Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Poirot

Spoiler
LexH 2014 márc. 30. - 16:59:49
(243/503)
:)

Érdekes, én elõbb olvastam egy irodalmi mûben (talán Mándy Ivánnál) a Citromkisasszony kifejezést, mint AC-nél a Miss Lemont, pedig gondolom, az írónõ ötlete volt.
Válasz
Edmond Dantes 2014 márc. 30. - 16:58:02 Előzmény gladiolus
(242/503)
Tul.képpen igaz. Magam is sokszor észleltem-észlelem h ún. nõies nõk...hááát...mondjuk így,nem azok, miközben ún. "markotányosnõk", "nõi õrmesterek" valódi(bb) nõk az elõzõ kategóriabelieknél. Hölgyek, elnézést, csak általánosságban írom mindezt, de nem általánosítok!! Barátnénak Miss Lemon azaz Citrom Kisasszony (copyright LexH) remek lehet, barátnõnek nem tudom, ha a nyelvi árnyalatbéli különbség érthetõ :)
Válasz
Edmond Dantes 2014 márc. 30. - 16:52:11 Előzmény LexH
(241/503)
Miss Lemon azaz Citrom Kisasszony...jóóó! Magyar Citrom? :)
Válasz
LexH 2014 márc. 30. - 16:44:44
(240/503)
Az Agatha címû filmet semmiképp ne hagyd ki, mert atmoszférájában az adja vissza legpontosabban a kor és az írónõ akkori hangulatát. Érdemes elolvasni Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap címû könyvét, amely az eltûnést próbálja felderíteni és Laura Thonpson: Agatha Christie - Egy angol rejtély címû kötetét, amely a legtöbb ponton vitatkozik Cadéval, és igen alapos (szerintem sajnos helyenként szentimentális) munka. Agatha önéletrajzát (Életem) feltétlenül olvasd el, mert nagyszerû és õszinte könyv, bár sajnálatos módon mellõzi egyes események részletezését (többek között a hiányzó tizenegy napét is).

Malowanról mint férfiról árnyalt portré jelenik meg az Így éltünk Mezopotámiában címû szintén önéletrajzi könyvben. Ebbõl kiderül, hogy AC második férje rendkívül mûvelt, okos és erõteljes ember volt, aki nem csupán a tudományos munkában alkotott kiemelkedõt, de a kutatások fizikai részében is helytállt. Nagyszerû fõnök s az arab és kurd munkások humánus munkaadója volt. Személyes véleményem szerint a pénzéért vette el Agathát, de szerette, az asszony pedig sokáig rajongott érte. A férfi "jó befektetésnek" bizonyult, jó helyre tette AC a pénzét.

A flörtre és a "hajszára" visszatérve: ez az ami szükségszerûen eltûnik a házasságból, s elõbb-utóbb a férfiaknak, de sokszor a nõknek is hiányzik. Sok-sok kapcsolat megromlásáért felelõs, fõleg a gyermek hiányakor vagy sikertelen gyereknevelés esetén.
Válasz
10/10
gladiolus 2014 márc. 30. - 13:36:43 10/10
(239/503)
OFF

Hát igen, a rendõrség hülyesége...ha ebben az ügyben is Poirot nyomozott volna, nem lettek volna gondok. :-)

Látom, hogy van egy életrajzi könyv, Életem címmel (2008), õ maga írta. Nem tudom, olvastad e, én lehet, hogy belenézek alkalomadtán. Évek hosszú sora óta olvasom a jobbnál jobb könyveit, de Agatha Mary Clarissa Millerrõl, mint magánemberrõl még nem tudok eleget, márpedig azt hiszem fontos, hogy tudjam, miken ment kersztül az, aki ilyen professzionális mestere a tollnak.
Örülnék, ha én is az õ melóját végezhetném. :-)

A film után még kotorásztam egy kicsit, s talán a szokásos módon be tudom szerezni, csak lehet, hogy angolul kell megnéznem. Gyakorlásnak remek lesz.

