"Segített Saul látásmódjával megértetni mit is jelenthet olyan élethelyzet amikor a külvilág megszûnik vagy pontosan a külvilág csak a borzalmakat adagolja a személy számára"

igen, ez az, köszönöm a megfogalmazást.

Hosszas vívódás után döntöttem arról , hogy írok érzéseimrõl és gondolataimról a Saul fiával kapcsolatban. Furcsa "félelmek" fogtak el olvasgatva a kommentárokat. Állítólag a történelem az a tanulási folyamat amely az elkövetett hibák kiküszöbölésére tanít, nékem viszont úgy tûnik, hogy igazából csak arra jó , hogy népek rasszok, fajok és persze emberek elkövessék ugyanazokat a "tévedéseket".
Mert mit üzenhetnek a húsként egymásra dobált hullák padlón vonszolva vagy vállon cipelve, talán azt a mészárszéket idézik ahol csak le kell kanyarítani 2 kiló tarját vagy másfél kiló combot a többi pedig mehet a selejtbe, jelesül az égetõbe.A borzalmak ábrázolása sem új keletû, hiszen a barlangrajzok állat ölésével kezdve mûvészek sokasága ábrázolta és fogja ábrázolni a földi poklokat. A képi megvalósítások minden esetben a vizualitással azonnal reakciókat váltanak ki az agyban asszociációk során, keresztül következtetések jönnek létre természetesen bármilyen irányban.
Mint ahogy a régmúlt háborúkról vagy kataklizmákról már csak legendák, jobb estben írásos emlékek maradtak fenn a
Saul fia olyan történetet mondd el amely éppen azon a ponton van mikor még él és létezik egy generáció amely megélõje elszenvedõje volt ennek az élethelyzetnek, és egy olyan fiatal készít róla filmet aki az idõben már csak véleményt tud formálni egy fajta látleletet készít.
Mert mást üzen ez a film a megélõnek és mást azoknak az idõsíkokon élõknek akik még érintõlegesen sem találkoztak ezzel a történelmi szituációval. Mert részvétet érezni a vörös khmerek népírásával példának okával kötelességünk, amikor viszont saját családunk vagy családjaink, mikrovilágunk részesein keresztül élhetõ meg a tragédia ott a gyász fájdalma is felfokozott élménnyé válik.
Nekem a sokat szidott életlen képek a film elején azonnal valami nagyon feszítõ és minden mást kikapcsoló érzést hoztak,megszûnt számomra a külvilág, saját belõ "fókusz" állításomat tekerte élesre a történettel kapcsolatban.
Segített Saul látásmódjával megértetni mit is jelenthet olyan élethelyzet amikor a külvilág megszûnik vagy pontosan a külvilág csak a borzalmakat adagolja a személy számára. Ebben a pillanatban már benne éreztem magam a történésben, mintha valaki elvette volna a szemüvegemet és rövidlátó szemeim csak foltokat látnának egy exodusban.
Ezen felül mellbevágó gondolatok képi megfogalmazását nyújtja át Nemes. Létezik még ebben a földi pokolban egyén, etika, cél vagy küldetés? Vegyük sorba õket.
Mi a fontos, hogy túléljek egy helyzetet magamat mentsem és még ebben a torz világban is próbáljak ragaszkodni a tradíciókhoz hithez családhoz gyermekhez? Mikor már minden jogot elvettek tõlem és a létezõ szadista világ foglya vagyok.
A megmaradt emberségem és küldetés tudatom mondhatja azt, hogy harcolnom kell, nem meghunyászkodni beletörõdni a megváltozhatatlanba, Reményt szõni a szebb holnap érdekében, lázadni lelkesíteni másokat, hogy az embertelenség nem tarthat örök idõkig.
Vagy válasszak más utat, saját mikor világom a legfontosabb a család, gyermek anya "szentháromság" az ami vezesse sorsom ennek védelme megõrzése mindenek felett. Félelmetes gondolatok és félelmetes választások, van erkölcsi alap megítélni a választást, mivel mindkettõ tökéletesen érthetõ és elfogadható döntés. Nemes filmje azt sugallja a család mindenek felett.
A film belsõ konfliktus rendszere folyamatosan e két döntés között "ingadozik" hol erõsítve az egyén belsõ kötelességét, hol pedig az egyén és a társadalom közti kapcsolatot. Ebben a világban az állatias ösztönöktõl kezdve a degradálás mester fogásaink keresztül minden megjelenik a halállal bezárólag.
Egy olyan társadalmi helyzetben ahol az ember szónak nincs gyakorlati értéke tárgyakká egyszerûsítik õket, eszközöknek akiket eltakarításra treníroznak. Gyûlölet és félelem borzalmak és néhány lírai kép a Saul fia. A gyász krédója állandó alkotóeleme a filmnek amely mint keret történet egybe is foglalja azt.
Zavarba ejt, taszít is mert annyira naturális ami már eléri azt az emberi ingerküszöböt ami az ember morális tartásának alapját kezdi ki.
Filmes eszköz és gondolat szerencsésen találkozik Nemes filmjében a kettõ együtt adja azt a hatást ami miatt vagy idegenkedéssel jobb esetben katartikus élménnyel távozunk a moziból.
A fõszereplõ kiválasztása egyrészt az "érintettség" okán is szerencsés,- azt ugyan nem tudom még egy filmben képes lenne-e ilyen intenzitású alakítást nyújtani, annyi bizonyos a belsõ kisugárzása ön-azonossá teszi.
Csak hinnem lehet, hogy a világ nem az a csûr ahol azt hisszük, hogy menedékre találunk és egy félig gyermek ember csodálkozik ránk félelemmel vegyes érdeklõdéssel miszerint ilyen emberek is léteznek, majd pedig a
történelem véres "igazságot" szolgáltat.

