Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Sue Thomas - FBI

Spoiler
csancsy 2006 szept. 29. - 16:58:57
(543/1443)
VÉGZET KARJAIBAN VIII.RÉSZ
Amikor Jack a romokhoz ért, a nyomkeresõk és a tûzoltók már dolgoztak.
- Hé, Hudson! – Rogers integetett neki, így odament hozzá.
- Találtunk valakit. Egy kutya,
- Egy kutya? Levi! Hol van? Jól van?
- Élve találtunk rá, és állatorvoshoz küldtük.
- Köszönöm, köszönöm.
Jack mobilja csengett.
- Hudson.
- Jó reggelt, Szikra. Hogy vagy?
- A körülményekhez képest jól! Hé, megtennél nekem egy szívességet?
- Persze.
- Megtalálták Levi-t
- Levi-t! Ez csodálatos! Mi van Sue-val?
- Még semmi. El tudnál menni vele az állatorvoshoz és vigyázni rá? Én
- Vigyázni fogok a csodakutyátokra, erre számíthatsz.
- Köszönöm, bumm.
Sue megint mozgást érzett maga felett. Megpróbált kiabálni, de a szavak nem jöttek. Aztán észrevett egy kis csillogást az ujján. A gyûrûje! „Talán ez a megmentõm!”
Elkezdett kopogtatni valamin, ami egy csõnek tûnt.
- Hé, srácok, hallok valamit! – mondta az egyik tûzoltó.
- Mi az, Lassard? – jött oda hozzájuk Rogers.
- Ti is halljátok, amit én hallok?
- Egy pillanat, mintha valaki kopogtatna vagy valami.
- Valaki életben van a romok alatt! – mosolygott az egyik férfi.
- Remek, Lassard, remek. Kezdjenek ásni. Szólok Hudsonnak. Remélem, az õ felesége.
- Sue? Megtalálták? Hol? – kérdezte izgatottan Jack.
- Nem tudjuk biztosan, hogy õ-e. Kopogást hallottunk.
- Sue-nak kell lennie, neki kell!
A mozgás egyre közeledett hozzá. Sue már érezte a remegést, és széles mosoly ült ki az arcára. Megtalálták! Visszamehet a családjához és a barátaihoz, a saját világába.
- Lábak! Valaki van itt, és egy nõ – mondta a férfi, aki meghallotta a kopogást.
Sue már biztosan érezte, hogy valaki van a közelében. Hirtelen napfény világította meg a sötét poklot, és õ azonnal elvesztette az eszméletét. Az utolsó dolog, amit érzett, gyengéd férfikezek érintése volt.
- Sue! – egy zenekar játszott Jack szívében, amikor megérezte a pulzusát. A megkönnyebbülés könnyeit törölte le az arcáról.
- Ver a szíve – mondta a rohammentõs.
- Sue él, él…
- Kérem, menjen innen. Be kell vinnünk a kórházba.
- Magukkal megyek.
Válasz
csancsy 2006 szept. 29. - 16:57:54
(542/1443)
VÉGZET KARJAIBAN VII.RÉSZ (MÁSODIK FELE)
- Te idióta! Nem foszthatsz egy terhes nõt az alvástól… - morogta magának.
Ellenõrizte a gyerekeket, akik még mindig aludtak. Most jól vannak, de persze ahogy felébrednek, rögtön az anyukájukat akarják majd.
Ha Sue nem lett volna süket, férfihangokat hallott volna. Lassan lélegzett, és tartalékolta az energiáját. Idõrõl idõre kinyitotta a szemét, csakhogy észrevegye, még mindig a sötétben van. Nem tudta, mennyi idõ van, még azt sem, hogy van-e valaki a közelében egyáltalán.
Magáért nem aggódott, de azt nem tudta elképzelni, hogy a gyerekeinek nincsen anyja. Jack biztosan tudna találni egy másik nõt. Sok nõ van, de vajon egyetlen is tudná úgy szeretni és tisztelni, ahogy õ teszi?
Ezredszerre is majdnem elaludt, amikor megérezte, hogy valaki mozog a közelében.
- Segítség! – akarta kiáltani, de nem jött ki hang a torkán.
Elkezdett kopogni, de abbahagyta, amikor észrevette, hogy az a valami felette összelapíthatja. Nem akarta, hogy palacsintaként találjanak rá. Palacsinták! – gyengén elmosolyodott, amikor eszébe jutott, Jack hogyan készítette az egyik nap. Elõször a fõzési tudományát akarta bizonyítani, de két-három palacsinta a mennyezeten kötött ki. Másodszorra elhatározta, hogy nem dicsekszik, de akkor meg elégette. A rendes palacsinták sárgák, de ezek feketék és ropogósak, ahogy õ mondta.
Jack kutyakaját akart készíteni, de sóhajtott, amikor rájött, hogy nincs kutya, akit megetethetne.
- Együtt vannak, és segítik egymást – bátorította magát, és erõs maradt.
Egy óráig csak szobáról-szobára járkált, amikor meghallotta a gyerekei sírását. Odament hozzájuk.
- Jó reggelt, herceg és hercegnõ! – mondta olyan vidáman, ahogy csak tudta. Elvégre csak a fia és lánya miatt nem omlott még össze. Miattuk nem süllyedhetett kétségbeesésbe, és nem törhetett ki keserû könnyekben. De a gyerekeknek jó ösztöneik voltak, Jenny és Jase sem voltak kivételek. Megérezték apukájuk félelmét és kialvatlanságát.
- Fürdetés rendben, ruhák rendben, reggeli rendben - gondolta.
- Lucy már biztos fenn van. Menjünk.
Miután biztonságban bepakolta a gyerekeket a kocsiba, a Leland házhoz ment.
- Jó reggelt – üdvözölte Myles-t, ahogy az ajtót nyitott.
- Jó reggelt, kis Hudsonok, és apukájuk. Hogy vagytok ma?
- Kösz, többé-kevésbé jól. Luce fenn van?
- Igen, de nem érzi magát jól.
- Mi a baj? Úgy értem
- Reggeli rosszullét. Ne aggódj, jól lesz.
- Oké, köszönöm Myles.
- Szívesen.
Válasz
csancsy 2006 szept. 29. - 16:56:09
(541/1443)
VÉGZET KARJAIBAN VII.RÉSZ
„Amikor veled találkoztam, úgy éreztem, vagyok valaki
Amikor megcsókoltalak, úgy éreztem, vagyok valaki
Amikor megérintettelek, úgy éreztem, vagyok valaki
De ha elvesztelek, senki vagyok…”
Ez a dal visszhangzott a férfi fülében, mióta hallotta a rádióban. Mintha egyenesen neki írták volna.
- Ne aggódj, megtalálják – mondta Bobby olyan optimistán, ahogy csak tudta. – Hé! Föld hívja Szikrát - rázta meg Jack vállát.
- Igen, úgy értem, bocs, nem figyeltem teljesen – ébredt fel Jack a gondolataiból.
- Oké. Ha beszélgetni szeretnél, elérhetõ vagyok.
- Csak azon gondolkodtam, mi lesz, ha elveszítem
- Haver, ilyenekre még csak ne is gondolj. Tudom, hogy nehéz, de optimistának kell lennünk. Neked különösen, a gyerekeid miatt. Egyik gyerek sem szereti az apukáját boldogtalannak látni.
- Tudom, és továbbra is reménykedem.
- Ez az én emberem. Megérkeztünk – megérkeztek Jack és Sue házához. Jack nagyot nyelt, mielõtt kiszállt a kocsiból.
- Holnap találkozunk. El kell mennem Helen-ért. Hívj, ha valamire szükséged van!
- Foglak. Jó éjt!
Jack gombóccal a torkában ment be a házba. A ház olyan idegennek és kellemetlennek tûnt. Sóhajtott, berakta az FBI-os szerelését a fiókba, és átöltözött, amikor megszólalt a csengõ.
- Sziasztok – mondta szomorúan. Myles és Lucy hozták a gyerekeket.
- Köszönöm – alig mosolyodott el, ahogy a karjaiba vette õket.
- Hogy vagy? – kérdezte Myles.
- Nos, õszintén, fogalmam sincs, hogy fogom átvészelni ezt az éjszakát.
- Sue erõs, túléli – zokogta Lucy.
- Igen, remélem. Jó éjt, Lelandek.
Már késõ volt, így nem kellett olyan sokat foglalkozni a gyerekekkel. Lassan levetkõztette kis hercegnõjét, Jenny-t, és Jase-t is. Mindketten játékosan gügyögtek, ahogy Jack berakta õket a bölcsõjükbe, és gyorsan becsukták a szemeiket. A férfi bekapcsolta a babafigyelõ rendszert, és kiment a nappaliba. Zuhanyoznia kellett volna, de nem ment neki. Megpróbálta vigasztalni magát, de nem járt sok sikerrel. Mindene, ami most volt, az a remény. A remény, hogy valahogy túlélte. Nagyon fáradt volt, de eldöntötte, nem fog aludni. Nem fog lefeküdni nélküle.
Ahogy a férfi a kanapén ült és a fekete képernyõt bámulta, észrevett egy kazettát a felette levõ polcon. Szemügyre vette, MI NAPUNK volt ráírva. Azonnal berakta a lejátszóba. Szép emlékek tolultak fel benne, ahogy végignézte az esküvõjüket. Minden részletre emlékezett. Milyen gyönyörû is volt Sue a fehér ruhájában!
- Lélegezz, haver, lélegezz! – suttogta Bobby, amikor a nõ az oltárhoz sétált.
Miután megnézte az egész kazettát, a nappaliban feküdt le. Egyszerûen nem tudott a közös ágyukba feküdni a nõ parfümjének és lágy bõrének érzete nélkül.
A napsugarak már besütöttek az ablakon, amikor Jack még mindig fent volt. Amikor megérezte a nap elsõ sugarait, azonnal felpattant. Gyorsan lezuhanyozott, és Lucy-t akarta hívni, hogy vigyázzon a gyerekekre, amikor ránézett az órára.
Válasz
csancsy 2006 szept. 29. - 16:17:38
(540/1443)
vÉGZET KARJAIBAN VI.RÉSZ (HARMADIK FELE)
- Értjük. Mikor kezdenek holnap?
- Ahogy a nap felkel. Ne aggódjon, Mr. Hudson, még mindig van esély, hogy a felesége életben van – mondta Rogers, és elment.
- Egyedül lesz éjszaka! Ki nem állhatom ezt – morogta Jack.
- Ne aggódj, haver. A feleséged erõs. Tudom, hogy megtalálják õt és Levi-t reggel.
- De
- Szükséged van egy forró zuhanyra és alvásra. Gyere, hazaviszlek.
- Gyerekek?
- Lucy és Myles majd hozzák õket. Biztonsángban vannak az irodában.
- Jó éjt, édesem. Tarts ki holnapig – mondta Jack csendesen, és Bobby után ment.
Válasz
csancsy 2006 szept. 29. - 16:16:21
(539/1443)
VÉGZET KARJAIBAN VI.RÉSZ (MÁSODIK FELE)
- Csak az igazságot mondtam! – feleselt a szemtelen ügynök.
- Molina! – szólt Nickerson.
- Sajnálom srácok, küldetésem van – az ügynök elment.
- A könyörületesség az igazi küldetés – morogta Tara.
- Sue jól van, jól kell lennie!- zokogta aztán.
Eközben az FBI épületében:
- Leland – Myles felvette a telefonját – Hé, Demetrius! Megtaláltátok? – a férfi várakozó hangja felkeltette Tina érdeklõdését, aki eddig a papírjaival volt elfoglalva.
- Sajnos rossz híreim vannak, Myles.
- Rossz?
- Az épület összedõlt.
- Épület? Összedõlt? Senki sem volt benn, ugye?
- Azt kell, mondjam, hogy Sue-t maga alá temette.
- Sue-t, a mi szájról olvasó Sue-nkat?
- De még mindig reménykedünk, és a nyomkeresõk optimisták.
- Oh…
- Tudom, hogy nehéz, de el kell mondanod Lucy-nak, Myles.
- Hogyan?? Nagyon ideges lesz, és az nem tesz jót az egészségének!
- Tudom, de jobb, ha tõled tudja meg, ahelyett, hogy a hírekben látja.
- Oké
- És Jack tudni akarja, hogy vannak a gyerekek.
- Az FBI óvodájában játszanak. Õ hogy van?
- Képzelheted! Figyelj, most mennem kell. Légyszi ellenõrizd az épület szerkezetét, engedélyek, az építõ cég, és a többi. Egy ilyen épület nem dõlhetett volna össze csak úgy egy kis földrengés miatt.
- Oké, felhívom õket!
Amikor befejezte a beszélgetést, Tina letámadta.
- Mik a hírek? Sue jól van?
- Rossz hírek! Az épület emberekre dõlt, beleértve Sue-t is.
- Oh istenem!
- A balszerencse sosem jár egyedül - sóhajtott a férfi.
- Myles, mirõl beszélsz? Van valami Sue-val? – jött Lucy.
- Luce! Hol vannak a gyerekek? – kérdezte Myles meglepetten.
- Egy kis idõre ott hagytam õket a gyerekmegõrzõben. Hírekért jöttem. Fogadok, hogy vannak, valószínûleg nem jók - találta ki, amikor meglátta Myles boldogtalan arcát és a könnyeket Tina szemében.
- Ülj le.
- Igazán megijeszt, Mr. Leland.
- Demetrius hívott, és azt mondta, hogy…
- Gyerünk, idegessé teszel!
- Az épület összedõlt.
- Oh. De nem voltak benn, ugye?
- De, benn volt
A teljes sötétségben feküdni egyre nehezebb és nehezebb lett Sue-nak. A fájdalom a fejében elviselhetetlen volt. A teste alvásért kiáltott, de õ nem engedett. Ha most elalszik, az valószínûleg örökre. Amikor az alvás majdnem gyõzött az akarata felett, meglátta gyerekei gyönyörû mosolyát, és ahogy Jack szája a nevét formázza. „Nem, Mrs. Hudson, nem hagyhatod itt õket” – mondta a nõ komolyan magának, de a szavak csak a fejében léteztek.
Gyorsan beesteledett, az elsõ csillagok is megjelentek az égen. Jack a megfigyelõfurgon mellett állt, és a nyomkeresõket nézte. Ahogy nagyon besötétedett, a nyomkeresõk abbahagyták a munkát. Rogers odament Jack-hez.
- Az embereim nem tudnak dolgozni éjszaka. Holnap kell folytatnunk.
- Miért? Van fény
- Sajnálom, de az õ biztonságukra is gondolnom kell.
Jack vitatkozni akart, de Bobby mellé lépett.
- Értjük. Mikor kezdenek holnap?
- Ah
Válasz
csancsy 2006 szept. 29. - 16:15:27
(538/1443)
vÉGZET KARJAIBAN VI.RÉSZ (ELSÕ FELE)
