Mert ha egy hajó jelenti a parti őrségnek, hogy egy másik hajó süllyed, akkor nem jönnek segíteni. És senki más sem jön se a partról, se a vízről. Akkor sem, ha egy ilyen adást több száz, vagy ezer km-ről is lehet fogni. Igen. Biztos így van.

Mint film, elég gyenge. Mint társadalmi probléma, nem érdekel. Aki vízre száll, annak tudnia kell, hogy akár el is süllyedhet. Aki elhagyja a szülőföldjét és belevág az ismeretlenbe, az sohasem mehet biztosra. Az egyiknek sikerül, a másiknak nem. Egy ember nem fogja megváltoztatni egy állam bevándorlás politikáját. Ment volna a „csába” a nő, nincs ez a film és én sem nézem meg.

Importáljuk Európába az összes fekete férfit Afrikából. Tartsuk el Öket és hunyászkodjunk meg előttük, legyen mindíig lelkiismeretfurdalásunk azért, mert mi jobban élünk, mint egy átlag afrikai. Az érem másik oldala, amikor jogodban áll európaiként dolgozni és tehetetlenül tűrni:
https://www.youtube.com/watch?v=oNpIzpSTs2Q&feature=emb_rel_end

Csupán nézd meg! Érteni fogod.

" A Hajó túl kicsi....."

Most néztem meg és alig vannak szavaim. Csak egy érzés legbelül. Tudom, hova tartozom.

Ez a jelen. A jövö rosszabbnak igérkezik. Lehet félrenézni is...

salasasa2019okt.17, 22.23.10 10/10
RoyTacker minden szavával értek egyet. Kötelező mű.

Felvettem, megnéztem, töröltem. Mintha politikai megrendelésre készült volna az EU-s választásokra. 5 pont.

Válogatós filmfogyasztónak tartom magamat, de nyugodt szívvel jelentem ki, hogy ez a film mestermunka. Teljes mértékben egyet értek anonymus75-el. A legaktuálisabb, leglélekbevágóbb film, amit láttam. Nagyon bátor a német rendező, hogy ilyen hamar és ilyen filmet tudott létrehozni a témában. Azon kívül, hogy az egész film egy giga vizuális orgazmus, a morális dilemmán keresztül és a főszereplő alakításának köszönhetően a helyzetével való azonosulás miatt mélyen elgondolkodtató, megérintő alkotás. Teletömném még több díjjal a készítőket, színészeket, és annyi emberhez eljuttatnám ezt a filmet amennyihez csak lehetséges. Minden középiskolásnak levetíteném. Legalább a filmvásznon, vagy az otthonunk melegében gondolkozzunk el a jelenlegi legégetőbb társadalmi problémáról a migránsválságról és a saját szerepünkről, feladatunkról benne illetve hogy merre tart Európa, hova vezet a fokozódó európai nacionalizmus? Mik a történelem eddigi tapasztalatai? Tanultunk a hibáinkból? Van megoldás? Mit tettél volna Rike helyében? Mit tettél eddig a valóságban? 10/10

10/10

Kivételes, mélyen humanista alkotás, amit mozivásznon kell látni - mindenkinek.

Általában nagyon kritikus vagyok, de azt mondanám, hogy ez egy összehasonlíthatatlanul értékes, elgondolkodtató, erős film. Minden díjat, elismerést megérdemel!

Aki a részletekre, értelmezésre és az összefüggésekre is kíváncsi, az olvassa végig az alábbi "LUX Filmnapok 2018" ismertetőjét - persze előbb látni kell, érdemes a filmet.

2018. november végétől a mozikban.

A "LUX Filmnapok 2018" ismertetője a filmről.

*** SPOILER START ***

STYX - HAMIS SZELEK (2018)
WOLFGANG FISCHER FILMJE

A negyvenes éveiben járó Rike úgy dönt, hogy szüneteltetve sürgősségi orvosi karrierjét gondosan karban tartott vitorlása, az Asa Gray fedélzetén az Ascencion-szigetre hajózik. Egyedül vág neki az útnak, és az Atlanti-óceán déli régióját célzó, megpróbáltatásokkal teli utazása egyben belső utazássá is válik, melynek során szembesül önmagával. A hajó fedélzetén idejét navigálással és magával vitt könyvei - mint A Paradicsom megteremtése. Darwin Ascension szigetén - olvasásával tölti. Bámulatba ejti ez a 19. század végén még sivatagi jellegű sziget, melyet a híres brit természettudós tanácsai alapján buján tenyésző és változatos növényzettel telepítve be mesterséges Édenné varázsoltak, és alig várja, hogy elérje célját.

