Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Szerelmes Shakespeare

Spoiler
Kiss István Zoltán okt. 30. 00:01:03
(93/93)
Tessék figyelni!
Válasz
addass ápr. 26. 12:22:42 Előzmény Zahire
(92/93)
kitalált történet története, de azért kérd számon rajta... amúgy legalább valami enyhe autizmussal küzdesz?
Válasz
Zahire 2022 jan. 26. - 10:13:07 Előzmény Yuliusz
(91/93)
"Will talks of acts and scenes but his work wasn't organised in that way until 100 years later by the publisher Nicholas Rowe."/https://www.imdb.com/title/tt0138097/goofs?tab=gf&ref_=tt_trv_gf/
Válasz
Yuliusz 2022 jan. 25. - 16:59:34 Előzmény Zahire
(90/93)
A felvonásokra való felosztás valóban későbbi rendezői gyakorlat, ám egy színpadi dráma szerkezete éppen hogy egymást követő színekből áll.
Válasz
Zahire 2022 jan. 24. - 10:08:05
(89/93)
Azért ez messze nem olyan jó film mint amilyenre értékelik. A kivitelezés látványos, és a színészek jók, bár Judi Dench pedig - akit egyébként kedvelek - szerintem ezért a mellékszerepéért érdemtelenül kapott Oscar-díjat. A filmben néha már zavaró amikor a sűrű képváltással érzékeltetik a Rómeó és Júlia dialógusainak keletkezését.Arról nem beszélve, hogy a történet már Shakespeare előtt ismert volt, azaz nem Marlowe sugallta és nem Shakespeare öntötte formába. Apróság, de ekkoriban semmilyen dohányültetvény nem volt Virginiában, illetőleg a drámákat sem osztották fel felvonásokra sem színekre, az csak kb.100 évvel később történt meg.
Válasz
10/10
Mf7hd 2021 ápr. 27. - 00:58:27 10/10
(88/93)
23 év után is imádnivaló, aranyos, kedves és értelmes film, tele szebbnél-szebb idézetekkel. Még abból az időből való, amikor nem kellett versenysenyvedni az Oscarért, hanem ilyen könnyed, de mégis tartalmas filmekért is adtak díjat és agyatlan 3IQ-s CGI orgiák helyett kasszasiker lehetett egy Shakespeare-ről szóló kedves film. Külön kiemelendő a klasszikus fordításokat remekül felhasználó magyar szöveg és hazai szinkronszakma javát felvonultató egészen kiváló szinkron. Akinek kedve van egy jó filmhez nézze meg, után talán még arra is vetemedik, hogy színházjegyet vegyen egy klasszikus darabra. Sajnos itt is van pár ezeréves agyatlan komment, de nem kell velük törődni, akik írták a filmet se látták és egy sor klasszikus irodalmat se olvastak.
Válasz
1/10
Bubus53 2017 márc. 14. - 22:39:46 1/10 Előzmény antibond
(87/93)
Szerintem meg egyszerûen borzalom! Mindig csak épp belenéztem, de mindig el kellett kapcsolnom pár perc után.
Válasz
antibond 2017 márc. 14. - 17:52:04
(86/93)
Láttam már néhány túlértékelt filmet, de ez viszi a pálmát, mindegyik elõtt. Nem mondom, hogy rossz alkotás, nem nézhetetlen, de arra a rengeteg díjra nem találtam sem indokot, sem magyarázatot. Próbálok rájönni, mi bennem a hiba, amiért nem tudom ezt a mozit a felejthetetlen, nagy filmek közé sorolni. Egyelõre patthelyzet esete forog fenn...
Válasz
10/10
mf5hd 2016 máj. 01. - 00:30:13 10/10
(85/93)
Ez az egyik olyan film, amit nem nagyon lehet megunni, mert annyira könnyed, élvezetes és magával ragadó módon, tele szebbnél-szebb Shakespeare idézettekkel meséli el az amúgy nem túl bonyolult történetét, hogy szinte öröm nézni, nem ok nélkül volt 1999. egyik legsikeresebb filmje. Mindez még megspékelve az angol színjátszás színe-javával, grandiózus díszletekkel, és az elmúlt húsz év egyik legjobb filmzenéjével, de érdemes említeni a kiváló szinkront is. A film nagy erénye mindemellett, hogy aki megnézi késztetést érez arra, hogy levegye a polcról Rómeó és Júliát, a Vihart, vagy a Vízkeresztet,és kicsit ráébreszt arra, hogy azért érdemes még olvasni. 10/10
Válasz
Edmond Dantes 2015 szept. 05. - 11:07:06 Előzmény far vik
(84/93)
Látom, már tisztáztátok régebben, de a felvetés jogos. Ezen a fórumon számosan és folytonosan azt sérelmezik (enyhe kifejezést használtam: valójában többé-kevésbé folyamatosan b**iznak), hogy minden filmbe beleírják a b**ikat, minden róluk szól, meg már szinte kötelezõ stb. Ez a film (egyébként nem rossz, de már jó régen láttam) nem csak és nem elsõsorban "ragyogó fikció": Shakespeare-rõl csaknem 20 éve szimplán nem lehetett ezt a "tabu" (?) de jelen esetben valós toposzt behozni a cselekménybe...talán ma sem lehet(ne), bár közben nagyot fordult a világ s benne Britannia is. Ahogy pl VIII.Edward és Mrs. Simpson nagy szerelme is mindmáig pompás fedõsztori sokak szerint. Vagy nálunk: http://hvg.hu/kultura/20131011_nyary_krisztian_interju
Válasz
10/10
-NOMAD- 2014 jún. 17. - 19:14:46 10/10
(83/93)
Tökéletes film a maga nemében/mûfajában.
Leköti a nézõt a mozgalmassága. Nincs benne unalmas vagy túlnyújtott jelenet és kellõen romantikus vagy vicces helyzettõl függõen.

