Valójában a gengszterváltás nem volt annyira nagy változás, a szereplõk (és velük együtt a társadalomban, gazdaságban betöltött pozícióik) csúnya magyar szóval élve átmentõdtek az új korszakba. Akkor még mindenki azt hitte, hogy jobb lesz, bár sokszor az MDF is mintha meggondolatlanul cselekedett volna(vagyis vitathatatlanul õk is felelõsek), annyira lelkesen át akartak alakítani mindent, néha zavarosan értelmezve a szabadság fogalmát, a jogok és a kötelességek között lavírozva. Aztán 94-ben - végül is nem sok az a négy év, ott vagyunk még rögtön a "rendszerváltás" után, ráadásul ekkorra a társadalom többsége elégedetlenné vált az addig regnáló kormányzattal, vagyis ez több szempontból is meghatározó helyzet volt - jött a magát liberális-baloldalinak nevezõ kurzus, vele együtt pedig egyre inkább erõsödött a szabadosság. Négy év nem nagy idõ, ekkor még viszonylag könnyen helyre lehetett volna állítani a torzulásokat, megálljt parancsolni a rossz iránynak, de nem ez történt. Ezért is nagy az MSZP-SZDSZ felelõssége, hiszen az õ feladatuk lett volna okulni, és helyreállítani, ami rossz. A tekintélytisztelet hiánya, az iskolai erõszak, a bûnözõk jogainak növekedése a rendõrség jogaival szemben stb. mind-mind a szabadság helyett szabadosságot adó, a liberalizmust csak jelszóként felhasználó, de nem megvalósító gondolkodásmód terméke. A jogok és a kötelességek sok esetben nincsenek összhangban egymással, az emberek elvadultak egymástól, ez pedig visszavezethetõ a liberalizmusra hivatkozó erõkre, illetve az emberek fejében uralkodó azon elgondolásra, hogy a szabadság azt jelenti, hogy akkor most már mindent szabad.
A tévében bemutatott példaképekkel pedig csak akkor lehet sikert elérni, ha azok is õket tekintik példaképnek, akik számára mintaként odaállítják õket, illetve ha megvan bennük a beilleszkedésre, az integrálódásra való akarat.

Szerintem most is a "rászorultsági elvet" alkalmazzák, csak éppen furcsán fogják fel ezt. Sokszor olyanok kapnak ily módon különbözõ juttatásokat, akik aztán nem becsülik meg azokat. És pont azzal érvelnek, hogy õk rászorulók, mert ott a sok gyerek, szegények stb., miközben semmit nem hajlandóak azért tenni, hogy a sorsuk jobb legyen. Nálunk is volt olyan, aki azt várta, hogy majd a polgármesteri hivatal az õ két szép szeméért segít rajta. A polgármester megkérdezte, hogy "Na és maga mit tesz azért, hogy jobb legyen?". Mire a válasz: "Há' hogy, mikor nincs mibõl?". Pedig a négy gyerek után tekintélyes családi pótlékot kapnak, az iskolás gyerekeik ingyen kapják a könyveket, ingyen étkeznek, ruhát a városban szereznek a családsegítõ révén stb., de nincs mibõl... És persze felháborodnak, ha valaki megkérdezi tõlük, hogy miért nem tesznek õk is valamit magukért. Ezért kicsit bosszantó, hogy a dolgozó emberekre terhelnek rá mindent, miközben rengetegen vannak olyanok, akik semmit nem vállalnak a közterhekbõl, de több pénzt vihetnek haza, mint az, aki éjt nappallá téve dolgozik. Sokan panaszkodnak, hogy nem tudják eltartani a gyerekeiket, de akkor nem kell annyit vállalni. Ma a fiatalok általában egy gyereket vállalnak (vagy egyet se), vagy munka, vagy családalapítás. A nyomor pedig nem kizárólag az állam mûve, részben azoké is, akik a remélt megélhetés érdekében sorra szülik a gyerekeket, nem törõdve azzal, hogy hogyan fognak megélni. Igaz, részben az állam is hibás a rossz támogatási rendszerrel, hiszen meggondolatlanul osztogatja a családtámogatást, és akik ezt ki akarják használni, azok a pénz miatt rengeteg gyereket fognak vállalni, és nem érdekli õket, hogy milyen körülmények közé érkezik a gyerek.