Kicsit úgy tûnik nekem, hogy Agatha nem volt túl szerencsés a férfiakkal való kapcsolatában. Talán mert mindkettõnél sikeresebb lehetett, és ez piszkálta a csõrüket? Hiszen a második házassága ugyan kitartott haláláig, de olvasom, hogy számos félrelépés tarkította a háttérben az ifjú férj részérõl, és azt hiszem, õ már az a kategória, aki sportot is ûzött ebbõl, valószínûleg a jelentõs korkülönbség is közrejátszhatott ebben.Mert A. C. halála után elvett egy másik nõt, akivel nem akkor ismerkedett meg, hanem már jóval elõbb.

Pedig azt hiszem, Max Mallowan nem sokra ment volna Agatha anyagi támogatása nélkül.

A futtatás alatt azt érted, hogy fontos eleme a szexualitás kiteljesedésének, vagy izgalmassá tételének, ha az egyik fél egy kicsit bizonytalanságban hagyja a másikat, flörtölget, és ezáltal "futtatja", mármint maga után a másikat? Mert lehetséges, hogy ez egy darabig valóban felkeltheti egy férfi féltékenységét, és megtartási harci kedvét, de ha krónikussá válik, akkor inkább vége szakad a kapcsolatnak. Vannak ugyanis olyan férfiak, és azt hiszem, õk a normális kategória, akiknek az önérzete pont nem jól reagál arra, ha egy nõ hülyíti õket.

Egyébként bocsánat, ha esetleg félremagyarázom, amit írtál, csak nekem így értelmezhetõ. :-)
Válasz
LexH 2014 márc. 30. - 11:11:34
(238/503)
Nézd, egy bizonyos életkor után rájön az ember arra, hogy mind a flörtölés, mind a másik futtatása (hajsza) a szexualitás fontos eleme. A baj ugyebár akkor van, ha valaki sportot az ilyen dolgokból. Ennél a nõnél is ez volt a helyzet. Gondolom, AC azért "rágott be" rá, mert a férjével is kikezdett. Az írónõ egyébként késõbb sokat segített e második férjének (a nála 14 évvel fiatalabb) Max Mallowannak abban, hogy megszabaduljon a családtól. Magyarul: pénzt adott neki, hogy függetlenül kutathasson.