A sors azonban közbeszól, amikor egyik éjjel vad vihar támad, és a Zöld-foki-szigetektől északkeletre hajózó Rike útjába egy öreg halászhajót sodor, fedélzetén több száz migránssal, akik kétségbeesetten kérik segítségét. Először rádión keresi a kapcsolatot a hajóval, majd amikor ez nem sikerül, értesíti a parti őrséget, amely ismételt segélyhívásai ellenére sem jelenik meg. Magára marad a tragikus dilemmával: erkölcsi kötelességének érzi, hogy megmentse a migránsokat, de kis vitorlása fedélzetére nem veheti fel őket. Tehetetlenségének érzését az is erősíti, hogy tudja, a migránsok szemében ő jelenti a reményt. Segíteni akar rajtuk, ugyanakkor el kell távolodnia tőlük, és végül csak a halászbárka egyetlen utasát sikerül megmentenie, a tizennégy éves Kingsley-t.

NÉHÁNY TÁMPONT AZ ÉRTELMEZÉSHEZ

* A Styx című film valójában két részre van osztva, melynek elemeit az egész éjszaka tomboló vihar előtti és utáni időszak alkotja. Allegorikus értelmezésünk keretében mit mondhatunk erről a viharról? Mit jelent valójában? Értelmezhetjük-e azt egy másik mitológiai eseményre tett utalásként? Milyen értelmet nyer ez az előre nem látott esemény a film összefüggésében?

* Végül, Rike, a vakációra induló magánember alakja, saját magunkra és saját, európai polgárként viselt felelősségünkre utal. Vajon milyen üzenetet kíván Wolfgang Fischer hozzánk eljuttatni, és végeredményben mit vár tőlünk?

KONTEXTUS

E tragikus találkozás színrevitelével Wolfgang Fischer allegorikus mese formájában mutatja meg azt az áthidalhatatlan távolságot, amely a dúsgazdag Európát és a szegénységtől sújtott, politikailag instabil, illetve az ebből eredő nélkülözéssel, erőszakkal, igazságtalansággal és üldöztetéssel szembenézni kénytelen afrikai kontinenst egymástól elválasztja. Úgy tűnik, hogy a film erre az alapvető kérdésre keresi a választ: mit tehet az egyén egy ilyen, drámai helyzetben, amelyről az illetékes hatóságok és a döntéshozók szándékosan nem vesznek tudomást?

A Styx által felvetett kérdés az idegengyűlölet és az európai nacionalizmusok megerősödése által jellemzett, égetően aktuális környezetbe illeszkedik: Olaszország és a visegrádi országok (Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia) nem hajlandóak migránsokat befogadni, amint arról a kikötők használatának megakadályozására vonatkozó legutóbbi határozatok is tanúskodnak. Az Európai Unió vezetőinek a menekültválságot követően, amely 2015-ben érte el csúcspontját, most egy, a nyitott és a zárt Európát szembeállító politikai válságot kell kezelniük, hogy megoldják a migránsok befogadásának kérdését.

A FAJOK EREDETE

Ascension az Atlanti-óceán déli részén, az afrikai kontinens mellett elhelyezkedő kis vulkáni sziget, ahová Charles Darwin 1836-ban, a Beagle-lel megtett világ körüli expedíciója végén jutott el. Megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a szigeten nincsen édesvíz és semmilyen vegetáció, ezért felvetette a kérdést Joseph Hooker botanikusnak, aki Európából, Argentínából és Dél-Afrikából származó fákat és növényeket telepített a szigetre. Célja a vízciklus és a talaj minőségének helyreállítása volt, ami harminc év múlva sikeresen megvalósult. A filmben ez a meglehetősen egyedi kísérlet az, ami Rikét megragadja, amint azt céljának kiválasztása és A Paradicsom megteremtése. Darwin Ascension szigetén című, illusztrált, jelképes című könyvben való elmerülése is mutatja, amelynek borítását, sőt Darwin vitorlásának nevét a kamera közelről mutatja. Asa Gray, amerikai botanikus (akiről Rike hajóját elnevezi), valóban Darwin lelkes csodálója, akit hasznos információkkal látott el A fajok eredete című művének megírása során, és akinek gondolatait az Egyesült Államokban terjesztette.

