Weöres Sándor Psychéje a maga archaizáló költõiségével és néhol nyers erotikájával kitûnõ irodalmi alapanyag, emlékezetes a belõle készült film is.
Most a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének IV. éves hallgatóinak elõadásában látjuk a fattyú cigánylányból örökbe fogadott nemes kisasszony mozgalmas szerelmi életének mozzanatait Vidnyánszky Attila rendezésében Olekszandr Bilozub díszleteiben, sokszor véressé váló jelmezeiben.
Kitûnõ a csapatmunka, szimultán zajló egyéni, páros, többes alakítások közben halad a történet, nemesi családnevek és történelmi alakok kerülnek elõ, míg a háttérben szerelmes vagy durva sex, szülés vagy abortusz, esetleg a parlamenti szópárbajt közösen hármas sexben levezetõ honatyák jelenetei illusztrálják a hõsnõ sorsának alakulását.
A rendezés telitalálata Psyché alakját 7 nõalakban személyesíti meg. Mindenhol ott vannak, üdén vagy meggyötörten, szerelem ittasan és buján, megalázva és diadalmasan hódítva, férfiszíveket törve és félre dobottan.
A szinte egységes nõi szerepkört jól ellensúlyozta a fiúk többségének gyakori szerepváltása.
Nehéz a nevek ismerete nélkül bárkit kiemelni, paradox módon annyit mondok, jogosan álltak a tapsrendben középen öten, de a két szélen álló ötös teljesítménye is nagyon jó volt.

Negyedévesek már!

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

PSZYCHÉ---Vidnyánszky Attila---III.kaposvári színész-osztály---Nemzeti

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

PSZYCHÉ---Vidnyánszky Attila---III.kaposvári színész-osztály---Nemzeti
Míg Sopsits változata csak egy nagyobb részt hasít ki Weöres hõsnõjének életébõl, ez a darab a gyerekkortól követi a kanyargós életutat. Maga a költõ jelenik meg narrátori prológként Berettyán Nándor romantikus alakjában, Pszychét a Színmûvészetin bevált vetésforgóban hét lány személyesíti meg: kamasz, bakfis, nagylány, menyasszony, bálkirálynõ, feleség, csábul és csábít, szenved és diadalmaskodik.
Elsõ szerelme a sógor, Stefánszky István, "széles melle, súlyos termete hatalmas", nem tud ellenállni a bakfis Bözse Nagy Johanna kitartó ostromának. Aztán sorra jönnek a deli legények, tombol az ifjú vér, míg végül a nõvér Katona Kinga megunja a "másod-feleség"-et, kolostorba küldi a regensburgi apácákhoz. Úgy érzi magát, mint "matska a zsákban", ám fel-
tûnik a harmincasként már idõsnek számító, elegáns báróként Berettyán Sándor és többlépcsõs úton beleszabadítja a nagyvilági életbe.
Mintha a Szarvassá vált fiú reinkarnációját látnánk, fenséges költõi sorok, az archaizáló stílus féktelen szárnyalása, szüntelen változó, fantasztikus látvány, az állandó mozgásban lüktetõ együttes szédítõ kaleidoszkópja. A mindössze néhány mobil keret tagolja sokféleképpen tagolja a teret, fátylak, homályok, fények, derengések és az elõtûnõ, fokozódó, elcsituló zenei fragmentek ellenállhatatlan örvénylése. Vidnyánszky Attila teljes alkotói arzenálját vonultatja fel, az összmûvészeti hatás lenyûgözõ. Sokszólamú szimfonikus költemény, a hihetetlen gazdagságú asszociációk azonban nem veszélyeztetik a koncepció gondosan felépített szerkezetét. Nem mondjuk, alaposan megdogoztatja a nézõt, de ez a schuberti "mennyei hosszúság", ettõl függetlenül biztos, hogy az operáció, temetés és különösen az
eléggé szervetlenül illeszkedõ pozsonyi diéta képei rövidülnek majd.
A bécsi báli forgatagban Pszyché a sztár, kegyeiért verseng férfi és nõ, Vas Judit Gigi alakításában még a Rendõrminisztert, a sprayvel õszített Kránicz Richárd-ot is felpofozza. Göthe/sic!/ után Beethovennel is találkozik, a süket "tiport poros bogár" sem tud ellenállni, neki komponálja a Für Elisé-t (haha!!!). De mindvégig ott kísért a gyermekkori barát emléke, Laczkóé, aki közben Ungvár-németi Tóth Lászlóként költõ lett, ihlettõl és a halálos kórtól átszellemült mementóként Fülöp Tamás játssza. Ellenpontja az eleven cunamiként cikázó Mikecz Estilla, aki minden alakjában viharos feszültséggel telíti a színpadot.
Komorabb percek jönnek, Kovács András orvostudor érzéstelenítés nélkül operál, pokoli kínok visszhangoznak Roehnelt Zsuzsanna velõtrázó sikolyaiban. A nem kívánt magzatot "Bátyám Uram, a bitófák ura" parancsára elpusztítják, "Temetése, mint egy matskáé". Végül csak a házasság a kiút, Max bárónak két fiút szül, szép hosszú redõs ruhában áll elõttünk,
de Ács Eszter megtört hangjában már csak távoli visszfény Lónyay Erzsébet forró pillantása. Krausz Gergõ virtuóz gitárfutamai is csöndes megbékélésbe halkulnak, aztán a megvadult lovak gyilkos patái tesznek pontot a különleges életút végére.
Ha választani kell a hét Pszyché,között, azt a szikrázó szemû, pruszlikos lány a mienk, aki az elsõ pillanatban elbûvöl természetességével, áradó deklamációjának heves indulatával. Amikor már menyasszonyként, võlegénye szeme láttára kapaszkodik Wesseléni Mika ölébe,
"No Isti megtanítlak", addig motozkál, babirkál maga alatt, mígnem "a ditsõ Vesseléni tsalád-fát beirányozván, felnyársalám magam". Meg is lovagolja a késõbbi nemzeti hõst, Bordás Roland pompázó férfiassága számlálatlanul röpíti a kéjek csúcsaira. Barta Ágnes elementáris szuggesztivitással állítja elénk a weöresi képzelet tüzes angyalát, mikor kibontott hajjal leereszti ingét, mintha valóban szárnyai nõnének. Nabokovi nimfácskából kacéran csábító nõvé válik, színpadi létezése Pszyché személyiségének teljes spektrumát tükrözi.
A tapasztalatlan, alulképzett harmadikos színinövendékek önmagukat felülmúlva, óriási erõbedobással, példás összmunkával valósítják meg a káprázatos invenciójú elképzelést, a futószalagon kipréselt produkciókkal szemben bizonyítva a kiérlelt mûhelymunka felsõbbrendûségét. Weöres Sándor míves poézise, pajkos erotikája és Vidnyánszky Attila kongeniiális rendezése, egymást hatványozva, a tündéri katarzis mennyei magasába emel.