- NEEEEEEE! – egy félelmetes sikoly tört fel Jack-bõl. Az épület kártyavárként omlott össze, és Sue, az õ Sue-ja, bent volt. Szemét ellepték a könnyek.
Bobby éppen Darcy-val beszélgetett, hogy valószínûleg késni fog, amikor egy hatalmas robajt és sikoltozást hallott.
- Kedvesem, késõbb visszahívlak. Valami történt – vetett véget gyorsan a beszélgetésnek. Kiment a furgonból, és megállt mellette.
- Oh… édes… Istenem! – az épület összedõlt, emberekre dõlt rá, rádõlt Sue-ra, Levi-ra, és a többiekre.
- Ez nem lehet igaz! Sue, hol vagy? Gyerünk, gyere ki! – Jack a romokhoz futott, és elkezdte eltávolítani õket.
- Levi, hol vagy? – kiáltotta kétségbeesetten. „Ez nem történt meg, ez nem lehet igaz. Sue nem lehetett benn!”
De benn volt. Amikor Sue kinyitotta a szemeit, kellett egy pár perc, mire rájött, mi is történt.
- Segítség! – akarta kiáltani, de lehetetlennek tûnt. Ha csak egy kicsit is kinyitja a száját, sok port fog nyelni. Alig tudott levegõt venni. A karjai és a lábai megsérültek, de nem lehetett összehasonlítani a fájdalommal a fejében. Mintha kalapácsok ezrei verdesték volna a koponyáját. Lassacskán elkezdett emlékezni, mi is történt. Õ és a másik nõ segítették Moore doktort a kijárat felé. Annak ellenére, hogy két férfi meghalt, biztonságban és boldognak érezte magát, hogy ez a dráma befejezõdött, visszatérhet a családjához és barátaihoz. De az a dráma semmi volt ahhoz képest, ami csak most kezdõdött.
- Nyugodj meg, Jack. Megsérted magad! – sietett Bobby kétségbeesett barátjához.
- Nyugodj meg! Hogyan tudnék megnyugodni, amikor itt van eltemetve valahol! Nem tudok megnyugodni! – kiabálta Jack.
- A hivatásos nyomkeresõk mindjárt itt vannak. Nézd, jönnek már! – Bobby a pont most érkezett furgonra mutatott. Jack abbahagyta a romok eltávolítását és feléjük tartó férfiakra nézett.
- Hello, a vezetõ vagyok, Rogers – az egyenruhás, középkorú férfi bemutatkozott.
- Manning és Hudson szövetségi ügynökök.
- Hallottam a túszokról. Hányan voltak benn?
- Öten, és egy kutya. A felette lévõ házból mindenki idejében kimenekült – Jack szinte lélegzetvétel nélkül hadarta - Nos, akkor kezdjük a keresést – Rogers parancsára a férfiak elkezdtek készülõdni.
- Hogyan történhetett ez? – kérdezte Tara sírva.
- A baj az, hogy nem futott ki, amikor lehetõsége volt, Miss Williams.
- Mi? Azt akarja mondani, hogy ostoba volt? – nem akarta elhinni, amit Nickerson egyik embere mondott az elõbb. – Túl nagy szíve van ahhoz, hogy otthagyjon egy sérült embert! – kiabált Tara az ügynökkel.
- Mi folyik itt? – jött Demetrius.
- Azt mondta, ez Sue hibája, mert segíteni akart a másik két embernek – sírt Tara.
- Nézze, Molina ügynök. Törõdjön a saját dolgával. Ha nem akar segíteni, menjen innen – Demetrius felemelte a hangját.
- Csak az igazságot mondtam! – feleselt a
Válasz
csancsy 2006 szept. 29. - 16:14:05
(537/1443)
bocsi, az elõbb az 5.-dik volt, moist folytatom még az ötödiket
Végzet karjaiban V.RÉSZ (FOLYTATÁS)
- Szóval, mi a neve a drogfüggõ társuknak? – hallotta Bobby kérdését. Ránézett Hudson ügynökre, aki nagyon mérgesnek és nem túl türelmesnek látszott. „Csak rosszabb lenne vele tárgyalni. Mi baja lehet? Hova tûnt az a híres nyugalom és elhivatottság? – elmélkedett Victor.
- Derek Robinson – kezdett beszélni. Harry egész végig csendben volt.
- Megtudtatok valamit a még bent lévõ férfiról? – jött Myles.
- Semmit, azon kívül, hogy mindenre képes – válaszolt Jack idegesen.
- Két férfit már lelõtt. Az egyik halott – mondta Bobby.
Eközben a várószobában két nõ és egy férfi idegeskedett Derek következõ mozdulata miatt. A férfi teste még mindig rázkódott, mintha hideg lenne. Nagy kavarodás lehetett a fejében. Senkit sem akart bántani, de megtette. És ha ezek a nõk elkezdnek sikítozni, õket is lelövi.
- Kilenc perc, és valamelyiküket lelövöm – az órát nézte.
- Kilenc percünk maradt. Hol a pénz? – Jack idegesen egyik lábáról a másikra állt.
- Már úton – felelte Nickerson.
Pár perccel késõbb a föld megint rázkódni kezdett.
- Nyugi, ez csak egy utórengés – suttogta Sue Levi-nak.
Amikor minden normális lett, az épület még mindig remegett. Emberek rohantak ki a felette levõ épületbõl. Hatalmas repedés jelent meg rajta, ami egyre szélesedett a mennyezeten és a falon.
- Szerintem ez nem csak egy földrengés – mondta Theresa óvatosan, amikor meghallotta a sikoltozást kintrõl.
- Maradjanak az asztal alatt, és ne mozduljanak, különben mindannyiukat lelövöm – Derek az ajtóban állva kiabált velük. Az orvlövész úgy döntött, kihasználja ezt a lehetõséget, és lelõtte. Amikor a férfi holtan esett össze, Theresa és Sue gyorsan elkezdték támogatni Nathan-t a kijárat felé.
- Menjenek, mentsék magukat – mondta a férfi.
- Menjenek! – mutogatta, miközben megpróbálta magát kiszabadítani a nõk kezei közül.
- Gyerünk, még csak néhány lépés – biztatta Sue.
Már majdnem elérték az ajtót, a mennyezet leomlott. Az utolsó, amit Sue érzett, egy égetõ fájdalom volt a fején, amikor a földre zuhant.
Válasz
csancsy 2006 szept. 29. - 16:11:24
(536/1443)
Végzet karjaiban 4. rész (vagy az ötödik)
Sue megpróbált mindent, hogy lenyugtassa Levi-t, de a Levi egyre hangosabb és hangosabb lett. Két férfi elég értelmesnek tûnt ahhoz, hogy ne lõjék le õket, de a harmadik férfi még Levi-nál is izgatottabb volt. Állandóan motyogott valamit, és rázta a hideg, pedig a hõmérséklet jóval 20 fok felett volt. Drogfüggõként is elég veszélyes és kiszámíthatatlan lenne, de egy lõfegyverrel a kezében még veszélyesebb volt. Az állatorvos félig csukott szemekkel feküdt Sue mellett. Sue nem volt orvos vagy nõvér, de megpróbált mindent. A férfinak nyitott sebe volt, de vér már nem szivárgott.
Levi itt kezdett hirtelen ugatni, és ki akart futni az épületbõl. Amikor Sue megpróbálta megakadályozni, látta, hogy a kutya barna szemei megtelnek félelemmel. Figyelmeztetés nélkül egyre hangosabban és hangosabban ugatott, míg végül az ugatás szomorú csaholássá alakult.
- Mi a baj vele? – kérdezte Hickery meglepetten. – a kutyával eddig nem volt probléma.
- Nem tudom. Izgatott, de nem tudom miért – válaszolta Sue összezavarodva.
Néhány perccel Levi kitörése után elkezdett rázkódni a föld.
- Ez egy földrengés!
- Engedjenek ki minket, most.
- Nem – Dock megállította a túszokat.
- Kérem, meghalunk, ha itt maradunk – sírta a nõ a macskával.
- Phil, engedjük el õket. A börtön jobb, mintha élve eltemetnének – Hickery próbálkozott.
- Nem, nem megyek börtönbe!
- Márpedig ha akarják, ha nem, mi kimegyünk! – a bankmenedzser elkezdett futni az ajtó felé. De soha nem érte el. A golyó Dock fegyverébõl a fején találta el. Sue és a másik nõ sikoltottak. Hickery és Dickery sóhajtottak, majd kimentek. Azonnal ügynökök kapták el õket, ahogy kiértek a fényre.
- Remélem, okosabbak, mint õ volt – dühöngött Dock, a bankmenedzserre utalva. A földrengés gyorsan elmúlt, és nem okozott károkat.
- Jól van? – mutatta Sue a mellette fekvõ állatorvosnak, aki ismert néhány jelet.
- Fáj, de megbirkózom vele- volt a válasz.
A padon ülõ nõ nézte a mutogatásukat. Nem értette meg, de elkapott egy biztató bólintást az orvostól. „Ha a férfi azzal a rettenetes sérüléssel nyugodt tud maradni, én is meg tudom tenni. Ne pánikolj, Theresa, és akkor ennek az õrültnek nem lesz oka bántani téged” – bátorította önmagát.
- Szóval, megmondják a nevüket, vagy találgassak? Nem vagyok gondolatolvasó, ugye tudják – Bobby az elkapott férfiakhoz beszélt. Victor, akit eddig Hickery-ként ismertek, megszólalt.
- Victor Thornton, és Harry Rexona. Az õ ijedt meg a rengéstõl, ezt soha nem fogja megbocsátani magának. Most úton lehetnének Mexikóba vagy Venezuelába három millió dollárral gazdagabban, ahelyett, hogy ügynökök kezei között lennének. De most az együttmûködés tûnt a legjobbnak, hogy csökkentse a büntetésüket. Lehúznak pár évet a börtönben, és ott folytatják az életüket, ahol abbahagyták.
- Szóval, mi a neve a drogfüggõ társuknak? – hallotta Bobby kérdését. Ránézett Hu
Válasz
firka- 2006 szept. 29. - 13:39:38
(535/1443)
nem voltam pár napig, és látom jó sokat írtatok:))))))))))
Már lassan megint kezdett rám jönni, a "miért nem adják a suethomast,ígyszomorúazélet" -érzés, és akkor láttam mit írtatok...Jaj annnnnnnnnnyira remélem, hogy tényleg fogják adni! Kár, hogyha csak azt az 5 részt, de nekem az is akkora örömhír! A petíciónak is hoz talán egy kis fellendítést...
Válasz
csancsy 2006 szept. 28. - 18:27:36
(534/1443)
szuper, akkor az nagyon jó, mert a koleszszobában van a tévém, és akkor nem fogunk összeveszni, hogy mit néznük, mert úgyse leszünk itthon, de legalább fel tudom venni, meg amúgy is jobb, ha hétvégén van, mert kevés jó sorozat van akkor.!!!!Úgy látszik, hogy a közösség ereje nagyon jó és erõs, hallgattak ránk az rtl-esek, ennek nagyon örülök, de azért kár, hogy nem az elejétõl mert néhány részt (csendes éj- számítógépen megvan, de vidin is akarom, meg a a túlélõ, meg a holvagy kislány) nem sikerült felvennem, de nem vagyok telhetetlen, ennek is nagyon örülök, nagyon feldobott ez a hír, szüksége volt erre a lelkemnek, mert néha elég rosszul érzem magam.KÖSZIKE, hogy informálsz:)))))
Válasz
9/10
tundeey 2006 szept. 28. - 18:09:27 9/10
(533/1443)
szóval....szombatonként lesz 15:40kor
Válasz
csancsy 2006 szept. 28. - 18:05:48
(532/1443)
Ja, és még azt akartam mondani, hogy majd holnap rakok fanfactiont, ha hazaérek. elég izgalmas lesz majd, de majd olvassátok, ha akarjátok.:)))
Válasz
csancsy 2006 szept. 28. - 18:02:44
(531/1443)
Szia!Örülök, hogy itt vagy megint,:)))) remélem majd gyakrabban tudsz írni!:)))megértelek, suli idõben elég ritkán lehet írni ide, én is csak este tudok írni gyorsan.
Válasz
csancsy 2006 szept. 28. - 17:59:47
(530/1443)
Halihó! Megint itt vagyok, alig várom, hogy hazamenjek már holnap. már majdnem össze van pakolva, meg stb. szóval már készülök nagyon. Jövõ hét szerdán írom az elsõ zárthelyimet, majd szurkoljatok. Pont a rossz tanárnál, bár már nem is rossz tanár, kezdem megszokni, elég jó fej. csak minket hajt meg nagyon a tanulással.Remélem nála nem lesz nehéz a zárthelyi. Amúgy komolyan mondjátok, hogy lesz sue Thomas?honnan veszitek, és hogy lesz?hétköznap, vagy hétvégén (bevallom jobb lenne hétvégén)?Ez tök jó amúgy. És az utolsó rész?Ez hihetetlen, õszintén szólva nem bíztam benne, azt hittem, majd jövõ nyáron fogják leadni. De ha 15.40-kor lesz, akkor csacska nem lesz?Mondjuk a csacskát nem szeretem, csak kíváncsi vagyok, hogy akkor hogy is van?
Válasz
somvirág 2006 szept. 28. - 17:02:47
(529/1443)
Ez most csak engem zavar?
Válasz
somvirág 2006 szept. 28. - 17:01:30
(528/1443)
Egy hónapja voltam itt (sajnos. suli brrrrrrrrrrr) De ez az óra még MINDIG késik!
Válasz
somvirág 2006 szept. 28. - 16:58:49
(527/1443)
Húúúúúúúúúú, ez most komoly??????? :)))))))))))))))))))))))))))))))))) Szép az élet
Válasz
9/10
tundeey 2006 szept. 28. - 16:33:00 9/10
(526/1443)
ez már biztos, méghozzá az utolsó 5 rész lesz leadva...
Válasz
lyzbet 2006 szept. 28. - 15:50:47
(525/1443)
mnikol:rem én is,h.jó lett a töri dogád!
csanita:a kiselõadásba majd belejössz!
tundeey:ha ez igaz,akkor az nagyon csúcs!!!!!!!!!!!!!!!!!nagyon tök jó!!!!!!!!már most várom,rem igaz!
a fanfictek tetszenek,sztem jó,h.le vannak írva. belegondoltatok már,h.1hónap lement a suliból?!ennek ellenére még mindig hiányzik a sorozat......;-( de hátha most leadják mind a maradékot,de jó lenne!
Válasz
mnikol 2006 szept. 28. - 14:25:14
(524/1443)
Ez nagyon király!!!