Megértjük tehát, hogy mindeme részletek jelentőséggel bírnak, és itt nem mulaszthatjuk el, hogy vissza ne térjünk a film bevezetőjére, amelyben a gibraltári sziklán élő nagytestű majmokat láthatjuk. Ez a szikla az egyetlen olyan hely Európában, ahol 250 makákó él vadon, természetes körülmények között. Márpedig a főemlősök a Darwin által a 19. században végzett, a fajok eredetére irányuló kutatások középpontjában állnak. Azáltal, ahogyan a film rendezője egymás mellé helyezi az emberi gesztusokkal azonos mozdulatokkal táplálkozó főemlős és a tengeri utazásához élelmiszereket elraktározó Rike képét, valamiképpen megállapítja ezt a rokonságot, és közvetetten megkérdőjelezi az emberi intelligencia felsőbbrendűségét a világ többi lakójával szemben.

A PARADICSOM MEGTEREMTÉSE

Ily módon természetesen vezet minket rá arra, hogy elgondolkodjunk e távoli utalások általános értelmén, amelyeket a rendező egy jelenkori történet környezetében helyez el, mely két, egymástól élesen különböző világ, egyrészt a javaiba és kényelmébe zárkózó, egocentrikus, sőt a világ többi része iránt közömbös nyugati társadalom, másrészt a túlélésért küzdő migránsközösség ütközésszerű találkozásán alapul. Az elbeszélő szimbólumok diskurzusán keresztül megjelenő allegória az, amely utat nyit számunkra a mű értelmezéséhez.

Az első útba igazító jelzés a Rike kedvenc könyvének borítóján megjelenő „A Paradicsom megteremtése" cím. Valóban sokatmondó, hogy magányos expedíciója valamiképpen az Édenkertbe vagy a „földi Paradicsomba", tehát a Genezisben leírt világeredethez való visszatérés formáját ölti [1].

[1] Hadd célozzunk itt egy másik bibliai utalásra is: Ascension ('mennybemenetel') szigete arról a napról kapta nevét, amelyen egy portugál hajós 1501-ben felfedezte (nálunk áldozócsütörtök).

Már a film elejétől kezdve, még azelőtt, hogy Rike kihajózna, megállapítást nyer, hogy az ember a felelős a világ állapotáért, ami lehetővé teszi, hogy az elkövetkező események értelmezéséből kizárjuk a természeti csapás vagy a végzet fogalmait. A fenti párhuzamok tehát bizonyos országok migránsok befogadásához való hozzáállásának egyfajta kritikájaként értelmezhetők. Ebben az összefüggésben a Paradicsom Ascension szigetén való megteremtésére vonatkozó utalásokat kétségtelenül annak jelzéseként értelmezik majd, hogy még a legreménytelenebb helyzetekre is találhatunk emberségesen megvalósítható és mindenki számára haszonnal járó megoldásokat.

De akkor miért fogadjuk el a világot olyannak, amilyen? Milyen elv alapján gondoljuk rendjén valónak azt, hogy a legjobb körülmények közt élhetünk, míg mások, nálunk szerencsétlenebbek, rettenetes módon pusztulnak el, miközben elkeseredetten küzdenek az életükért? Minden bizonnyal ez az alapkérdés, amelyre Wolfgang Fischer ezen utalásokon keresztül keresi a választ.

