Én is megyek.

Elgondolkodtató TV film. nagyon jó.

Ja értem, igen ez így most világosabb. Köszönöm, hogy elmagyaráztad, valóban igaz lehet.

A történet, a színészi alakítások, operatőri munka, filmzene miatt érdemes megnézni a filmet, amely nagyon rövid volt (szűk 1 óra 15 perc), még néztem volna. A főszereplőknek jól állt a szerep, Györgyi Anna nagyon jól alakította Iza szerepét.

Miért lett Pilátus?
Hiszen Te is leírod, mert a lánya mindennel ellátott, de szeretet nélküli életre (halálra?) ítélte.
Lényegében, „mosta kezeit”.

Ha szerinted ez rossz, akkor te más filmet néztél!

Miért lett a címe Pilátus? Valaki akarata ellenére halálra ítélte? Vagy miért?
Azt meg nem értem, hogy Antal miért rohant rá ilyen gyorsan a néni házára, hiszen szerette a nénit-ezzel meg is pecsételte a sorsát. Az időseket hagyni kéne egy ideig, hogy dönthessenek, hol és kivel akarnak élni, és nem ilyen durván és drasztikusan beavatkozni Sokan elkövetik ez a hibát, és helyrehozhatatlan károkat okoznak.

Gondolom Iza aspergeres, vagy valamilyen autizmus spektrum, senki nem thete róla, tény, nehezen kapcsolódik, nem fejez ki érzelmet, könyv valóban sokkal jobb volt, sokrétűbb, ott senki se antiatikus, csak igen szomorú, hogy szeretik egymást még se tudnak segíteni

Mi is lehet egy debreceni rendezőnőnek az első TV filmje.....persze hogy Szabó Magda adaptáció. Kezdésnek jó, de a folytatásban már kezd szárnyalni D.Linda saját fantáziája és pld. A helység kalapácsa már briliáns film. Ahogy olvasom most készül egy sorozat a Megafilm produkciójában D.Linda rendezésével ami szintén nagyon jónak ígérkezik.

Nekem nem tetszett a film a konyv utan. De ez mindig igy van, egyreszt vontatott volt. 20s-eket csak ulnek a kocsiban, csak allnak a fanal stb. Es tul komor, miert 20evvel idosebb mosolytalan "konyvtarosok" jatszak Izat es Antalt. De a szitu sem stimmelt.
Spoiler

Nekem ez egy lakva jonnek a konfliktusok tortenet, nem a kipateroljak a nyug mamat, es remelik, hogy elpatkol..meg hogy a penz nem valtja ki gondoskodast.
Mama orult hogy mehet es Iza is, mert mondja neki hogy mar nagyon varja. Tenyleg azt hiszi hogy o is imadja majd a modern lakasat meg a gepeket. Es majd boldogan kotoget es annyi. Direkt ugy vett lakast. Igaz az apjaval jobban, de anyjaval is joban van.
Egy darabig tok jo, hogy elintez mindent csak aztan mar ratelepedik, es nem csinalhat a neni otthon semmit.

Nem gondolta, hogy Iza modern egyedulallo no lett, pasi is csak par orara johet, de az is csak, hogy ne csak a karrier legyen . Raeszmel, hogy mar nem orul sk dolgoknak, sot rosszul van a Mama szegenyes megoldasaitol, es mivel nala laknak o lett a fonok. Ennek megfeleloen felni kezd tole mert leszidja tobbszor. De szereti, Iza is igyekszik, nem felolvas neki hanem beszelget neki a munkajarol, o pedig lelkes amig ra nem jon hogy Iza mindig faradt es nem is akar beszelgetni. De akkor se meri elkuldeni ugy mint a filmben.. nincs ilyen szemrehanyo konfliktus se se hogy szeretsz te engem.. nem mond ellen Izanak hagyja hogy leszidja olykor stb. Mert "vegulis mindig igaza van." de ha nem csinal semmit is , idegesiti Izat. Vissza akar menni de Antalnal nem lakhat mert Izanak az serto, igy hat inkabb meghal.
Mindketto undokabb volt a filmben, Terez joindulata ki se derul, helyette telefonon arulkodik, de Iza teljesen ellenszenves a konyvben jogosabbak voltak a szidasai ha csak kotyogos kavefozo lett volna biztos nem szol:D a A konyv ugy kezdi hogy Iza milyen csodalatos.. mar pont azon gondolkodtam hogy eleg ebbol :D aztan kiderul hogy az író nincs is oda erte.... es a mama is szerethetobb mert nem csak foz hanem vegig a kedveben probal jarni a hulyesegeivel, amiket aztan szegyel igy, a konyv nem volt ennyire rossz hangulatu. A filmben olyan mintha udvariasan tok utalnak egymast eleve es csak azert viszi magaval, hogy ne legyen majd lelkiismeretfurdalasa.

