2 és fél órán keresztül se a díszlet, se a ruhák nem változnak. A női énekesek jók, de a rendezés kegyetlen rossz. Csak akkor nézd meg, ha nagyon unatkozol. Vagy még akkor se.

Pár nappal a Hovanscsinával történt megismerkedésem után (kommentet ld. ott) újabb olyan alapművel futottam össze a maga teljességében, amiből eddig csak részleteket hallottam. Ez így valójában nem igaz, mert láttam az 1991-es margitszigeti Porgy és Besst, de az egy felejthető valami volt és régen elfelejtettem. És már az első felvonásban az a módfelett bizarr gondolatom támadt, hogy némely tekintetben hasonlóságok vannak a két darab közt. Hogyan? Muszorgszkij zenés népdrámája mint csepp vízben a tenger, Oroszország hű tükre, egy darabka zenébe írt történelem, társadalmi kör- és kórkép. Hasonlóképpen, a Porgy és Bess egy kontinensnyi ország egy bizonyos társadalmi szegmensének és ezen keresztül teljes társadalmának egyfajta zenei ábrázolása, egyben az amerikaiak mondhatni nemzeti operája. Sem előtte, sem azóta nem írt amerikai zeneszerző hasonló tartós és széleskörű sikert élvező operát. Más kérdés, hogy e nemzeti dalmű egy adott etnikai közösségben- kisebbségben játszódik és az ős-orosz Muszorgszkijjal szemben a szerző orosz-litván-zsidó Amerikába bevándoroltak ivadéka, ám mint -másik- csepp vízben a tenger...ld. feljebb. Meg hát ez a tény, a szerző(k) személye tovább erősíti az Amerika, a nagy olvasztótégely-elméletet és (eddig még!!) valóságot. Továbbá miként Muszorgszkij művénél megjegyeztem, csak ismételni tudom jelzőimet: a Porgy és Bess szép, erős, kifejező...és túlírt. Mintha csak érezte volna szerzője, hogy mindent bele kell tennie fő opuszába, mert többé nem lesz rá lehetősége. Ugyancsak 1/1 átmásolhatom ottani beírásomat ide: "szanaszét ágazó, széttartó cselekmény(ek) illetve dramaturgiailag széteső-összefoghatatlan mű" és bőven vannak a Porgyban is "áhítatos zsolozsmázás, vidámabb-népies kórustételek", megkockáztatom: túl sok, akárcsak az orosz kollégánál. Gershwin fölmutatta a Puccini utáni dalműírás egyik lehetséges és sikeres útját, mégsem terjedt el. Félre: talán Kálmán Imre Chicagói hercegnője ennek a dzsessz-operettes-operás stílusnak a kevéssé sikerült kísérlete, netán Ábrahám Pál némely darabja, csak náluk véres dráma helyett mókás-kacagós heppiendekkel. Lehet, hogy húzásokat éppúgy tilt a Gershwin-örökhagyó végrendelete, ahogyan előírja az "all-black cast"-ot, dehát Istenem, ha kijátsszák az egyik előírást, miért kell rigorózusan betartani az esetleges másikat? Kurz: húzni (kellett volna)!

Az előadásról. Szinte totálisan szembe kell mennem a sajtókritikákban rögzült kánonnal: nekem összességében tetszett a produkció. Itt csupán ugyanazt rovom fel a rendező Almási-Tóth Andrásnak, amit a Giocondában még inkább: amott a befejezés erőszakos, valótlan átírását, emitt azt, hogy a valós történettel szemben az ő Porgyja lőfegyverrel végez Crown-nal, nem pedig leszúrja és megfojtja. Miért? Ha egy komplett rokkant cripple el tudja intézni a rosszfiút késsel-puszta kézzel, akkor egy csupán mankójára támaszkodó ember még inkább képes erre. Kár az ostoba lövöldözésért, mellesleg a magánál tartott pisztoly az előre megfontoltságot is föltételezi. És ha még vitatok valamit, az a cselekmény jelenbe (?) helyezése, mert bár Martin Luther King föllépéséig szinte bármikor játszódhat ez a darab, de a néger polgárjogi mozgalmak mégiscsak hatalmas változást hoztak a közösség életébe és napjainkban nincs meg az az általános alá- és számkivetettségük mint őelőtte. Az idei Oscar-díjnyertes Zöld könyv-film történetének idején -a hatvanas évek elején- még igen. Nem kötök bele Sebastian Hannak színpadképébe, sem Lisztopád Krisztina ruháiba, kiegészítőibe. Nem keresek létező és nemlétező kákán csomót. Nem kérem számon a "néger hangokat" sem, ami olcsó fogás a kritikusoktól. A régi Porgy(aink)nak "fekete hangú" énekesei voltak talán? Ehelyett -tessék kapaszkodni!- nagyra értékelem, hogy ilyen forró hangulatú és forró sikerű előadást kreáltak, tudtak kreálni az alkotók a meglévő állománnyal. Tetszett Palerdi András és Sáfár Orsolya a két címszerepben, Balczó Péterrel kapcsolatban ismét megállapítom, hogy vezető karaktertenorrá válhat vagy már az, magánjelenetét megérdemelt nyílt színi tapssal jutalmazta a közönség, Szemerédy Károly formátumos Crown-ja is átjött, fölfedezésszámba ment Fülep Máté (Jake) erőteljes hangja, jó kiállása. Jó volt hosszabb idő után ismét látni és jónak látni-hallani Fodor Beatrixot (Clara) és elragadó Serena Fodor Gabriella: szólószáma az est egyik fénypontja volt. Tetszett Szántó Andrea (Maria), Robbinsként Újvári Gergely és a többiek: Geiger Lajos, Kiss Tivadar, Kristofori Ferenc, Szerekován János karakterfigurái. Az inverz jegyében színes bőrű művészek léptek fel a prózai "fehér" szerepekben: Kálid Artúr és Marcelo Cake-Baly, Nagy Dániel Viktor említése teszi teljessé a szólista-névsort. A balettbetétek inkább csak illusztrálták az egyesek által szintén kifogásolt revüjelleget.
Az egész előadás, az egész jogi cécó, ereszd-el-a-hajam cirkusz, vagyis a komplett produkció értelme, indoka a zene maga, fő megvalósítója a kórus (a gyermekkarral kiegészítve), a zenekar és a kiválóan, hallható élvezettel fellépő együtteseket és szólistákat irányító, mesteri kézzel és fejjel vezénylő Dénes István. Az ő zenélésük, hangulatteremtő erejük minden jogos és nem-jogos kifogást fölülír. Vegyük végre tudomásul, hogy a közönség nem vizsgálgatja aprólékos, tudományos-tudálékos szőrözéssel a részleteket: vagy megfogja, rabul ejti a nézőt a zene és az előadás hangulata, sodrása vagy nem. Tegnap este igen: nem kicsit, nagyon.
PS 1 Jogi kifogásaimat változatlanul és fentiek mellett-ellenére fenntartom: pacta sunt servanda.
PS 2 Eltűnődtem, vajon ott ült-e valamikor valamelyik régi előadáson egy tinédzser és szőtte-e álmait arról, hogy egy napon megírja a maga "kisebbségi" (hispano) zenés játékát, aminek sikere még a Porgy és Bessét is fölülmúlja majd és West Side Story lesz a címe...