Másrészt, és bizonyára prózaibb módon, Rike tehetetlensége, hogy megmentse az öreg, sodródó halászhajó utasainak életét, elsősorban a kollektív morális érzék általános csődjét illusztrálja, akkor is, ha rámutat az egyéni cselekvés korlátozott lehetőségeire, és valamiképpen megerősíti a migránsok ezreinek tragikus vesztét a végzetre hárító gondolkodást. Egy teherhajó kapitánya a Rikével közvetlenül a vihar kitörése előtti, első rádiókapcsolat során megerősítette, hogy baj esetén Rike számíthat rá. Néhány órával később azonban nem hajlandó közbelépni, arra hivatkozva, hogy emiatt esetleg elveszítheti a munkáját, és ily módon személyes érdekeit az 1974-es SOLAS-egyezményben megállapított életmentési kötelezettség fölé helyezi. A film ezáltal egyébként a befogadási politika hiányosságait is hangsúlyozza, többek közt a legkonkrétabb eszközök terén, mivel a parti őrség, bár feladata a tengeri polgári védelem, nem hajlandó reagálni a Rike által rádión keresztül küldött aggasztó információkra.

A POKOL VIZEI

Márpedig az Éden keresése, amely Rike és a migránsok tervének központi eleme — még akkor is, ha ez számukra eltérő valóság- és jelentéstartalommal rendelkezik [2] —, már a film címében is félelmetes utópiaként jelenik meg, mivel az erős alvilági konnotációkkal bíró „Styx" (Sztüx) kifejezés a görög mitológiára utal, ahol a pokol öt folyójának egyikét hívják így, amely az élők és holtak világát egymástól elválasztja.

[2] A Rike és a migránsok találkozását az Éden két, egymással teljességgel ellentétes reprezentációja közti kereszteződés kifejeződéseként foghatjuk fel, amelyben az egyik délre tart, hogy elérjen egy mesterséges Paradicsommá tett szigetet, míg a másik északra igyekszik, az európai Eldorádó álmát kergetve.

A rendező által választott cím egyértelműen felidézi a közelgő drámát, és ezáltal a történet egészének komor felütést ad, még az első képek felvillanása előtt tragikus végkifejletet sejtetve. Az álombeli Éden és a végzetük felé sodródó migránsok és a rajtuk segíteni képtelen fiatal német nő számára nagyon is valóságos pokol képzete közötti nyilvánvaló kontrasztban az az erőteljes rendezői szándék jelenik meg, hogy az allegorikus mesén keresztül rámutasson a rendkívül aggasztó helyzettel kapcsolatban mutatott politikai tehetetlenségre és mozdulatlanságra, valamint a nyugati polgárok tőlük távol eső problémakörrel szembeniáltalános közönyére, amely csak akkor válik megfoghatóvá számukra, ha fizikailag szembesülnek vele. Ebben az interpretációs kontextusban a film végén megérkező parti őrség valamiképpen Kharón, az alvilág révészének szerepét tölti be — aki a holtak lelkét szállítja át ladikjában a Sztüx folyón —, több holttestet, mint élőt segítve át a migránsok hajójáról a sajátjukra.

Ezen értelmezés keretében Rike Sztüxhez, az Ókeánidák legidősebb lányához köthető, aki a névadó folyó megszemélyesítője. Az Ókeánidák maguk is a görög mitológiában megjelenő tengeri nimfák, minden esetben jószándékú lények, akiket Zeusz többek közt azzal bízott meg, hogy vigyázzanak a fiatal fiúkra és vezessék át őket a felnőttkorba. Ez a hivatkozás nyilvánvalóan különös megvilágításba helyezi az orvos és a fiatal Kingsley — az egyetlen migráns, akit Rikének sikerül megmentenie — között kialakuló kapcsolatot, valamint a nő sorstársai tragikus végzetében akaratlanul játszott szerencsétlen szerepét. Kétségtelenül nem véletlen, hogy a film végén, miután Rike éjszaka végül bejárta a sodródó hajót és szembesült a helyzet teljes borzalmával, közelképen látjuk arcát, melyet csak a szemeit szabadon hagyó sötét szövet borít. Ebben a szövetben, melyen a kamera hosszasan elidőzik, és amely az esetleges fertőzésekkel szembeni védelem eszköze, nem nehéz meglátni az analógiát Kharón csuklyájával, amelyet akkor visel, amikor a holtak lelkeit átviszi a Sztüx túlpartjára.

*** SPOILER END ***