ha többet szeretnél megtudni Röhrig Gézáról, olvasd el a rebbe tollatépett papagája c könyvét :) aranyos, kedves, mély.

http://rtl.hu/most/rtl2/68203_magyarul_baloval_hivo_es_zsido_a_cannes-i_nagydijas_saul_fia

NJL azt mondja, hogy õszinte szembenézés nélkül nincs továbblépés.
Ebben igaza van - de õszinte szembenézésre csak érett személyiség képes.
Ha egy meghasonlott, éretlen, frusztrált személyiséget kényszerítenek szembenézésre, az csak rontani fogja a helyzetet.
Ilyenkor (elvileg) az érett, felnõtt ember feladata lenne, hogy vezesse az éretlent.
De láthatóan NJL sem elég érett ahhoz, hogy ezt a helyzetet felismerje...

itt durván cenzúráznak
vigyázzatok

Nem tudom. Én nem zártam be se szobát se topicot.
De az õszinte szociális érzékenységrõl,
együttérzésrõl való véleményedre sterettem volna rákérdezni

Spoiler veszély!!!!
Csak jó indulatból adtam egy pontot erre a förmedvényre,amit máma néztem meg ezt a barátnõmmel és az anyukájával.
Elõször is:mi a francért rágja szájba ez a drága Nemes Laci,hogy mi a rossebb az a Sonderkommando?Még a legtájékozatlanabb ember is tudja,aki minimális szinten fogyaszt sajtót,mert annyit van promotálva ez a vacak,az elõzetesben meg gyönyörûen elmagyarázzák,mi is ez.
Másodszor:a tarkóvideózós technikát más is használta már,állítólag sokkal jobban-csak hallottam róla,nem vagyok nagy mûvészfilmes-.
Harmadszor:Nincs befejezve,csak belelõnek egyet a kamerába.Ha már az elején a szánkba van rágva,mi a Sonderkommandó,akkor miért nem tudnak hasonló befejezéssel megjutalmazni minket?Mint mondjuk Saul Auslander 1945 Elóhim nem tom melyik hónapjában és napján,a gyereket emgtalálták a vízben a nácik,stb.
Unalmas,hogy végig arra megy ki a film,hogy ez a szerencsétlen Auséander eltemettesse a gyereket,de ezen kívül semmi mellékszál nincs,vagy csak 5 perc erejéig.Ha valaki holokausztfilmet akar nézni,nézze A zongoristát,klasszisokkal jobb.Még a Sorstalanságot is elõbb ajánlom,mint ezt.

Persze az imént azt akartam írni,
hogy a használnit különböztetik meg a hasznosítanitól.

Akik egyáltalán ilyesmit mondanak,
szerintem természetesen megkülönböztetik a használnit a kihasználnival,
illetõleg felhasználnival, és egészen biztos, hogy figyelembe veszik a különbséget.
Az egész ügy meglehetõsen sikamlós, aszámszerûsítés miatt.

"Az õszinte szociális érzékenység,
együttérzés mindig visszalépés vagy helybenjárás."
Ha ezt komolyan gondolod, kifejthetnéd.
Ha nem gondolod komolyan, akkor pláne.. .

Szellemes vagy Béla, el kell ismerni.