Nem valami nagy film, egyszer meg lehet nézni.

Kellemes meglepetés volt.
Tudom ajánlani!
:)

Szerintem szörnyû. Körülöttem is rengeteg embernek tetszett, én valahogy mégis szenvedtem rajta...

Nagyon jó film! Életszagú, nem is kicsit!

Könnyed csomagolásban igen komoly kérdéseket boncolgat, a választ pedig az arcodba vágja úgy, hogy közben megmosolyogtat, mert magadra ismersz...

Ha még nem láttad, akkor feltétlen nézd meg!

Remek kis tükör sok kapcsolat számára... ;)

Talán túl szórakoztatóra sikerült a téma komolyságában rejlõ lehetõségekhez képest. Jól jár körbe egy csomó frusztráló jelenséget férfi és nõ között jelen idõben, aztán meg szórakoztat. Jobban örültem volna, ha e témában elgondolkodtató film születik, de az entertaining project ezt követelte. 10/7

Minden képen nézd meg!Nagyon jó! 10p.

Ó, ez egy nagyon jó film. Érdemes megnézni.

Az idétlen bevágások miatt 9,5. Ezt leszámítva a kedvenc filmem lesz :)

JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ! :)

he he tök jó volt-na meg ilyenek a nõk-tényleg könnyû õket megvezetni de ha rájönnek akkor ajajjaj:))

Egyszernézõs délutáni filmecske, de azért aranyos.

Tényleg valahogy így mûködik ez a valóságban is. Ha egy srác nem hív fel lányok, akkor nincs meg az a bizonyos szikra :)
Az összes karaktert lehet szeretni, felvállalják magukat, még ha nem is jönnek ki jól a végén az egészbõl. Azt hiszem ezzel sokat nem árultam el a filmbõl, mehet soiler nélkül is.
Én ajánlom mindenkinek.

Szerintem egész jó film volt. Régóta meg akartam már nézni, de sokan lehurrogták hogy így meg úgy rossz ezért hanyagoltam eddig. De mióta nemrégiben megnéztem a Jóbarátok összes részét azóta Jennifer Aniston fan lettem :) és majdnem minden filmjét megnéztem, gondoltam akkor ez sem maradhat ki. és bejött a film, voltak benne jó részek és tényleg sok helyen magára ismerhet az ember, mert hasonló "hibákat" szinte mindenki elkövet senki sem tökéletes. A vége egy kicsit fura lett bár sztem az egyetlen egyértelmû dolog az volt hogy Neil és Beth újra összejönnek. (Azért 7 év után nem olyan könnyû a szakítás, fõleg hogy az egész az esküvõ miatt történt. Azért ha valaki 7 éven át szeret valakit és mindent megtenne érte akkor szerintem a házasság is belefér hogy boldogok legyenek).
a lényeg hogy jó film volt jó szereposztással. nálam 9/10.

Egyetértek "I'mperfect"-tel!Szerintem nagyon is sok mondanivalója van a filmnek.Rengeteg hibát követünk el,és ebbõl lehet okulni.Ha nem magadra,akkor biztos vmi ismerõsödre ismersz a filmbõl.Nagyon életszerû,szerintem érdemes megnézni,nekem pl.másodszorra jobban tetszett.10/8

Õrület, hogy mennyire nem értette meg senki a film mondanivalóját. Greg Behrendt és Liz Tuccillo Majd hívlak, baby! címû regénye alapján készült. Megjelenik benne mindenféle érv, kifogás és magyarázat, amivel a nõk próbálják megmagyarázni, hogy de õk igenis kellenek a kiszemelt pasinak, minden, ennek az ellenkezõjére utaló jelet kimagyaráznak és nem képesek elfogadni a valóságot. Mary volt a legborzasztóbb ebbõl a szempontból, mindig mondott vmi extra, õrült példát, amibõl általánosságot akart csinálni.

Itt van néhány részlet ebbõl a könyvbõl, hogy érthetõ legyen, amirõl beszélek:

"Greg Behrendt és Liz Tuccillo: Majd hívlak, Baby!

Ugye jó lenne keresztül látni a férfiak kifogásain?
Ugye jó lenne megfejteni a férfiakat?
Jó tanácsok a Szex és New York íróitól

Greg ifjúi életében gyakorló hûtlenkedõ volt, akiben nem volt nõ, aki megbízhatott volna. Aztán egy lány, s az iránta érzett õszinte szerelem megváltoztatta az ex Don Juant. Most már kívülrõl nézi, mit mûvelt anno a nõkkel, s minduntalan összecsapja a kezét, úristen!, hogy hihették el neki azt a sok fél- és negyed igazságot, amellyel barátnõit etette. Greg végül megtalálta az Igazit, s most segíteni próbál azoknak, akik még nem. Greg feltételezése, hogy mindenkit várja Egy Igazi, csak az a baj, hogy iszonyú sok idõ elfecsérlünk Fél-Igazikkal, Negyed-Igazikkal. Greg szerint az elsõ pillanatban jelzéseket adnak a férfiak, amellyel közlik, milyenek is õk valójában, s milyen kapcsolatot tudnak elképzelni velünk. Csak mi esetleg hitegetjük magunkat, mert nem akarjuk észre venni, hogy nem mi vagyunk az adott férfi számára a Nagy Õ. Mert ahogy egy férfi sose mondaná egy nõnek, hogy nem igazán tetszik neki, úgy nem tudja egy nõ sose elhinni, hogy nem õ a Nagy Õ a férfi számára. Greg könyvünkben különféle hölgyek, csajok, csajszik leveleit válaszolja meg, olyan lányokét, akik még hitegetik magukat. Hitegetik magukat azzal, hogy ha a pasijuk nem kíváncsi rájuk, ha nem elég gyengéd velük, ha nem hajlandó találkozni velük, az még nem jelent semmit. De igen. Azt jelenti, hogy nem õ az igazi. Hogy idõfecsérlés minden vele töltött este. Beleolvasónk hölgyek leveleibõl és Greg válaszaiból válogat. Greg olykor keményen odamondogat, keményen kimazsolázza a különféle férfimentegetõ, kifogásokat keresõ levelekbõl az igazságot, jelesül azt, hogy bizony egy sok sebbõl vérzõ kapcsolatot nem érdemes fenntartani, de nem csépeljük továbbra a szót, olvasson bele!

A "lehet, hogy csak nem akarja tönkre tenni a barátságunkat" kifogás.