Agatha eltûnését sokan sokféleképpen magyarázták, én négy változatot ismerek. Összefoglalva: AC a szülés után nem volt már érdekes elsõ férjének, Archibald Christie-nek. Bármilyen durva, de ez a dolog lényege. Az írónõ közben egyre sikeresebb lett, ami a férfit érdekes módon még jobban eltaszította feleségétõl. AC viszont ugyanolyan szerelmes volt, mint házasságuk pillanatában. Kétségkívül megzavarodott (vagy összezavarodott) eltûnése elõtt, bár viszonylag könnyen megtalálhatták volna. Elsõsorban a rendõrség hülyesége miatt ez mégis nehezen sikerült.
Az Agatha címû filmben (mely tele van tárgyi tévedésekkel) Vanessa Redgrave hibátlan érzékkel tapint rá az igazságra: az írónõ elhagyatottságára és végtelen fájdalmára. (A filmet az MGM néha játssza.)
Válasz
10/10
gladiolus 2014 márc. 30. - 10:02:20 10/10 Előzmény LexH
(237/503)
Hát, érdekes ez a nõ, a régész ismerõs felesége. Mert a tettei egy nagyon is megfontolt koncepicó látszatát keltik bennem, amit azt hsizem, sok kígyó típusú nõ alakamaz mind a mai napig. Annyi különbséggel, hgyo õk realizálják is a félrelépéseiket, nemcsak flörtölnek.A szóban forgó hölgy ezek szerint sem a férjével, sem a többiekkel nem volt testi kontaktusban. Gondolkodtam azon, vajon mi késztethet erre egy nõt, és arra a verzióra tudok gondolni, hogy a férjével csak azért volt együtt esetleg mert annak talán sok pénze lehetett, és õ egy számító nõszemély, ugyanakkor viszont igényelte a flörtöt is, mert férfiként a férje nem jöhetett számításba. Ez a "tökéletes " élet, amibõl semmi baj nem lehet, nem igaz? Ezt némi irónikus cinizmussal kérdezem. :-) Valóban, egy ilyen nõ iránt memgfogalmazódhat az -eltenni láb alól- igénye. Némi párhuzamot érzek a Manderley ház asszonyának Rebecca nõalakjával. Õ is egy olyan asszonyka volt, aki mindennek csak a habját szerette leszedni. Kellett a gazdag férj is, mellesleg õ nem is volt eldobnivaló, mert Laurence Olivier nem volt rossz fizimiskájú pasas, és emellett kellett egy szeretõ is.
Mivel látom, hogy nagyon naprakész információkkal rendelkezel, szinte minden regény és életrajzi vonatkozás tekintetében, gondoltam megvitatok még egy kérdést, hátha te errõl többet tudsz, mint én. :-)
Amikor Archibald megcsalta Agathát egy másik nõvel, és bejelentette, hogy ezzel a nõvel úóajt a továbbiakban élni, akkor Agatha 11 napra eltûnt, álnéven bejelentkezett egy hotelbe, és állítólag amnéziában szenvedett. De hogy pontosan mi történt ebben az ominózus 11 napban, arra mai napig nem derült fény, s gondolom ez ihlette meg az Agatha c. 1979-ben készült film készítõit arra, hogy eme filmben megoldást találjanak a rejtélyre. S ezt õk úgy kívánták megvalósítani, úgymond izgalmassá, és hihetõvé tenni, hgoy Agatha találkozott egy férfival, Wally Stantonnal,és csodálatos napokat töltöttek együtt. Aztán visszatért minden a szokásos mederbe.
Mégis úgy érzem, hogy Agatha talán nem tett ilyesmit, nem illik bele a róla alkotott képembe, hanem igenis lelkibeteg volt, és el akart tûnni a világ szeme elõl. A filmet egyébként Vanessa Redgrave és Timothy Dalton, valamint Dustin Hoffman alakítja. Dalton és Redgrave egyébként a való életben is alkottak egy párt egy ideig, épp ezért is kiváncsi lettem volna erre a filmre, de soha sehonnan nem tudtam beszerezni. De még kutakodom majd ez ügyben. Te esetleg láttad?
Egyébként azért feltételezem, hogy Christie ekkor is inkább idegösszeomláõs miatt bújhatott el, mert rá így hatottak a nagy veszteségek, mert arra viszont konkrét életrajzi bizonyítékok is vannak, hogy az édesanyja elvesztése után pszichiátrián kezelték. Tehát szerintem ismét ez történhetett.
Válasz
LexH 2014 márc. 29. - 00:00:36
(236/503)
Viszont erre a Gyilkosság Mezopotámiában címû részre igazán nem lehet mondani, hogy sablonos. Talán mert élõ figuráról mintázta AC a nõalakot: második férje egyik munkaadójának feleségérõl, akinek az volta hobbija, hogy minden pasival folyamatosan flörtölt, de egyiknek sem adta oda magát. A férjének pedig annyi jutott, hogy megnézhette õt fürdés közben. Nem csodálom, hogy AC-nek az jutott róla az eszébe, hogy ezt a nõt valamelyik krimiben meg kéne gyilkolni.

