Csodálatos film 10/10

Csak gyorsítva tudtam végignézni, de úgy is felesleges volt.

Ryan G. miatt néztem újra a filmet, amit érdemes megnézni, kedves, megható, azonban néha idegesítő is volt. Ryan G-nak jól állt a szerep és jól is játszott, a többi szereplő játéka viszont gyenge volt. A szinkron nem tetszett.

Lars and the Real Girl
Valami véletlen folytán amerikai-kanadai vígjátéknak jelzi a port.hu :D (7.6. pntszámmal, https://port.hu/adatlap/film/tv/plasztik-szerelem-lars-and-the-real-girl/movie-88970) pedig - számomra - ízig-vérig skandináv történet, skandináv helyszínen, skandináv figurákkal, skandináv történettel, ezzel a vidám - szomorú szerelemmel.
.
Jó kis vígjátéknak indul, ahogyan Lars bemutatja családjának szokatlan természetű párját, Biancát, akit a neten ismert meg :D Mit mondhatnánk elsőre? Igen, nekünk is az az első gondolatunk, ami a bátyjának: Lars meghibbant.
.
A doki szerint az egyetlen megoldás az elfogadás, így Bianca családtaggá sőt a helyi lakóközösség aktív tagjává válik, mi pedig jókat mosolyoghatunk a közös élményeken.
.
Mond azonban valami mást is a doki: hogy Lars furcsa szerelmét kiváltotta valami, és folyamatossá válik a töprengés bennünk és a családtagokban is, hogyan fordulhatott Lars ennyire befelé, hogy a szerelemt is önnönmagában találja meg.
Egyfelől a Lars-ot körülvevő emberek életszerűtlenül elfogadók és életszerűtlenül intelligensen kezelik a helyzetet (gondoljunk pl. a házibulira) , másfelől elő-előbukkannak elrejtett sérelmek és traumák, a nyomás, hogy legyél már végre párkapcsolatban, és a családi múlt, amiről sosem beszéltek, és a magány.
.
Az mellett se mennék el szó nélkül, hogy a Lars-ot körülvevő embereknek is megvan a maga "stikkje": az akcióbábus munkatárs, a macskaöltöztető hölgy, a kleptomániás rokon, akit lopott fülbevalóban temettek :D stb. Semmivel sem rosszabb vagy veszélyesebb náluk Lars párkapcsolata, csak szokatlanabb.
.
Azt hiszem, ez ragadott meg leginkább a filmben: az elfogadás, ami valljuk meg, a mi környezetünkből is gyakran hiányzik.
.
Hogy ez a támogatás visszavezet-e Lars-ot a valóságba, meglátjuk...
.
"Vigyázunk magára. Ezt teszik a felebarátok a bajban."
.
a legviccesebb jelenet: https://www.youtube.com/watch?v=2CmHb2IUF3Q
teljes film: https://videa.hu/videok/film-animacio/plasztik-szerelem-2007-drama-romantikus-tvY8xpvhTs30xIo1?fbclid=IwAR1SJNrVGWtEgLYN4FO5tHmqrfXiFyPdIeoS2ofNmDhJIbNEL5wMlrrXE2U

Elég jó film, kiváló színészi alakításokkal, és többrétegû sztorival, bár nem vígjáték, hanem dráma, és azért a skandináv filmeknél szentimentálisabb, de egyszer mindenképp érdemes megnézni.

Tizenkettõ egy tucat!
"A Felhõkarcoló úton magas, modern házak vannak. Hogyan kerül közéjük egy pici, düledezõ vadászkastély?"

A kanadaiaknak és a skandinávoknak hasonló lehet a lelkületük, lehet, hogy a hideg és a kevesebb fény teszi :) humor és hangulat tekintetében mindenképp látok párhuzamot. Ryan Goslingot pedig már több filmben láttam, itt valami zseniálisan játszik.. 9/10.

