Tény, hogy jó, ötletes kis rövidfilm. Tetszett.

Nagyon jó rövidfilm, éppen most kezdõdik a Dunán. Nézzétek meg!

A tanulság meg az, hogy ne állj le inni és enni.

Játsza el valaki egy lélegzettel×

zseniális 10/10!
ja és én ismerem a helyet is, 10/10 ;))

Azért filmnek nevezni túlzás.
Legyen inkább rövidfilm

Minden idõk egyik legjobb filmje.

Nagy Bandó András
A SZALONTÜDÕ

Pesten történt, amit most hallotok. Akkoriban még voltak gyorsbüfék, ahonnan a lecsúszottakat sem nézték ki, sõt, léket kapott hajóikról ott ereszthették le hányatott életük vasmacskáját, beleszagolva a kikötõ babgulyás, brassói és szalontüdõ illatát árasztó levegõjébe.
Melegséget árasztó oázisok voltak ezek, a nagyváros kutya hideg, dermesztõ sivatagában, a nyomor és a gyomor találkahelyei.
Történetünk fõhõse egy jó ötvenes, közel kétméteres, õszbe hajló, barázdált arcú, ápolatlan szakállú egykori pécsi bányász, mellesleg a sakk elismert tudora.
Történt pedig, hogy pesti dolgait elintézvén a Délihez buszozott. Odaérve örömmel konstatálta, hogy maradt még egy szûk félórája, bekaphatna valamit, s orrában máris ott érezte a szomszédos gyorsbüfé többször kipróbált szalontüdõjének illatát.
Pár perc múlva ott állt a pult elõtt a hosszú sorban. Még egy-két perc és máris mélyet szippanthatott a szalontüdõbe, szinte kiszívva az étel ízeit. Tányérját az egyik talponállóra tette, majd - mivel elfelejtett hozni - visszaállt italért a sorba.
Pár perc alatt fordult, végzett, s a szalontüdõhöz lépett. Illetve lépett volna!

Ugyanis a tányér mellett egy lepusztult, hajléktalanforma férfi állt, és egyenletes tempóban kanalazta a fõhõsünk számára imént még elérhetõ közelségben lévõ finomságot.
Fõhõsünknek földbe gyökerezett a lába. Döbbenten bámulta, méregette ezt a szerencsétlen fickót, ahogy cseppet sem mohón, sõt, inkább nyugodtan, ízlelgetve, a falatokat alaposan megrágva, veszélyt nem ismerve emelgette szájához a gõzölgõ szalontüdõt.
Egy pillanatra elbizonytalanodott. Agyában, akár a sakkban, már a következõ lépések sorjáztak. Órájára pillantva állapította meg, egy új adagért már nem állhat vissza a sorba, lekésné a vonatot.
Ezt a szerencsétlen fickót se küldheti el - bár egy pillanatra ez is megfordult a fejében -, de látta, úgy eszik, mint aki napok óta nem is látott fõtt ételt.
Döntõ lépésre szánta el magát. Szembe állt vele, s a fel-felnézõ szerencsétlenre megértõ pillantásokat vetve belekezdett a szalontüdõ hozzá közelebb esõ részébe.
Néha el-elkapták egymás tekintetét, de egyikük sem szólt, csak ettek, nyugodtan, valami emberhez méltó békében, szem elõtt tartva a "jut is, marad is" örök érvényû igazságát.
Nem siettek. Mozdulataikban ott rejtõzött az egymás iránti mélységes megértés. Tudták, egyikük sem lakhat jól, de legalább elmondhatják, hogy ettek, ráadásul szalontüdõt, amit jobbára az ízek harmóniájáért fogyaszt az ínyenc.
Fõhõsünk már megbékélt a "megfeleztük" állapottal, a helyzetet is érdekesnek találta, titokban már be is írt magának egy piros pontot, és közben a kritikus ponthoz érkeztek. Mintegy kirajzolódott a demarkációs vonal, a tányér közepe, a szalontüdõ egyenlítõje, az a pont, ahol valóban vizsgázni kényszerül az emberség.
Fõhõsünk némi makacsságot mutatott, szemével jelezte az idegennek, hogy a szalontüdõ innensõ felére igényt tart, így aztán az idegen abbahagyta az evést, kanalát a tányér mellé tette és szó nélkül kiballagott a büfébõl.
Magára maradt hõsünk bekanalazta a maradékot, a szaftot kitunkolgatta, száját, szakállát megtörölte, s mielõtt kiment volna, óvatosan körül-nézett: vajon figyelte-e õket valaki?
És ekkor, abban a pillanatban, amint hátrafordult, szinte összerogyott a látványtól. Úgy állt ott, arcára kövült döbbenettel, kipirult arccal, mint egy leforrázott rák.
A szomszédos asztalon ugyanis megpillantotta a pár perce odatett saját szalontüdõjét.

Letöltöttem - megnéztem, s én is láttam Nagy Bandó megjelölését szerzõnek.
Ugyanakkor elég nehezen tudom elképzelni, hogy két ember fejében is megszülessen ugyanaz a történet szinte teljesen azonosan.

Valószínûtlen, hogy Douglas Adams lopott volna Bandótól. bár a fordítottját sem feltételezem.
Mindenesetre érdekes.

remek!
10/10

azt nincs feltüntetve itt - ahogy nézem, hogy ered. Nagy Bandó A. írásából készült...

Ha megnézed a végén a fõcímet, kiderül, hogy Nagy Bandó András írta. Ezer évvel ezelõtt olvastam valahol. Csak ott a hunyó egy szakállas, topis mûvészféle volt /távirányító nélkül/, aki vonatra várt és élt-halt a szalontüdõért. Ezer éve nem felejtem ezt a novellát. Hiába, aki tud, az tud: író, rendezõ, szereplõk.

Köszi a linket, meg is néztem azonnal. Hát ez tényleg nagyon ott van, a sztori, a karakterek, a zene...
10/10

Már alig várom, hogy letölthessem.

Amúgy nem tudta elkerülni a figyelmemet a Galaxis Útikalauz 4. részének olvasása közben, hogy a történetet onnen vették.

Csak ott állomás szerepel és sütemény.
Ettõl persze még az átültetés a magyar valóságba tökéletes

Nem is kell megvenned, elég ha megnézed az interneten. Ingyen.
http://daazo.com/film/e7819e14-faef-102b-80ef-000e2e531ae0/

1-2 eve lattam filmszemlen; nagyon utott.

Így igaz! Szerintem is zseniális, mondhatni 7 perc tökéletesség! Ascher pedig kiváló, nem csak mint rendezõ, de bizony, mint színész is!
Szóval ez egy "SUPER 7-es" film! :)

Szalontüdõt akaroook! Hol lehet kapni? :-))))

Nagyon jó! Iszonyat sokat röhögtünk rajta, Sztornó elött vetítették,de megvenném szívesen videón is,ha lenne!

Zseniális, hétköznapi, sokat mondó! :) Az erõ a rövidfilmekben rejlik, ez most is bebizonyosodott.