Alapjában véve méltó megemlékezés az INXS-ről, Ausztrália egyik - vagy konkrétabban az AC/DC mellett - legfontosabb zenei exportcikkéről. Még akkor is ha ezt nem egy Oliver Stone rendezte és nem is (az akkori) A listás hollywoodi színészek játszanak benne, mint pl. a Doors filmben, és így nem is lett ennek akkora visszhangja. Ezt az ausztrálok csinálták, nagyrészt "helyi" actorokkal (mondjuk egyikőjüket már jól ismertem, méghozzá Damon Herriman-t a Justified-ből Dewey Crowe-ként, de itt derült csak ki igazán számomra hogy milyen jó színész, mert amennyire hitelesen alakított abban egy 60-as IQ-jú vidéki rednecket, itt azt is el tudtam neki hinni hogy ő a világ egyik legéleseszűbb, megdörzsöltebb zenei managere), de ez sztem nem vált az alkotás kárára, mert ettől függetlenül/épp ezért "nem spóroltak ki belőle semmit", magyarán kaptak rá költségvetést normálisan (gondolom mindenki kicsit amolyan "nemzeti ügyként" kezelte a projectet), meg ami talán még ennél is fontosabb, érződik hogy hogy szívvel-lélekkel készült. Ami nagyon fontos.

És bár igaz, mindkét rész végén külön ki is írják hogy "A DRAMATURGIAI HATÁS ÉRDEKÉBEN NÉHÁNY JELENET ÉS KARAKTER ELTÉR A VALÓS ESEMÉNYEKTŐL.", de egyrészt ki gondolta volna, másrészt én még nem sok filmet/sorozatot láttam aminek a végén van tökük a készítőknek erről ilyen szinten színt vallani. (Amúgy azért ahogy utána még utánaolvasgattam a zenekar és Hutchence életének, valszeg olyan nagyon nagy csúsztatások talán nincsenek is benne.)

Egyedül a frontembert alakító színésszel van egy kis baj, mert bár ő is igyekszik, sajnos ő hasonlít legkevésbé arra akire kellene. Dehát ez igazából nem is meglepő, mert Michael Hutchence-nek, amilyen karizmája volt ő nyilvánvalóan pótolhatatlan, sőt még utánozni is lehetetlen. Ezt a halála után maga a zenekar is megtapasztalhatta, akik 15 éven keresztül próbálták megtalálni a méltó utódját, persze hasztalanul.

Viszont talán épp ezért is üt akkorát amikor a 2. rész legvégén, sztem nagyon jó ötlettől vezérelve kapunk eredeti felvételeket is, és ezzel eredeti Hutchence-t is. Nem vagyok túl érzelgős de amikor ezeket a zenekar maga által, kis kézikamerával felvett életképeket megláttam turné előtti készülődésekről, kirándulásokról, marhulásokról, az színtiszta katarzis volt, sőt bevallom majdnem meg is könnyeztem. Szóval ez az utolsó pár perc aztán tényleg feltette az i-re pontot, ill. itt biztosította részemről az 5 csillagot.

De akkor íme, azok a bizonyos utolsó percek, akit most csak ez érdekel, 1:50-nél a nagy váltás:
https://indavideo.hu/video/INXS_Never_Tear_Us_Apart_The_Untold_Story_a_vege

Apropó, visszatérve Hutchence halálára, pontosabban annak előzményeire: amúgy a sorozat óta kicsit hülyén érzem magam, mert mint megtudtam Hutchence-t tul.képpen az a Bob Geldof kergette a halálba (még ha nem is szószerint) és azáltal azt az embert kellene utálnom aki viszont egy másik nagy kedvencem, a Pink Floyd egyik albumának megfilmesítésében, a The Wall-ban játszott főszerepet, és amely a tetejébe mint film meg egyértelműen a legnagyobb kedvencem a mai napig. És én eddig semmit sem tudtam Hutchence és Geldof 90-es évek közepi szembenállásáról. Végtelenül szomorú hogy ez Michaelt olyan hamar, és teljesen felőrölte :(((((((((((((((((((((((

De pl. Kyle Minogue-gal és Bono-val való kapcsolata is számomra elég újdonságként hatott..........

Na de akkor a zenék, hamár egy zenekarról szól, amikből aztán lehetett a válogatni a készítőknek, hiszen nem véletlen hogy sorozat készült róluk, mert az sem amennyire a 80-as évek végén/90-es évek elején beleégtek a popkultúrába, olyan daloknak köszönhetően mint pl.:


Suicide Blonde. Az a szájharmonika szóló benne külön is az egyetemes poptörténelem egyik legnagyszerűbb pillanata sztem:
https://www.youtube.com/watch?v=Ma4TOv2f_WY

Mystify
https://www.youtube.com/watch?v=dMi5KU0UjYE

Disappear
https://www.youtube.com/watch?v=qKAa20ukR-s

Original Sin
https://www.youtube.com/watch?v=2c7fElWw2oA

Need You Tonight
https://www.youtube.com/watch?v=w-rv2BQa2OU

Bitter Tears, egyben egyik személyes kedvencem:
https://www.youtube.com/watch?v=zqGWrLGaTZc

The Gift. A sorozatban van egy jelenet amikor a szám első változatának felvétele közben Hutchence egyszercsak leállítja a felvételt és azt mondja: "Ez így túl steril. Több bátorság kell." erre Andrew Farris mondja is rá, hogy "Michael, igen, karcosabb, számot akarok én is." Hát az lett :)
https://www.youtube.com/watch?v=Aqr9brikgIs

New Sensation
https://www.youtube.com/watch?v=iV-QGQVZv0k

és az egyik hattyúdal az utolsó albumról, a címadó szám, a 97-es Elegantly Wasted-ről:
https://www.youtube.com/watch?v=aYTSkPi6v8w

Ill. két merengősebb, balladisztikusabb darab is, szintén csak a legismertebbek közül:
Never Tear Us Apart,
https://www.youtube.com/watch?v=_VU9DjQpvMQ

és a By My Side:
https://www.youtube.com/watch?v=VHlVdayWfOw


Rohadt nagy zenéket írtak írtak na, és hozzá volt egy nagyon jó kis egyedi, cool soundjuk. Szóval én imádtam őket, ill. imádom most is, bár ez már gondolom az eddigiekből már kiderült :)