Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Poirot

Spoiler
10/10
gladiolus 2014 márc. 26. - 22:40:10 10/10 Előzmény Edmond Dantes
(183/503)
Köszönöm szépen a zenéket Kedves Edmond :-), nagyon örvendetes volt újra hallani õket.
Névválasztásod esetleg némi rokonszenvre utal Monte Christo grófjával? Vagy csak remek hangzása miatt választottad? :-)
Válasz
10/10
gladiolus 2014 márc. 26. - 22:38:06 10/10 Előzmény LexH
(182/503)
Akkor a Bertram szálló, és a Gyilkosság a paplakban is felmerült Marple udvarlója kapcsán, de legalább már szûkölt a kör, hogy melyikeket kell megnéznem, hogy ze kiderüljön. Köszönöm mindkettõtöknek, akik írtatok róla.
Igen, Marple hangsúlyosan vénkisasszony volt, de valahogy nekem a személyiségvonásai alapján mégis megengedhetõ és emberi az, hogy valaha õt is megérintette Ámor nyila. Azért feltételezem ezt, mert Marple kedves és önzetlen a fiatalokkal szemben is, nem irigyli sem a gazdagságukat, sem a fiatalságukat, és nem tetszeleg az erkölcscsõsz szerepében. Mert egy vérbeli vénlány, akinek minden kimaradt az életébõl, ami románc jellegû történés, az nem ilyen elnézõ és nem ilyen empatikus. Ismertem párat, és hozzájuk képest Jane Marple egy kis korszerû angyal. :-)

Egyébként pedig szinte minden magányos nyomozónál bedobnak néha egy finom utalást a romantikus szálra is, mert Sherlocknak is ott volt például Irene Adler, õt tekintette A Nõ-nek. És valaki volt Poirotnak is, úgy emlékszem, csak ezt sem tudom most hirtelen belõni, ki is volt az. Persze még ifjú szolgálatos korában.
Egyébként nem áll jól nekik ez a szentimentális bárgyúság, mely az õ esetükben tagadhatatlanul tekintély romboló hatású. Éppen ebben rejlik az erejük, hogy nem tompítják el az érzelmekkel a szellemi teljesítõképességüket, ezért verhetetlenek. Szerintem AC ezért hangsólyozza náluk ezt a bizonyos intaktságot.
Az ijedt szemû lányban például kerestek Hastings-nek egy nõt, és számomra ez annyira taszító volt, mert olyan elbutult ls szánalmas lett szegény, (persze ez erõsen szubjektív, nem akarom senkibe se beleszugerálni), és egyébként sem a talpraesettségérõl híres, de ott ez még nyomasztóbban jutott kifejezésre. Mert a nõ Artúrnak szólította, már ez is furcsa volt. Különben is Hastings-et mindig is Ms Lemonnak tartogattam, csak õk ezt nem igazán hagyták kibontakozni. :-)
Válasz
10/10
offtopic
Petrapetrus 2014 márc. 26. - 18:09:30 10/10
(181/503)
:-)
Válasz
10/10
offtopic
Petrapetrus 2014 márc. 26. - 18:09:03 10/10
(180/503)
OFF