Ennek a kriminek ugyanolyan eleven a környezete, mint az Angliában játszódó regényeinek, de egyetértek veled, az És eljõ a halál történelmi világát nem tudta igazán életszerûvé tenni, pedig nagyon büszke volt rá, hogy milyen alaposan tanulmányozta a kort, és a férje is sok segítséget nyújtott számára.
Válasz
10/10
gladiolus 2014 márc. 28. - 17:55:05 10/10
(235/503)
Vajon mi születhetett volna abból, ha a nõ is észrevette volna, hogy az egykori férjével él? Érdekes lett volna. A Mezopotámiának nagyon érdekes a szerkesztése, ebben azért sok az egyedi elem.
Tudtam, hgoy van egy olyan krimi, amiben Poirot megrója a gyilkost, mondván, hogy ez egy különösen kegyetlen, és szívtelen gyilkosság volt, de nem tudtam felidézni, miben mondja ezt. Elõször az Öt kismalacra tippeltem, hgoy talán ott, annak a nõnek, aki a tettet elkövette, de nem. Hanem ebben, a Mezopotámiában mondja. Mégpedig azért, amiért az idõs régésznõt megöli, és úgy öli meg, hogy tömény sósavat itat vele, és szegénykébõl ömlik a vér, és már nem tudja elmondani, amit szeretne, mert nem jön ki hang a torkán. Az szívszorító volt, és tényleg nagyon aljas. És fõként azért, mert az a nõ szerette is a gyilkost.

A sablonok mellet a megszokott írói eszközök is megfoghatóak A.C-nél, mert valójában volt már rá példa, hgoy kitaláltam, ki a gyilkos, de sokszor nem. Mégpedig azért nem, mert hiába olvassa el az ember figyelmesen az össze szálat, az össze szerplõ indítékát, természetét, múltját, jelenét, nem lehet összerakni,mert az írói eszközökrõl megfeledkezünk. Azokról a lehetõségekrõl, hogy sokszor egy ember nem az, akinek valójában lennie kell-Holttest a könyvtárszobában. Vagy Például az Elefántokban is. Ezek azok a mozzanatok, amiket A.C. mindig a végére hagy, és csak akkor rukkol elõ velük, mert erre senki sem számít. A másik, amikor túl nyilvánvalóan, már az elején kiderül, ki a gyilkos, mert fogja a fegyvert, tehát az ember figyelmen kívül hagyja, mondván, hogy õ nem lehet.
Válasz
10/10
gladiolus 2014 márc. 28. - 17:40:40 10/10
(234/503)
Jaj de jót tettél most velem, hgoy eszembe jutattad az Örök éjt, igen az egy másik regény, de imádtam. Biztos meséltem már Neked, nekem az a nyaralás legmagasabb foka, ha leülök a Balcsi partra a kia nyugágyamba, vagy esetleg szerencséebb financiális években a tengerpartra, és A.C.-t olvasok.
Olyankor felszabadul a lelkem, és új perspektívák nyílnak elõttem.:-) Jó mi?
Na az egyik ilyen esetben olvastam el az Örök éjt-hát, igencsak kapaszkodtam a végén, mert az fantasztiksu volt, az a váltás, hát erre nem gondoltam, mert az egész egyes szám elsõ személyben folyik, és akkor egyszercsak bumm.

A Házmesterné bosszújára sajnos most nem emlékszem, egy másik volt, ahol a nõci megmérgezte a férjét, azt hiszem. Azt hallgattam. De az eltér az Örök éjtõl. Az Örök éjnek a filmváltozata is klasszul sikerült, a ház, amit a srác építtetett magának a halálosan beteg tervezõvel, fantaszitkus volt, de valahogy mégis az maradt meg bennem, amikor a végén az erdõben meglátja Fenellát, aki viszont nem látja õt, mert már halott. Én csak a 71-es változatot láttam, arról tudok nyilatkozni, de látom, hogy van egy új, egy 2013-as, Julia Mckenzie-vel. Azt még nem láttam. Na arra is kiváncsi leszek.
Úgy emlékszem, Fenella lovagolás közben halt meg. Egy ilyen mozzanatot egy másik történetben is elõhoz A.C., mert emlékszem, van egy olyan könyvem tõle, aminek a címe, 13 rejtély. És ott is olyan van, hogy az ifjú feleség úgy hal meg, hogy valami csúnya banya elá ugrik a nagy semmibõl, és halálra rémíti. Csdak most arra nem emlékszem, hogy a férj kérésére, vagy önszorgalomból teszi e ezt a halálos rémisztgetést.