Remélem, tényleg lesz, és nem csak 1 kósza pletyka ez!!!
Ha biztos, hogy lesz, elmegyek, és veszek 1 csomó kazettát, és felveszem majd az összes részt!!!

Anyám ki fog akadni... ;)))
Válasz
csancsy 2006 szept. 27. - 21:27:52
(523/1443)
bocs, ez ezzel jár!!!!
Válasz
csancsy 2006 szept. 27. - 21:27:15
(522/1443)
Micsoda???Ez komoly?ez tök jó, bár sajnos nem biztos, hogy tudom nézni, ugyanis én tévém a koleszba van, és a szobatársaimtól is függ, hogy mit nézek, alkalmazkodni kell egymáshoz, ez ezzel jársz?És honnan veszik, hogy lesz?
Válasz
Kaktusz 2006 szept. 27. - 20:22:24
(521/1443)
nagyon köszi:))) akkor már nyugodt szívvel utazom:D viszlát akkor 9.ig!!! (14-tõl télleg adja az RTL-klub??? remélem a folytatást adják le)
Válasz
9/10
tundeey 2006 szept. 27. - 20:00:00 9/10
(520/1443)
MOST OLVASTAM AZ RTL FÓRUMÁN, HOGY OKTÓBER 14-TÕL ISMÉT LESZ SUE 15:40 perctõl.....azt nem tudom, hogy elõlrõl fogják-e adnai vagy az utcsó 5 rész lesz-e leadva, de....
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 16:00:57
(519/1443)
A zaklató 26.rész

Pár perc múlva Sue két csésze forró teával tért vissza. Az egyik bögrét odaadta Jack-nek.
„Sue, igazán nem kellett volna!”
„Idd meg, kérlek!” – belekortyolt a bögréjébe. Jack felállt, és letette a bögrét az asztalra.
„Beszélnünk kell!” – hangja elkomolyodott.
„Jack, valami baj van?” – kérdezte Sue aggódva, és odament hozzá. „Nem vagy jól?”
„Nem, velem minden rendben, de…” – egy pillanatra megállt, hogy összeszedje minden bátorságát. „…de el kell mondanom Neked valamit.”
„Valami baj van?”
„Nem, nem errõl van szó.” – egy mélyet sóhajtott. „Tudod, olyan vicces, hogy annyi bevetésen, veszélyes helyzetben voltam már, de még egyszer sem féltem annyira, mint most.” – mosolygott magán. Sue kérdõen nézett rá.
„Azt hiszem, ez volt életem legszörnyûbb napja! Féltem,” – tekintetével a földet pásztázta, majd belenézett Sue hatalmas barna szemeibe. „Annyira féltem, hogy elveszítelek!”- gyengéden megfogta Sue kezét. „Féltem, hogy elveszítelek, Téged az életem értelmét. Mindig tudtam, hogy fontos vagy nekem, de soha sem mertem beismerni még magamnak sem, hogy mennyire fontos vagy! Mindennél, mindennél fontosabb vagy!… Még az életemnél is, mert ha Veled valami történne, azt…” – hangja remegett. Még a gondolatba is beleborzongott. „… azt nem élném túl! Szeretlek, Sue! Annyira szeretlek, hogy néha már fáj!” – egy pillanatra megint megáll. „Fáj, hogyha boldogtalannak látlak. Fáj, ha látom, hogy megbántalak, vagy látom, hogy sírsz, de legjobban az fáj, hogy nem vagy velem!” Sue szemében apró könnycseppek jelentek meg.
„Jack, én is szeretlek!” – Jack szinte alig hitt a fülének. Tekintete Sue-ét kereste, hogy meglássa, hogy igazat mond-e. „Én is szeretlek Téged!” – Jack ajkára tette az ujját.
„Szeretlek, és azt akarom, hogy csak erre gondolj!” – elengedte, és kezébe fogta Sue arcát. „Ne gondolj a múltra! Gondolj a jövõre, a jövõnkre!”
„Lehetséges?” – kérdezte Sue.
„Nekünk semmi sem lehetetlen!” – mondta mosolyogva, és lágyan megcsókolta. „Na, most mit válaszolsz?” – kérdezte mosolyogva.
„Azt, hogy szeretlek, Jack Hudson, és azt akarom, hogy mindig velem maradj!”
„Erre nem kell kérned, mert sehogy se tudnál távol tartani Magadtól!” – mindketten mosolyogtak, és újra, de most már szenvedélyesebben csókolták meg egymást.

