Bordács Andrea 2020 aug. 30. - 01:44:12 Előzmény far vik
(24/24)
Ez butaság. Miért kéne dönteni? A sikeres szülők gyerekei általában inkább örülnek a szülei teljesítményének. Nem attól lesz valaki jó szülő, aki egész nap a gyerekével van, hanem az együtt töltött minőségi időtől. Sokféle dolgot adhat egy szülő- értékben, szemléletben stb. -. A törődés az nem azt jelenti, hogy valaki állandóan a gyerekén lóg és nem hagyja, hogy önállóvá váljon
Bordács Andrea 2020 aug. 30. - 01:38:21 Előzmény far vik
(23/24)
Azért ez nem így van. Ahányszor látom ezt a filmet mindig az jut eszembe, hogy ezért az állapotért maga Liv Ulmann alakította karakter is felelős. Ugyanez az anya, más gyereket meg lehet, hogy kifejezetten inspirált volna, esetleg aki valamilyen téren a nyomába lép és sokkal inkább a büszkeség és az ösztönzés, amit számára jelentett volna
10/10
fosszilia 2018 szept. 22. - 00:17:17 10/10
(22/24)
Most láttam másodszor a filmet, de ugyanolyan erővel hatott, mint mikor először láttam. Valóban mindkét Bergman egyik legjobb filmje, és Liv Ullmann is tökéletes benne.

Egyszerű, letisztult eszközökkel, hihetetlen drámai hatás.

Nagyon köszönöm "gerpet", "perry", "pneklara" és "far vik" értékes hozzászólásait!

csabaga 2018 szept. 21. - 17:51:08
(21/24)
Egy film Ingrid Bergman élete felhasználásával.
Szimpla kamaradarab, túl sok túlzó gesztussal.
10/10
Alsónadrág 2017 szept. 01. - 23:48:24 10/10
(20/24)
A legcsodáklatosabb filmek egyike. Most láttam harmadszor. Liv Ulman hatalmas kék szeme. Bergman sírástól vörölsõ szeme. Egész életében semmit nem értett. Meg kell hallani egyszer az igazságot.
10/10
10/10
Sherryll 2013 szept. 02. - 19:31:01 10/10
(19/24)
Egyértelmûen a öreg Ingmar legjobb filmje. Minden képkockája egy megtestesült csoda. Ingrid Bergman pedig a valaha volt legjobb nõi alakítást hozza a vászont. Nem láttam a Hazatérrést de kizárt hogy Jane Fonda jobb vol nála. (õ kapata helyette az Oscart) 10/10
agent13cooper 2013 jún. 03. - 13:08:09
(18/24)
Valaki tudna linkelni, honnan tudom letölteni? Már nagyon kíváncsi vagyok, de sehol nem találom!
10/10
beszelo86 2012 júl. 10. - 12:42:58 10/10
(17/24)
Ez volt Ingrid Bergman - szerintem - legjobb alakítása. Érzelmek teljes skálája vonul fel a filmben, pedig a rendezõ a legminimalistább eszközökkel dolgozik. Egyik legmeghatározóbb filmélményem!
pneklara 2012 jún. 11. - 13:58:17
(16/24)
Nagyon igazad van, de a munkahelyen óriási szorításban van az ember. Tudományos fokozat, ranglétra,elismertség. Csak van, aki nagyon meg akar felelni az elvárásnak, van, aki meg dönt, hogy soha nem lesz példakép, a munka hõse - kivéve, ha csendben, de mégis tud valami különlegeset alkotni/ könyv, elõadás, versenyhelyezés/- de a család boldogsága a legfontosabb számára.Annál nincs elkeserítõbb, mint amikor egy szakember példabeszédeket tart a családi életrõl, s összesúgnak a háta mögött, hogy a gyereke éppen börtönben van.Az is nehéz, amikor egy hangszeres mûvész próbálja összehozni, hogy lefuttatja a programot a mosógépen, elkészíti a családnak estére a lecsót, átnézi a gyerek fogalmazását - s megy este Bachot muzsikálni a nagyestélyiben. De talán vannak, akik mindkettõt össze tudják hangolni.
SPOILER!!!
Számomra Sarolta nem mint anya, hanem mint ember volt unszimpatikus: önzõ, pénzéhes,türelmetlen, rideg ember.
A lánya viszont nem tudta elvágni a köldökzsinórt, ami az anyjához kötötte, hogy legalább õ ne tegye tönkre a társa életét. Nagy kérdés, ha a gyermeke/i/? életben maradtak volna, akkor milyen anya lett volna?
far vik 2012 jún. 11. - 12:24:23
(15/24)
szokták mondani, hogy inkább kisszéket csinált volna gyerek helyett az ilyen ember... nagy igazság! dönteni kell, hogy karrier vagy gyerek! az is-is nagyon nehéz, legfeljebb egy áldott nagymama vagy nagypapa segítségével. Lehet, hogy "jól mutat" egy gyerek egy ilyen "sikeres ember" mellett, de a háttérben meg sok szenvedés, szomorúság lapul.
pneklara 2012 jún. 11. - 12:07:34
(14/24)
Felkeltetted az érdeklõdésemet, nem tudnád adni a könyv címét? De majd megkérdezem a googlit:)
Olvastam Rousseau-ról is, hogy megírta az Emil nevelésének alapirodalmát, csupa pedagógiai tanácsokkal, s saját 5 gyereke nevelõotthonban nõtt fel.