Kedves Greg!
Annyira csalódott vagyok. Van egy barátom, akihez plátói viszony fûz körülbelül tíz éve. Egy másik városban él, és nemrég azonban a mi városunkban járt, így hát elmentünk vacsorázni. Teljesen váratlanul egyszer csak az az érzésem támadt, mintha randiznánk. Flörtölni kezdett velem. Sõt, olyan dolgokat mondott nekem, mintha próbára akarna tenni: "Szóval, most mi a helyzet veled? Ugye nem tettél le arról, hogy fotómodell legyél?" (Ez flörtölésnek tekinthetõ, nem?) Mindketten egyet értettünk abban, hogy hamarosan ismét találkoznunk kellene. Nos, bevallom, Greg, sajnos csalódnom kellett, ugyanis két hét telt el, és még mindig nem hívott föl. Felhívjam én? Lehet, hogy zavarja, hogy esetleg a barátságunkból szerelem lenne. Nem kéne felébresztenem? Úgy értem, csak egy kicsit oldalba bökném, hiszen mire valók a barátok?

Jody

Greg íróasztaláról

Kedves, Barátságos lány!
Két hét, az bizony két hét, s ez csak olyankor tekinthetõ rövid idõnek, ha tíz év és két hétrõl van szó. Márpedig pontosan ennyi idõ telt el azóta, hogy eldönthesse, akar-e randizni egy olyan lánnyal, aki akár fotómodell is lehetne a külseje alapján. Hogy viselkedj-e barátként, és figyelmeztesd-e, a kötelességre? Hát ha akarod, próbálkozz, de meglátod, akkor sem fog visszahívni. És ha esetleg a fiú úgy érezte, hogy ez a vacsora/randi más volt, mint a többi találkozótok, akkor volt rá két hete, hogy eldöntse, miként vélekedik róla, és a jelek szerint úgy döntött, hogy nem te vagy az esete. Hát ez a nagy igazság: a srácokat nem zavarja különösebben, ha odalesz a barátság, amennyiben szexre válthatják. Függetlenül attól, hogy a vége az, hogy "megkefélték a barátjukat", vagy egy igazi tartalmas kapcsolat alakul ki a végén. Menj, és keress magadnak olyasvalakit, aki a lábnyomodat is megcsókolja, aki a mennyekbe röpíthetsz a mélyenszántó beszélgetésekkel és modell külsõddel.

Nem szívesen mondom ezt, de ez az egész "nem akarom tönkre tenni a barátságunkat" kifogás elég süket szöveg. De azért válik be, mert olyan bölcsnek tûnik. Hiszen a szex tönkreteheti a barátságot. Sajnos az emberiség történetében ezzel a kifogással soha nem élt még olyasvalaki, aki komolyan is gondolta. Ha valaki tényleg nagy hatással van ránk, akkor nem tudunk parancsolni magunknak - többet akarunk. Ha valaki a barátunk, de egyúttal vonzódunk hozzá, akkor szeretnénk egy lépéssel tovább menni. És nagyon kérlek, ne mondd azt, hogy "be van gyulladva". Egyetlen dologtól van begyulladva - és ezt szívem teljes szeretetével mondom neked - épp attól, hogy nem vonzódik hozzád.

A "lehet, hogy csak egy kicsit lassítani akar" kifogás!

Kedves Greg!
Van egy srác, aki folyton hívogat. Nemrégiben vált el, és most kitombolja magát. Már régebb óta ismerem, de nemrégiben megint felvettük a fonalat, sokszor hívott, aztán hetente kétszer elmentünk együtt valahová, és baromi jól éreztük magunkat. Semmi flört, vagy ilyesmi, de remekül szórakoztunk. Azóta is rendszeresen hívogat, de még csak célzást sem tett arra, hogy szeretne velem megint kettesben elmenni valahová. Olyan, mintha félne, vagy ilyesmi. Megérteném, hiszen most, hogy elvált és új életet kezd, lehet, hogy kissé óvatosabb. Ettõl függetlenül folyton hívogat, és hosszasan és õszintén beszélgetünk egymással. Mi a fenét csináljak ezzel a sráccal?

Jen

Greg íróasztaláról

Kedves Lélekbúvár!
Szomorúan közlöm, hogy amikor úgy érzed, hogy nem akar személyesen találkozni veled, az elég komoly randiügyi akadályoztatást jelent. Ami a nemrégiben vált és új életet kezd blablablabla dumát illeti, õszintén szólva kicsit elálmosodtam tõle, úgyhogy most el is megyek szundítani egyet. Aztán ha majd felébredek valószínûleg izgatottan értesülök róla, hogy a barátod kezébe vette az életének irányítását. Ennek ellenére te továbbra sem szerepelsz majd a terveiben, ugyanis bármennyire is szeretnéd felmenteni, nem hív randira. De ha olyasfajta ember vagy, aki szereti az ilyen "telemarketinget", ahelyett, hogy elmenne vásárolni, akkor rajta, csináld tovább. Légy a barátja, már amennyiben õt ilyen szinten érdekli a dolog, de a romantikus elképzeléseidet valaki arra alkalmasabba plántáld.

Ha egy srác tényleg nagyon kedvel bennünket, és van valamilyen személyes oka arra, hogy kicsit lassítson a dolgon, akkor azonnal, félreérthetetlenül közölni fogja. Nem hagy kétségek között vergõdni, ugyanis egyáltalán nem szeretné, hogy frusztrálva érezd magad és lelépj.

A "de hiszen megadta a számát" kifogás

Kedves Greg!
Ezen a héten találkoztam egy bárban egy tök aranyos fiúval. Megadta a számát, és azt mondta, hogy hívjam fel valamikor. Nekem ez borzasztóan tetszett, hiszen ettõl úgy éreztem, hogy most én irányíthatom a helyzetet, nem igaz? Ugye felhívhatom?

Lauren

Greg íróasztaláról

Kedves Irányító néni!
Tényleg átadta neked az irányítást, vagy csak rád bízta a feladat oroszlánrészét? Ugyanis szerintem zseniális bûvészmutatványt mutatott be: olyan, mintha átadta volna neked az irányítás lehetõségét, pedig valójában õ az, aki eldöntheti, hogy akar-e majd járni veled - vagy egyáltalán visszahívjon majd. Ilyen erõvel megkaphattad volna David Copperfield számát egy újságpapírba csavarva, hogy aztán amikor kicsomagolod, eltûnjön az egész.

"Hívj fel", "Küldj egy e-mailt", "Mondd meg Joeynak, hogy valamikor elmehetnénk valahová." Ne dõljünk be ezeknek, hiszen nem arról van szó, hogy randizni hívnak. Amikor egy férfi vágyik ránk, akkor õ végzi el a munka dandárját. Tudom, hogy ez kissé ódivatúnak tûnik, de ha egy férfinek tetszik egy nõ, akkor igenis randira hívja majd.

A "De õ annyit utazik" kifogás

Kedves Greg!
Nemrégen randizni kezdtem egy nagyon kedves férfivel. Gyengéd, megértõ, figyelmes. Csakhogy nemrég kiküldetésbe ment, így elég távol kerültünk egymástól. Az elsõ baj az, hogy nem igazán hív fel, amikorra megígéri. Sõt, tulajdonképpen egyáltalán nem hív fel. Eltelik egy hét, aztán én felhívom, aztán visszahív négy vagy öt nap múlva. De amikor felhív akkor folyton szívemnek meg kedvesemnek szólít, meg azt mondja, hogy mennyire hiányzom, hogy mikor láthatnálak már újra. Arról van szó, hogy nincs belém esve, vagy írjam az egészet a nagy távolság számlájára?

