A hibák zömével én is egyetértek, de én is mikor mennyire vagyok ennyire kukacoskodó. Kicsit BioLarzen véleménye annyira részletesen kritizál minden apróságot belevéve, mint egy igazi színikritikus. Nekem sem tetszett sok minden a darab előadása közben, de összességét tekintve nagyon jó darabnak tartom, én végülis egy plusz élménnyel jöttem ki az előadásról, és köszönöm, hogy megnézhettem, átélhettem egyik nézőjeként, 2019. április 19-én.

Bármiben-bárkiben találhatsz hibát, ha nagyon akarsz a magad szemszögéből, olyan nincs amúgy sincs, hogy tökéletes. Mindenbe bele lehet kötni. "Imádom" a kukacoskodó embereket, akik a saját életükkel kapcsolatosan is örökké elégedetlenek általában, örökké bizonytalanok, és örökké más ember / más tényező a hibás azért, ha nem sikeres az életük, és minden más is mindig hibákkal teli , tökéletlen....csak hogy nehogy csúnya szót mondjak, ami sz-el kezdődik, és r-re végződik. :) Igazi energiavámpírok az ilyen emberek, sokszor csak a panaszkodásból, kritizálásból állnak ki. Ha jó is volt valami, mindig ott a "de" szócska, ami után az következik gy is, hogy mik voltak a hibák.

Jó a darab, én ajánlom mindenki figyelmébe.Figyeljen mindenki oda a mondanivalójára, ott érzékenyüljön el vagy sírjon és ott nevesen nagyot rajta, ahol épp kell mondanivalója szerint, s mindig élje át a pillanatot..

Elnézést a gépelési hibákért... különösen a név elírásáért ("Tashi József")... Természetesen Tahi Józsefről van szó.

Hát, vegyes élmény volt ez...

Összességében jól szórakoztam, de felhőtlennek korántsem lehetne mondani.

Ami tetszett:
- a színészek összességében jól oldották meg azt, ami rájuk volt bízva. Jó volt a szereposztás, jó színészekkel.
- a díszletezés általában jó volt, tetszett a színpadkép, jó megoldás volt a hagyományos színpadi berendezés és a digitális technika ötvözése.
- eleve jó volt az alapanyag (aki látta az eredeti, angol filmet, tudja, miről beszélek), jól lett színpadra állítva
- a fordítás jó volt

Ami nem tetszett:
- a rendezés. Szerintem nagyon bántóan harsányak voltak a dialógusok - mintha a rendező direkt eltúlzott, "űberszínpadias" beszédtechnikát kért volna - amikor minden hangosn van kimondva, minden szó hangsúlyozva van, és szinte már ironikusan eltúlzott a hanglejtés, hangúlyozás - kb. mint a pancser gyerekelőadásokon. Végig szövegmondásnak érződött, nem spontán beszédnek - mint egy korai olvasópróbán. És ez vélhetően nem aszínészek sara, szinte mindegyiküket láttam már színpadon, sokukat többször/sokszor, és tudom jól, hogy ennél sokkal természetesebben is tudnak beszélni.
Nem tetszett a színpadi mmozgás sem. Sablonbeállítások sora, szinte változtatás nélkül köszönnek vissza a "klasszikus" színpadi felállások - drámai háromszög, drámai kettős stb... És sokszor szinte látszik, hogy a színészek kimondottan a "kijelölt" helyükre igyekeznek, nem természetes mozgássorok eredményeképp kerülnek oda, ahol lenniük kell, hanem "odairamodnak" - hogy ott legyenek, amikor jön a szövegük, mert a rendező odarakta őket.

- a kellékek
Helyenként kicsit, helyenként fájdalmasan alibinek érződik a kellékezés. Az ordítóan művirág napraforgóvirág-csokor, az űbergagyi "fürdőruha" megoldás (három stilizált napraforgófej madzaggal összekötve) stb... A legarcpirítóbb: könyörgöm, egy Angliában játszódó darabban ne jelenjen már meg egy Dreher sörösrekesz... Ott majdnem hangosan felröhögtem.

- az apró részletek elhanyagolása
Volt nem kevés olyan apró részlet, amit talán észre sem vesz a nézők zöme - de ha igen, az zavaró tud lenni még akkor is, ha jelentéktelenségekről van szó - mert arról árulkodnak, hogy nem igazán veszik komyolyan a készítők a darabot. Csak a "legérdekesebbek"
- ha az egyik szereplő egy mobillal szelfit csinál, majd azt a képernyőn megnézi (Gáspár Kata a manikűrösnő szerepében), akkor legalább vegye a fáradságot, hogy BEAPCSOLJA A KÉPERNYŐT, nem egy sötét telefonképernyőt néz - pláne úgy, hogy azt a közönség is látja...
- Ha egy jelenet úgy lezdődik, hogy ketten darts-oznak, az egyikük épp dobott, és bejelenti a pontszámot: "140" - akkor tényleg 140 legyen a 3, táblában lévő nyíl összpontszáma, ne 3 teljesen random helyen legyenek a nyilak... Úgy kezdődik a jelenet, hgy a nyilak már a táblában vannak, vagyis azokat a kellékes nyugodtan a megfelelő helyre rakhatja... Persze, a nézők döntő többsége vélhetően nem ismeri a darts pontozását, tehát valószínűleg észre sem veszik ezt - de akkor is, figyeljünk méár a részletekre - különösen, ha nem nagy fáradság...
- Tapsrend
Itt persze nem tudhatom a valódi okot, és azt sem, egyedi esetről volt-e szó vagy ez a normális ennél a darabnál, de az egyik kulcsszerepet játszó Tashi József nem jött ki a végén a meghajláshoz. Pedig elég fontos a szerepe, még akkor is, ha viszonylag korán "kiírják" a darabból... Hogy azért nem jött ki meghajolni, mert valami gond volt az egészségével, esetleg máshová rohant fellépni vagy más, halaszthatatlan dolga volt, azt nem tudom, - ez eseteben természetesen visszavonva - de élek a gyanúperrel, hogy egyszerűen nem akarta megvárni azt a plusz másfél órát, amíg az utolsó jelente és a meghajlás között eltelt... ami viszont azért nem túl szép dolog...

És egy utolsó észrevétel: valami elemien rozoga a Magyar Színház nézőtere. Nem is emlékszem, utoljára mikor ültem olyan széksorban, ami ennyire instabil volt.... komolyan attól lehetett tartani, hogy egyszerűen kidől. vidéki kultúrházaknak vannak ilyen lepukkant, kényelmetlen széksorai... Mérhetetlenül szomorú, hogy a színház vezetősége ezt az állapotot méltónak tartja az intézményhez...