talán autista spektrum zavaros, aspergeres volt Iza, szeret, de nem tud senkit közel engedni magához, burokban van, magas intellektussal, jók szándékai, érzelmi megvalósításra nincsenek jó válaszai

egyetértek, a könyv nagyon nagy hatást tett rám, sok fontos kimaradt, ez az egysíkú leegyszerűsítés mindkét főszereplő, anya lánya esendőségét, szerethetőségét tüntette el, amitől igazán jó volt a könyv a tragédia, szomoru történet ellenére

Az egyik legrosszabb könyvből készült filmadaptáció, amivel valaha találkoztam. Semmilyen szinten nem sikerült megfognia a könyvben szereplő karakterek árnyaltságát. A könyvben megjelenő összetett lélektani folyamatokat és cselekménysorozatokat gátlástalanul alakít át egyszeri cselekvésben megnyilvánuló, demagóg gonoszsággá. Ezáltal éppen a regény és a történet magja veszik el. A film ezeknek az elnagyolt "megoldásoknak" köszönhetően számomra nem, hogy élvezhetetlen, egyenesen dühítő hatást keltett. Sajnos nem tudtam az adaptáció minőségétől elvonatkoztatni, így önmagában nem tudtam figyelni a film esetleges érdemeire.

Nem igazán áll össze a sztori, hogy egy szerető családi háttérből miért lesz a lányból kvázi szociopata. A rosszul szeretés ennél sokkal hétköznapibb jelenség, nem értem, miért kellett ennyire túlzó, mesterkélt díszletbe csomagolni.

Ahogy az idő halad rostáján kihullanak tárgyak, könyvek, emberek azt szokták mondani átrostáltatott vagy könnyűnek találtatott.
Sokáig nem olvastam Szabó Magdát sokkal inkább férjét a megnemértett zsenit Szobotka Tibort akit talán mostanra sem kezel az irodalom a saját helyén. Aztán találkoztam színházban a Régimódi történettel majd később az Ajtóval és feltárult előttem egy fájdalmasan nehéz történet talán az övé , talán kicsit mindannyiunké. Jött a Szabó István film és az Ajtó képi világa még közelebb hozta hozzám ezt a letűnt és mégis nagyon is élő világot amit ő papírra vetett.
Sokan csak az Abigélből ismerik Szabó Magdát és nem is a könyvből hanem a mára már klasszikussá nemesedett televíziós sorozatból. Annak végtelen humanista mondanivalójából a közösség érzéséből, szolidaritásból, lélekhez szólásból a "szörnyűségek" előtti béke időből.
Így találtam rá a Pilátusra is egyszer egy társaságban valaki azt mondta róla: átlagos, bizonyos körökben népszerű író.