Vége
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 16:00:22
(518/1443)
A zaklató 25.rész

Sue Thomas lakása

Sue már le is fürdött.
„Hé, jól vagy?” – kérdezte Jack egy aggódó pillantással a szemében.
„Igen,” – bólogatott Sue. „Csak annyira…”
„Most már nincs semmi baj, Sue! Oxford már nem árthat Neked! Nyugodj meg!” – közelebb ment hozzá, és a vállára tette a kezét.
„Köszönöm.”
„Mit?” – kérdezte mosolyogva Jack.
„Hát, hogy megmentetted az életem, hogy mindig mellettem vagy, amikor szükségem van valakire.” Jack mélyen a szemébe nézett.
„Ezt nem kell megköszönnöd. Ezért vagyok. Mi is lenne Veled nélkülem?”
„Hát nem is tudom.” – válaszolta mosolyogva, majd Jack magához húzta, és szorosan átölelte. Ahogy így tartotta, úgy érezte, itt az idõ, hogy elmondja, amit már oly rég el kellett volna mondania. ’Jaj, csak a szavak ne hagyják most cserben, mint már annyiszor!’ – imádkozott magában, miközben Sue a fejét a mellkasára hajtotta.
„Jack, Te remegsz!” – kezét a fejére tette. „És milyen forró a homlokod! Te lázas vagy!”
„Nincs semmi bajom.”
„Gyere, ülj le ide! Fõzök Neked egy kis teát.”
„Sue, erre semmi szükség!” – mondta Jack Sue-nak.
„Maradj itt! Mindjárt visszajövök!” – Sue leültetette Jack-et a kanapéra, és kiment a konyhába.
Jack aggódó pillantással nézett utána. „Ne menj el! Most ne!” – suttogta, szinte alig halhatóan.
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 15:59:50
(517/1443)
A zaklató 24.rész

Jack lelökte magáról az élettelen testet, és azonnal Sue-hoz rohant, aki még mindig eszméletlenül feküdt a földön. A feje vérzett az ütéstõl, amit ajtótól kapott. Jack gyengéden a karjába vette, és elkezdte szólongatni.
„Sue! Sue!” – elsimított egy tincset az arcáról. Sue meg sem mozdult. Jack egyre kétségbeesettebb, remegõ hangon szólongatta. A sírás fojtogatta. „Sue! Sue! Sue!” Odahajolt hozzá, és gyengéden szájon csókolta. Sue lassan kinyitotta szemét.
„Jack?” – kérdezte egy picit kábultan.
„Igen, Sue. Én vagyok. Itt vagyok.”
„És õ?”
„Meghalt. Már vége van.”
Sue Oxford felé fordította a fejét. „Oh!” – zokogásba tört ki Sue.
„Cssss! Végre, vége van!” – Jack szorosan átölelte. Sue úgy bújt oda hozzá, mint egy kis gyerek az apjához, akinél biztonságban érzi magát.
„Hé, hé! Most már vége!” – finoman letörölte a könnyeit az ujjával.
„Tudom, de megölhetett volna!”
„De nem történt semmi baj! Jól vagyok.” – mondta egy bátorító mosollyal, és újra magához húzta Sue-t. Testével érezte, hogy Sue még mindig remegett az ijedtségtõl. Kezével a hátát simogatta.
„Itt vagyok, Sue. Most már nincs mitõl félned!” – súgta a fülébe.
Közben megérkezett Bobby is a csapattall. Az ajtóban megállt, és egy pár pillanatig nézte õket.
„Jól vagy?” – törte meg ezt az édes pillanatot.
Jack elengedte Sue-t, és mindketten Bobby felé fordultak.
„Igen.” – válaszolta szipogva.
Jack segített neki felállni, de az elsõ lépés után majdnem összeesett, de Jack elkapta.
„Jól vagy, Sue?” – kérdezte aggódva.
„Igen, csak egy picit megszédültem. Ennyi az egész.”
„Gyere! Üljél le!”- egy székhez vezette. „Hívj egy orvost!” – szólt Bobby-nak. „Meg kell nézetni a fejedet. Elég csúnya rajta ez a seb.” – kezével megsimogatta Sue arcát.
„Jól vagyok. Tényleg. Csak el akarok innen menni!”
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 15:58:47
(516/1443)
A zaklató 23.rész

„A vadász lecsap áldozatára.” – közelebb nyomta a kést a nyakához, ekkor azonban Jack betörte ajtót.
„Eressze el!” – kiáltotta, és ráfogta a fegyvert.
Oxford felemelte Sue-t, és a kést megint a nyakához nyomta.
„Különben mi lesz?”
„Különben lelövöm.”
„Lõjön csak le, de akkor Sue is meghal!” – a kést még jobban a nyakához nyomta. „Na mit választ, Hudson?”
„Jack, lõdd le!”
„Tegye le e fegyvert, különben Sue-nak annyi!”
„Tényleg lelõné?”
„Inkább megölöm, minthogy a magáé legyen, Hudson!”
„Jack, ne foglalkozz velem! Lõdd le!”
„Jól van, Oxford. Leteszem a fegyvert, de Sue-t engedje el!”
„Ez nem állt a feltételek között, Hudson. Sue marad.”
Jack letette a fegyvert. „Engedje el! Nincs rá szüksége.”
„Nincs rá szükségem? Amióta csak megpillantottam, Õrá vágyom. Nem engedem el!” – a késsel megsimogatta Sue arcát. „Õ már az enyém!”
„Eressze el, és beszéljük meg ezt, mint férfi a férfival!”
„Hát, jól van!” – ellökte magától Sue-t, és rátámadt Jack-re. „Na, így már jobban tetszik?”
„Jack, vigyázz!” – kiáltotta Sue, mert Oxford majdnem beleszúrta a kést. A földön verekedtek. Jack volt alul. Sue odament, hogy megpróbálja leszedni róla Oxford-ot. „Hagyja abba!” - de Oxford olyan erõvel lökte el magától, hogy Sue neki esett az ajtónak, és elvesztette az eszméletét.
„Ne!!!” – kiáltotta Jack, és kirúgta Oxford kezébõl a kést. Oxford visszaverte a támadását, és Jack-et a falhoz szorítva fojtogatta.
„Mindig keresztül húzta a számításaimat, de ez alkalommal nem engedem! Sue az enyém lesz!”
„Soha!” – Sue-ra pillantott, és erõt véve a gyûlöletébõl kezével lerántotta nyakáról Oxford kezét, és behúzott egyet neki. Oxford hátra esett. Jack újra rátámadt, de Oxford megint felülkerekedett. Kezével a késért nyúlt.
„Vesztettél! Most megöllek!” – kiáltotta Oxford, és megpróbálta belészúrni a kést Jack-be, de õ elkapta a kezét, és kifordította azt, így saját maga esett bele a késbe. Szemét nagyra nyitotta, ahogy a sebéhez nyúlt, amibõl ömlött a vér. „Soha sem lesz Tiéd Sue!” – mondta lassan, majd összeesett, és meghalt.
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 15:57:59
(515/1443)
A zaklató 22.rész

Oxford odament az ajtóhoz, és bezárta kulccsal.
„Így ni! Most már tényleg senki sem zavarhat meg!” – fegyvert még mindig a kezében tartotta.
„Jobban teszi, ha elenged, Oxford. Már biztos keresnek, és meg fognak találni, de akkor magának vége!”
„Kérlek, ne fenyegess! Tudod, mióta várok erre a pillanatra? Az elsõ találkozásunk óta! Eddig mindig megzavartak, de most nem fognak!” - közeledett Sue felé. „Most mindent elterveztem.”
„Éjszakákat álmodoztam Rólad, és tudtam, hogy egyszer az enyém leszel!”
„Ha letenné a fegyvert, megpróbálhatnánk normális módon is.” – Sue közelebb ment Oxford-hoz. „Tudom, hogy mit akar, de ahhoz nincs szüksége fegyverre.”
„Ne játssz velem!”
„Nem, dehogy is! Én csak azt mondom, hogy nincs szükség erõszakra. Anélkül is az Öné leszek, ha akarja.”
„Ez csak egy trükk! Be akarsz csapni, de én átlátok rajtad!”
„Téved! Nem akarom becsapni.”
„Igen? És mi változtatta meg a véleményed? Hisz eddig ellene voltál.”
„Õszintén?”
„Igen.”
„Itt vagyunk a semmi közepén. Igaza van. Senki sem fog rám találni. Elõbb vagy utóbb úgyis megtörténik. A különbség az, hogyha én is belemegyek a dologba, talán jobban élveznénk.”
„Ugye most nem csapsz be? Hisz tudod, hogy azzal se mész semmire!”
„Miért akarnám becsapni? Én õszinte voltam. Mindketten tudjuk, hogy nincs választásom.”
„Örülök, hogy végre megértetted!”
„Akkor miért nem teszi le a fegyvert?” – közelebb lépett hozzá.
„Hát jó.” – bedugta a fegyvert az övébe, és közelebb ment Sue-hoz, megfogta a kezét. „Olyan régóta várok már erre a pillanatra!”
Sue egy mosolyt erõszakolt ki magából. „Tudom.”
Oxford megsimogatja Sue arcát. „Olyan gyönyörû vagy!” – elkezdte a nyakát csókolgatni. Sue undorodott pillantást vetett rá, majd lassan a kezével átölelte Oxford-ot. Kezét elkezdte lefelé csúsztatni Oxford övéhez. Már épp megfogta volna a fegyvert, amikor a férfi elkapta a kezét.
„Hazudtál nekem! Ez is csak egy trükk volt!” – kiáltotta dühösen.
„Nem, én csak…” – Sue próbált védekezni, de Oxford nem hagyta.
„Elég! Ne hazudj nekem!” – elõvette a fegyverét. „De végül is mindegy, mert ahogy mondtad, így vagy úgy, de az enyém leszel!” – Sue hátrált, miközben Oxford közeledett felé.
„Hozzám ne merjen érni!”
„Elõbb még más véleményen voltál. De nem baj.” – már majdnem sarokba szorította, amikor Sue kirúgta a kezébõl a fegyvert. Gyorsan a fegyver felé szaladt, de Oxford elbuktatta, és elõrántotta a vadászkését. Felé állt, és a nyakához szorította a kést.
„A vadász lecsap áldozatára.” – közelebb nyomta a kést a nyakához, ekkor azonban Jack betört
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 15:57:15
(514/1443)
A zaklató 21.rész

„Tudom, hogy egy picit hideg van, de mindjárt befûtök.” – odament Sue-hoz, és egy székhez vezette.
„Most mit csinál?”
„Csak nem gondolod, hogy csak úgy magadra hagylak? Rögtön megszöknél, így most lekötözlek a székhez.”
„Ne, kérem ne! Megígérem, hogy nem megyek sehova!” – próbálkozott Sue.
„Mondtam már, hogy belelátok a csinos kis fejedbe!” – megsimogatta az arcát, mire Sue elfordította. „Ne próbálj becsapni! Itt hagynálak Téged, Te pedig rögtön elmenekülnél. De nem, azt nem! Itt maradsz!” – a székhez kötözte Sue-t, majd kiment.

