nem tetszett véletlenül megfeledkezni a díszlettervezõrõl, aki ezt az egész látványt megálmodta? s mellesleg az év legjobb díszletére is jelölték ezzel.
i29

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál------- www.toptipp.hu---------------------- OIDIPUS KIRÁLY ------- Rusznyák Gábor ------ Kaposvári Csiky Gergely Színház-------------- Jon Fosse maiabbá szikárította a Krisár Csilla Mária fordításában megszólaló veretes szöveget, de revelációvá a klasszikus sorokat bevezetõ, kísérõ, ellenpontozó hangzó anyag teszi. No-színházi, a semmibe haló fapergetések, réztányér, csengettyû, "edényben egy szál fuvola", - zörejek , sóhajok, zümmögések, hangszer-sikolyok: Rozs Tamás kongeniális zenéje a kortárs ütõ-arzenál és az emberi hangképzés teljes spektrumát használja. Minden szó, mnden mondat tovább fûzõdik aprólékosan kidolgozott, gondosan felépített akusztikus univerzumában. A királyi jogarként szolgáló lábszárcsont, felfüggesztve szûkülõ körökkel közelíti a szintén lengõ gongot, találkozásuk az irányított véletlen végzetes lélekharangjaként kondulva vetíti elõre a tragédiát. /Vidovszky Autokoncertje nem volt hiába.../ A hangszereket, a kórus, néha csak egyszavas reagálását, fantasztikus együttmûködéssel olyan nagyszerû színészek szólaltatják meg, mint Némedi Árpád, vagy Sarkadi Kiss János, példásan igazolva, hogy nem a szöveg hossza méri a színészi nagyságot. A színtér árkában a népet képviselve, Nyári Oszkár, Tóth Eleonóra, Serf Egyed mutat hasonló minõséget, fölöttük magasodik a Kórusvezetõ Gyuricza István gigantikus sziluettje. Az õ felerõsített torokhangjai szinte a tudatalatti mélységekbõl reccsennek fel, komor keretbe szorítva a kikerülhetetlen fátum beteljesülését. Rusznyák Gábor a viszonyulások, a gesztusrendszerek, a térbeli mozgások és az ereszkedõ, sûllyedõ attributumok arányos kihasználásával teremti meg a tragédia idõbeli egységét. Aktualizálás, belemagyarázás helyett Szophoklész idõt állóbb igazságait bontja ki, egyértelmûvé téve a bûn és a bûntelen vétek különbségét. Nem riad vissza a szó szerinti megfeleltetéstõl: Csapó Virág Iokaszté-jét lábánál fogva akasztja fel, Oidipus majd' a földhöz vágja a balsorsot jósló Teiresziászt, de lényegében mindvégig a stilizáció kiérlelt eszközeivel él. Kocsis Pál robusztus belsõ energiákkal jeleníti meg a thébai királyt, lenyûgözõ a hitetlen felismerés perceiben, fehérizzású deklamációval hitelesíti a drámai csúcspontot. Alakítása töretlen egységben rajzolja meg az isteni koncepciós per vétlen áldozatát, akire úgy vet árnyat a leselkedõ balsors, ahogy bármelyikünket fenyegethet. A Hírnök Szula László jelenetében beindul konfliktus, amely a Pásztorral folytatott dialógusban kulminál. A király és Kelemen József vad iramban kergetõzik a tenyérnyi párkányon, végül egymásnak feszül a két homlok és már az önvakítás sem ígér feloldást. A kaposváriak nagyszerû együttese összjátékból most is fényesen vizsgázik, Rusznyák Gábor és Rozs Tamás alkotását teljes joggal nevezhetnénk Oidipus-oratórium-nak.