Gina

Greg íróasztaláról

Kedves Távkapcsolatpárti!
Engem egyetlen egy távolság aggaszt, mégpedig az a távolság, amely közted és a valóság között van. (Bocs, ez egy kicsit gyenge volt.) Hozzak egy példát? A második mondatodban azt írtad: Gyengéd, megértõ, figyelmes. Pár mondattal késõbb azonban azt írod, igazság szerint nem is hív fel akkor, amikor mondja. Sõt, mindig te hívod õt. Ez azt jelenti, hogy se nem gyengéd, se nem figyelmes. És megértõnek sem mondható, ha már itt tartunk. Szerintem inkább arról szól a dolog, hogy "nem vagy az esetem, szívi". Azt kérdezed akkor miért olyan kedves, amikor felhív? Azért, mert a férfiak gyávák, és inkább a végtelenségig húznák a dolgot, mintsem közöljék a rossz hírt. Csak a valósághûség kedvéért közlöm veled, hogy azok a férfiak, akik kedvelnek egy nõt, minél több idõt akarnak vele tölteni. És naponta ötször felhívnak, hogyha fizikai értelemben nem tudnak veled lenni.

Ne hagyd, hogy a "szivikém-tubicám" szöveg levegyen a lábadról. Ezek pusztán kedves ám üres szólamok és pont. Sokkal könnyebb kimondani ezeket, mint azt, hogy "nem vagy az esetem, szívi". Ne felejtsd el, a tettek magukért beszélnek, mégpedig sokkal egyértelmûbben, mint azok a falszövegek, hogy "ahol most vagyok, nincs térerõ".

Az "de annyi minden nyomasztja egyszerre" kifogás

Kedves Greg!
Újév napján egy srác, akivel párszor már randiztam, és aki nagyon izgalmas volt a számomra, elkésett a randiról. Felhívtam, aztán elnézést kért, és mondta, hogy el kellett mennie a városból, mert az anyukájára kellett vigyáznia. Teljesen elfelejtett felhívni. Össze vagyok zavarodva. Az anyja tényleg beteg, de azért szó sem volt vészhelyzetrõl; csak ki kellett mennie kocsival Connecticut-ba. Greg, én tényleg nagyon kedvelem ezt a fiút. Kérlek, mondd meg, ha beteg az anyukája az elegendõ ürügy arra, hogy ne hívjon föl, és tényleg azt hihessem, hogy oda van értem?

Boby

Greg íróasztaláról

Kedves Újévi szerencsemalac!
Ó, igen ez egy gyenge kifogás, beteg anyuka köntösbe bujtatva. Merthogy tökmindegy, hogy mit mond, a történet számomra egyrõl szól: "nem gondolok rád". Mert ha gondolt volna rád, akkor felhívott volna, hogy elmondja, mennyire sajnálja, hogy nem töltheti veled a napot. Ha volt arra ideje, hogy összepakoljon, hogy elutazzon, akkor arra is lett volna ideje, hogy felhívjon, csakhogy úgy döntött, hogy nem teszi. (Te azt mondod, hogy "elfelejtett", én viszont azt mondom, "úgy döntött, hogy nem hív föl".) Amikor kedvelünk valakit, akkor nem feledkezünk meg róla. Különösen nem újév napján. Tudom, hogy úgy tûnik, mintha jó ürügye lett volna rá, csakhogy az a szomorú helyzet, hogy a te újéved pezsgõ helyett egy nagy pohár "nem vagy az esetem szívi" koktéllal indul. Azt tanácsolom, hogy kúráld ki magad a másnaposságból, aztán keress valakit, aki "aznap" nem felejt el felhívni.

A nagy kérdés a következõ "vajon rendben van az, ha egy pasi elfelejt felhívni?" Azt válaszolom, "nem". Legyen szó földrengésrõl, égszakadásról, földindulásról, szállítsák kórházba, rúgják ki az állásából, karcolják meg a Ferrariját (csak vicceltem) akkor sem szabad megfeledkeznie arról, hogy felhívjon. Ha szeretek valakit, akkor nem feledkezem el róla. Soha! Mondd, nem vágysz egy olyan srácra, aki minden másról képes megfeledkezni, csak rólad nem?

A "nem gondolja komolyan, amit mond" kifogás

Kedves Greg!
Egy olyan sráccal járok, aki mindig úgy fejezi be a beszélgetést, hogy megígéri, hogy adott idõpontban felhív. Például "felhívlak a hétvégén", vagy "holnap felhívlak", vagy ha éppen másik vonalon beszél, akkor megígéri, hogy "pár perc múlva visszahívlak", csakhogy nem teszi. A végén persze mindig felhív, csakhogy soha nem akkor, amikorra megígérte. Van ennek jelentõsége, vagy ne is törõdjek vele, amikor ilyesmiket ígér.

Annie

Greg íróasztaláról

Kedves Hívásváró!
De igen, nagyon is van jelentõsége. Igazság szerint a következõ a tanulság az esetbõl: "nem vagy az esete". Ez a nagy helyzet. A telefonbeszélgetések végeztével a legtöbb srác azt mondja, amit hallani akarsz, hiszen valamit muszáj mondania. Vannak, akik hazudnak, vannak, akik komolyan is gondolják. Elmondom mi a különbség: akkor tudod, hogy komolyan beszélnek, amikor meg is teszik azt, amit megígérnek. És gondolj bele még valamibe: az a dolog, hogy felhív-e akkor, amikorra ígérte, a legeslegelsõ tégla abban a házban, amelyet ti szeretetbõl és bizalomból építetek. Ha ezt az egy rohadt téglát nem tudja lerakni rendesen, akkor soha nem lesz rendes házatok, szívi. Odakint pedig baromi hideg van!

Az emberek nagy része eléggé elkorcsosul. Mondunk mindenfélét, aztán nem is gondoljuk komolyan. Olyanokat ígérünk, amit nem tudunk megtartani. "Felhívlak." "Jöjjünk össze valamikor." Pedig tudjuk, hogy sose lesz belõle semmi. Az emberi interakció tõzsdepiacán a szavunk szinte teljesen elértéktelenedett. És ez a a spirálvonal csak folytatódik, hiszen ma már nem is várjuk el az emberektõl, hogy megtartsák a szavukat; sõt még mi jövünk zavarba attól, ha rápirítunk egy hazug disznóra, amiért nem tette meg azt, amit megígért. Épp ezért, ha egy srác, akivel együtt jársz, nem hív fel amikorra ígérte, akkor miért is csináljunk belõle nagy ügyet? Azért, mert olyan sráccal kéne járnod, aki megbízható és szavahihetõ.