A Porgy és Bess 28 énekeséből 15-en eleget tettek Ókovács Szilveszter kérésének, és aláírták, hogy „identitásuk elválaszthatatlan részét képezi az afroamerikai eredet és tudat.” Részletek: https://444.hu/2019/04/09/hivatalos-az-operahaz-15-enekese-afroamerikainak-vallja-magat
Vajon hány százalékos "afroamerikai eredetű és tudatú" énekesszámot ír(na) elő a jogtulajdonos? Tudtommal "all black cast" szükségeltetik. Az "all" szerény nyelvtudásom szerint 100%-kal (lenne) egyenlő...Akkor hogy is van ez? A darabról majd megtekintés után..

https://nepszava.hu/3031757_porgy-es-bess-jelentos-adossagokkal--ezert-volt-a-nagy-felhajtas

Tegnap este láttam. Azzal kezdődött, h Ókovács diri felállt az ig.páholyban és egy kis beszédet tartott, (kb. azt, ami a lenti cikkben van). A beszédből nekem az jött le, h az előadásban kb. 14-en vesznek részt, akik aláírásukkal is vállalták afroamerikaii gyökereiket. Ezt többed magammal szó szerint vettük és menet közben próbáltuk kitalálni, kik is lehetnek azok. Bár sokan voltak parókában, meg a fényviszonyok miatt nehéz lett volna felismerni a különböző árnyalatú gyökereket, de úgy oldották meg, h a már, ismert színész prózában mondta a szövegét, az operisták meg ugye énekben válaszoltak. Volt hajdan Afrikából érkezett és itt tanult, majd itt ragadt közreműködő kisebb prózai szerepben és voltak jó-páran a néma statiszták között is. A gyerekkórusban is láttam 2-3 raszta-frizurás, sötét-bőrű kislányt.
Ezt a jogvitát én úgy értelmeztem, h ha a szereplők, közreműködők között megvan az X % afroamerikai identitás, akkor teljesítették a szerződést. Ha így van, akkor ügyes lépés volt így teljesíteni a feltételt. (Sőt, lehetett volna még nagyobb számban mozgósítani).

A lényeg a zene. A darabnak eddig csak néhány dalát ismertem, így egyben még jobb volt. Kettős szereposztásban mutatták be. Tegnap Palerdi András Porgyja nagyon erőteljes és hiteles volt. Besst Létay Kiss Gabriella énekelte. Jók voltak az énekesek, a játék, a táncosok. A 6-8 táncos helyett szívesen néztem volna többet, hiszen tudomásom szerint a szereplő népcsoport énekel és táncol örömében- bánatában.
A játékot megoldották egy helyen, mint "menedékhely", vagy "egy nappali melegedő"-ként lehet elképzelni.

Készüljetek fel a hosszúságra. 3 felvonás 18 h-tól 22 h-ig.

Pacta sunt servanda...nem kell aggódni, nem káromkodom. Az Operaház illetve főigazgatója már az előző évadban, amikor bemutatták a Porgyt, megszegte a Gershwin-örökösök kikötését, ami röviden ennyi: all black cast. Valahogy átverték-lefuttatták a tavalyi szériát , idén pedig ezzel a nyilatkozat-hungarikummal trükköznek. Talán bejön. Én remélem, mert jegyem van az egyik előadásra.

Kegyetlen...