Hát, vegyes élmény volt ez...

Összességében jól szórakoztam, de felhőtlennek korántsem lehetne mondani.

Ami tetszett:
- a színészek összességében jól oldották meg azt, ami rájuk volt bízva. Jó volt a szereposztás, jó színészekkel.
- a díszletezés általában jó volt, tetszett a színpadkép, jó megoldás volt a hagyományos színpadi berendezés és a digitális technika ötvözése.
- eleve jó volt az alapanyag (aki látta az eredeti, angol filmet, tudja, miről beszélek), jól lett színpadra állítva
- a fordítás jó volt

Ami nem tetszett:
- a rendezés. Szerintem nagyon bántóan harsányak voltak a dialógusok - mintha a rendező direkt eltúlzott, "űberszínpadias" beszédtechnikát kért volna - amikor minden hangosn van kimondva, minden szó hangsúlyozva van, és szinte már ironikusan eltúlzott a hanglejtés, hangúlyozás - kb. mint a pancser gyerekelőadásokon. Végig szövegmondásnak érződött, nem spontán beszédnek - mint egy korai olvasópróbán. És ez vélhetően nem aszínészek sara, szinte mindegyiküket láttam már színpadon, sokukat többször/sokszor, és tudom jól, hogy ennél sokkal természetesebben is tudnak beszélni.
Nem tetszett a színpadi mmozgás sem. Sablonbeállítások sora, szinte változtatás nélkül köszönnek vissza a "klasszikus" színpadi felállások - drámai háromszög, drámai kettős stb... És sokszor szinte látszik, hogy a színészek kimondottan a "kijelölt" helyükre igyekeznek, nem természetes mozgássorok eredményeképp kerülnek oda, ahol lenniük kell, hanem "odairamodnak" - hogy ott legyenek, amikor jön a szövegük, mert a rendező odarakta őket.

- a kellékek
Helyenként kicsit, helyenként fájdalmasan alibinek érződik a kellékezés. Az ordítóan művirág napraforgóvirág-csokor, az űbergagyi "fürdőruha" megoldás (három stilizált napraforgófej madzaggal összekötve) stb... A legarcpirítóbb: könyörgöm, egy Angliában játszódó darabban ne jelenjen már meg egy Dreher sörösrekesz... Ott majdnem hangosan felröhögtem.

- az apró részletek elhanyagolása
Volt nem kevés olyan apró részlet, amit talán észre sem vesz a nézők zöme - de ha igen, az zavaró tud lenni még akkor is, ha jelentéktelenségekről van szó - mert arról árulkodnak, hogy nem igazán veszik komyolyan a készítők a darabot. Csak a "legérdekesebbek"
- ha az egyik szereplő egy mobillal szelfit csinál, majd azt a képernyőn megnézi (Gáspár Kata a manikűrösnő szerepében), akkor legalább vegye a fáradságot, hogy BEAPCSOLJA A KÉPERNYŐT, nem egy sötét telefonképernyőt néz - pláne úgy, hogy azt a közönség is látja...
- Ha egy jelenet úgy lezdődik, hogy ketten darts-oznak, az egyikük épp dobott, és bejelenti a pontszámot: "140" - akkor tényleg 140 legyen a 3, táblában lévő nyíl összpontszáma, ne 3 teljesen random helyen legyenek a nyilak... Úgy kezdődik a jelenet, hgy a nyilak már a táblában vannak, vagyis azokat a kellékes nyugodtan a megfelelő helyre rakhatja... Persze, a nézők döntő többsége vélhetően nem ismeri a darts pontozását, tehát valószínűleg észre sem veszik ezt - de akkor is, figyeljünk méár a részletekre - különösen, ha nem nagy fáradság...
- Tapsrend
Itt persze nem tudhatom a valódi okot, és azt sem, egyedi esetről volt-e szó vagy ez a normális ennél a darabnál, de az egyik kulcsszerepet játszó Tashi József nem jött ki a végén a meghajláshoz. Pedig elég fontos a szerepe, még akkor is, ha viszonylag korán "kiírják" a darabból... Hogy azért nem jött ki meghajolni, mert valami gond volt az egészségével, esetleg máshová rohant fellépni vagy más, halaszthatatlan dolga volt, azt nem tudom, - ez eseteben természetesen visszavonva - de élek a gyanúperrel, hogy egyszerűen nem akarta megvárni azt a plusz másfél órát, amíg az utolsó jelente és a meghajlás között eltelt... ami viszont azért nem túl szép dolog...

És egy utolsó észrevétel: valami elemien rozoga a Magyar Színház nézőtere. Nem is emlékszem, utoljára mikor ültem olyan széksorban, ami ennyire instabil volt.... komolyan attól lehetett tartani, hogy egyszerűen kidől. vidéki kultúrházaknak vannak ilyen lepukkant, kényelmetlen széksorai... Mérhetetlenül szomorú, hogy a színház vezetősége ezt az állapotot méltónak tartja az intézményhez...