„Nemsokára jobbra kell fordulni.”
„Tudom, Bobby. Nemsokára ott leszünk.”
Bobby észrevette, hogy Jack izzad.
„Jól vagy?”
„Nincs semmi bajom.”
„Biztos? Mert ha nem, akkor szívesen vezetek.”
„Jól vagyok, Bobby. Köszönöm.” – Bobby aggódó pillantással nézett Jack-re.

Oxford fát tett a kandallóba, és begyújtotta.
„Így már sokkal jobb!”
„Eresszen el! Kérem! Ígérem, hogy nem fogok elszökni.”
„Nem is, hisz nálam van a fegyver. Most leveszem a bilincseket.” – levette Sue kezérõl a bilincseket.
„Köszönöm.”
„Látod, hogy mi mindent meg nem teszek Érted.”
„Most legyek hálás?” – kérdezte gúnyolódva Sue.
„Miért bánsz így velem?”
„Csak árt nekem.”
„Nem, Neked soha sem ártanék!”
„Hogy maga milyen undorító!”
„Miért? Mitõl különb Hudson vagy a többiek?”
Sue nem válaszolt. Oxford odament hozzá, és idegesen megrázta. „Mitõl??! Õk soha sem szerettek Téged annyira, mint én! Õk nem tudják, mi kell Neked! Õk meg akarnak változtatni, míg én annak fogadlak el, ami vagy!”

Jack és Bobby megálltak.
„Ez az õ autójuk!” – kiáltotta Jack.
„Akkor menjünk!”
„ Maradj itt!”
„De…”
„Bobby, hívd a csapatot, és várd meg õket itt! Rendben? A kunyhó valahol bentebb van az erdõben, de ha mindketten megyünk, akkor a rendõrök nem találnak oda.”
„És ha segítségre lesz szükséged?”
Jack elõvette a fegyverét. „Nem lesz szükségem segítségre.” – tekintetétbõl az elszántság tükrözõdött.
„Maradj itt, és várd meg a rendõröket!”
„Igen!” – válaszolta Bobby. Jack bólintott, és elindult az erdõ belsejébe.
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 15:55:59
(513/1443)
A zaklató 20.rész

Jack még mindig ugyanolyan gyorsan száguldott az autópályán, amikor Bobby meglátta a rendõröket.
„Azt hiszem, jobb lenne, ha lassítanál egy picit! Nézd csak rendõrök!”
Jack lassítani kezdett. A rendõrök õket is megállították.
„Jó napot kívánok! Jogosítványt kérnék!”
„Egy pillanat biztos Úr!” – elkezdte keresni a jogosítványát. „Tessék!”
A rendõr megnézte a jogosítványát. „Maga FBI ügynök?”
„Igen.”
„Egy picit mintha gyorsan hajtott volna!”
„Nem vettem észre!” – válaszolta Jack mosolyogva.
„Merrefelé tartanak?”
„A hegyekbe.”
„A hegyekbe? Legyenek óvatosak! 2-3 órával ezelõtt egy autó majdnem elgázolta a társamat. Õ is a hegyekbe tarthatott.”
„Milyen autó?” – kérdezte Jack kíváncsian.
„Egy fehér Sedan. Sajnos a rendszámát nem láttam. Minden olyan gyorsan történt.”
„Esetleg látta, hogy ki vezette, vagy hogy volt-e vele valaki?”
„Persze! Egy õszes hajú férfi vezette és volt vele egy nõ is. Úgy láttam, mintha dulakodtak volna. Az autó össze-vissza cikázott az úton. Csoda, hogy nem történt baleset!”
Jack arca elfehéredett. Rögtön leesett neki, hogy Sue-t és Oxford-ot látta a rendõr.
„Nem mentek utánuk?” – kérdezte aggódva.
„Nem tudtunk. Mire felsegítettem a társamat, már a sehol se voltak!”
„Köszönjük a figyelmeztetést biztos Úr!” – mondta Jack udvariasan.
„Szívesen. Vezessen lassabban!”
„Természetesen!” – s ezzel elindult.
„Azt gondolod, hogy Sue és Oxford voltak azok?”
„Igen, Bobby.”
„Az jó!” – kiáltotta lelkesen. „Akkor Sue még él!” Jack gyilkos pillantással nézett rá. „Úúúúgy értettem, hogy nincs semmi baja.” – javította ki magát.
„Remélem. De sietnünk kell!” Bobby egyetértõen bólogatott.

Oxford megállt az autóval az erdõ szélén. Kiszállt a kocsiból, és kinyitotta Sue-nak az ajtót.
„Szállj ki! Innen gyalog megyünk!”
„Hova?”
„Majd meglátod.” – megragadta a karját. „Gyere!” – s bevezette az erdõbe.
„Akárhova is visz, meg fognak találni, és akkor Önnek vége, Oxford!”
Oxford ekkor megállt, és erõsen megszorította a karját.
„És ki talál meg? Hudson? Azt hiszed, félek tõle?!”
„Ne legyen annyira magabiztos!” – fenyegette Sue.
„Te pedig ne légy annyira biztos a Te Hudson ügynöködbe! Lehet, hogy nem sikerült megölnöm, de legközelebb nem hibázom!” – kárörvendõen nevetett.

Ahogy beljebb mentek az erdõben, egy kunyhóra akadtak. Oxford kinyitotta az ajtót.
„Megérkeztünk! Itt senki sem talál meg minket!”
Sue lassan bement a kunyhóba. Összerezzent.
„Tudom, hogy egy picit hideg van, de mindjárt befûtök.” &#82
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 15:55:18
(512/1443)
A zaklató 18.rész

Az autónál mindketten megálltak.
„Most a hegyekbe megyünk?”
„Természetesen.”
„Nem kellene elõtte szólni a csapatnak?”
„Minek? Csak az idõt vesztegetnénk.” – Jack elszánt tekintete megrémítette Bobby-t.
„Biztos vagy ebben?”
„Hát persze.”

Az autóban Sue beszélgetéssel próbálkozott.
„Mégis hova visz engem?”
„Mondtam már. Ahol senki sem zavar meg minket.”
„Miért ilyen titokzatos? Megbilincselve, nem tudok semmit se csinálni. Mitõl fél? Vagy inkább kitõl?”
„Nem félek semmitõl, és nem félek senkitõl sem!”
„Valóban?”
„Mit gondolsz? Kitõl félek? A Te Jack Hudson ügynöködtõl?” – kérdezte ingerülten Oxford.
„Miért ne? Egyszer már legyõzte magát.”
„Soha sem gyõzött le! És nem vehet el tõlem! Te az enyém vagy!”
„Nem vagyok a magáé!”
Oxford mélyen Sue szemébe nézett. Tekintete megrémisztette Sue-t.„ „Hogy csinálta?”
„Mit?”
„A képeket.”
„Kivártam a megfelelõ pillanatot és beosontam a házadba, hogy lefényképezzelek.” – újra Sue szemébe nézett.

Jack eszeveszett gyorsan vezetett.
„Nem lenne jobb, ha egy picit lassítanál?” – kérdezte Bobby óvatosan.
„Csak nem félsz?”
„Oh, én nem. Csak gondoltam, az sokkal biztonságosabb lenne mindenki számára!” Jack futólag rápillantott, és ugyanolyan sebességgel haladt tovább.

Az autó ablakán kipillantva Sue meglátott egy benzinkutat.
„Álljon meg! WC-re kell mennem!”
„Bírd ki! Most nem állhatok meg!”
„Miért nem?”
„Mert nincs még itt az ideje.”
„Ezt nem teheti!”
„Tudom, hogy nem kell WC-re menned, hanem azon gondolkodsz, hogy hogyan tudnál megszökni. Belelátok abba a csinos kis fejedbe. Szóval ne próbálj becsapni!” – figyelmeztetette Oxford.
Sue újra az ablak felé fordult. Hirtelen rendõrautót látott maguk elõtt az úton, akik az embereket igazoltatattak. Egy pillanatig gondolkozott, hogy mit tegyen. Amint egy picit közelebb értek, elkapta a kormányt, és elfordította. Oxford próbálta megtartani a kormányt, de nem nagy sikerrel. Az autó ide-oda cikázott az úton.
„Lassítson!” – kiáltotta Sue.
„Nem!!!”
„Lassítson!”
„NEM!!!!!”
A rendõrök észrevették a szabálytalan autót, és megpróbálták leinteni õket, de az autó száguldott tovább feléjük. A rendõrnek még épp sikerült félreugrania a kocsi elõl. Sue elengedte a kormányt, és gyorsan hátranézett.
„Oh, Istenem!”
„Ne aggódj! Nem esett semmi baja! De ezt még egyszer meg ne próbáld tenni!” Sue némán bólogatott, miközben tovább haladtak.
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 15:54:40
(511/1443)
A zaklató 19.rész

Jack és Bobby megérkeztek a megadott címre. Bobby kopogott az ajtón.
„Miben segíthetek?”
„Maga Frank Carrington?” - -kérdezte Jack idegesen.
„Attól függ, ki keres!”
„Jack Hudson ügynök vagyok, az Úr pedig Bobby Manning ügynök az F.B.I-tól. Nos, akkor maga az?”
Bólintott. „Mit akarnak?”
„Bearnie Oxford után szeretnénk érdeklõdni.”
„Mibõl gondolják, hogy ismerem õt?”
„Hát idefigyeljen!” – Jack közelebb lépett hozzá, mire az hátrálni kezdett befelé a lakásba. „Tudjuk, hogy a legjobb barátja, szóval ne mondja nekem azt, hogy nem ismeri õt!”
„Hm, ismerem. De ez még nem jelent semmit.”
„Tudja, hogy hol van most?”
„Nem. Már miért tudnám?”
„Mert valakinek segítenie kellett neki.”
„Nem vagyok vicces hangulatomban, szóval jobban teszi, ha elmondja, amit tud!” – Jack újra közelebb lépett hozzá.
„Nem tudok semmit!”
„Hazudik!” – megragadta, és a falhoz szorította. „Nos elmondja, amit tud, vagy verjem ki magából?”
„Jack!” – Bobby próbálta fékezni.
„Nem tudok semmit!”
„Tényleg nem?” – Jack még jobban a falhoz szorította. „Még most sem?”
„Jól van, jól van! Mindent elmondok, csak engedjen el!” – Jack elengedte.
„Beszéljen!”
„Igen, én segítettem Oxford-nak.”
„Most hol van?”
„Nem tudom.”
„Hol van?!” – újra megragadta.
„Elment a nõvel.”
„Hova?”
„Azt nem tudom.”
„Hova???!!!” – megrázta.
„Egy kunyhóba, a hegyekbe.”
„Merrefelé van?”
„Itt.” – rámutatott egy pontra a térképen. Jack elengedte.
„Ha bármi baja lesz Sue-nak, esküszöm, hogy nem éli túl!” – szeme szikrát szórt, miközben mondta, majd elment.
Miközben mentek le a lépcsõn Jack megszédült, Bobby gyorsan elkapta, mielõtt elesett volna.
„Jól vagy?” – kérdezte aggódva.
„Jól vagyok.”
„Elég rosszul nézel ki. Talán jobb lenne, ha látna egy orvos!” – vetette fel az ötletet Bobby.
„Jól vagyok! Nincs semmi bajom! Már mondtam már!” – válaszolt ingerülten Jack. Bobby meglepõdve nézett rá. „Bocsáss meg, Bobby! Nem akartalak megbántani, de jól vagyok.”
„Nincs semmi baj. Tudom, hogy csak aggódsz! Azt hiszem, én is így viselkednék, ha Tara-val történne ez!” Jack némán bólintott.
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 15:53:49
(510/1443)
A zaklató 18.rész