Bizony. :) Ezen kívül ha telefonál [vonalas készüléken] kényszeresen markolássza és húzogatja a 'kagylóvezetéket' egészen addig, amíg be nem fejezi a beszélgetést. :) Ezen kívül õ is imád figyelni, csendben, kívülállóként. Szereti az embereket megfigyelni és próbál következtetéseket levonni. Például amikor metrón utazik, nagyon rá van kattanva a cipõkre. :) Próbál a cipõk alapján az adott emberrõl valami képet összerakni. :) Iszonyatosan szimpatikus fickó, én nagyon szeretem. :)
Igen, egészen más karakter az úriember civilben, mint Poirot. Nem csak az arca, az alkata is teljesen más. Míg Poirot pocakos, õ egészen slank, vékony férfi. Mivel nem túl magas, hátul kicsit tömzsibb, de semmi vészes. Tipikusan képes rá, hogy ne vedd észre az utcán. Általában sapkát és nagyobb kabátot visel, semmi kirívó. :)
Engem sem zavar egyébként, ha mást alakít, sõt. Képes vagyok elvonatkoztatni tõle azonnal. Sok mindenben láttam már, gyûjtöm is a munkáit (már több, mint ötvenet sikerült beszerezni, de folyamatosan vadászok), s eddig mindenben nagyon tetszett. Szinte nincs olyan film vagy sorozat, amiben ne tudna valami teljesen újat mutatni nekem. Láttam már nõnek öltözni, láttam gonosztevõként, aki a nejét akarja eltenni láb alól, láttam "kis huncutnak", aki gimnazista csajokat les, meg a titkárnõjét 'húzza' titokban... Láttam gondos családapának, ügyvédnek, papnak, bíborosnak, terroristának, Napóleonnak, Sigmund Freudnak, klasszikus Shakespeare színésznek, gonosz zsarnoknak, öngyilkos szerencsétlennek... Stb. Sokáig lehetne sorolni a repertoárját. Iszonyatosan sokoldalú a pasas és annyira szeretem, hogy az ember szinte minden hangulatában talál tõle valami néznivalót. :)
Tavaly novemberben jelent meg a "Poirot and me" [Poirot és én] címû könyve, amiben pont errõl a sajátságos viszonyról, már-már barátságáról beszél Poirot-val. Geoffrey Wansell újságíró és egyben jó barátja volt a társszerzõ, közösen hozták össze a kötetet. Nem tudom, hogy hozzánk mikor érkezik meg a könyv, egyáltalán lesz-e. Egy rajongói oldalon olvastam, hogy idénre - állítólag - kiadják Magyarországon is. Nem tudom... Nekem megvan a könyv, angolul, Londonból. (Sõt, maga Mr. Suchet dedikálta is nekem névre szólóan, amire nagyon büszke vagyok. :)) Sajnos nem vagyok még annyira penge angolból, hogy jól és könnyedén olvassam a könyvet, így nem mondhatom el magamról, hogy kiolvastam. :( Belelapozgattam, beleolvasgattam, de sajnos még nem sikerült vele teljesen megbirkózni. (Ráadásul vettem egy másik vaskos kötetet is - szintén angolul - Szulejmán életérõl is, azzal sem fénysebességgel haladok, pedig jó lenne. :))
Suchet munkásságával egyébként szabadidõmben, hobbiból foglalkozom, egy portálon (nem a Wikin!) én viszem az adatlapját, meg ha nem kések el vele, akkor meg szoktam írni vele kapcsolatos híreket, információkat. Ha valakit érdekel, akkor a http://spengernews.blogspot.com oldalon olvashatja ezeket.

ON
Válasz
LexH 2014 márc. 26. - 14:51:23
(179/503)
:)
Válasz
Edmond Dantes 2014 márc. 26. - 14:49:09
(178/503)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Stockholm-szindr%C3%B3ma
Suchet Poirot foglya lett...és beleszeretett :)
Válasz
LexH 2014 márc. 26. - 14:35:30
(177/503)
Igen? Nem tudtam.
Egyébként igencsak más Suchet valódi arca, mint az általa megformált Poirot-figuráé. Igaz? Biztosan errõl faggatnám, ha beszélgethetnék vele, akkor is ha nyilván ezerszer kérdezték már errõl. Túlságosan összenõtt a szereppel, és ilyenkor a nézõket zavarja, ha valami mást játszik.
Engem nem zavar, mert én errõl egészen másként gondolkozom.
Válasz
10/10
offtopic
Petrapetrus 2014 márc. 26. - 11:52:04 10/10
(176/503)
Érdekesség, hogy maga Suchet is kényszeresen pakolgatja a dolgokat, szereti a szimmetriát, akárcsak Hercule. :)
Válasz
LexH 2014 márc. 26. - 10:15:31
(175/503)
Edmond Dantes

Kösz a javítást!
Válasz
Edmond Dantes 2014 márc. 26. - 10:03:46
(174/503)
Én is emlékszem M.Marple udvarlójára, kicsit utána kerestem a neten: ez a vonal valszeg a 2004/5-ös Gyilkosság a paplakban (Geraldine McEwan) epizódban jelenik meg, amiben, ha jól emlékszem, az ifjú Jane a pályaudvaron búcsúzik (nõs!) katona udvarlójától, akit besoroztak az I.vh-ba...és elesett. A regény tudtommal nem tartalmaz ilyesmit.
Joan Hickson valóban tökéletes volt, én is az õ M.Marple-ján "nevelkedtem", bár már akkor sem voltam kisfiú, ahogy õ sem volt kislány :)
Ha annyira szereted a fõcím zenéjét, hátha nincs meg, tessék:
http://www.youtube.com/watch?v=V5wSGzqNmPU
(Ken Howard és Alan Blaikley zenéje)
De azért ez is nagyon jó ám!
http://www.youtube.com/watch?v=mlrO83xMeOQ
(2004-2013, 23 epizód, Dominik Scherrer zenéje)
Válasz
LexH 2014 márc. 26. - 09:50:17
(173/503)
Petrapetrus

Igen, erre is azonnal a pszichiátriai zsargont használják: kényszerneurózis.
Én még nem is találkoztam olyan emberrel, akinek ne lennének kényszeres szokásai. Ennyit a pszichiátriáról.