Szerettem...:-) Nem mondom hogy tökéletes a film de pl a fõszereplõ játéka nekem nagyon átjött.Még tudnék írni de kicsit felbosszantottam magam egy két hozzászóláson amit kedves mûértõk látatlanban tettek a filmre.Az ilyen nagyképûségtõl hányni tudnék.Ha már arra vetemedik valaki hogy hosszú bekezdésnyi kritikát ír akkor gondolkozzon már el azon hogy esetleg a filmet is megnézi.A trailerét látva bennem sem keltett olyan óriási reményeket de pozitívan csalódtam.Nekem átjött.Az biztos hozzátenném hangulat is kell hozzá.Ryant én szeretem persze az is lehet kissé elfogult vagyok emiatt...És nem a Szerelmünk lapjai miatt az nem az én mûfajom. :-)

Mintha nem is amerikai film lenne. Norvégmintás pulóverek. Vagy mintha elmélyült, baljós svéd film lenne. A fõhõsnek Lars a neve.
Ebben a városban sosem süt ki a nap.
Mégis: ez a vidéki kisváros még a sérült embereket is befogadja.
Azon kevesek közé tartozik a film, mely megmarad az emlékezetünkben. R. Gosling és a többiek alakítása önmagában is 10-es. Leginkább Gregor Samsára emlékeztet.
Jó lett volna az alkotáshoz méltó magyar filmcímet találni.

Mintha nem is amerikai film lenne. Norvégmintás pulóverek. Vagy mintha elmélyült, baljós svéd film lenne.
Ebben a városban sosem süt ki a nap.
Mégis: ez a vidéki kisváros még a sérült embereket is befogadja.
Azon kevesek közé tartozik a film, mely megmarad az emlékezetünkben. R. Gosling és a többiek alakítása önmagában is 10-es. Leginkább Gregor Samsára emlékeztet.
Jó lett volna az alkotáshoz méltó magyar filmcímet találni.

Ez egy nagyon jó szatíra, hiszen olyan kérdéseket válaszol meg, olyan felvetéseken gondolkodtat el, amelyeket tényleg csak akkor értünk meg, ha jó nagyra növesztjük a szituáció furcsaságát.

Lars igazi Bolond – szeret, nem árt és idomul.

***SPOILER***


A fõszereplõ Bolond, de nem õrült. Nem full-ba nyomja a kretént. A kettõ között nagyon nagy a különbség, és szigorúan tilos összekeverni a kettõt, sõt még egy halmazba sem szabad õket képzelni.
A Bolond az nem ártalmas, és a világra nézve inkább jótékony a hatása, hiszen kedves, derûs és szeret.
Az õrült az más, hiszen az valamilyen hamis képzet alapján tesz, és ügyködik és nyüzsög, és rendre kellemetlenséget okoz sokaknak, azt hiszi, hogy jót tesz közben egyszerûen gyûlöl…

Lars tehát bolondos.
A téma és az alapgondolat, miszerint leheljünk életet, ruházzuk fel az élettelen tárgyakat "lélekkel" régi történet. A Gólem, a Frankejsejn', a 200 éves ember a legismertebb sztorik, hogy a Mi teremtéstörténetünkbe, azaz az Ember teremtésébe most ne is menjünk bele… (az Isten mint szellem életet lehel az anyagba… jééé)…
Tehát, ha magunkba nézünk akkor láthatjuk, hogy gyermekkorunkban, bizonyosan többen meg akartunk felelni a plüsmacinak, továbbá a lányokra sem sütik rá az õrület bélyegét miközben fésülik a pislogós babát és beszélnek hozzá… Felnõttként már nem normális, mert minden játékosságot kinyírnak bennünk, a lelkünkben a felnõttek.
Larsban is kinyírnak egy csomó dolgot mire nem lát más megoldást, mint egy "személyes teremtést". A NÕ nyomásgyakorlása – különösen a Mammákra jellemzõ -, a mikor lesz már barátnõd, mikor lesz már gyermeked, mikor lesz már családod, mikor lesz már unokám kérdések a gyengébb pszichéket sikeresen darálják le. A férfiak idomulnak inkább a kiközösítéstõl való félelmükben, de tisztelet a kivételnek - szabad akaratból is. Kevesek a bátrak, akik nem akarnak tagozódni, akik nem kötnek kompromisszumot és képesnek érzik magukat, igaznak tartják magukat annyira, hogy bevárják, de inkább kimunkálják magukban az igaz(i) kapcsolatot. Ezen a ponton elfogadják saját magukat és a világukat egyaránt, képesek minden elvárástól függetlenek maradni. Ki így, ki úgy tervezi és szervezi életét.

Szabadság van…

Bianka is a szabadság, a játék, az élet iróniájának szüleménye. A tökéletes nõ.
Emócionálisan megfellebbezhetetlen – hiszen tolószékben ül, és akin keresztül megismerhetjük egy pozitív Bolond, aki nem tud róla mást mesélni, mint csak jót. Ebbe köss bele! Ráadásul a sörszagú hímek világa rendre elröfögi – "az asszony verve jó", meg "a konyhában a helye", "az õ dolga a gyerek, a takarítás és a fõzés". Ha ezen frázisokból kivonunk valami igazság félét, akkor a lényeg a kezesség, a hím aspektusának viszonylatában a harmónia, a problémamentes nõ felé.