A "lehet, hogy különbözõek vagyunk" kifogás

Kedves Greg!
A barátommal élek együtt, aki nem szeret telefonálni. Épp ezért, amikor elmegy a városból, nem hív fel, még csak annyira se, hogy közölje, hogy épségben odaértek. Egyszerûen nem hív. Üzleti ügyben elég sokat van távol a várostól. Folyton veszekszünk emiatt. Néha azt gondolom, hogy egyszerûen csak arról van szó, hogy más a stílusunk, és meg kell tanulnom alkalmazkodni hozzá. Ugyanakkor azt is gondolom, hogyha az ember szeret valakit, akkor szívesen felhívja olyankor, ha nem lehet vele. Szerinted hülye vagyok?

Rachel

Greg íróasztaláról

Kedves Nemhülye!
A fiúd viselkedésére csak az adna magyarázatot, ha titkosügynök lenne. Én is rengeteget utazom a munkám miatt, mégis naponta háromszor vagy négyszer felhívom a páromat. Néha persze ez nehézségbe ütközik az idõeltolódás miatt. De ilyenkor mindig hagyok neki üzenetet, és õ is hagy nekem. Azt kell, hogy mondjam, hogy én is férfi vagyok, de soha nem szeretem, ha figyelmeztetnek arra, hogy telefonálnom kell, és a feleségem nem is szokott figyelmeztetni, pont ezért hívom fel olyan gyakran. Nincsenek írott szabályaink a telefonálással kapcsolatosan, de szeretjük egymást annyira, hogy naponta beszélni akarunk egymással, sõt, elõfordul, hogy óránként is. Idehallgass! Én nem hiszek abban, hogy a távolság jót tesz a kapcsolatnak. Ha valaki hiányzik, az annak a jele, hogy egészséges, jól mûködõ kapcsolatban élünk. Az viszont nem tûnik egészségesnek, hogy nem tartja tiszteletben azt, hogy neked igényed van arra, hogy beszéljetek, amikor nincs ott veled. Bármennyire is utál telefonálni, ezt tiszteletben kell tartania, és szeretnie kéne annyira, hogy felhívjon, ha másért nem, hát azért, hogy tudja, hogy ezzel örömet szerez neked.

Igen, látszatra talán a telefonkészülék is pusztán egy berendezés, amely történetesen továbbítja a hangot elektromágneses hullámok formájában, s csak külsõre különbözik a többi mûszaki cikktõl. Csakhogy valójában a telefon hivatalosan is szimbolikus státuszra emelkedett a kapcsolatokban. Vajon a telefonhívás csak egy "hívás", vagy valójában azt jelképezi, hogy mennyire szeret valaki bennünket? Valószínûleg az igazság valahol középúton van. És egy rendes férfi tudja azt, hogy a mobiltelefonját ennek megfelelõen használja. Az e-mailre mindez nem vonatkozik feltétlenül.

A "most van túl egy kapcsolaton" kifogás

Kedves Greg!
Én most tényleg szerelmes vagyok, ezt szeretném leszögezni elsõként. Többször is lefeküdtem egy nagyon-nagyon jó barátommal, aki nemrég lett túl egy igazán szörnyû házasságon. Miután maga mögött tudja ezt a meglehetõsen randa válási hercehurcát, nyíltan kijelentette, hogy nem tudja elviselni, ha bármiféle érzelmi elvárásokat támasztanának vele szemben. Az a helyzet, hogy tulajdonképpen akkor jön és megy, amikor csak akar. Már hat hónapja annak, hogy idõnként találkozgatunk és lefekszünk egymással, de számomra nagyon fájdalmas az, hogy fogalmam sincs arról, hogy mikor, vagy milyen gyakran találkozom vele. Ugyanakkor épp annyira fájdalmas, ha arra gondolok, hogy nem lehetek vele. Gyûlölöm azt, hogy ennyire kiszolgáltatott vagyok, de úgy érzem, ha kitartok, akkor végül az enyém lesz. Ez az átmeneti idõszak azonban borzalmasan nehéz. Mit tegyek?

Liza

Greg íróasztaláról

Kedves Reménytelen Szerelmes!
Beszéljünk egy kicsit a te végtelen jó barátodról és a vele való viszonyodról. Azt lefogadom, hogy neki kényelmes ez a helyzet. Hiszen te barátként mellette álltál miközben a házassága zátonyra futott, épp ezért mindig is kijátszhatja ellened a "barátság" kártyáját. Neki csak egy barát által támasztott elvárások esetén kell vállalnia a felelõsséget, ám a szerelmes státusszal járó jóval nagyobb felelõsséget már nem vállalja. Hiszen végül is te mint barát nem teheted ki annak, hogy még egy érzelmi viharba kerüljön "rendkívül traumatikusra sikerült válása" után. Baromi jó helyzetbe került: van egy nagyszerû barátja, aki rendelkezik a barátnõk minden elõnyével, és akit akkor keres fel, amikor csak tetszik neki. Lehet, hogy az egyik legjobb barátod, de sajnálattal közlöm, hogy mint pasinak, nem jössz be igazán.

Óvakodjunk a "barát" szótól. Többen használják olyan férfiak és nõk, akik ezzel a szóval a lehetõ legbarátságtalanabb viselkedést próbálják palástolni. Ha engem kérdeznek, én az olyan barátokat szeretem, akik miatt nem kell telesírnom a párnámat elalvás elõtt.

A "de mi tényleg járunk" kifogás

Kedves Greg!
Már három hónapja járok egy sráccal, hetente négy vagy öt estét együtt töltünk. Eljárunk mindenhová, sokszor telefonál, és mindig elmondja, hogy soha nem fog elhagyni. Remekül megvagyunk. Csakhogy nemrégiben közölte, hogy nem akar lenni senkinek a fiúja, és nem készült fel komoly kapcsolatra. Ugyanakkor azt is tudom, hogy senki mással nem jár. Szerintem csak egyszerûen fél attól a kifejezéstõl, hogy együtt járunk. Greg, nekem mindig azt mondták, hogy a férfit a cselekedetei, nem pedig a szavai alapján ítéljük meg. Akkor ez nem azt jelenti, hogy rá se rántsak arra, hogy mit mond, inkább azzal törõdjek, hogy mennyi idõt tölt velem, és ebbõl azt szûrjem le, hogy tényleg én vagyok a kedvese.