Az irodában
Másnap reggel

Jack idegesen rohant be az irodába.
„Bobby kiderítettétek, hogy van-e valaki, akihez mehetett, barát, ismerõs, családtag?”
„Igen. Egy bizonyos Frank Carrington a legjobb barátja.”
„Tudod, hogy hol lakik?”
„Igen.”
„Akkor mondd már!” – üvöltött rá idegesen Jack.
„Itt!”
„Azonnal odamegyek!”
„Veled mennék, ha lehet!” – mondta Bobby.
„Jól van! Gyere!” – és ezzel kirohantak.

Az autóban

Sue ébredezett. Keze össze volt bilincselve, hogy ne tudjon elmenekülni.
„Hol vagyok?” – kérdezte félig kábultan.
„Jó kezekben.”
„Oxford!”
„Miért? Kit vártál?”
„Hova visz engem?”
„Oda, ahol senki sem talál ránk!” Sue rémülten nézett rá.
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 15:48:04
(509/1443)
Köszi mindenkinek azért, mert szurkoltatok, én is sokat gondoltam rátok! Nem tudom hogy, de 1 kérdés kivételével mind1ikre tudtam a választ! :))))))))) Az már más tészta, hogy jól ítram-e le benne a neveket... :/
Folytatom a fanfiction beírását!
Válasz
firka- 2006 szept. 27. - 11:59:13
(508/1443)
Hello mindenkinek, remélem jól sikerült a töridogád, és is szorítottam neked. Köszimégegyszer a fanficokat, most túl sok is ez nekem egyszerre. Én sajnos tudom,hogy áll a petíció. Mindeössze 300 aláírás van még a 3000-bõl. Biztassunkminél több mindenkit,mert ez így nehezen fog összejönni.:(
Válasz
csancsy 2006 szept. 27. - 10:01:13
(507/1443)
Mnikol, majd írd meg, hogy milyen volt a töridoga, gondoltam rád.:)))Remélem nem volt nehéz. Én most adtam elõ referátumot (kis elõadás), ami szerintem tök szarul sikerült, de a többiek szerint jól sikerült, de nem hiszek nekik.annyira izgultam lábam remegett.Nemrégen jöttem haza, és esik az esõ, szerncsére engem nem érintett még.
Válasz
lyzbet 2006 szept. 26. - 19:41:04
(506/1443)
Szia mindenki! 1. nagyon köszi mindenkinek, aki felteszi a fanficteket, mert tök jók, ha feljövök a fórumra, jó elolvasgatni õket. 2. mindenkinek jobbulást kívánok (én szerencsére még bírom)! 3. sajnos valószínûleg és sem tudom +nézni szombaton az Eltûntnek nyílvánítvát,m.osztálykirándulás lesz. aki látta, majd el tudja mesélni, mi volt benne?elõre is nagyon köszi! 4.hogy áll a petíció, nem tudja vki?remélem sikerül idõben összegyûjteni! 5.mindenkinek jó tanulást!
Válasz
mnikol 2006 szept. 26. - 16:30:29
(505/1443)
Mára az utolsó rész!

A zaklató 17.rész

Amikor megérkezett Jack, az ajtót nyitva találta. Azonnal berohant.
„Sue! Sue!” – meglátta a rongyot a földön és meghallotta Levi ugatását a fürdõszobából, ahova Bearnie zárta be. „Istenem, NE!!!!”

A kollégák gyorsan megérkezett.
„Mikor beszéltél vele utoljára?” – kérdezte Bobby Jack-tõl.
„Kb. 2-3 perccel az érkezésem elõtt.”
„Nem említett semmit? Nem volt fura a hangja?”
„Nem. Minden rendben volt vele.”
„Ez furcsa.”
„Miért?”
„Nézd a nappaliban dulakodás nyomait találtuk.” – rámutatott a telefonra.
„Vagyis itt volt.” – Jack-nek leesett, mire gondolt Bobby.
„Pontosan. Szerintem rögtön a telefonbeszélgetésük után hátulról kapta el a Sue-t, így még csak menekülési lehetõsége sem volt.”

Sue még mindig eszméletlenül feküdt. Oxford egy lakás ajtaján kopogtatott.
„Na végre, hogy kinyitottad!” – kiáltotta Oxford.
„Mi csináltál? Azt mondtad, hogy nem esik semmi bántódása!”
„És nem is esett!” – bevitte Sue-t, és lefektette a kanapéra. „Add ide a kunyhó kulcsait!”
„Mit akarsz csinálni?”
„Felvinni a hegyekbe, ahol végre egyedül lehetünk!”
„Bearnie, nem tetszik ez nekem!”
„Add ide a kulcsokat, Frank!” – férfi odaadta neki a kulcsokat.
„És ha keresnek, mit mondjak?”
„Nem fognak keresni! De ha mégis, Te nem tudod, hol vagyok!”
Ezzel újra megfogta Sue-t, lement vele az autóhoz, és elindult vele a hegyekbe.
Válasz
mnikol 2006 szept. 26. - 16:29:38
(504/1443)
A zaklató 16.rész

„Mit?”
„Hát azt, hogy ki vagyok szolgáltatva Neked.”
„Még hogy Te ki vagy szolgáltatva nekem?! Én vagyok kiszolgáltatva Neked!” – mondta felháborodottan Sue.
„Tudod, más szeretne a helyedben lenni!”
„Jack Hudson, nem vagy Te egy kicsit beképzelt?”
„Hm, nem!”
Mindketten mosolyogtak.

Az irodában

Amint beérkeztek az elõtérbe, Bobby odament hozzájuk.
„Találtatok valamit”
„Semmi olyat, ami segíthetne, Bobby!”
„Segíthetek esetleg még valamiben?”
„Nem, köszönöm. Egyelõre nem.”
„Én most hazamegyek. Haza vihetlek?” – kérdezte Sue Jack-et.
„Nem, én még maradok.”
„Maradsz?”
„Igen. Van egy kis dolgom még, de ha megvársz, akkor mehetünk együtt.”
„Haza tudok egyedül is menni. Nem kell félned. Inkább azon gondolkozz, hogy Te, hogy mész haza, mivel az autód otthon van.”
„Hát Myles, most ajánlotta fel, hogy hazavisz! Nem?” – mosolyogta Myles-ra néz.
„Hát…én, Uram. Szívesen, hazaviszem, ha akarja.”
„Na látod! Meg is oldottuk a problémát!”
„Akkor viszlát!” – sarkon fordult, és elindult a lift felé. Jack utána ment.
„Sue, kérlek, légy óvatos, amíg oda nem érek! Jól van?”
„Ne félts már ennyire! Nem lesz semmi bajom!”
„Remélem! Akkor majd megyek! Jó?”
Sue mosolyogva a fejét rázta.

Sue Thomas lakása
Késõ este

Sue hazaérkezett. Letette a táskáját, és elkezdett lassan vetkõzni, majd bement a fürdõszobába. Nem vette észre, hogy valaki volt a lakásában, és figyelte õt.
Késõbb a dolgait pakolta, amikor Levi jelezte, hogy szól a telefon. Habozott mielõtt felvette volna, de aztán mégis felvette.
„Itt Sue Thomas.”
„Sue, Jack vagyok. Egy picit kések, mert beugrok egy kis kínaiért! Rendben?”
„Jack, tudod, hogy nem kell jönnöd.”
„Nos, nem is azért megyek! Amúgy meg, hogy tudnál vigyázni rám, ha nem vagyok ott?” – mosolygott.
„Hát nehezen.”
„Akkor sietek!”
„Várlak!” – mondta mosolyogva. Épp tette volna le a telefont, amikor valaki hátulról egy rongyot tartott a szája elé, amitõl elkábult. A telefon kiesett a kezébõl. A férfi vállára fektette, és kivitte a lakásból.
Válasz
mnikol 2006 szept. 26. - 16:28:36
(503/1443)
A zaklató 15.rész

Bearnie Oxford lakása

„Megérkeztünk. Itt lakik.”
„És most hogyan tovább?” – kérdezte Sue.
„Hát bekopogunk.”
„Nem valószínû, hogy valaki ajtót fog nyitni.”
„Jó napot! Segíthetek valamiben?” – kérdezte egy férfi.
„Jó napot! Én Jack Hudson vagyok, a hölgy pedig Sue Thomas.”
„És mit akarnak?”
„Bearnie Oxford-ot keressük. Itt lakik, ugye?”
„Igen, itt lakik, de most nincs itthon.”
„Mikor látta utoljára?”
„A múlt héten.
„Látta azóta?”
„Nem, csak akkor. Pár órát volt itt, aztán elment.”
„Van a lakásához kulcsa?”
„Nézze, én vagyok a házmester. Természetesen van kulcsom a lakásához.”
„Ki tudná nekünk nyitni?”
„Hát persze. Bár remélem, nem csinált már megint valamit. Olyan lelkesnek tûnt.” – megkereste a kulcstartón a megfelelõ kulcsot, és belehelyezte a zárba.
„Mondott magának esetleg még valamit?” – kérdezte Jack.
„Igen. Egy hölgyrõl beszélt. A szavaiból kikövetkeztetve a hölgy sokat jelent neki.” – közben kinyitotta az ajtót, és mindannyian bementek a lakásba. „Azt mondta, hogy visszajön érte, hogy visszaszerzi.” – Jack és Sue egymásra néztek.
„Azóta haza sem jött?” – kérdezte Jack, közben Sue beljebb ment a lakásba.
„Nem. Szemben lakom. Ha hazajött volna, arról tudnék.”
„Jack! Jack!” – kiáltotta Sue a nappaliból. Jack rögtön beszaladt. A nappali teljesen ki volt dekorálva Sue-ról készült fotókkal.
„Jesszusom!” – mondta Jack.
„Ez az ember figyelt engem.”
„Menjünk innen!” – mondta Jack s megragadta Sue karját. Az autónál megálltak.
„Ezt nem hiszem el!”
„Nyugodj meg, Sue!”
„Hogyan nyugodhatnék meg? Te nem tudod, milyen érzés, ha megtudod, hogy figyelnek!”
„Nem tudom. De kérlek nyugodj meg!”
„Ez az ember elmebeteg!”
„Igen, ez az ember õrült! Remélem, most már belátod, hogy egyáltalán nem vagy biztonságban!” Sue mérges pillantással nézett rá.
„Te sem vagy biztonságban! Nem engem akart megölni, hanem Téged, szóval…” – mielõtt be tudta volna fejezni Jack közbevágott.
„Jobb lesz, ha visszamegyünk az irodába!”
Jack a vezetõülésre akart beülni, de Sue rászólt.
„Mit csinálsz? Te nem vezethetsz!”
„Miért nem?”
„Mert sérült vagy. Nem szabad túlerõltetned magad!”
„Mintha ha a vezetés megerõltetõ lenne!”
Sue felé nyújtotta a tenyerét.
„Legyen meg a Te akaratod!” – mondta Jack, és odaadta neki a slusszkulcsot.
„Köszönöm!” – mondta mosolyogva Sue.
„Ugye élvezed?”
„Mit?”
„Hát azt, hogy ki vagyok szolgáltatva Neked.”
&#8
Válasz
mnikol 2006 szept. 26. - 16:27:59
(502/1443)
A zaklató 14.rész