Nálam "magasan" az apró Helen Hayes volt a legjobb Miss Marple (az Airport potyautasaként a legismertebb).


gladiolus

Bevallom, nekem tetszett az ötlet a Bertram szálló megfilmesítésében, mely szerint Miss Marple-nak is volt valaha egy võlegénye, aki a háborúban meghalt - pedig AC nõalakjának lényege a vénkisasszonyság, intaktság, elkötelezetlenség, érzelmi befolyásolhatatlanság. Laura Thompson, az AC-monográfus is mélyen ellenzi ezt a megoldást.
Válasz
10/10
gladiolus 2014 márc. 26. - 08:22:21 10/10
(172/503)
A durva helyesírási hibáimat kérlek tekintsétek a reggeli rohanás kellemetlen melléktermékének, és utólag is bocs.
Válasz
10/10
gladiolus 2014 márc. 26. - 08:19:14 10/10
(171/503)
Ez megint egy érdekes kérdés, hogy melyik színésznõ tolmácsolja leginkább élethûen Miss Marple-t, mert senki sem tökéletes, mégis mindenki szeniális. Nekem is csak Joan Hickson és Geraldine McEwan jöhet szóba, mert Julia McKenzie egyéniségét nem találom igazán alkalmasnak a szerepre. Neki egy kicsit nõiesebb vonásai vannak, és abszolút városias megjelenése, jobban el tudom képzelni egy puritán városi tanárnõnek, aki egy viszonylag középszerû megjelensû ügyvéd fegyelmezett felesége. :-)
Geraldin-ra azért szavazok, mert kellõképpen bohókás, a kötõtûk remekül illenek a kezébe, ahogyan a kis kék egérke szemeivel, és huncut arcával ott somolyog a sarokban. Na de õt inkább szeretni lehet, mint komolyan venni. De talán nem is kell komolyan venni.:-)
Van egy epizód, ahol egyszer levezették, hogy udvarolt Marple-nak valaki, és hogy miért nem jött össze a kapcsolat, és máig is ahoz a férfihoz kötõdik, csak tudnám, melyik részben volt ez. Valami katonatiszt, ha jól emlékszem.
Joan Hickson megfelelõ, de kicsit szúrós jelenség. Keveset mosolyog, nem tudom. falusi vénkisasszonynak telitalálat. A tekintélyt maximálisan megadja a figurájának, de Marple szerintem egy kicsit derûsebb lélek.
Ezt most nagyszerûen bõ lére eresztettem itt Poirotnál. :-)
Én azért Agatha helyében csináltam volna egy kis találkozót. Persze Poirot életében ott feszít a szeretett Ariadné Oliver, de õ azért nem egészen tökéletes szellemi partnere Hercule-nek. Egyébként bazi nagy bakinak tartom, hogy berakták õt a Gyilkosság meghirdetve gyilkosának. Namost azért már álljunk meg egy szóram egy ikonikus szereplõt berakni, még ha nem is ugyanabban a sorozatban történik mindez, de akkor is. Ne már.
Na szóval Poirot mit kezdene Marple-al? Érdekes lenne.
De most tényleg, legalább egy közös nyomozás kijárt volna nekik, össze kellett volna futniuk, mekkora durranás lett volna nem? :-)Poirot hova tudta volna tenni adott esetben a kis szakmai féltékenységét? Persze lehet, hogy azt csak az ostobák jelenlétében alkalmazza, hasonló kaliberû ember képességeit viszont lehet, hgyo a legnagyobb tisztelettel övezte volna. He?
Viszont a Hickson féle zenét nagyon szeretem, persze Poirot zenéje is telitalálat. Kicsit valahogy sátáni lesz az elején a tojásfej, amikor a gyémánt lapok szétesnek, és a fénytörés is torzítja. Mert nekem valahogy olyan, mintha a gyémánt oldallapjai esnének szét. Poirot-gyémántba rögzítve-számomra ez a mondanivalója ennek az absztrakt ábrázolásnak.
Na most melóznom is kell. Pá. :-)
Válasz
10/10
offtopic
Petrapetrus 2014 márc. 26. - 07:28:58 10/10
(170/503)
A kíváncsiskodó vénasszonyok elõl én is menekülök. Van szerencsém nekem is néhányhoz és a falra tudnék mászni tõlük. :D Amúgy Marple is jó ám, csak kevésbé áll hozzám közel, mint Poirot. Nyilván emiatt a kotnyeleskedõs énje miatt. Joan Hickson volt a legjobb Marple szerintem. Az újak közül hozzám egy picit Gerladine áll közelebb. Még akkor is, ha nagyon más felfogású Jane, mint elõdje, és mint a könyv. Julia is nagyszerû, de ha már voksolnom kell a két hölgy közül valakire, én inkább Geraldine-t mondom. Róla jobban elhiszem, hogy kotnyeles, kíváncsi öregasszony. :)

Poirot-val én is jól kijönnék azt hiszem. Szerintem együtt nyúlnánk bizonyos tárgyakért, hogy megigazítsuk például. :D Nekem is mániám a szimmetria, nagyon tud zavarni, ha valami nem úgy áll, ahogy kellene. Ha már egy kicsit valami ferde, nekem kényszeres nyúlhatnékom van, hogy megigazítsam. :)
Válasz
LexH 2014 márc. 25. - 15:03:15 Előzmény Petrapetrus
(169/503)
Én mindkét alakot nagyon szeretem, sõt az õket alakító színészek közül is többet kedvelek, mint az itt kommentelõk.