Keisha

Greg íróasztaláról

Kedves Struccom!
Felkaptam az emberi kapcsolatok szótárát és megnéztem, mit írnak a "nem akarok együtt járni veled" címszó alatt, hátha tévedek. De sajnos igazam volt. A meghatározás szerint azt jelenti, hogy "nem akarok járni veled". Tyû! Ráadásul ezt egy olyan srác mondja, aki hetente négy-öt estét veled tölt. Akkor ez bizony fájdalmas. Szép kis dolog tudni azt, hogy ez az úgynevezett fiúd úgy él a világodban, hogy közben nem kötelezte el magát. Nem lehetsz biztos abban, hogy mit kapsz. Ha egy olyan sráccal akarod együtt tölteni az idõdet, aki kijelenti, hogy nem is jártok együtt, akkor csak rajta. De azért õszintén remélem, hogy találsz majd egyszer egy olyan srácot, aki nem mondja egyenesen a képedbe azt, hogy "nem vagy az esetem, baby!".
A nõkhöz hasonlóan a férfiak is bizonyos érzelmi védettségre vágynak, amikor egy kapcsolat kezd komolyra fordulni. Ezt a vágyat részint úgy valósítják meg, hogy bizonyos igényeket támasztanak a másikkal szemben. Ki akarják nyilvánítani ország-világ elõtt, hogy "együtt járunk", vagy "szeretném, ha együtt járnánk", vagy "ha valaha szakítasz azzal a másik pasival, aki nem is a barátod, akkor szeretnék én veled járni." Egy olyan férfi, aki tényleg szeret azt akarja, hogy teljesen ki akard sajátítani. Azt hiszem ez tökéletesen magától értetõdõ.

A "jobb, mint a semmi" kifogás

Kedves Greg!
Hat hónapja járok ezzel a sráccal. Körülbelül kéthetente találkozunk. Remekül érezzük magunkat, ágyba bújunk, és tök jó az egész. Arra gondoltam, ha hagyom, hogy szépen menjenek a dolgok a maguk medrében, akkor majd egyre gyakrabban találkozunk. Ehelyett azonban továbbra is maradt ez a "kéthetente összejövünk" helyzet. Tényleg nagyon kedvelem ezt a srácot, és ennek ellenére úgy érzem, hogy tulajdonképpen arról szól a dolog, hogy jobb ez, mint a semmi. Meg persze az ember sose tudhatja, lehet, hogy majd jobbra fordul az egész. Tudom, hogy rengeteg a dolga, és talán nem tud egyelõre több idõt szakítani egy kapcsolatra. Úgyhogy lehet, hogy perpillanat megtisztelve kellene érezni magam, hogy egyáltalán ennyi idõt rám tud szakítani, és hogy valójában kedvel engem. Nem így van?

Lidya

Greg íróasztaláról

Kedves Jobb, mint a semmi!
Tényleg? Szóval szerinted ez, ami van az tényleg jobb, mint a semmi? Én mindig sokkal-sokkal többre vágytam, mint a semmi. Sõt, még a valaminél is többre. Mondd, teljesen elment az eszed? Még te érezd magad megtisztelve azért, hogy ilyen szemét módon bánik veled? Csak azért, mert sok a dolga még nem lesz attól értékesebb ember. Az "elfoglalt" nem azt jelenti, hogy "jobb". Az én felfogásom szerint, ha egy srác csak kéthetente egyszer tud találkozni veled, akkor azt jelenti, hogy nincs beléd zúgva.

Jaj, milyen könnyen elfeledkeztek arról, hogy mirõl is szól ez az egész! Hadd emlékeztesselek benneteket: a történet lényege azt, hogyha egy srác vágyik rátok, akkor felhív, és érezteti veled, hogy szexis vagy és kíván. Egyre többször akar találkozni veled, mert valahányszor lát, egyre jobban kedves és szeret. Tudom. Ha az ember kéthetente vagy havonta találkozik valakivel, akkor az esetleg átsegíti azon a napon vagy héten, esetleg hónapon, de vajon kitart-e egy egész életen át?

A "de így is annyira jó!" kifogás

Kedves Greg!
Randizgatok egy sráccal, aki az elsõ randi után közölte velem, hogy õ képtelen a monogámiára. Egyszerûen nem hisz benne. Ettõl függetlenül lefeküdtem vele. Aztán rájöttem, hogy rossz lenne, ha megint randiznék vele, úgyhogy közöltem vele, hogy nem tudok vele járni. De aztán hiányozni kezdett, így hát most egy nagyon fura dolgot mûvelünk, együtt lógunk, randizunk, és ilyen kis egész éjszakás "légyottokat" rendezünk. Úgy értem, ott alszom a házában, de csak összebújunk. Annyira kellemes, Greg. Vacsit csinálunk, tévézünk, nevetgélünk. Annyira édes, olyan közel érzem magamhoz. Nem próbálkozik semmivel, csak élvezzük egymás társaságát. Tudom, hogy nem kell többet várnom tõle, mégis úgy érzem, mintha a barátnõje lennék, és az ember sose tudhatja, hova vezet mindez. Annyira klassz ott aludni nála és mellette ébredni! Szerinted nagy hülyeség ez?

Pat

Greg íróasztaláról

Kedves Alvótárs!
Lássuk csak. Nem elég durva, hogy el kellett viselned azt, hogy a srác, akivel járni akarsz azt mondja, hogy képtelen a monogámiára. De még azt a bántást is lenyelted, hogy továbbra is találkozgattok, miközben lehet, hogy másokkal lefekszik. Így tehát úgy érzed magad, mintha a barátnõje lennél, de közben semmi szex. Mondd csak, miféle furcsa tudományos kísérletet folytatsz az érzelmeiddel. Ne érts félre, kedves Madame Curie - tudom, hogy kellemes dolog, ha az ember társaságban van és olyasvalaki mellett ébred fel, akit nagyon kedvel, de erre a célra megteszi egy kedves kutya vagy macska is. A házi kedvenc pontosan arról szól, hogy "ne tedd lejjebb a mércét csak azért, mert magányos vagy". Nyilván te is nagyon jól tudod, hogy nem kellemes dolog osztozni valakin más nõkkel, legalábbis nem szabadna belenyugodnod ebbe! Megérdemelsz egy olyan barátot, aki csak a tiéd, és akivel annyira jól érzed magad, hogy bátran lefekszetek egymással.

Rég dolog az, hogy a nõk remekül tudnak uralkodni a férfiak felett azzal, ha "visszatartják" a szexet. A jelek szerint a férfiak is el tudják játszani ugyanezt. Minek vegyük meg a tehenet, ha tejet amúgy is kaphatunk? Miért kötelezzük el magunkat, ha a gyengédség másképp is elérhetõ. Ha egy srácnak jólesik az, hogy ott fekszik veled együtt az ágyban és sütit majszol, közben régi filmeket néz, és közben bizton állítható, hogy nem meleg az illetõ, akkor sajnos nincs oda érted.

A "tudja, hogy erre nincs magyarázat" magyarázat

Kedves Greg!
Már egy éve együtt élek a barátommal. Nemrégiben a tudomásomra jutott, hogy egy hónappal ezelõtt lefeküdt valakivel, akivel együtt dolgozott, történetesen kétszer is lefeküdtek. (A lány mondta el egy buliban!) Szembesítettem a fiúmat a tényekkel, és vallott. Összepakoltam és elköltöztem egy barátnõmhöz. Állandóan hívogat, könyörög, hogy adjak neki még egy esélyt. Azt mondja, hogy nem tudja, miért csinálta, de megígéri, hogy soha többé nem fog megtörténni. Nagyon bántja a dolog. Most mit tegyek?