Valójában az a baj, hogy egyik kormányzat sem törekedett a rendcsinálásra (nyilvánvalóan politikai célzattal, hiszen így sok szavazót el lehet veszíteni), és mindegyiknek csak az (volt) a fontos, hogy a baráti kör jó pozíciókat kapjon. Igaz, hogy 9,5 évig a jobboldal volt hatalmon, de a maradék - és nagyobb - részben a baloldal. Nem beszélve arról, hogy a "rendszerváltás" után (vagyis meghatározó idõszakban) rögtön az SZDSZ álliberális kurzusa rendezte át az államot, szabadság helyett szabadosságot hozva, a mai napig nyögjük ennek a következményeit (ld. megélhetési bûnözés, oktatási liberalizáció, a rendõrség jogkörének, a rendõrök, pedagógusok és más "szervek" iránti tisztelet bizonyos fokú csökkenése stb.). A többiek már csak rátettek erre egy lapáttal, hiszen erre már csak rálicitálni lehetett, ha visszavonnak bármit is, azzal elvesztik a támogatottságukat.
Az MSZP 2006-os újraválasztásában az általad említett okok mellett nyilvánvalóan szerepet játszott még sok minden más is. Pl. az, hogy a választások elõtt a baloldal meglehetõsen nagyhangú kijelentésekkel állt elõ, de a dübörgõ gazdaság rövidesen jól össze is omlott. Vagy én pl. határozottan emlékszem arra a húzásra, amikor a választások elõtt csökkentették az áfát, mindenki örvendezett is, hogy milyen rendes kormányunk van. Aztán a választások után mi történt? Hirtelen újra megemelték... Sajnos mindegyik kurzus egymásra licitál, és senki nem azzal törõdik, hogy 25 vagy 50 év múlva mi lesz, csak a pillanatnyi érdekek vezérlik õket. Ebbõl a helyzetbõl pedig elég nehéz kilépni, hiszen nem igazán akad olyan alternatíva, akik méltóak lennének arra, hogy bennünket képviseljenek odafent.

Korábban se volt jobb, nem mai találmány a gyerekcsinálás. Egyébként éppen nemrég mondta az egyik szomszéd, hogy "én a f*szomból is megélek", és ezt már 10-15-20 éve is jól tudták, amióta az álliberalizmus szabadjára engedett mindent. És még sorolhatnám a számtalan példát arra, amikor nagyon sokan még a leghalványabb kísérletet sem teszik arra, hogy nekik jobb legyen, csak várják, hogy majd valaki segít rajtuk (ez persze a politika hibája is, és éppen a 90-es évek elejétõl honosította meg az álliberális kormányzat). Munkatáborokat nem tudom, hol láthattál, én még nem találkoztam ilyesmivel. "Rabszolgák" az elõzõ kormányzat idején is voltak (pl. akik multiknál dolgoztak, gyakran 10-12 vagy még több órát, éhbérért) csak éppen akkor a szocik sem nagyon háborogtak, hogy mennyire kiszolgáltatottak az emberek. Egyébként ha megnézed, a mai világban az jár rosszul, aki dolgozik. Fizeted a tb-t, a nyugdíjjárulékot, a számlákat, a végére alig marad valami. Ehhez képest azok, akik gyakran semmit nem tesznek magukért semmit, csupán a gyerekek után egy rakás "kiváltságban" részesülnek (ingyen tankönyv, ingyen étkezés a gyerekeknek, ilyen-olyan juttatások). Tudok olyan családról a faluban, akik csak a gyerekek után hazavisznek bõ 100 000 forintot, úgy, hogy a kisujjukat sem mozdítják érte, és akkor még nem beszéltem a lakásfenntartási támogatásról és miegyébrõl. A munka becsületét illetõen igazad van, de az a nagy helyzet, hogy a kevés dolgozó emberrel tartatják el azokat is, akik még arra sem hajlandóak, hogy legalább valami szakmát tanuljanak, vagy felemeljék a feneküket, és munkát keressenek. Csak a dolgozó emberektõl tudják elvenni ehhez a pénzt, de ez úgysem mehet már sokáig, a rendszer össze fog omlani.