Az "Árpád térnyerése" c. operettet jegyzõ Etelközy Mátyás parlamenti képviselõ ÉS szinidrektor a sikeres bemutató után az egyik fõszerepet játszó unokahúgát "szelíd" erõszakkal és a magyar "Csend õre" kitüntetés egyidejû odaítélésével ráerõszakolja az Árpádot játszó színészre. A "spontán" eljegyzési ünnepség egyik attrakciója a (megélhetési) Táltos fellépése, akivel egykor együtt voltak független színházasok, akárcsak Láz Etelkával (Piti Emõke), aki egy, a korrupt diktatúrát kritizáló felhívást akar felolvasni (fel is olvassa, minden visszahang nélkül), meg Károllyal, az elkeseredésében robbantást tervezõ avarral és végül megjelenik az igazi Árpád vezér is a maga archaikus nyelvezetével. Innentõl kezdve egy kicsit Szentivánéji álom, ahol mindenki mással kavar és közben - számos népies és operett szerû dalbetéttel - terítékre kerül a teljes magyar abszurd, annak minden verbális stílusjegyével. Kiváló a jurta belsõt és a parlamenti kupolát egyaránt ábrázoló díszlet. Az új k2 elõadás is profi, de túl hosszú. A kevesebb több lenne!

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál  www.toptipp.hu

RÖPÜLJ, LELKEM!---Fábián Péter - Benkó Bence---k2--Szkéné

Az "Árpád térnyerése" operett ultramarinban úszó élõképekbe merevül az Országház díszes terében, a G.Tahó képviselõk /és mi/ lelkesen tapsoljuk meg Etelközy Mátyás, G.parlamenti képviselõ és színigazgató hazaffiass darabját. Viktor Balázs nyelvileg akadozó szónoklata után együtt ünnepel a társulattal, a pezsgõzés eljegyzésbe torkollik, unokahúga, a Színész Kettõ besorolású Rút Malvin egész pályás letámadással gyûrûzi meg a gyanútlan bonvivánt. Kicsit hosszadalmas képekben tárul fel a legígéretesebb pályakezdõ Bácsalmássy János tétova identitása, Borsányi Dániel helyzetét egy váratlanul fellobbanó szerelem is nehezíti. Léna, Boros Anna ráadásul avar, ilyen vegyes kapcsolat kizárt a tisztafajú ugarok világában.
Üstökösként robban be Rábaközy Roland sámán, ex-alternatív színész, aki bõdületes elán-nal abszolválja zsíros hakniját. Rózsa Krisztián delejes komikummal izzítja fel a színpadot, még két hajdani független aktor színesíti a palettát, az ellenzéki tüntetõ Piti Emõke és a nem színpadi berobbanásra készülõ õs-avar Domokos Zsolt.
Fábián Péter és Benkó Bence lazán felskiccelt expozícióját nagyszerû dal-betétek teszik elevenné, Horváth Szabolcs és a zenekar dr. habil Kalányos Ference, Szabó Sipos Ágoston kompozíciói szellemesen eredetiek, utalnak az operett-sablonokra, de így is igen igényes, korszerû hangzást képviselnek. Néhány refrén után mindig jön egy váltás, új ütemezésben, más hangvételben teljesedik ki a szám.
Az éneklés apró hiányosságait pompás színészi jelenlét feledteti, míg az elsõ felvonás csúcsán Taksony-Malvin duettje veszett virtuozitású remeklés. Az álompár Lovas Rozi és Rózsa Krisztián, Gyöngy Zsuzsi koreográfiájában végig táncolva, frenetikus énekléssel, bombasztikus mimikával és gesztusjátékkal, lenyûgözõ intenzitással hengerel le. Árpád atyánk mitikus megjelenése abszurd csattanója az elsõ résznek.
Jeli Sára Luca rácsos térelemei boltozattá rendezõdnek, a következõ szín a Parlament kupolája, belülrõl. Horváth Szabolcs fejedelmi alakjában árpádkori akcentussal archaizál, sorozatos félreértések bontják ki a konfliktusokat, szóhoz jutnak a statiszták, a harsány Brennbergbányai Kólya, Georgita Dezsõ és az önmagát adó Pignitzky Ádám. A zenekar értõ odaadással követi a zûröket, Évike, Héjja Katalin lágyan billent, Orsós Robertókárlosz,
a bõgõs Csizmás András ívelt legátókkal húzza a vonót. A két Árpád hagymázos megjelenése az õrületig fokozza a káoszt, az eddig csak kartársnõjével, Papp Barbará-val veszekedõ Ásotthalmy Jolán, Erdélyi Adrienn méltó ellenfelet talál: eszelõs sikoly-cunamival gyûri le
a honfoglaló vezért. A gyönyörtõl alélva, kimerülten tántorgunk ki a szünetben, három óra ment le mennyei mámorban, de vajon mit hozhat még a harmadik felvonás?
Elõször is a szcenikai csodát: Jeli Sára Luca kupolája belülrõl világítva ragyog, párkányán kucorog a teljes stáb az ásító mélység fölött. Fenn karvalyok, héják, bakcsók avagy denevér-drónok röpködnek, Domokos Zsolt, az intrikus avar mélán öleli a perceken belül robbanó Szent Kenyeret, Kicsi, a technika ördöge Karbantartó Zoli bácsiként filozofál, míg a csapat utolsó vacsoraként fogyasztja a töltöttkáposztát. Ez a ionescoi kép magában megér egy komolyabb tanulmányt!, - de még belefér néhány eszement csavar. A második rész álfináléja után, megbabonázva beérjük egy poétikus véggel.
Négy óra, de még maradtunk volna... AÂ Fábián Péter - Benkó Bence alkotópár és a k2 társulat produkciója az Országház tetejére és a Korszerû Színjátszás magaslataira hág.