Nem is tudom, miért nem lepõdöm meg azon, hogy egy húron pendülünk, mert képzeld el,hogy a polcomon már kb. tíz éve ott feszít az És eljõ a halál, de a mai napig nem olvastam el, pedig nekiugrottam már párszor, de nem ment. Egyiptom? Agatha egyiptomi idõsíkban? Nem tudom, valahogy nagyon szokatlan. Nem vitt rá a lélek.
Válasz
LexH 2014 márc. 28. - 15:27:27
(233/503)
A sablonokra utaltam már itt egy kommentemben, ahol AC krimijeit kártyajátékokhoz hasonlítottam, amelyekben gyakran hasonló a leosztás vagy pontosan ugyanazok a lapok jönnek, s még a leggyakorlottabb játékosok sem tudják, mi lesz a parti vége. AC mintha még rá is játszana erre, amikor szándékosan ugyanazokkal az ötletekkel áll elõ, s mégis át tudja verni velük az olvasót: pl. tükör, kimonó, magasított sarok stb.

Valamennyi sejtünk kicserélõdik hétévente, és valóban nagyon meg tudunk változni, de veled együtt én sem tartom elképzelhetõnek, hogy egy valaki 20 év után legalább egy apró jelbõl ne ismerje fel egykori házastársát. Itt a krimi másképp lenne érdekes: ha észrevenné, de már késõn.
Válasz
frenchbullie 2014 márc. 28. - 14:51:17
(232/503)
Ah, A nagy négyes esetében nem égtél ám le!!! Inkább azt vettem le belõle, hogy látszik, hogy egy húron pendülünk, már megint:-) Mert én ugyanúgy jártam, mint Te, csak pár héttel korábban. És rám jött a frász, hogy jujj, ez a Függöny, és én pont ezt nem akarom látni!!!:-( Kellett pár perc, míg rájöttem, hogy mi az ábra, és csak akkor néztem végig.
Válasz
frenchbullie 2014 márc. 28. - 14:47:24
(231/503)
Óvatosságból idebiggyesztek egy OFF-ot, mert most nem lesz szó Poirot-ról - szégyen gyalázat -, csak a drága szülõmamájáról:-) Elöljáróban annyit mondanék, hogy mindenrõl a könyvkiadók tehetnek, és kész:-) Mert ahány kiadó, annyi címet találnak ki a regényekhez. (Pl. a Kisegér mindent lát-ot regényben én Gyilkosság a diákszállóban-nak ismertem. Sõt egy régi Rakéta regényújságban Megy a gyûrû vándorútra címen futott.)
Ez az oka, hogy elõször azt hittem az Éjféltájt az egyenlõ az Örök éj-jel. De ahogy a tartalmi ismertetõdet olvastam, rájöttem, hogy nem. Ezen okból az Éjféltájt címû mûremeket csak akkor tudjuk majd megbeszélni, ha elolvastam, mert eleddig kimaradt az életkémbõl, sajnos.
Viszont az Örök éj is jóféle Christie krimi. Azt hiszem, vagyis remélem, jól emlékszem, hogy még tavaly elküldtem Neked a Google Drive-vel a Házmesterné bosszúja hangoskönyves verzióját, Revicky Gábor elõadásában, szerintem remekül tolmácsolja a sztorit. És eme novella kibõvített változata, némi átírással az Örök éj, érzésem szerint.

Egyetlen Christie regény fogott ki rajtam eddig, az És eljõ a halál... Nem voltam képes a memóriámba vésni az egyiptomi neveket. De egyébként is - a regény egyáltalán nem Christie-s, kész becsapás:-)

Az angol filmfeldolgozások egészen szõrmentén kezelik az eredeti Poirot és Marple történeteket, szerintem, inkább az amerikaiakkal szalad el a ló, õk nem kímélnek semmit. És akkor még ott vannak a franciák meg a svájciak. A filmjeiket még nem láttam - nem vitt rá a lélek -, de ahogy a tartalmi ismertetõket olvastam, már nyomokban sem emlékeztetnek az eredeti Christie sztorikra.
Ez már nagyon OFF de az angol Hölgyek öröme sorozaton voltam totál kiakadva. Szegény Zola, ha látná, mit mûveltek a remekbe szabott regényével:-( Amúgy nagy látnok volt a francia, ha jobban belegondolok...