Fiona

Greg íróasztaláról

Kedves "Egy hónappal ezelõtt"!
Hát lássuk csak. Szóval lefeküdt valakivel, miközben együtt élt veled, és te úgy értesültél a dologról, hogy a lány mondta el. Ez aztán a szaftos történet. Mikor lesz az esküvõ? Na jó, komolyra fordítva a szót, beszéljünk errõl az utolsó egy hónapról. Ebben az utóbbi hónapban kétszer is lefeküdt valaki mással, hazajött aztán bebújt melléd az ágyba. Valahányszor a szemedbe nézett, a lelke mélyén ott titkolt valamit elõtted. És ne felejtsük el, az úriember nem önszántából vallott - az a kedves, jó, bosszúvágyó hölgy megtette helyette ezt a szívességet. Szóval, ha rajta múlott volna a dolog, ebbõl a tisztességtelen egy hónapból lett volna késõbb kettõ vagy három... vagy örökre titkolta volna. Mondd, vajon számít egyáltalán valamit a bocsánatkérése? Na persze úgy is dönthetsz, hogy elhiszed, hogy sajnálja a dolgot. Úgy dönthetsz, hogy elhiszed, hogy meg fog változni. De az én ismereteim és tapasztalataim szerint, ha egy férfi hazudik, megcsal és titkolózik, akkor egyáltalán nem úgy viselkedik, mint az a férfi, aki szeret téged.

A megcsalás szörnyû dolog. Ha nem tudod, hogy miért csaltad meg a másikat, az még rosszabb. Ha egy vörös zászló nem volt elég, akkor mit szólnál kettõhöz? Ne járj egy olyan férfivel, aki nem tudja, hogy miért csinál bizonyos dolgokat.

A "csakhogy tényleg meghíztam" kifogás

Kedves Greg! Már körülbelül két éve járok ezzel a sráccal, és úgy gondoltam, hogy rendben mennek köztünk a dolgok. Egyszer azonban hazajött a családi látogatás után, és elmesélte, hogy lefeküdt valakivel, akit egy bárban szedett fel. Porig sújtott a dolog, és megkérdeztem, miért tette. Azt mondta, hogy mert meghíztam, és már nem vonzódik hozzám annyira. Össze vagyok zavarodva. Igaza van, tényleg híztam kilenc kilót. Most mit tegyek, szakítsak vele, vagy kezdjek eljárni aerobicozni?

Beth

Greg íróasztaláról

Kedves Kilenc kiló!
Õszintén szólva én inkább azt gondolom, hogy le kellene adnod 75 kilót, úgy értem meg kellene szabadulnod a barátodtól, nem pedig attól a kilenc kilótól, amirõl beszéltél. Nem elég, hogy megcsalt, még dagadtnak is nevezett. Szerinted mennyi sértést képes lenyelni egy ember? Az a tény, hogy a túlsúlyodat használja magyarázatként arra, amiért megcsalt, nemcsak gyenge szöveg, hanem egyúttal nem is igaz. Ha valami baja volt veled, akkor meg kellett volna beszélnie, teljesen õszintén. És ha már itt tartunk, arra vajon hogyan reagálna, ha terhes lennél, megöregednél, vagy esetleg kicsit ráncosabb lennél? Vagy olyan színû ruhát húznál fel, ami nem tetszik neki. Rúgd ki a francba ezt a lúzert, különben eljövök hozzátok, és én magam hajítom ki.

A "neki nagyobb a szexuális igénye, mint nekem" kifogás

Kedves Greg!
Már egy éve járok egy sráccal. Egy barátnõmön keresztül megtudtam, hogy lefeküdt valakivel, akit tulajdonképpen ismerek is. Kérdõre vontam és erre azt mondta, hogy nem elégítem ki a szexuális étvágyát, és ezért feküdt le valaki mással is. Hát igaza van. Tényleg néha nem akarok lefeküdni vele, amikor õ akarja. Persze nem mindig, de tény az, hogy gyakrabban kívánja a szexet, mint én. Így tehát bizonyos értelemben igaza van. Szerinted megbocsássak neki és próbáljak meg többet nyújtani?

Lorraine

Greg íróasztaláról

Kedves Többet nyújtó!
Tudod mit kéne nyújtanod neki? A ruháit, illetve az egyéb cuccait, hogy húzzon el tõled, ha még nem tette. Nincs mentség arra, hogy lefeküdt valaki mással. És pont! Rengeteg módon meg lehet oldani azt a tényleg gyakori problémát, hogy egy kapcsolaton belül a két félnek különbözõ a szexuális étvágya. Általában az a legtermészetesebb megoldás, hogy leülnek megbeszélni egymással a dolgot, és remélhetõleg meg is oldódik ez valamiképpen, amennyiben konszenzusra jutnak, de semmiképpen nem az a megoldás, hogy rohan, és megkefél valakit, akit ráadásul te is ismersz! Ez nemcsak azt jelenti, hogy nem tisztel sem téged sem a kapcsolatotokat, hanem önmagát sem tiszteli annyira, hogy megérdemeljen egy igazi, tartalmas kapcsolatot. Ez még csak nem is annak a kérdése, hogy "oda van-e érted vagy sem". Ebben a helyzetben, ha egyáltalán szereted magad valamennyire, akkor neked kellene megundorodnod tõle.

Ez az utóbbi két srác azért nem semmi volt. Elárulták a kapcsolatukat, és megalázták a barátnõjüket. Aztán azt mondták nekik, hogy az õ hibájuk. Tudván, hogy olyasvalamit tettek, ami annyira demoralizálta a lányokat, hogy képesek bevenni még ezt a nagy adag maszlagot is. Ha valami nem mûködik egy kapcsolatban, akkor van egy zseniális felnõttes ötletem: beszéljünk róla. Azt semmiképpen ne hagyjuk, hogy egy férfi bennünket vádoljon a hûtlenségéért. Soha!

A "most pont nem alkalmas" kifogás

Kedves Greg!
Van egy fiúm, akivel már három éve együtt élünk. Lassan 39 leszek, és kezdtem elõhozakodni a hosszú távú terveimmel, mint például a házassággal. Teljesen nyíltan tárgyal a dologról természetesen, csakhogy mindig pénzügyi kérdésekkel hozakodik elõ. Pénzügyi befektetõ, aki saját cégében dolgozik, és az elmúlt két évben rengeteg pénzt és sok ügyfelet vesztett, és az üzlete hanyatlani kezdett. Azt mondja, hogy most roppant nagy nyomás nehezedik rá. Szerinted nincs igazam abban, hogy szeretném jutni, hogy hová is lyukadunk ki végül? Kérlek, írd meg a véleményed.