Jack Hudson lakása

„Már kész is vagyok! Mehetünk.”
„Neked itthon kellene maradnod, Jack.”
„Ezt már egyszer megbeszéltük. Nem maradok!”
„Miért kell ennyire macsónak lenned?!”
„És Neked miért kell ennyire önfejûnek lenned?!” – mélyen egymás szemébe néztek.
„Na jól van! Menjünk!” – mondta Sue.

Az irodában

„Jól vagy, Jack?” – kérdezte aggódva Lucy.
„Igen, nincs semmi bajom.” – válaszolta mosolyogva s bement az irodájába.

Myles közben Tara és Bobby segítségével kiderítette, hogy a zaklatót Bearnie Oxford-nak hívják és a címét is megtalálták.
Jack és Sue a férfi lakására indultak.
Válasz
mnikol 2006 szept. 26. - 16:27:07
(501/1443)
A zaklató 13.rész

„Remélem, nem zavarok.” – mondta mosolyogva a doktor.
„Nem, jöjjön csak be!” – kiáltotta Jack.
„Látom, már sokkal jobban van. Gondolom, ez a hölgy érdeme.”
„Mikor mehetek haza, doktor Úr?”
„Talán holnap vagy holnap után. Addig megfigyelés alatt kell tartanunk magát.”
„Kizárt dolog. Nem maradhatok addig. Még ma haza kell mennem!”
„Nézze, lehet, hogy most jól van, de késõbb lehetnek panaszai.”
„Doktor Úr, értse meg, hogy nem maradhatok!”
„Jack, az lesz a legjobb, hogyha bent maradsz.”
„Nem maradok! Nem hagylak magadra!”
„De még nem vagy jól.”
„Jól vagyok. Ez csak egy kis sérülés a fejemen!” – mutatta Jack, majd az orvoshoz fordult. „Doktor Úr, én tényleg jól vagyok. Ha akarja, holnap bejöhetek ellenõrzésre, de tényleg nem maradhatok.”
A doktor egy pillanatig gondolkozott.
„Rendben. Egy feltétellel engedélyezem, hogy ma hazamenjen. Ha megígéri, hogy pihenni fog és nem erõlteti túl magát!”
„Persze doktor Úr, amit csak akar!”
„Most nem érez semmit, de késõbb adódhatnak problémák.”
„Milyen problémák?” – kérdezte Sue.
„Például láz, szédülés.”
„Rendben leszek, doktor Úr!”
„Ígérje meg, hogy vigyázni fog rá!” – mondta a doktor Sue-nak.
„Megígérem.”
„Akkor mehetnek.” – mondta a doktor, és kiment.
„Sue, kérlek, vigyél haza, hogy átöltözhessek!”
„Minek akarsz átöltözni?”
„Így nem mehetek be az irodába!” – mondta mosolyogva, és a véres ruhájára mutatott.
„Neked pihenned kell! Nincs semmi keresnivalód az irodában!”
„Be kell mennem!”
„Jack, az orvos is azt mondta, hogy pihenned kell! Meg is ígérted neki.”
„De jól vagyok, Sue. Nem lesz semmi bajom. Szóval induljunk!” – és hatalmasat mosolygott Sue-ra.
Válasz
mnikol 2006 szept. 26. - 16:26:21
(500/1443)
A zaklató 12.rész

A kórházban

Sue rögtön a recepcióshoz rohant.
„Jó napot! Azt mondták, ide hozták Jack Hudson ügynököt.”
„Igen. Dr. Evans a kezelõ orvosa. Doktor!” – rámutatott a doktorra, és szólt neki.
„Igen? Miben segíthetek?”
„Sue Thomas vagyok. Hudson ügynök állapota után szeretnék érdeklõdni.”
„A barátnõje?”
„Nem, a barátja vagyok.”
„Jól van.”
„Oh, hála Istennek!” – arcáról a megkönnyebbültség sugárzott.
„De nagy szerencséje volt a barátjának.”
„Ezt hogy érti?”
„A lövés csak súrolta a fejét, de ha egy centivel odébb megy, akkor a barátja már halott.”
„Láthatom doktor Úr?”
„Persze, odakísérem.”
„Köszönöm.”

A doktor Jack szobájához kísérte Sue-t.
„Már itt is vagyunk!”
„Köszönöm, doktor Úr!”
„Majd késõbb bemegyek, de most hagyom, hadd beszéljenek!”
„Köszönöm.” – mondta mosolyogva, majd benyitott a kórterembe.
„Remélem, nem zavarlak!”
„Dehogy zavarsz! Gyere be!” – mondta mosolyogva.
„Hát semmit sem hoztam magammal.”
„Nem baj. A lényeg, hogy itt vagy.” – Sue-ra mosolygott. „Jól vagy?”
„Jack, nekem kellene ezt kérdeznem, hisz Te vagy az, akire rálõttek.”
„Sue, ez semmiség!” – s rámutatott a sebére.
„Semmiség??? Ha egy centivel arrébb megy a lövés, már halott vagy. Szóval ne mond nekem, hogy semmiség! Okay?”
„Nyugodj meg, Sue! Nem lett semmi bajom!”
„De lehetett volna! Meg is halhattál volna!”
„De élek, és ez a fontos.”
„Ezt találtam, az ajtóm alatt.” – Sue átadta a levelet Jack-nek.
„Ez csak egy fenyegetõ levél, Sue.”
„Ami egyben figyelmeztetés Neked!”
„Nem ijedtem meg!”
„Pedig jobb lenne, ha komolyan vennéd! Nem akarom, hogy bajod essen, Jack.”
„Nem lesz semmi bajom.”
„Jobb lenne, ha kiszállnál.”
„Tessék??? Hogy hagyjalak magadra?”
„Igen, akkor biztonságban lennél!”
„Így se, úgy se lennék biztonságban, és ezt Te is tudod. Ráadásul a zaklató Téged akar. Te sokkal nagyobb veszélyben vagy, mint én. Soha sem hagynálak magadra!” – mélyen egymás szemébe néztek, amikor kopogtattak az ajtón.
Válasz
mnikol 2006 szept. 26. - 16:25:30
(499/1443)
A zaklató 11.rész

Jack Hudson lakása

Jack már elkészült, és már éppen indulni akart a munkába. Becsukta maga mögött az ajtót, és beszállt a liftbe. Az autója a háztömb elõtt parkolt. Épp készült kinyitni az autót, amikor hirtelen valaki rálõtt. A lövés csak a fejét súrolta. Gyorsan fedezékbe bújt. Rögtön a lövés irányát próbálta behatárolni, de több lövés nem jött. Ekkor a fejéhez a kapott, amibõl ömlött a vér.

Sue Thomas lakása

Sue is épp indult el, amikor meglátta a levelet az ajtó elõtt. Felvette, és lassan kinyitotta. Miközben olvasta a levelet, az arca teljesen elsápadt. A levélben ez állt: TE CSAKIS HOZZÁM TARTOZOL! AZ ENYÉM VAGY!
Gyorsan a telefonhoz rohant, és tárcsázta Jack számát, de senki sem vette fel. Ekkor elindult az irodába.

Az irodában

Amint beért Sue az irodába, rögtön Jack-et kereste, de sehol sem találta.
„D, Jack nem jött még be?”
„Nem. Ma még nem láttam bent.”
„Sue, minden rendben?”
„Hát persze. Minden rendben.”
Rossz érzése volt. Idegességében az ujjait markolta, amikor Lucy állt meg elõtte.
„Sue a kórházból keresnek.”
„Ki? Nem mondták meg?”
„Azt hiszem, a sürgõsségi osztályról.”
Sue gyorsan felkapta a telefont.
„Igen, itt Sue Thomas?”
„Az Ön barátja, Jack Hudson ügynök kért meg, hogy értesítsem, hogy bent van a kórházban.”
„Oh, Istenem! De mi történt?”
„Lõtt sérüléssel hozták be.”
„De ugye nincs komoly baja?” – kérdezte aggódva Sue.
„Ha jól tudom, nem, de azt szeretné, ha bejönne hozzá.”
„Természetesen azonnal megyek!” – s ezzel letette a telefont.
„Történt valami?” – kérdezte Lucy aggódva.
„Jack-re rálõttek.”
„De jól van, ugye?”
„Nem tudom, de most azonnal bemegyek a kórházba.”
„Persze menj csak! Jack biztos örülni fog!”
Sue gyorsan kirohant az irodából, és egyenesen a kórházba ment.
Válasz
mnikol 2006 szept. 26. - 16:24:50
(498/1443)
A zaklató 10.rész

„Hát persze, hogy itt maradok!” – s így ölelkezve ledõltek az ágyra. „Örökre itt maradok Veled!” – suttogta, miközben a karjában tartotta Sue-t. A lány lassan megnyugodott és elaludt. Jack csendben nézte õt, majd szép lassan õ is elaludt.

Másnap reggel

Jack ébredt fel elsõnek. Még mindig a karjában tartotta Sue-t. Egy darabig csak nézte, majd lassan megsimogatta az arcát. Sue Jack érintésére felébredt.
„Jó reggelt!” – üdvözölte egy hatalmas mosollyal.
„Jó reggelt!” – válaszolt s visszamosolygott Sue.
Jack lassan elengedte.
„Jobban vagy már?”
„Igen. Köszönöm, hogy itt maradtál velem.”
„Nem kell megköszönnöd.”
„Hány óra van?” – kérdezte Sue.
„Már elég késõ. Azt hiszem, ideje mennem.” – mondta s közben felállt.
„Hova akarsz menni?” – Sue is felállt.
„Hát haza.”
„Maradj itt reggelire!” – ajánlotta fel Sue.
„Rendben.” – s Sue-ra mosolygott.