Magam csodálkozom, hogy épp egy zongoramûvészt választott Bergmann a film fõszereplõjévé, mert egy mûvész emberrõl inkább az érzékeny lelkivilágot tudjuk feltételezni. De hogy munkájukért élõ emberek megfeledkeznek akár a gyerekükrõl is, arra példa kollégáim esete, amit nevetve meséltek: este 1/2 10 -kor jutott eszükbe, hogy nincs otthon a gyerek, nem ment érte a "soros" az oviba. A dajkánál találtak rá. Lehet a gyerek örült is, mert valaki figyelt rá.
De rémes, hogy ebben a filmben így-vagy úgy, de minden szereplõ élete tönkre volt téve.
vénasszonyok_nyara 2012 jún. 11. - 09:07:17
(13/24)
Amellett, hogy Ingrid Bergmann nagyszerû színésznõ volt, ebben a szerepben tulajdonképpen magát adta, mert a valóságban is ilyen volt a viszonya a gyerekeivel. Mindig is a karrierjére koncentrált. Ez kiderül az életrajzi regényébõl is.
pneklara 2012 jún. 11. - 07:48:21
(12/24)
Mellbevágó film.
Ha egy emberrel valami rendkívüli dolog történik, gyakran visszamennek a pszichológusok a gyermekkorába, s próbálják feltérképezni az anya-gyermek kapcsolatot.Egy egészségtelen viszony egy életre meghatározza, tönkre teheti a személyiséget. Valahol olvastam egyszer, minél magasabbra tör egy anya a tudomány/mûvészet lépcsõfokain, gyermeke annál mélyebben süllyed a mocsárba. Hány mûvész gyerekérõl lehet olvasni tragikus híreket. Mások nem keverednek botrányokba, de lelkileg megszenvedik hogy híres anya/szülõk gyermekei. Csak egy-egy visszaemlékezés kapcsán bukik belõlük felszínre a cseppet sem vidám, nyugodt gyermekkor. És lehet, hogy az életben egyszer alkalmuk van, hogy együtt megpróbálják kimondani, megbeszélni az elszenvedett sérelmeket, soha meg nem fogalmazott érzéseiket.
Aztán ez vagy segít, vagy még inkább falat von végérvényesen közéjük.
Mindkét színésznõ remek, de nekem Ulmann játéka jobban tetszett.
Lehet, hogy Bergmann hitelesen hozta ennek a felszínes nõnek a figuráját, és ezért nem volt szimpatikus számomra.
Mikor tanította a lányát, akkor mondta neki, hogy az érzelgõsség és az érzelem nem ugyanaz a dolog. Az anya szerintem érzéseiben érzelgõs volt, pillanatra sajnálta önmagát, de aztán a cél foglalta le minden gondolatát: a közönsége.Menekült az otthonából, a "szeretteitõl"
És akkor ott a kérdés: kibõl lesz felnõtt korára boldog, kiegyensúlyozott személyiség? Szerintem ebben döntõ egy egészséges anya-gyermek kapcsolat.
far vik 2012 jún. 10. - 22:33:58 Előzmény gerpet
(11/24)
Nagyszerû értelmezés, köszönet!
far vik 2012 jún. 10. - 22:30:51
(10/24)
Megrázó film. Önismeretre tanít és önvizsgálatra kényszerít, - mint a Bergman filmek legtöbbje. Figyelmeztet az önzés és az önfelmentés szörnyû hibájára.
far vik 2012 jún. 10. - 22:30:07
(9/24)
Megrázó film. Önismeretre tanít és önvizsgálatra kényszerít, - mint a Bergman filmek legtöbbje. Figyelmeztet az önzés és az önfelmentés szörnyû hibájára.
perry 2009 jan. 27. - 07:08:07 Előzmény feketevipera
(8/24)
Az elõttem írók már jóformán mindent leírtak,nekem már csak néhány morzsa jutott errõl nagyon intim filmrõl.
Egy katartikus éjszak anya és lány között érvek és ellenérvek a szülõi kapcsolatról. A ki nem bontott tehetség tragédiája és az önfeláldozás drámája. Az emberként sikeres anya és az anyaként megbukott ember drámája -természetesen a lánya szerint- ez az Õszi szonáta, és egy nagy formátumú színésznõ hattyúdala, mind ez fájdalmasan benne van ebben a moziban.
Elítélhetõ-e az anya, akit a film elején még hajlunk negatív emberként kezelni, amint halad elõre a cselekmény bomlik ki az õ szerepe addig, hogy a megismert tények fényében tette igazolhatónak látszik.