Ajánlom, akár többszöri megtekintésre is! 10/10 :)
Válasz
10/10
PearlWide 2013 máj. 16. - 22:54:13 10/10
(82/93)
Én bizony Stoppard-nak is adtam volna egy oscart, de egy jelölést minimum! A forgatókönyv írója olyan mint MC Escher önmagát rajzoló keze vagy mint egy möbiusz szalag... önmagában egy performance!

Jó film! Nõknek kötelezõ - és ezért a férfiaknak is!
Remek szereposztás, (bár Geoffrey Rush jelölését elcseréltem volna Palthrow megnyert szobrára ... ezt a malõrt betudom a nõi féltékenységemnek) Judy Dench rules the world!
Válasz
9/10
ShaeLynn 2012 dec. 26. - 12:28:09 9/10
(81/93)
Nem értem a fanyalgókat. Ez egy mese arról, akár így is születhetett egy Shakespeare mû. Miért ne?
Csodálatos fényképezés, nagyszerû kosztümük, látványvilág. Ez egy romantikus komédia.

A zárójelenetet pedig imádom, a múzsa ahogy elindul az útra.
Válasz
5/10
beszelo86 2012 okt. 09. - 14:02:57 5/10 Előzmény simonyija
(80/93)
Hatalmas csalódás volt anno nekem is ez a film. Most már kicsit elnézõbb vagyok vele szemben (na jó, Gwyneth Paltro és Oscar-díj? Na, nemá'), ám egy dolgot még mindig nem tudok elnézni. Ez pedig, hogy egy olyan említésre sem méltó bulvárdarabot Stoppard, ez az érzékeny és mûvelt drámaíró, egy halhatatlan remekmûként ülteti bele a filmbe, és ez alapján bontakozik ki a fõ cselekmény. Ez megbocsáthatatlan.
Válasz
3/10
simonyija 2012 júl. 17. - 12:01:43 3/10
(79/93)
Nagy csalódás volt. Csatlakozom azokhoz, akik szerint a film meglepõen gyenge tákolmány, meglehet szépen felöltöztetve. Az Oscar már ott tart, hogy ajánlás helyett gyanút kelt a kitüntetett filmeket illetõen.
Válasz
drProktor 2012 júl. 16. - 18:03:14
(78/93)
Volt mostanában a Filmmúzeum adón egy Szerelmes Cyrano címû film.
Arról írta valaki, hogy
"Talán hasonlóan jó élmény, mint a Szerelmes Shakespeare,
bár annál lényegesen egyszerûbb a forgatókönyv.
Ugyan elõre átlátható a történet,
de ettõl még a film kedves marad és nézhetõ, szórakoztató".

Na, azt mindenkinek tudom ajánlani,
az idézett dicsérettel minden szempontból egyetértek,
de azzal nem,
hogy mint ha kötelességének tartaná ezt a szerelmes Shakespearet is fényezni.
Nem! Az ízléses, életteli és izgalmas, a maga szintjén remekmû,
ez a Shakespeare-s viszont fércmû.
Érdekes lehet elmerengeni, miért. Rostand nyilván kisebb szerzõ, mint Sh.
Lehet, hogy pont ezért(a nagy fene megilletõdött tisztelettõl nenm tudnak vele mit kezdeni.
Biztos is, hogy Shakespearehoz ez a filmes alkotó gárda nudli
(Félig-medeig talán hasonlóan ahhoz,
hogy Mozart-filmet csinálni, ahhoz minimum Forman kell!)
Válasz
drProktor 2012 júl. 16. - 17:47:50 Előzmény drProktor
(77/93)
Hát, ahogy ígértem, megnéztem újra, alig bírtam végignézni.
Egyszerûen unalmas!
A pszichoanalizis "visszavetítése" egyszerûen bosszantó baromság,
ahogy azt itt valaki írta is.