Mint emberrel "az életben" valószínûleg én is Poirot-val szimpatizálnék jobban, sõt remekül szórakoznék a különcségein. Marple kisasszonyban alighanem a kíváncsiskodó vénasszonyt látnám (bármennyire is durva ez így), és messze ívben elkerülném a társaságát.

(AC valóban azt nyilatkozta, hogy néha a könyökén jönnek ki "Poirot" dolgai, sõt alteregója, Ariadne Oliver is hasonló szellemben beszél "finn" nyomozójáról, én azonban biztos vagyok abban, hogy büszke volt rá, fõleg mert õ találta ki, akárcsak Miss Marplet-ot.)
Válasz
10/10
offtopic
Petrapetrus 2014 márc. 25. - 12:13:04 10/10
(168/503)
Viszont éppen ezért furcsa, hogy annyira utálta Poirot-ot. Marple sokkal közelebb állt hozzá... (Õt meg én szívlelem kevésbé. :D)
Válasz
LexH 2014 márc. 25. - 11:36:16
(167/503)
Sõt, AC is különc volt, akármennyire is próbálják egyes életrajzírói ezt a tényt elfedni vagy megszépíteni. Nem véletlenül menekült elõle elsõ férje hanyatt-homlok, s keresett a második férj is állandó barátnõt.

A különc embereket a XIX-XX. század fordulóján könnyebben elfogadták, mint napjainkban, amikor azonnal a pszichiátriából kölcsönzött szakszavakkal illetik õket. A különcség ma elsõsorban a politikai vezetõk számára engedélyezett luxus.
Válasz
10/10
offtopic
Petrapetrus 2014 márc. 25. - 11:24:35 10/10
(166/503)
Nekem is megvan ez a könyv egyébként. :)
Igen, Miss Grey tényleg kijön a furákkal (lásd Poirot :)) és ez is szimpatikus benne. Az mondjuk furcsa, hogy a filmváltozatban Georgina Rylance kapta a szerepet, aki szerintem kifejezetten szép nõ. Ettõl függetlenül szimpatikus karakter.


OFF

Személy szerint én magam is szimpatizálok a különcebb emberekkel - és nem csak elméletben. :) Divat manapság szeretni õket képernyõn, de ha a való életben futnak össze ilyen egyénekkel az emberek, hát akkor már közel sem olyan rajongással állnak hozzájuk... És ez nekem egy kicsit ellentmondásos. :) Én magam is (úgy érzem) különcebb vagyok az átlagnál, vannak rigolyáim, szívesen kritizálok, s vetek fel megosztó dolgokat. Éppen ezért nem feltétlenül vagyok mindenkinél népszerû. De egyre kevésbé érdekel. :) Akkor sem leszek birka és állok be a tömeg mögé a sorba. :D

ON
Válasz
LexH 2014 márc. 25. - 11:00:18
(165/503)
Az AC Krimikalauz így jellemzi Ketherine Grey-t:
"Harminchárom éves, nem túl szép, ám igen csinos, gyönyörû szürke szemû, jó humorú St. Mary Mead-i leány, aki ösztönös tehetséggel boldogul az öregasszonyokkal, kutyákkal,kisfiúkkal..." és más nehezen kezelhetõ egyedekkel - teszem hozzá.

Nekem az egyik nagy kedvencem Mitzi, a "közép-európai menekült" a Gyilkosság meghirdetve címû regénybõl, aki nyilvánvalóan Mici volt eredetileg, s aki a világ legjobb tortáját, az "édes halál"-t tudja valamely rejtélyes recept alapján elkészíteni. (Sajnos a filmváltozatban nem élnek a szerep adta hatalmas lehetõséggel, pedig napjaink valamelyik "magyar vendégdolgozó kisasszonyáról" is vehetnének hozzá mintát.)
Válasz
Edmond Dantes 2014 márc. 25. - 08:56:29
(164/503)
Pont tegnap néztem meg A titokzatos kék vonatot, amiben ugye az általad említett Katherine Grey az egyik fõszereplõ. Ez a film nekem asszem eddig kimaradt (a regényt talán olvastam régen), azt mondanám, inkább a csaknem 1/1 azonos Plymouth expressz jobban tetszett: tömörebb, koncentráltabb, ahogy valszeg az írásmû is. A lényeg, kis eltéréssel pedig itt is-ott is benne van.
Válasz