Biankába a Bolond életet lehel játékból. Lars saját maga számára olyan megoldást ad, ami furcsa, de a szatírában, az abszurdban, a groteszkben nem az. Sõt. Ezen keresztül jönnek az igazi megértések.
A Bölcs NÕ. Az etalon. A teremtésben a Férfi párja, a másik fele: A Bölcs Nõ. A pszichológus asszony, belemegy a játékba és belevisz mindenkit. Érintetté teszi a közösséget ebben a Bolondozásban. A játék, amelyet felkínál, a szituáció jópofa, ha azt olyan mondja, aki hiteles. A pszichológus nõ az az, még akkor is, ha ez nehéz. Õ az, aki tudja mit cselekszik és azt is hogy miért. E világ teremtõje mindenképpen a Bölcs NÕ. Õ az, aki képes FÉRFIT is teremteni.

A film közepén a plüsmaci feltámasztásánál már nem lehet kétségünk afelõl, hogy kénytelenek vagyunk beismerni bevonódtunk a történetbe annyira, hogy fel kell idézzük gyerekkori szerepjátékainkat, amikor úgy viselkedtünk "mintha", úgy csináltunk "mintha", azok voltunk "mintha" azok "lettünk volna".
Játékból. Gyermekként játék, felnõttként "nem normális". Ha ezt az "áthallást" meghalljuk, akkor kivilágosodik a film és története. A Bolond játékból – ártalmatlanul és kedvesen – bármit meg tud tenni, és a szeretetbõl jövõ cselekvéseit kénytelen elhinni a világ teccik' nem teccik'.

A Bolond "élethez való hasonulása" odáig megy, hogy Õ is összevész kedvesével, a bábuval. Kapott gyermekkorunkban büntetést a kedvenc plüssünk? Hát persze… Ez a játék része ugyan úgy.
A temetés – mivel a Bölcs NÕ, a "lélektelen tárgyat" nagyon is emocionális eszközzel gondolja ki Lars és a közösség fejébõl – mindenkit megvisel. Mert ahogyan a gyerekkori plüssmacit nehéz szívvel dobnánk ki, így a kedvencünkrõl is nehezen mondunk le. A történet közössége, nehezen mond le arról a játékról, amelyben segít a Bolondnak, hogy "normális legyen". A bevonódottak szeretete megjelenik és hatni kezd, sõt a közösségnek szüksége van a jótéteményre, amivel segítés és érdeket nem sért.

Lehet vitatni, de szerintem a Bolond tudta mit csinál – legalábbis szerintem az írói szándék ez volt. Erre csak a vége-nézésbõl következtetek.
Lars és Margo beszélgetésében, amikor eltemetõdik a bábú, Margo azt mondja: olyan mint Õ nem lesz soha… És tényleg. A képzeletet fel lehet ruházni minden jóval, szeretettel. Ezt az életben megvalósítani nagyon nehéz – nem lehetetlen -, csak a sorrendet kell elviselni, viselni tudni'. Lars elsõ szerelme Bianka magasra teszi a lécet, hiszen Õ tökéletes volt Lars számára, akkor és ott, és úgy ahogyan, hiszen Lars fejébõl pattant ki. Mindenki, aki követi Biankát már hasonulás. A hasonulás szó nem devalvált minõség. Sokan azt hiszik, hogy az ex-ekkel harca van, és hogy azokat ki kell irtani a személyes történetbõl. Pont, hogy fordítva. Minden elõl-járónkat el kell fogadni, hiszen a párkapcsolatokban minden megelõzõ élmény, hangulat, vita, veszekedés, öröm, boldogság formálta azt a partnert, akivel együtt vagyunk. Ha a tapasztalatokat eltagadjuk, bizonyosan rajtavesztünk. Margo ezért Bölcs. Elfogadja, hogy Bianka pótolhatatlan, egyszeri és megismételhetetlen, és Õ már valaki más…
A szeretet képességet az ember fia valamiért jobban érti a halál miatt. El kell veszteni valamit, valakit, hogy megnyerjen valami érzést az ember. A megnyerés bármilyen fajta lehet, csak a viszonyrendszer kérdése a fájdalom mértéke. Az egyik szeretet "definiátor", aki errõl sokat beszélt és gyógyított (cselekedett) például azt ígérte, hogy nincs is halál (az persze egy dolog, hogy jól föl is szögezték egy keresztre).

