te mirol beszelsz, szedd mar ossze magad.. leegeted a sajat (de)generaciodat.. kepzeld h 2 kezemen nem tudnám összeszamolni hogy hany 50 évnél régebbi film van amelyik körberöhöghetné a mai szutyadék filmek többségét. sztem is nezzed az oroszlankiralyt, az valo a szintedhez.

böff ..köszönöm a szót

Jól tudod, senki sem tudja.:) Teljesen direkt van így megcsinálva, több elmélet is tartja magát. Pl Tarantino Oscarja van benne, vagy arany, esetleg Marsellus Wallace lelke.:D

Tudtommal senki nem tudja, legalábbis a nézõk közül. Ha tévednék, szóljatok!

hát a kill bil 1-2 az sokkal ütõsebb volt.. bár lehet azért mert azok 10 évvel fiatalabbak mint ez.. ez a film már majdnem annyi idõs mint én.. az arnold-filmek és az oroszlánkirályok kivételével minden 2000 elõtti film gagyi szerintem.. nem az a világ amiben én el tudok képzelni egy sztorit.. lehet ilyne 30-40-50 éveseknek bejön de a magam 18 évével ez isztonyat gyenge.. nem volt benne semmi különleges.. kill bill 1-2 az viszont sokkal jobbna sikerült.

a feketehumor elsõ nagyágyúja...:D
egyszerûen kihagyhatatlan.

Ez egy kiválló film! Az eggyik kedvencem
Amugy nem tudja valaki hogy mi a jóó isten van abba a táskába amit hurcolnak és világit ha kinyitják????
Arany lenne? Csak kicsit túl spirázták a látványosságot?

A legjobb film. Ennyi a lényeg. Órákig lehetne még írni róla, de nem kell, mert szerintem mindenki érzi, hogy milyen jó.

szerintem is jó film, de nem kéne ezt a legeslegjobbnak elkönyvelni, Tarantino filmjei között sem. Kill Bill 1-2 iszonyatosan jó volt. ennyi.

Az elõttem szóló hosszasan taglalta a film erényeit.:) Azt hiszem mindent elmondott.
10/8

Valóban egyet kell értenem: ez Tarantino legnagyobb alkotása és egyben legelismertebb is. Ezzel a filmmel soroltatta be magát a posztmodern alkotók közé, vagyis akik a szerzõi látásmódot keresztezték a popcornmozik paneljeivel. Bár nem mûvészmozi, mûfaji besorolása lehetetlen: se nem akció, se nem dráma, se nem vígjáték: ezek különös egyvelege, hol egyikbõl, hol másikból van pontos recepttel adagolva.
Magasra tette a mércét: Az ilyen típusú filmek között alkotását, mai napig élvonalba sorolják, sõt mi több, sokan az egyik legegyedibb mozifilmként tartják számon. Van benne valami, nem hiába kapta a díjakat a forgatókönyv, Tarantino új stílust teremtett a filmmel: megtörte az addig tömegfilmekben népszerû lineáris stílust. Maga a sztori, teljesen egyszerû, adott egy maffia, melynek fõnöke Marcelus Wallace különbözõ megbízásokat ad ki, és rendkívûl idézõjeles (gondoljunk csak Vincent Vegára) gorillái ezeket vagy elvégzik vagy nem. Tulajdonképpen másról nem nagyon szól a mû, és nagysága is talán pont ebben rejlik. Különösebb mondanivalója nincs, bár Samuel L. Jackson remek állandó monológja, és az utolsó beszélgetés Tim Roth-tal azért talán elgondolkodtatja kicsit az embert a hatalmaskodásról, mert kik is vagyunk mi, hogy Istent játszunk? De igazából a két és fél óra úgy repül el a fejünk fölött, hogy tulajdonképpen amit látunk, az egy kerek egészben nem szól sok mindenrõl. Három sztori és a kerettörténet kapcsolódik össze, majdnem minden szereplõ ismeri mindet, találkozott egyik a másikkal valahol. Ezek a találkozások kicsik ugyan (kivétel az utolsó jelenet), de lényegesek. Azonban mint mondottam, nem idõrendi sorrendben haladunk, hanem olyan idõbeli váltásokkal, amik teljesen abszurdak néha (SPOILER! pl. a második sztoriban agyonlõtt J. T. visszatér a harmadik sztoriban SPOILER VÉGE), de mégis érthetõek, és nagyon szórakoztatóak. A karakterek mélyen át vannak dolgozva, nem felületeskedtek Tarantinoék, mindenkinek átütõ egyéniséget adtak, és ezt megoldották úgy, hogy annyira azért senki sem szimpatikus a filmben. Vagyis talán mindenki egyformán. Mindenki gyilkos, rabló, rosszfiú, de ugyanakkor mindenkinek megvan a maga szépsége is. Nekem speciel a kedvenc történetem az elsõ, Mrs. Wallace és Vincent Vega párosa lenyûgözõ. Egy kicsit megidézõdött számomra a Grease korabeli John Travolta a twist versenyt látva. Egyébként amellett, hogy fantasztikusan van megszerkeztve a film, egy pillanatig sem unatkozunk (pedig fölösleges locsogás meg káromkodás az van bõven, de mégsem lesz unalmas egy percig sem), ez számomra a tipikus színészfilm. Amit biztosan levetítenék a fiatal színészgenerációnak, míg a fiúk Travolta, Jackson, Willis vagy akár Roth játékára tapadjanak, addig a lányok Uma Thurman, Maria De Medeiros vagy Amanda Plummer telejsítményét nézzék árgus szemekkel. Számomra még ilyenfajta színészfilm a 20 évvel ezelõtt készült Gyilkosság az Orient Expresszen, bár az inkább már a klasszikus színészminta (Albert Finney, Ingrid Bergman, Anthony Perkins, Lauren Bacall stb.). Egyébként számomra a filmben az abszolút csúcs Uma Thurman volt, felháborítónak tartom az Oscar hiányt, ugyanis ebbõl a szerepbõl 100X többet kihozott, mint ami eredetileg benne volt, plusz rakott bele még valami olyan pluszt, amitõl elképesztõen életszagú lett az egész, még a parókája ellenére is. :) Tarantino viszont ne színészkedjen: ezért biztos kapom a paradicsomokat, de nekem teljesen pudvás maradt a játéka, a Négy szobában azért jobb volt. No de sebaj, ért õ máshoz: iszonyú tehetséges rendezõ és forgatókönyvíró. Tarantino filmje egyéni, egyedi, megismételhetetlen, úttörõ, ugyanakkor mocskosul provokatív is. Aki igazi filmkedvelõ, annak tetszéstõl függõen egyszer látnia kell.

Nem, csak King nélkül a franc sem tudna róla...

Hát ebbõl a felsorolásból hiányzik:
Visit a location near you:

Cicely, Alaska
Castle Rock, Maine
Hooterville, Illinois
Lake Wobegon, Minnesota
Peyton Place, New Hampshire
Mayberry, North Carolina
Mayors Income, Tennessee
Twin Peaks, Washington

Nem értem sajnos...