Sue és Jack az asztalnál ültek és reggeliztek.
„Hm, ez tényleg nagyon finom. Nem is tudtam, hogy Te tudsz fõzni!”
„Persze, mert azt hitted, hogy én csak a gyorskajákon élek.”
„Hát most megleptél! Beismerem!” – mindketten nevettek.
Sue arca elkomolyodott s így szólt.
„Jack, ami az éjszaka történt, azt nagyon sajnálom.”
„Mit?”
„Azt, hogy kiborultam. Nem tudom, mi történhetett velem.”
„Sue, nem történt semmi baj.”
„Akkor sem kellett volna így viselkednem.”
„Na, most már tényleg mennem kell, mert még elkésem az irodából. Olyan másfél óra múlva visszajövök Érted. Az megfelel?”
„Jack, nem lesz semmi baj! Nem kell visszajönnöd értem. Be tudok egyedül is menni.”
„Biztos?” – kérdezte Jack komolyan, és Sue szemébe nézett.
„Biztos. Na menj! Menj! Ne aggódj már folyton! Nem lesz semmi baj!”
„De ha mégis van valami baj, csak telefonálj! Okay?”
„Jól van, de menj, mert tényleg el fogsz késni!” – Sue kikísérte az ajtóhoz. Mosolyogva becsukta az ajtót, majd bement a fürdõszobába. Eközben valaki egy levelet dugott be az ajtaja alatt.
Válasz
mnikol 2006 szept. 26. - 16:23:32
(497/1443)
A zaklató 9.rész

”Ne haragudj, haver, de ez az igazság!” – mondta Jack a kutyának, aki ugatott egyet beleegyezésképpen.
„De nem bántott!”
„Nem bántott, mert vadászik Rád! Azt akarja, hogy félj tõle!”
„Pedig nem fogja elérni, hogy féljek tõle!”
„Tudom, hogy erõs vagy, de akkor sem maradsz egyedül!”
Egy darabig mélyen egymás szemébe néztek, majd Sue megszólalt.
„Rendben van.”
„Beleegyezel?”
„Igen.; – mondta és megfogta a táskáját s kiment. A lift felé indult.
„Hé, hova mész? Várj meg!” – szaladt utána Jack.
„Jack, elég nagy vagyok már ahhoz, hogy egyedül hazamenjek.”
„De Sue…”
„Vigyázni fogok! Megígérem!”
„De tényleg légy óvatos! Én meg, én meg nemsokára utánad megyek.”
„Jól van. Ne aggódj már!” – mondta mosolyogva Sue.
„Megpróbálok.” – válaszolta halkan Jack.

Visszatérve az irodába odament Myles-hoz.
”Amilyen gyorsan csak lehet állítsatok Sue házához ügynököket! Éjjel-nappal vigyázniuk kell rá, ha nincs az irodában!”
”Rendben, azonnal intézkedünk!” – válaszolta Myles, miközben már telefonált is.

Sue Thomas lakása

Sue épp pakolt, amikor valaki kopogtatott az ajtaján, ezt Levi nyomban jelezte is neki. Lassan odament az ajtóhoz, kikukucskált s kinyitotta az ajtót.
„Hoztam pizzát!” – mondta hatalmas mosollyal Jack, és mutatta Sue-nak a dobozokat.
„Nem kellett volna. Nem is kellene most itt lenned!”
„Ne mondj ilyet! Nos beengedsz, vagy itt kint fogyasszam el az enyémet?” – Sue beengedte. Jack odament az asztalhoz és letette a pizzákat.
„Ehetek a tiédbõl?”
„Hát persze!” – egy szelet pizzát nyújtott a szájához, amibe Sue beleharapott.

Késõbb

Jack Sue kanapéján aludt, míg Sue a szobájában Levi-al. Csak hánykolódott az ágyában, majd elszenderedett. „Ne! Ne!” – kiáltotta álmában. Jack felébredt a keserves kiáltásokra.
„Nem akartam! Ne! Ne!” – gyorsan beszaladt hozzá.
„Sue, ébredj fel! Ébredj!” – finoman megrázta.
„Oh, Istenem!” – kiáltotta Sue könnyek között.
„Nyugodj meg! Csak egy álom volt, most már vége!” – mondta gyengéden, és szorosan átölelte Sue-t. „Nincs semmi baj!”
„Annyira valóságos volt!”
„Csak egy álom volt, Sue.” – gyengéden letörölte a könnyeit. „Meséld el! Attól jobb lesz!”
„A zaklatóval álmodtam.
„Félek, Jack! Nagyon félek!”
Jack újra magához húzta, s elkezdte lágyan simogatni a hátát.
„Itt vagyok, Sue. Nincs mitõl félned, mert én nem hagyom, hogy bajod essen!”
„Maradj itt velem!”
„Hát persze, hogy itt maradok!” – s így ölelkezve ledõltek az ágyra. „Örökre itt mar
Válasz
mnikol 2006 szept. 26. - 16:22:45
(496/1443)
A zaklató 8.rész

„Tessék???”
„Napok óta hívogat valaki. Tegnap este, miután Te felhívtál újra felhívott.”
„Mondott valamit?”
„Igen. Azt mondta, hogy hamarosan találkozunk.”
Ekkor Lucy érkezett.
„Ez a levél neked érkezett.”
Sue átvette a levelet, és kinyitotta.
„Oh, Istenem!”
„Mi az?” – kérdezte Jack.
Sue megmutatta a levelet Jack-nek, amiben egy kép volt róla, miközben alszik. Ez a felirat állt a kép alatt.
„HAMAROSAN ÚJRA TALÁLKOZUNK!”
„Bent volt a lakásomban, miközben én aludtam! Õ küldözgette a virágokat is!”
„Sue, nyugodj meg! Van ötleted, hogy ki lehet?”
„Nincs.”
„De nekem van! A zaklató rád is vadászik!”
„Azt hiszem, értesíteni kellene a rendõrséget.” – mondta Jack.
„Mirõl?”
„Mirõl??? Hát arról, hogy zaklatnak Téged!”
„Ugyan mit tudnának csinálni?!”
„Tudnának Rád vigyázni, Sue!”
„Én is tudok magamra vigyázni!”
„De nem úgy!”
Mielõtt Sue reagálhatott volna, elkezdett a lámpája villogni.
„Tessék, Sue Thomas?”
„Örülök, hogy újra hallhatom a hangod.”
„Mit akar tõlem?”
„Amit mindig is akartam: Téged!”
„Nem, azt már nem! Soha!”
„Soha nem mond nekem, hogy soha, Sue! Hisz tudod, hogy elõttem nincs akadály. Jut eszembe, nagyon édes vagy, amikor alszol.”
„Tudom, hogy nálam járt. Megkaptam a képet.”
„Látod, ebbõl is látszik, hogy elõttem nincs akadály! SEMMI ÉS SENKI!!!” – ekkor Jack kikapta Sue kezébõl a mikrofont.
„Idefigyeljen! Hagyja békén Sue-t, mert különben velem gyûlik meg a baja!” – a vonal megszakadt.
„Letette. Mit mondott Neked?”
„Csak fenyegetõzött.” – sóhajtott egyet. „Azt hiszem, ideje haza menni.”
„Felejtsd el! Nem mész haza!”
„Miért nem?”
„Mert nem biztonságos!”
„Jack, nem félek!”
„Tudom, hogy nem félsz, de akkor sem biztonságos!”
„Akkor sem megyek el otthonról!”
„Jó! Akkor majd én megyek hozzád aludni.”
„Tessék?”
„Sue, nem maradhatsz egyedül! Nem vagy biztonságban, hisz így is volt már Nálad! Levi pedig nem igazán tud megvédeni!”
Válasz
mnikol 2006 szept. 26. - 16:21:52
(495/1443)
A zaklató 7.rész

Másnap reggel
Az irodában

Sue egy picit idegesen ment be az irodába. Jack észrevette az idegességét, és utána ment.
„Sue, minden rendben?”
„Hát persze!” – mondta, és egy kis mosolyt erõszakolt ki magából.
„Biztos?”
„Hát persze.”
„Akkor én megyek is, és ellenõrzök valamit.” – az ajtóból még egyszer visszanézett, hogy megbizonyosodjon arról, hogy Sue jól van.
„Okay. Menj csak!” – újra rá mosolygott.

Késõbb Sue keresett valamit a számítógépen. Nem találta meg, ezért Tara keresésére indult. Mivel nem látta sehol úgy döntött, hogy maga megy fel a könyvtárba, hogy megkeresse azt a könyvet, amire szüksége volt. Miközben ment fel olyan érzése volt, hogy valaki figyeli. Bement a könyvtárba, és elkezdett a polcok között kutatni. Hirtelen rossz érzés kerítette hatalmába.
„Van ott valaki?” – kérdezte. Tovább kutatott a könyvek között.
„Ki van ott? Válaszoljon!” – megint nem válaszolt senki. Azonnal az ajtóhoz szaladt, és megpróbálta kinyitni, de az kulcsra volt zárva. Elkezdett az ajtón dörömbölni.
„Nyissák ki!” – kiáltotta s közben még erõsebben verte az ajtót. „Nyissák ki!”
Végre egy ügynök kinyitotta az ajtót.
„Jól van, Asszonyom?”
„Igen. Maga zárta be az ajtót?”
„Nem én zártam be, Asszonyom. Bárki is zárta be, magával vitte a kulcsot, ezért tudtam csak ilyen késõn kinyitni, mert meg kellett keresnem a pótkulcsot.” – magyarázkodott az ügynök.
Sue nem válaszolt semmit, hanem gyorsan visszarohant az irodába. Ahogy áthaladt az elõtéren, nekiment Lucy-nek, és kivert a kezébõl egy csomó aktát.
„Elnézést!” – kiáltotta, és gyorsan berohant az irodába. Jack látta mindezt, és rögtön Sue után ment.
„Sue, minden rendben? Történt valami?”
„Azt hiszem, követnek.”
„Sue, túl sokat foglalkoztál ezzel az üggyel. Úgy látszik, megártott.” – mondta egy picit mosolyogva.
„Jack én nem képzelõdöm! Valaki követett.”
„Mirõl beszélsz?”
„Felmentem a könyvtárba, mert kerestem valamit. Valaki bezárta rám az ajtót.”
„Biztos véletlen volt.”
„És véletlenül elvitte magával a kulcsot is?”
„Tessék?”
„Jack, az ajtót kulcsra zárták.”
„Láttál valakit?”
„Nem, de tudom, hogy ott volt. Már napok óta követ valaki!”
Válasz
mnikol 2006 szept. 26. - 16:20:15
(494/1443)
Bocsi, h a hétvégén nem voltam, de már itt vagyok!
Szurkoljatok, mert holnap töridogát írok, és tanulás helyett vagyok itt!!!

Folytatom a fanfictiont is, amikért hála és köszönet az rtlklub fórumján írogató fordítóknak!!! (ez nem túl értelmes, de a lényeg benne van)
Válasz