Ennyire intim szerepjátszást pedig csak olyan rendezõ tud létrehozni aki képes színészeivel
közös gondolkodásra, az értül való közös alkotói "szenvedésre".
Talán ebben a Bergman - filmben látjuk a legtöbb premier plánt, vagyis közeli beállítást, az emberi arcon lejátszódó drámát, ami egyébként Ingmar Bergman mûvészetének egyik alapköve. Az emberi arc megfelelõ megvilágítása, a megszületõ vagy éppen elmúló érzelem ábrázolása a bergmani mûvészet fundamentumai közé tartozik. És az már csak a hozadéka mindennek, amit Liv Ullmann mondott az egyik visszaemlékezésében, hogy nem volt annál erotikusabb érzés , mint amikor Sven Nykvist és Ingmar Bergman órákon át állítgatták a fényt az arcán. Vagyis ez a sok munka azért volt, hogy az érzelem a megfelelõ fényágyon tudjon megszületni. A Bergman-birodalomba való bevezetés filmformanyelvi lényege ez.
Elképzelhetõen mint minden filmjének az Õszi szonátának is lehet önéletrajzi vetülete, de talán ez itt nem is a legfontosabb.
Az igazi reveláció az az izzó kamaradráma amit Bergman képíróként itt és most nekünk átnyújt, hogy elgondolkodjunk a szeretet, harag, gyûlölet és megbocsájtás drámájáról.
feketevipera 2008 dec. 28. - 22:53:58
(7/24)
Az Õszi szonáta az elhallgatások és a kimondott fél- (vagy "egész"-) igazságok drámája, a sérelmek elnyeléséé és kiadásáé, a lelki és testi nyomoré, a fizikai és a szellemi/lelki szenvedésé. Lehet boncolgatni, hogy ki a jobb ember, de ez bizonyos szempontból értelmetlen. A szereplõk mindannyian gyarló emberek, egyik sem sokkal jobb vagy rosszabb a másiknál. (Ez alól talán valamennyire kivétel Helen, aki sérült, és nem tehet rosszat másokkal, illetve a férj, aki mintha kívülállóként szemlélné csöndesen az eseményeket.) Charlotte az emberekkel törõdött, csak a családjával nem, legalábbis Eva szerint. A koncertjei miatt sokat volt távol az otthonától, és kevesebb figyelmet szentelt a családjának (ráadásul ott van az is, hogy egy másik férfit is szeretett). Felmerül a kérdés, hogy a közönségének adott figyelem egyensúlyba hozható-e a családnak szentelt figyelemmel (illetve annak hiányával). Vajon mennyire lett volna nehéz megtalálnia az egyensúlyt a hivatás és a család között? Eva pedig nem tudta megmenteni a gyerekét a haláltól, s ezzel nem bizonyult túl jó anyának. Ehelyett viszont a testvérét ápolja, és a férjét igyekszik úgy-ahogy segíteni, ellensúlyozva ezzel a jellemében fellelhetõ hiányosságokat. Valójában talán nem is annyira egyszerû megállapítani, hogy ki a felelõs ezekért az állapotokért, bár az anyának mindenféleképpen több idõt kellett volna szakítania a családjára. Az is kérdésessé vált számomra, hogy a film végére a két nõ tényleg megbocsátott-e egymásnak. Nem igazán tûnik hihetõnek, hogy egy kiadós éjszakai veszekedéssel meg lehetne oldani az elmúlt évtizedek elhallgatott problémáit, de kezdetnek jó lehet.
10/10
kgyuri0 2008 szept. 29. - 18:59:56 10/10
(6/24)
Hát Bergman az Bergman!
Nagyon komoly, mély film!
Fantasztikus!
Jó lenne-e, ha sok ilyet láthatnánk? Nem tudom, nem biztos egy ilyen filmnek ünnepnek kell lennie
papatbanya 2008 jún. 28. - 09:51:43
(5/24)
Az "alkotások" szerepe nem csak a kellemes szórakozásról szól(hat)nak. Az utóbbi 20 évben elszoktunk az emberi konfliktusok -emberi habitusok- "sarkított" (más szóhasználattal mûvészi) megfogalmazással. Bergmann sohasem itélkezik, csak - valóságot boncolgat, és az "érthetõség" valóságáért, túloz-, sarkít- mert a végletek ellentéte jobban muzatja az ellentétet, jobban sarkal -ellentmondásra, jobban iritál, és -mint az elõttem szólok mutatják, jobban sarkal a "saját" állásfoglalásra. Nem kellemes szórakozás egy ilyen folm, de szükséges, mert a "sztárok" világában, -ma egyre inkább-, csak a bóvli, sikersztorik jelennek meg, dömpingben, és elfedik az emberi természet valódiságát. No, ez komolyra sikeredett. De az embei faj ön, és közveszélyes -bolygóméretben. Egy hideg, érzelem-mentes, diktatórikus "értelem" lehet jobb, mint egy önsajnálkozó, "önfeláldozó emberség".