Számomra fordulatos, elgondolkodtató, megdöbbentő és életszagúak könyvei. A jellemek tökéletesek: van, akit szeretni lehet, van, akit nagyon utálni, néhányakat sajnálni, és az utolsó mondatig az olvasó sosem biztos benne, hogy kire milyen címkét fog akasztani majd. De ami számomra a legfontosabb: mindig van olyan szereplő, akinek a helyébe képzelhetem magam.
A Pilátus is megfilmesítésért kiáltott. Hiszen az évek szállnak de az emberi nagyságok és kicsinységek állandók, gondolnánk nem következnek be azok a hibák melyeket a történelem vagy a személyek elkövetnek, de nem, újra és újra háborúk szele érint meg minket. Keményszívűek leszünk, magányosak életünk átjáróházzá válik míg nem végzetes módon egyedül maradunk.
A regény története a ’60-as évek elején játszódik Budapesten és vidéken. Szőcs Iza, egy elvált orvosnő budapesti lakásába költözteti megözvegyült édesanyját, akinek élete – gyökereit vesztve – tragédiába torkollik, s lánya sorsa is magányba fordul… Az 1963-ban játszódó regény évtizedeken iramlik át és mára talán ebben a felgyorsult világban még fájóbban mutatja be a magány jelen krédóját mint anno.

Fájdalmas mennyire rosszul tudunk szeretni. Amikor Vince meghal, Iza magához veszi anyját, felhozza Budapestre, és tálcán átnyújtja neki a gondtalan élet lehetőségét. A hetvenöt éves anya azonban képtelen felvenni az új életforma kínálta lehetőségeket. Iza mindent megtesz, hogy anyja kedvében járjon. Végletekig fokozza önmaga feláldozását, de úgy tűnik az idős asszonynak semmi nem jó. Bár, a film igen csak megcsonkítja a könyvet de az tény magát a korosztályi ellentétet az egyedül maradás mélységeit szikrázóan felmutatja. Hiszen öreg korra egyedül maradni olyan mintha egy madárnak a szárnyát vágnák le és soha többé nem repülhetne.
Somogyi György és Szélesi Sándor dramturgok tragikus anya-lánya történetként adaptálta filmre a regényt. Így aztán kettőjük világa jelenítődig meg a filmkockákon a rosszul szeretés és a generációs problémák feloldatlansága. Szinte mindannyiunk életéből visszaköszön a magányos idős emberek légüres tere mikor egyedül maradnak a rohanó élet szinte kitaszítja őket magából, számomra az idősek mélységes kitettsége az amit a filmes változat is kristály tisztán ábrázol.

Dombrovszky Linda rendezői elképzelése ugyan szét töri a regény komplexitását ugyanakkor fájdalmasan élően mutatja meg a kapcsolatok mélységének hiányát anya és lánya között. Nagyon erősen képek érzések mozdulatok uralják a Pilátust mi nézők pedig csak bámulunk azon mennyire valós minden kép, mennyire sebészi pontossággal rajzolódik a történet hangulata. Akkor mikor nem tudjuk elmondani mennyire szeretjük a másikat mert falak vannak kettőnk közt, amikor a kommunikáció hiánya még szülőt és gyereket is eltaszít egymástól akkor hiába várunk katarzist csak az elkerülhetetlen vég következhet be. A születésnapon Iza a szeretetét csak egy kalitkába zárt madáron át tudja megmutatni - Etelkának - óhatatlanul is a rab madár, bezárulás effektus ég a néző agyába.

Hámori Ildikó furcsa csodát varázsol a filmvászonra azt hinnénk alig játszik nincsenek teátrális gesztusok csak néma pillantások, szinte szöveg nélkül játssza karakterét. Ezen túl viszont mély belülről kifelé sugárzó gesztusokat ad nekünk a filmvászonról. Ő maga a generációnk 60-70 éveseinek etalonja, legalább is a magára hagyatottaké. Alakítása hamis hangtól mentes mint egy csodálatos rekviem, búcsúzás az élettől.
Györgyi Anna pedig méltó párja Hámori Ildikónak ők ketten mint két zenei szólam tű pontosan, hibátlanul "szóloznak" megadva a film teljes egységét.
Képtelen vagyok szó nélkül hagyni Martin Márta (Hilda) alkoholista barátnő alakítását és Máhr Ágnes (Terézét) mindkettő csodálatos epizód alakítással ajándékoz meg minket.
A Pilátus már elindult nemzetközi karrierjén magam pedig csak javasolni tudom , hogy itthon is nézzék meg ezt az alkotást mert rólunk szól, nekünk

Ez egy szép, igényes film. Tetszett.
Érződik a jó irodalmi alap is.