A szeretet képesség mindenkiben egyszerre adott.

A képesség mélysége, vagy minõsége változó, de alapvetõen meghatározhatatlan. Nem lehet tudni, hogy kiben mi van, csak sejthetõ. Legtöbben a plüssmacin tanuljuk meg az alapokat, késõbb az elsõ szerelem (Rómeo és Júlia) tisztasága vérzik el emberi mivoltunkon, majd sorra jönnek a stációk, és a szerencsésebbek érlelõdnek, hogy megtalálják a másik felüket, de legtöbben – sajnos – elbuknak.

Lars megérleli magát és a külvilágát. A külvilág mégis érdekesebb, mert a külvilág az, amelyik nehezebben viseli el a párkapcsolatokat – hogy itt van rögvest az anyós fogalma, aki ugye elég pejor attitûd és elnevezés, és igen nagy hatást tud gyakorolni. A külvilág, az akihez a Bolond szól. És mivel szeretete megfellebbezhetetlen, elfogadtatja saját világát és elképzeléseit a párkapcsolatáról. Nem is lehet mást tenni, nem lehet mást tennünk ki-ki nézzen magába. A filmbeli szereplõk, sem tudnak belenyúlni a viszonyba, csak a Bölcs NÕ képes. Az anyós az ugye nem az, vagy akkor nem anyós a neve, az elnevezése.

Csak a Bölcsesség lehet a párkapcsolatok NÕ alapja. Margo, aki kimondja Bianka megkérdõjelezhetetlenségét teljesen más nívóra emelkedik. Lars is elmosolyodik, és én teszem hozzá: ugye lehet érteni az üzenetet? A Bolondozással, ezzel az egész játékkal olyan viszonyok keletkeztek, a szituáció olyan megértéseket tudott generálni, amely mindenkinek a javára vált…

Bianka a bábú feltámadt, a síron túl már létezik...

Egyetértek. Hatalmas alakítások.
Vígjáték? Böszmék ezek, ez dráma! :D

aláírom :)

Úúúúúúúúristen Eeeeemberek!!! Hát ezt hívják SZÍNÉSZETNEK, csupa-csupa nagy betûvel. Mindenkinek adtam volna Oscart, mert egyszerûen fantasztikusak voltak, fantasztikusak. Az apró rezzenések, a pici, jelentéktelen mozzanatok. Ryan Gosling egyszerûen lenyûgözött megint csak, pedig még csak helyes sem, és jópofa sem volt. Patricia Clarkson hát na....kérem szépen.....:)
És hát vígjáték??? Na ne, bár nem mondom, voltak pillanatok amikor már röhögtem én is, de csupán azon amit láttam. Ha a helyükben lettem volna, nyilván én is komolyan vettem volna. Ennyi érzelmet, toleranciát, szeretetet, megértést, és sok-sok egyebet már régen láttam egy filmben.....

10/10

Az a gyengeelméjû, aki ezt a filmet vígjátéknak sorolta be, nem látta ezt a filmet, azzal karöltve, aki a magyar címet adta neki (bár szerintem az elõbbi semmilyen filmet sem látott).

Ez a film egy DRÁMA (csatlakozva az elõttem szólóhoz), és abból egy jobbfajta. Sajnálom azt a réteget, akik szeretik a drámákat, és egy ilyen melléfogás miatt egy D kategóriás vígjátéknak hiszik, ezért nem nézik meg.

Mindemellett kiderül a filmbõl, hogy Ryan Gosling nem csak macsónak és rosszfiúnak, hanem mindennek tökéletes színész (lásd mackónadrágos, megtört elméjû középosztálybeli).

Aki vígjátékra számít abszolút melléfog. Ez egy dráma. Viszont annak nem volt rossz, lehet rajta néha felnevetni, de inkább a helyzetek abszurditásán. Nekem tetszett, fõleg azért mer az egész annyira nem életszerû! :)

Ilyen élethelyzet nincs - tehát a film eleve gyenge lábakon áll.
Viszont jó, ahogy próbálja megmutatni a közösségi összetartozás, hagyományos vidéki élet erejét.

Nagyon imádtam anno ezt a moziban, jó volt újra elõvenni és megnézni, ez még mindig egy szép, de szomorú film is egyben. Rövid írásom róla : http://www.filmkocka.hu/2012/03/plasztik-szerelem/

Szerintem kimondottan szomorú... engem teljesen a hatása alá szokott vonni....