Barbara

Greg íróasztaláról

Kedves Kuktafazék!
Hát persze, ne szólj egy szót sem. Sõt, hallgass, mint a sír. Esetleg arra is gondolhatnál, hogy átköltözöl egy másik lakásba, nehogy útban legyél neki most, amikor ilyen nehéz helyzetben van. Ne feledd, õ a legfontosabb ember a világon, és az üzlete most épp hanyatlik, márpedig ez nagyon sok embernek nagyon fontos. Atyaúristen! Észnél vagy egyáltalán?? Természetesen jogod van tudni, hogy hova vezet ez az egész. Hát egy szikrányi önbecsülés sincs benned? Három évnyi befektetés után természetesen jogod van tudni, hogy mit tartogat számodra a jövõ. Minden valamire való bankár egyetértene velem ezzel kapcsolatosan. Az elmúlt két évben mindenki vesztett a pénzébõl; a tõzsdepiac összeomlott, a gazdaság szarban van, és, ha hiszed, ha nem, ennek ellenére rengetegen összeházasodtak. Ha mindketten a negyedik X felé kacsingattok már, s már három éve együtt jártok, õ pedig nem könyörög azért, hogy menj hozzá feleségül, akkor hadd adjak egy tõzsdetippet: a te kedves tõzsdecápád nem áhítozik a húsodra.

Pénzügyi értelemben soha nem beszélhetünk kedvezõ házasságkötési pillanatról. Leszámítva esetleg a multimilliárdosokat. Az emberek valahogy mégis összeházasodnak. Ha a pasink pénzügyi kifogással él, és azt mondja, hogy ezért nem akar nõsülni, akkor nem a bankszámlája bizonytalan, hanem a kapcsolatotok.

Az "olyan kiszolgáltatott" kifogás

Kedves Greg!
A barátom meglehetõsen jól el van eresztve anyagilag. Nem egy Rockefeller, de azért van mit a tejbe aprítania - családi vagyon is van, de õ maga is sikeres üzletember. Naszóval ... A nõk egész életében úgy tekintettek rá, mint valami fõnyereményre. Azt mondja, pár hónap együtt járás után úrrá lesz rajtuk a férjhezmenési betegség. Én nem ilyen vagyok. Dolgozom, jól keresek, a magam ura vagyok. Soha nem fogadok el tõle pénzt. Csak egyszerûen szeretem. Harmincöt éves vagyok, és három éve járunk, és már két éve együtt élünk. Soha nem beszélünk a témáról. Soha. Annyit sikerült kiderítenem a múltjáról, hogy mindig hamar szakított azokkal a nõkkel, akik szóbahozták a házasságot. De nyilván tudja, hogy én más vagyok. Tudom, hogy megváltoztatja az embert, ha pénze van, épp ezért megpróbálok megértõ lenni vele. Tényleg ennyire félhet valaki attól, hogy kihasználják? Vagy arra gyanakodjak, hogy nem én vagyok számára a nagy õ?

Arlene

Greg íróasztaláról

Kedves Nempénzreutazó!
AZ ÁLDÓJÁT! Most meg azt hallom, hogy a túl sok pénz a kifogás. Gyerekek, mi lesz a következõ baromság? Már megint magamat kell ismételned: jogod van hozzá, hogy elvárásaid legyenek a jövõddel kapcsolatban, és ahhoz, hogy tudd, vajon közeledsz ezekhez, vagy éppen távolodsz. Nincs az a pénz, ami megfoszthatna ettõl a jogtól. Ha nem mered felhozni a házasság kérdését, akkor a srácnak nem csak rengeteg pénze, de hatalma is van fölötted. Személy szerint nekem az piszkálja a csõrömet leginkább, hogy hogy lehet valaki ennyire piszok szerencsés. Kérlek, ne vedd be ezt a gyenge maszlagot az elõzõ nõivel kapcsolatban. Deríts ki, hogy a pénzeszsák tényleg szeret-e, és ne dõlj be neki, amikor a szerencsétlen gazdag srácot alakítja.

Ha engem kérdezel, az a magánvéleményem, hogy nem jó jel az, hogy nem mered felhozni a házasság kérdését olyasvalaki elõtt, akivel már ilyen régóta meghitt viszonyban vagy. A legtöbb srác -és most olyanokról beszélek, akikkel érdemes foglalkozni egyáltalán - a lehetõ leghamarabb tudatja veled, hogy hányadán álltok. Épp ezért, ha ez nem történik meg, akkor legjobb nyíltan szóbahozni a dolgot. Ami nem megy, nem kel erõltetni, és ez esetben keress valakit, akire nem hiába fecséreled az energiádat.

Az "ez most tényleg kifogás?" kifogás

Kedves Greg!
Harminchárom éves vagyok, és két éve élek egy sráccal. Szeretjük egymást, nagyon rendes hozám, és tökéletesen öszeillünk. Szívesen elkötelezné magát velem, csak épp nõsülni nem akar. Fiatalon nõsült, és persze el is vált. Azt mondja, nem szeretne elrontani házassággal egy egyébként csodálatos dolgot. Én is õrültségnek tartanám, hogy csak emiatt szakítsak vele. Együtt élünk, és tök boldogok vagyunk. Egyszerûen õ csak nem akar nõsülni. Szerintem nem arról van szó, hogy nem szeret eléggé. Szerintem csak a házasságot nem szereti.

Lindsey

Greg íróasztaláról

Kedves Vadházasságpárti!
Na jó, most lehet, hogy sokan felhördülnek erre, de azért kimondom. Nem számit, hogy milyen zûrös volt a válása (és tisztában vagyok vele, hogy tényleg van egy-két nagyon randa válás), ha valaki annyira szeret, hogy veled akarja leélni az életét, és tõled akar majd gyerekeket, akkor meg kell értenie azt is, hogy a házasság fontos neked. Csak te döntheted el, hogy ez indok-e a szakításra vagy sem. Hangsúlyozom, azt nem tudom megmondani neked, hogy érdemes-e emiatt szakítanod vele, pláne, ha egyébként nagyon jól megvagytok. Ezt neked kell eldöntened. Én még soha nem váltam el, ebben igazad van, de a feleségemet annyiszor venném el, ahányszor csak akarná. Az én nagyon hagyománytisztelõ felfogásom szerint, ha csak félig-meddig vállalunk be valamit, akkor abból jóval könnyebben lépünk ki.

A házasság olyan hagyomány, amelyet úgy örököltünk meg elõdeinktõl, épp ezért sokan kritizálják. De ha te házasságpárti vagy, míg a párod vérmesen ellenzi a dolgot, akkor azért járj utána annak, hogy valóban csak errõl van-e szó, vagy esetleg más tényezõ is szerepet játszik.