Sajnálom, hogy nem tudok beállni a lelkendezők sorába, pedig kedvelem az írónőt. Úgy érzem, ennek a történetnek nem volt íve. Egyetlen konfliktusra épül, amit végül fel sem old, ráadásul az eredetét sem fedi fel.
Engem zavart a mintafalu is, mesterkélté tette a környezetet. Egyedül a színészek játékát tudom kiemelni, ők mentették meg a drámát.

Szabó Magda a Pilátus c. regényéről:

"Az üdvtörténet ismerete úgy hozzátartozott neveltetésemhez, mint mindkét ági családom mitológiája, hogyne lettem volna már gyermekként is tisztában azzal, mi miatt kell a világtörténelem előtt felelnie Judea hajdani procuratorának, Pilátusnak. Hamar rájöttem, hasonló helyzet a leghétköznapibb létben is kialakulhat, és jaj annak, aki felismeri, de nem vállalja az igazságot. Értékelésem indulata máig sem változott, míg ezt a regényt korrigáltam, szüntelen azt éreztem, ha ma írnám meg, nyilván nagyobb mesterségbeli tudással, érzékenyebb emberismerettel, de ugyanúgy elítélném Szőcs Izát, ahogy pályám első szakaszában tettem. Elmarasztalnám, mert bűnösnek érezném naiv szeretet hiányában - a szó itt azt jelenti: alázatos és feltétel nélküli -, mert fürdővárost ugyan mintaszerűt hozott létre, de rosszul diagnosztizálta saját szüleit, egyszer se volt kíváncsi apja hajdani szülőhelyére, nem fogta fel, hogy a Kapitány nevű nyúl nem csak egy háziállat, de az egész odalett múlt jelképe, az utolsó tanú valamire, ami nem lehet többé, és nem vette észre, hogy a szülői szeretet valutája csak a gyermeki szeretet valutájával egyenlíthető, ami nem váltható át sem öregek otthonára, sem luxuskörülmények közt biztosított magányélményre, szeretetre csak szeretet felelhet, s ha nem teszi, a gyermek karrierestül megbukott mint ember. Az én Pilátusom is megbukik, mert rossz a pénznem, amivel fizetne, mindennel ellátja az anyját, mégis gyilkosa lesz, mert fegyelmezett iparkodása már nem ismeri az egyszerű varázsszót, amivel az öregek élete meghosszabbítható, még a köteles hála is leróható szégyen és önmagunk feladása nélkül."

Vajda Judit kritikájában van valami, amivel nagyon nem értek egyet: "...alapvetően is egy jó ízléssel megvalósított, szép kis filmről van szó, amelyből hibái ellenére is átjön a tanulság: az emberek még akkor is tönkretehetik, ha közben nagyon szeretik egymást."
A regényt nem olvastam, abban könnyen lehet, hogy másképp van, ám a filmben szó nincs kölcsönös, nagy szeretetről. A szinte valószerűtlenül érzéketlen lány pusztán annyiban szereti az anyját, hogy ő az anyja, azaz gyermeki "kötelességből". Semmi nem utal arra, hogy ez ne így lenne, sőt, kétszer is ki van ez mondva (kötelesség, illetve a válasz a Szeretsz te engem?-re). Ezt alá is húzza az alkotók - szerintem felesleges, sőt már inkább kontraproduktív módon zavaró - döntése, hogy a napjainkba helyezett történetben a lánya magázza az egyébként sem éppen vasakaratú, zsarnok típusú anyját.
A "jó ízléssel megvalósított, szép kis filmmel" teljesen egyetértek.

Ilyen az öreg fa átültetése történet. Ebben már nem volt sok közös összhang.
Átérezni ezt a rövid kis drámát így is!

7/10