, láb pasit, igen pasit írok, mert férfit manapság csak nagyítóval lehet találni, vagy azzal sem. Nem kell szégyenkezni, hogy egyedül vagyok, egyedül vagyunk. Szégyenkezzen azok a férfiak, akik szintén nem találnak párt a gyávaságuk a balfaszságuk, a tehetetlenségük miatt.
Igaza van kedves Müller Péter!
„Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. S főleg nem hagy el. Érzelmi biztonságban csak egy felnőtt ( igazi ) férfi oldalán lehetsz, de hol van ilyen? No látod!„
(ismeretlen szerző)

"Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni! Ezt a drága anyám mondta. Õ meg tudta tenni..."
...és én is :))

Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni! Ezt a drága anyám mondta. Õ meg tudta tenni - én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is. De nem szerettem. Õ meg szerette! Mi volt a titka? Egyszer errõl faggattam, és azt mondta:
"Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önzõ, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmû, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel. Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy hülye? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó. Mégis szeretlek! Ha nem így mûködnénk, nem lenne szeretet a világon!
Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bûnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét. Még a szentekében is van! De mennyi! A szeretethez bõséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem.
Nem értettem, s ezért még hozzátette: “No, nézd! Vegyük csak azt, ami téged illet: ordítva születtél. Minden éjszakámat végigbömbölted hároméves korodig. Követelõdzõ voltál. Önzõ, mohó. Csak arra kellettem neked, hogy adjak. Hogy etesselek, fürdesselek, mert hogy el ne felejtsük, naponta többször bepisiltél és összeszartad magad!
Olyan büdös voltál, hogy minden idegen kiment a szobából. Én meg bírtam. Nem zavart. Sõt, mosolyogtam rajta. Életem legszebb korszakához tapad az a mások számára borzalmas bûz, ami belõled áradt. Éjszaka féltél, fölébresztettél, hozzám bújtál.
Évekig nem tudtam aludni miattad. Az utcán lusta voltál járni, föl kellett emelni téged, és cipelni, mert te élvezted, én meg nyögtem alattad. Ha nem vettelek föl a nyakamba, bõgtél, de olyan kétségbeesett üvöltéssel, hogy szégyelltem magam a járókelõk elõtt: azt hitték, öllek téged. Így kezdõdött a kapcsolatunk! És látod: szerettelek!
Ne hidd, hogy egy párkapcsolatban, egy barátságban, vagy akármilyen emberi viszonyban másképp mûködik a szeretet! Nem! Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit! És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember õ is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!” (Müller Péter)

"Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétõl végig boldogtalan, de csalódások nélkül!"

Sonka elvtárs megbuktatja a gaz Fidesz kormányt Port.-on keresztül. Reszkess Orbán!

http://www.youtube.com/watch?v=MT0NRgILRWc&feature=related

Szóval humorista az öreg...

Kedvenc íróim egyike.

Müller Péter (Budapest, 1936. december 1.) író, dramaturg, forgatókönyvíró, elõadó.
A hazai ezoterikus irodalom kimagasló alakja.
Egy halálközeli élménye fordította a spirituális tanok felé. Írói tehetsége és a tudás átadásának vágya eredményeképpen elindította Mesterkurzusát, melyen az önmagát keresõ embernek segít a mindennapi életben magára találnia.
Véleménye, hogy a gondolatok és az érzések átadásának leghitelesebb módja nem az írás, hanem a beszéd.