Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Szalontüdő

magyar rövidfilm, 7 perc, 2006

Értékelés:

64 szavazatból
Szerinted?
22 hozzászólás

Értékelés:

64 szavazatból
Szerinted?
22 hozzászólás
Egy letűnt kor finom darabkája talákozik két sokat látott emberrel, akik szavak nélkül is megértik egymást.

"A szalontüdő lehet ruganyos, savanyú, állott, édes, ebben a filmben épp közös nevező. Kinek olcsó és laktató koszt, kinek a nosztalgiázás egyik kelléke. Egy letűnt kor finom darabkája találkozik két sokat látott emberrel. Szavak nélkül is megértik egymást." - Szirmai Márton

Stáblista

Szereplők

Anger Zsolt profilképe Anger Zsolt
üzletember
Ascher Tamás profilképe Ascher Tamás
Hajléktalan
Bábel István Buzás Mihály Czabán György Káldy László Pálos Gergely

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
10/10
fredi60 2010 aug. 30. - 18:39:35 10/10
Tény, hogy jó, ötletes kis rövidfilm. Tetszett.
Válasz
10/10
sonka 2009 dec. 04. - 20:44:42 10/10
Nagyon jó rövidfilm, éppen most kezdõdik a Dunán. Nézzétek meg!
Válasz
Aggerawayter 2009 nov. 30. - 04:33:38
A tanulság meg az, hogy ne állj le inni és enni.
Válasz
Aggerawayter 2009 nov. 30. - 04:18:18
Játsza el valaki egy lélegzettel×
Válasz
10/10
kispalissaci 2009 nov. 30. - 02:22:16 10/10
zseniális 10/10!
ja és én ismerem a helyet is, 10/10 ;))
Válasz
9/10
F_E_B 2009 febr. 16. - 08:25:50 9/10 Előzmény oszizambo
Azért filmnek nevezni túlzás.
Legyen inkább rövidfilm
Válasz
10/10
oszizambo 2009 febr. 15. - 11:05:06 10/10
Minden idõk egyik legjobb filmje.
Válasz
9/10
F_E_B 2009 jan. 30. - 13:44:35 9/10
Nagy Bandó András
A SZALONTÜDÕ

Pesten történt, amit most hallotok. Akkoriban még voltak gyorsbüfék, ahonnan a lecsúszottakat sem nézték ki, sõt, léket kapott hajóikról ott ereszthették le hányatott életük vasmacskáját, beleszagolva a kikötõ babgulyás, brassói és szalontüdõ illatát árasztó levegõjébe.
Melegséget árasztó oázisok voltak ezek, a nagyváros kutya hideg, dermesztõ sivatagában, a nyomor és a gyomor találkahelyei.
Történetünk fõhõse egy jó ötvenes, közel kétméteres, õszbe hajló, barázdált arcú, ápolatlan szakállú egykori pécsi bányász, mellesleg a sakk elismert tudora.
Történt pedig, hogy pesti dolgait elintézvén a Délihez buszozott. Odaérve örömmel konstatálta, hogy maradt még egy szûk félórája, bekaphatna valamit, s orrában máris ott érezte a szomszédos gyorsbüfé többször kipróbált szalontüdõjének illatát.
Pár perc múlva ott állt a pult elõtt a hosszú sorban. Még egy-két perc és máris mélyet szippanthatott a szalontüdõbe, szinte kiszívva az étel ízeit. Tányérját az egyik talponállóra tette, majd - mivel elfelejtett hozni - visszaállt italért a sorba.
Pár perc alatt fordult, végzett, s a szalontüdõhöz lépett. Illetve lépett volna!

Ugyanis a tányér mellett egy lepusztult, hajléktalanforma férfi állt, és egyenletes tempóban kanalazta a fõhõsünk számára imént még elérhetõ közelségben lévõ finomságot.
Fõhõsünknek földbe gyökerezett a lába. Döbbenten bámulta, méregette ezt a szerencsétlen fickót, ahogy cseppet sem mohón, sõt, inkább nyugodtan, ízlelgetve, a falatokat alaposan megrágva, veszélyt nem ismerve emelgette szájához a gõzölgõ szalontüdõt.
Egy pillanatra elbizonytalanodott. Agyában, akár a sakkban, már a következõ lépések sorjáztak. Órájára pillantva állapította meg, egy új adagért már nem állhat vissza a sorba, lekésné a vonatot.
Ezt a szerencsétlen fickót se küldheti el - bár egy pillanatra ez is megfordult a fejében -, de látta, úgy eszik, mint aki napok óta nem is látott fõtt ételt.
Döntõ lépésre szánta el magát. Szembe állt vele, s a fel-felnézõ szerencsétlenre megértõ pillantásokat vetve belekezdett a szalontüdõ hozzá közelebb esõ részébe.
Néha el-elkapták egymás tekintetét, de egyikük sem szólt, csak ettek, nyugodtan, valami emberhez méltó békében, szem elõtt tartva a "jut is, marad is" örök érvényû igazságát.
Nem siettek. Mozdulataikban ott rejtõzött az egymás iránti mélységes megértés. Tudták, egyikük sem lakhat jól, de legalább elmondhatják, hogy ettek, ráadásul szalontüdõt, amit jobbára az ízek harmóniájáért fogyaszt az ínyenc.
Fõhõsünk már megbékélt a "megfeleztük" állapottal, a helyzetet is érdekesnek találta, titokban már be is írt magának egy piros pontot, és közben a kritikus ponthoz érkeztek. Mintegy kirajzolódott a demarkációs vonal, a tányér közepe, a szalontüdõ egyenlítõje, az a pont, ahol valóban vizsgázni kényszerül az emberség.
Fõhõsünk némi makacsságot mutatott, szemével jelezte az idegennek, hogy a szalontüdõ innensõ felére igényt tart, így aztán az idegen abbahagyta az evést, kanalát a tányér mellé tette és szó nélkül kiballagott a büfébõl.
Magára maradt hõsünk bekanalazta a maradékot, a szaftot kitunkolgatta, száját, szakállát megtörölte, s mielõtt kiment volna, óvatosan körül-nézett: vajon figyelte-e õket valaki?
És ekkor, abban a pillanatban, amint hátrafordult, szinte összerogyott a látványtól. Úgy állt ott, arcára kövült döbbenettel, kipirult arccal, mint egy leforrázott rák.
A szomszédos asztalon ugyanis megpillantotta a pár perce odatett saját szalontüdõjét.
Válasz
9/10
F_E_B 2009 jan. 30. - 11:33:55 9/10
Letöltöttem - megnéztem, s én is láttam Nagy Bandó megjelölését szerzõnek.
Ugyanakkor elég nehezen tudom elképzelni, hogy két ember fejében is megszülessen ugyanaz a történet szinte teljesen azonosan.

Valószínûtlen, hogy Douglas Adams lopott volna Bandótól. bár a fordítottját sem feltételezem.
Mindenesetre érdekes.
Válasz
murci 2009 jan. 29. - 20:11:45
remek!
10/10

azt nincs feltüntetve itt - ahogy nézem, hogy ered. Nagy Bandó A. írásából készült...
Válasz
Összes hozzászólás