Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Porontyok

Spoiler
6/10
The Cortez okt. 22. 01:12:35 6/10
(3/3)
Cronenberg továbbra is a B-kategóriás vonalon maradva, egy komolyabb hangvételű művet alkotott. Érdekes témákat hozott, mivel a családot + a pszichológiát boncolgatja, de a forgatókönyvben kisebb-nagyobb lyukak vannak, a sztori menete rohadtul unalmas, a színjátszós jelenetek pedig mocskosul fárasztóak. A mozi egyértelmű csúcspontja, legerősebb része az őrült, feszült, beteg, elborult, egyben undorító finálé, melyben a rendező kemény body horrorba csap át. A film kellően véres, ám az egyik hentelés meglehetősen gigyi-gagyira sikeredett. A színészi játék középszarnak mondható, viszont Samantha Eggar azért creepy tudott lenni. A fényképezés helyenként ötletes, a rendezés meg láthatóan javult Cronenberg korábbi munkáihoz képest.
Válasz
8/10
GeltonReTarder 2015 ápr. 05. - 16:39:04 8/10
(2/3)
ha egy Croneberg film forgatókönyvét maga Croneberg jegyzi, az alap - számomra - már rendben van. most fõleg a korai, body
horror filmjeire gondolok. témái, kivitelezései sosem okoztak olyan csalódást, hogy valaha elfordultam volna tõle és filmjeitõl még most sem, immár horror karrierjén túl.
szigorúan szubjektíven. a kérdés melyet a rendezõ boncolgat a filmben, egy bizonyos (a filmbeli) pszichológiai terápia hatása a testre fiziológiailag. Cronenberg ezt oltotta most egy horror/thriller szerkezetbe. nekem alapvetõen az apát játszó színész látszott az egyedüli rossz választásnak, elmûködött, de reakciói nem tûntek mindig õszintének, mint egy adott helyzet érzelmei reakcióira programozott robot, ami rendelkezik a megfelelõ mimikai (és egyéb) "huzalokkal", de gyakran kifejezéstelen arca élettelen és ezáltal bizonyos jelenetekben kifejezetten ellenszenves. a terápia és a mutációk kapcsolatának bõvebb kifejtését hiányoltam, de legfeljebb gyártok magamnak egyet-kettõt unalmasabb óráimban.
okos, izgalmas, véres, Cronenberg.
Válasz
feketevipera 2011 jún. 07. - 21:29:59
(1/3)
Nem tudom, csak nekem van-e ilyen érzésem, de a sztori számomra hézagosnak tûnt, néhány dologra nem kaptam magyarázatot (pl. hogy mi volt a cél a "porontyok" létrehozásával). Azt hiszem, a film inkább a némileg túlzásba vitt rémületkeltésre kívánt alapozni, mintsem a logikus cselekményszövésre vagy a kifejezett társadalombírálatra (bár azért a családi kapcsolatok ábrázolása terén nem rossz). A hangulat kellõképpen nyomasztó, ezt a zene is nagyszerûen támogatja, igaz, a történetben van némi sablonosság (pl. a fõszereplõ fickó mindig akkor ér oda, amikor egy-egy ember már meghalt, és senkin nem tud segíteni, még véletlenül sem). Õszintén szólva kétségbe vonnám annak a jelenetnek a jogosságát, amikor a tanárnõt egy csoport kisgyerek szeme láttára verik agyon, ez elég durva, na meg hát talán a fõszereplõ kislánynak sem lehettek túl nyugodt éjszakái a forgatás alatt és után. A színészi játékról csak annyit, hogy szerintem Samantha Eggar és Oliver Reed elég gyenge volt (fõleg Reed, Eggar még elment), igazából az apa és a kislány viszik el a hátukon a sztorit. Egyszer azért mindenféleképpen érdemes megnézni a filmet, bár azért a cronenbergi "abszurd-groteszk" irányvonal helyenként mintha kezdene picit sok lenni.
Válasz