A szakállas "még nem állok rá készen" kifogás

Kedves Greg!
Huszonhárom éves korom óta járok ezzel a sráccal. Most már huszonnyolc vagyok. Két évvel ezelõtt hoztuk szóba elõször a házasságot, és ekkor azt mondta, hogy még nem áll készen. De összeköltöztünk, hogy hátha talán azzal segítünk "felkészülni" neki. Nemrég megint felmerült a dolog, és azt mondta, hogy még mindig nem áll készen. Emlékeztetett rá, hogy még mindig fiatalok vagyunk, és egy csomó idõnk van, akkor meg minek kapkodjuk el. Tulajdonképpen igaza van. Még csak huszonnyolc vagyok, és manapság jóval késõbb házasodnak az emberek. És a fiúk néha lassabban nõnek fel, mint a lányok. Épp ezért próbálok megértõ lenni, de nem vagyok benne biztos, hogy mennyi ideig kellene várnom. Vajon még több idõre van szüksége, vagy egyszerûen nincs kedve feleségül venni?

Danielle

Greg íróasztaláról

Kedves Türelembajnok!
A srácnak igaza van. Hova ez a nagy rohanás? Hiszen még csak öt éve jártok. Tíz év eltelte után sokkal jobban fog ismerni, és végül is a világ minden ideje a rendelkezésedre áll, nem igaz? Csak tudod, elõfordulhat, hogy tíz év múlva is azt mondja, hogy még mindig nem áll készen. Nem szívesen mondom ezt, de pont ezért érzi azt, hogy sürgetik: még nem biztos abban, hogy te vagy az igazi. Hát igen szívem, tudom, hogy rossz ezt hallani, de inkább most mondja ezt meg neked valaki, mint tíz év múlva. Úgyhogy azt mondom, maradhatsz vele és várhatsz még, hátha te leszel az a szerencsés, akit feleségül vesz, de azt is megteheted, hogy elmész és keresel magadnak olyasvalakit, akinek nem kell egy vagy két évtizedet várni ahhoz, hogy rájöjjön, hogy te vagy a legjobb dolog, ami csak történhetett vele.

Nem állok készen: ez a világ leggyakrabban alkalmazott kifogása, de úgy látszik, mégis mindig beválik. A nõk kivárják, amíg a férfiak készen nem állnak. Lányok, nyilván élvezitek a dolgot, különben nem lenne olyan gyakori ez a jelenség. Ez azért elég ironikus számomra, hiszen pont ti vagytok azok, akiknek állítólag ketyeg a biológiai órája. Figyi, hiszen mindnyájan ismerünk olyan párokat, akik már évek óta együtt járnak. Mondjuk öt éve... nyolc éve, aztán még mindig nem házasodtak össze. És mindnyájan tudjuk, hogy ennek a párocskának sosem lesz igazán meghitt a kapcsolata. Úgyhogy szerintem nem érdemes várni - keress egy olyan srácot, aki alig várja, hogy szerethessen.

A "jobb példaképre lenne szüksége" kifogás

Kedves Greg!
Te annyira gyökér vagy! A barátom, tudod, az a zenei videó rendezõ, emlékszel még? Na. Szóval õ nem hisz a házasságban. Csakhogy én tudom, hogy ez azért van, mert az anyja komplett elmebeteg (tényleg szellemi fogyatékos, Greg), a szülei házassága pedig valóságos lidércálom volt. Egyelõre nem foglalkozom az üggyel, mert tudom, hogy hamarosan rájön, hogy nem vagyok az anyja, és egy nap majd megkéri szépen a kezemet. Ráadásul, ha már itt tartunk, még én sem állok készen arra, hogy "bekössék a fejemet".

Nikki

Greg íróasztaláról

Kedves Nikki!
De kár, hogy nem állsz még készen arra, hogy hozzámenj a nagy videóguruhoz! Mert úgy látom, nektek aztán megvan az összes építõanyag ahhoz, hogy felépítsetek egy tartós kapcsolatot. De komolyra fordítva a szót, bírom azokat a csávókat, akik tök komolyan képesek bevetetni a lányokkal azt, hogy nem hisznek a házasság intézményében. Úgy értem, legalább nem beszélne mellé. Figyi, Nikki. Ez a srác nem fog egyhamar ott sétálni a padsorok között, legfeljebb akkor, ha átveszi az MTV videórendezõi nagydíját. De azért arra nyugodtan figyelmeztesd idõnként, hogy valóban nem vagy az anyja. Sõt, tudod mit, újra meg újra bökd oldalba, és szólj neki, hogy mi a pálya. Imádni fogja.

Egy normális srác számára tényleg nagyon nagy dolog, ha találkozik azzal a nõvel, akivel szeretné leélni élete hátralévõ részét. Az persze tõle függ, hogy pontosan mikor mondja meg élete párjának a dolgot, de mindenképpen szólni fog elõbb-utóbb. Csak úgy mondom. "

...........................ez volt a könyv ..............................

Én háromszor láttam a moziban a filmet, és a DVD-t is megvettem. Bár tény, hogy a valóságban máshogy alakulnának ezek a dolgok, ezek a happy endek nem életszerûek, de azért jólestek, mert szeretem a moziban a happy endet...

A valóságban valami ilyesmi lett volna:

Alexnak eszébe sem jutna összejönni a lúzer Gigivel, folytatja tovább a csajozást. Talán egyszer lesz majd gyereke valakitõl, akit nem fog elvenni, de ugyanúgy csajozik akkor is tovább.

Gigi nagy nehezen talál valami lepukkant fickót, és mindent elnéz majd neki, mert örül, hogy végre összejött valami.

Janine nem válik el Bentõl, mert társfüggõ. Inkább elnézi neki, hogy szeretõket tart, mert nyilván nem Anna lesz az utolsó.

Mary és Connor összejön, de ha Anna füttyentene, Connor azonnal rohanna.

Neal és Beth nem békülnek ki, és Neal tényleg egy 24 éves macát fog elvenni, aki alattomosan felcsináltatja magát, de nem lesz boldog a házasságuk. Beth egy elhízott, öregedõ alak mellett fog kikötni, mert már ketyeg a biológiai órája és jobbat nem tud kifogni.

Anna pasizik tovább.

Szóval röviden ennyi :-)

Amilyen ráncos az arca a filmben, kötve hiszem, hogy túlzásba vitte volna. Tudod te egyáltalán, mi az a botox?

Szerintem nem nagy szám, minek bele ennyi szál, meg színész?!

Nekem nem tetszik a film, sok híres és jó színész szerepel a filmben, jól is teljesítenek, de a képi megvalósítás csak közepes, az alaptörténet is átlagos, a cselekvényszövés pedig szánalmas. Unalmasnak, nagyon unalmasnak és vontatottnak tartom ezt a filmet, alig vártam, hogy vége legyen. Megtekintését senkinek sem ajánlom, romantikus és vígjáték kategóriában nagyon sok filmet gyártottak már és azok közül is van néhány nagyon jó, inkább azokkal érdemes próbálkozni, ez felejthetõ és kerülendõ.

Az ötlet nem rossz, de olyan szinten vontatott az egész, hogy már 1 hete nézem mert 10-15 percet bírok nézni belõle egy nap... :S