Mindezek után a Sándor Mátyáshoz majd átlépek az õt megilletõ oldalra, jó?:-)
Válasz
10/10
gladiolus 2014 márc. 28. - 14:30:24 10/10 Előzmény LexH
(230/503)
Annyira érdekes koncepció ez, hogy Lemon Poirotba szerelmes, és Hastingsal flrötöl Én biztosan fordítva csinálm, illetve a másikkal csak max azért flörtölnék, hogy azt, akit szeretek, féltékennyét tegyem. És Lemon helyében Poirottal flrötölnék, hogy a bárgyú Hastings vegyen már észre végre. :-)

Tetszik a vasutas gyilkossági sablonod, mert már én is észrevettem, hogy Agathának sok sablonja újul meg más formában egy-egy regényben. Magyarul többször is elsüti ugyanazt a poént, ikerpárokkal, amikor is az egyik szép és tisztaszívû, a másik beteges, nem normális, és végül arra is képes, hgoy a testvérést megölje. Gyilkosság meghirdetve, Elefántok nem felejtenek, Ház a világ végén-ezek mind errõl szólnak.

Azt viszont a mai napig nem értem, hogy lehetséges az olyasmi, hogy

SPOILER*****
valaki 20 év után elveszi ugyanazt a nõt, és az nem ismeri fel. Miért is? Mezopotámiában olyan meleg van,hogy a hõség leárnyékolja a normálisnak nevezhetõ szellemi tartományt? Mert ilyen nincs, hogy valaki 20 éva múlva nem ismeri meg a volt házastársát. Az elsõ pillanatban nem, de az elsõ tízpercben már biztosan igen. Szerintem. :-)

SPOILER vége*****
Válasz
10/10
gladiolus 2014 márc. 28. - 14:05:10 10/10 Előzmény frenchbullie
(229/503)
Szóval végre szabadabb vagyok itt bent, és már nagyon akarok írni Neked. :-)Csak mivel Te mindent annyira helyre tudsz rakni, minden szereplõt és eseményt, egy kicsit át kellett gondolnom, mit is akarok írni, nehogy legéjek megint, mitn a Nagy négyes esetében. :-)
Spoileres lesz.

SPOILER****
Szóval az Éjféltájt az egyik kedvenc regényem. Tudod talán, amikor a végén az a nyomra vezetõ jel,hogy a gyilkosnak egy kicsit kisebb a kisujja a többinél, és az öreg ügyvéd gyermekkorában látta már ezt az illetõt, amikor is állítólagos beleset következtében lenyilazott egy másik kisfiút, de valójában ez nem baleset volt, hanem egy már gyermekként is elaljasodott emberi lény embertelen cselekedete. Aztán ez a férfi késõbb sem lett normális, és egy rendkívül kegyetlen ármánnyal szisztematikusan kitervelve meg akarta ölni a volt feleségét, aki azért hagyta el, mert mindig is rettegett tõle.
Na ezt a regényt nagyon durva torzításokkal adták közre film formájában. A 2007-es verzióra gondolok.
Elõször is kihagyják belõle az általam annyira szeretett kulcsszereplõt, mert a regény elején egy férfi, sajnos a neve most nem jut eszembe, öngyilkos akar lenni, mert tönkremegy, és a neje is elhagyja, de végülis az ápolók meggátolják. És Audrey Strange, a regény nõi fõszereplõje szintén öngyilkos akar lenni, mert a volt lférje a regény vége felé annyi szenvedést okoz neki, hogy majdnem öngyilkosságba kergeti, amikor áll a szikla szélén, és ez a másik férfi menti meg a biztos halálból, és egyébként õ a korona tanú a gyilkos ellen. Namost hogy lehet egy ilyen jelentõs figurát kihagyni a filmbõl? Engem nagyon meglepett. És mindemellett még az is rémes, hogy Audreyt nem ezzel a kellemes férfival hozzák össze a filmben, hanem a régi szerelme, Adrian testvérével, Thomas Royddal, aki a könyv szerint igenis lemarad Audreyról, és végül a rá hosszú évek óta váró, jócskán szerényebb küllemû Mary Aldennel marad. Ezek szerintem eléggé súlyos roncsolások, egyáltalán nem szeretem az ilyesmit, mert ennek mondanivalója volt, és A.C. nem véletlenül szerkesztette így.


SPOILER vége******

Persze nem tudom, foglalkoztál e ezzel a regénnyel. :-) De a lényeg ugyanaz, mint nálad A Szomorú Ciprusfa esetében, a megrökönyödés, hogy ki és miért veszi a bátorságot ahoz, hogy ilyen lényeges elemeket kiiktasson? Nem? :-)
Válasz
10/10
gladiolus 2014 márc. 28. - 13:51:33 10/10
(228/503)
Nagyon aranyosak így együtt, és mennyire mások, mint amilyennek lenniük kell. És nézd már megint mit csinál Lemon, Poirothoz bújik. Komolyan mondom szegény Arthur. Semmibe veszik, pedig azért nekem mégis férfiasabb jelenség, habár tudom, Te Suchet párti vagy, bocsi. :-)

Megnéztem a születési dátumokat, mert kiváncsi voltam. Suchet 1946, Hugh Fraser 1950, Paulin 1947. Idõsebb Frasernél.
Nagyon kedvesek, szeretem ezt a kis társaságot, és azokat is, akik õket szeretik. :-)
Válasz
10/10
Petrapetrus 2014 márc. 28. - 13:38:34 10/10
(227/503)
A Suchet - Moran - Fraser hármasfogat :)
Válasz
10/10
offtopic
Petrapetrus 2014 márc. 28. - 13:26:54 10/10
(226/503)
Jaj, elnézést. A "centiméter-probléma" alatt hirtelen ezt értettem. :D Kicsit fáradt vagyok, leszívták ma nagyon az energiáimat, az értelmezési képességem picit hadilábon áll ilyenkor. Én kérek elnézést. *elpirul*

Mindenesetre legalább megbeszéltük, hogy erre egyikünk sem gondolt egyébként sem. Milyen jó! :)

Pauline Morant még nem láttam másban - azt hiszem - de tényleg mosolyogtató inkább az ábrázata, mint ijesztõ. :)
Válasz
LexH 2014 márc. 28. - 13:24:00
(225/503)
Úgy írunk itt AC alakjairól, mintha hús-vér emberek lennének. Ennél nagyobb elismerést aligha kaphat meg egy író az olvasóitól.

Edmond Dantes!
Olvasva én is simán Citrom Kisasszonyként kezeltem Miss Lemont. Pauline Moran nagy érdeme, hogy a filmmsopraztban a figura ennyire életre kelt. Az õ játékában van nõi vonzerõ, nem is kevés. Végtelenül szeretetreméltó ember.
Válasz
10/10
gladiolus 2014 márc. 28. - 13:09:35 10/10 Előzmény Edmond Dantes
(224/503)
Viszont Lemon sokkal nõiesebb jelenség, egyáltalán nem gondolnám vénkisasszony típusnak. Inkább olyannak, aki évekig küzd, hogy valaki felfigyeljen rá, viszont akiért küzd, az egy kicsit figyelmetlen, mert a kaján és a nyomozáson jár az esze. :-)
Egyszer Paulin Moran eljátszotta a Fekete ruhás nõ c. thriller egy régi változatát, amin mosolyognom kellett, mert tõle félni nem lehet. :-)Inkább a vigyori témakörbe sorolnám.
Válasz