Én nagyon rühellem, amikor buizonyos alakok elkezdenek itt Amerikára fújni,
ez a film viszont végletesen amerikaias, más szóval,
halálosan primitív, iskolás azaz gyerekes volt.
Nem, és még csak atzt se lehet ráhúznui, mint a Hídemberre,
hogy nézzük önmaga paródiájaként.
Válasz
drProktor 2012 júl. 16. - 17:42:27
(76/93)
kópofáskodás = jópofáskodás
Válasz
drProktor 2012 júl. 16. - 17:41:38 Előzmény -greghouse-
(75/93)
A WoodyAllen kópofáskodásátéppen 3-szor sütötted el ezen a topicon.
Annyira azért nem jópofa.
Válasz
7/10
szingh 2012 júl. 16. - 12:40:53 7/10
(74/93)
Nagyon nem bántam meg, hogy ezen az estén ezt a filmet választottam. Rendkívül jól szórakoztam, már régen éreztem azt az érzést egy film kapcsán, hogy: végre, tényleg, ilyen is van, már teljesen elfelejtettem. Kosztümös vígjáték, romantikus komédia. Király!
Nem csak - az utóbbi években ezt a szegmenst teljes egészében kitöltõ - bárgyú, trágár vagy csupán gusztustalan amerikai vígjátékok léteznek! Halleluja!
Shakespeare életérõl a kortársaihoz képest elég sokat tud az irodalomtörténet. A felmagasztaló utókor mégis hajlamos Író Istennek, a Dráma Koronázatlan Királyának, semmint embernek tekinteni. Pedig õ is ember volt, mégpedig gyarló. Nem kicsit.
A film természetesen fikció, amit valaha élt híres emberek személyének, személyiségének felhasználósával próbál meg érdekesebbé, eladhatóbbá tenni. Ez nem bûn, sõt. Ez egy nagy ötlet, hiszen gondoljuk azt, hogy ez akár így is történhetett volna, vagy lehet hogy így is történt, vagy ki tudja hogy történt. Az biztos, hogy minden nagy irodalmi alkotás mögött emberek, sorsok, szerelmek és egyéb érzelmek vannak, és hogy errõl hajlamosak vagyunk elfeledkezni.
Természetes, hogy a karakterek nincsenek mélyen kidolgozva, ez a mûfaj sajátja, és ezt a mester (W.S.) sem csinálta másképp. Néhány szereplõre csupán azért van szükség, hogy helyzetbe hozza a fõszereplõt, hogy párbeszéd formájában elmondhassa a monológként unalmas és indokolatlan, a történet szempontjából viszont nélkülözhetetlen szövegét. No de a nagyok óta ezt mindenki így csinálja. Ilyen szerepet kapott a sokszor sokak által kárhoztatott Ben Affleck is. Mi baj ezzel a gyerekkel? Szerintem itt is megoldotta a feladatot. Hogy most is a már jól ismert és minden filmjében felvillantott háromféle nézésével és mosolyával tette mindezt? Na és! Én biztos, de szerintem mindenki tud legalább öt olyan színészt mondani, akinek még ennyi sincs a tarsolyában mégis filmek tucatjait adják el a nevével.
Meg hogy milyen már az, hogy úgy állítják be Shakespeare-t, mintha az életbõl vette volna az ihletet, meg mintha mások ötleteit építette volna be a mûveibe!? Mert? Hogy is lehet ezt másképp?
Christopher Marlowe volt az a zseni ,aki kijelölte az utat a kortársai számára. Elsõ lépéseit Shakespeare is ezen az úton tette meg. Sõt, nem is csak néhány lépés volt ez, sokáig jó volt neki ez az út. Hogy letért a Marlowe-i útról az annak köszönhetõ, hogy zseni volt, hogy megérett, hogy szerelmes volt, hogy csalódott, hogy gyászolt, hogy fájt a foga, hogy ember volt és élte ennek az embernek az életét. Ja, és látott. Látta azt, amit mások nem, hogy kifinomult receptorai fogták az élet és a lélek legfinomabb remegését, és volt eszköze arra, hogy átadja másoknak mindazt amit látott, és amit errõl gondolt.
Indokolatlannak tûnt az egerekkel játszó vérszomjas kis genyó karakter, aki bemószerolja a társulatot. Keveseknek tûnik fel,pedig be is mutatkozik, hogy nem más õ, mint ez Erzsébet kori irodalom legérdekesebb vadhajtásának a rémdrámának talán legjelentõsebb mûvelõje: John Webster. Ezzel õ a harmadik nagy drámaíró, akinek emléket állít a film. Pedig ez nem is feladata egy komédiának.
Néhány dolog, amiben egyértelmûen jelesre vizsgázik a film: díszlet és a kosztümök. Mestermunka.
Forgatókönyv: bárcsak sose lenne rosszabb! És a humor, ami Shakespeare humorát idézi, fõhajtás a Mester humorának.
Színészi munkában nem találunk kimagasló teljesítményt. És ez nem a színészek hibája. Minden karakter súlytalan, és ennek arányában hozza mindenki a tõle elvárt szintet. Aki halhatatlanná akar válni, III. Richárdot kell eljátszania! Két alakítás azért kiragyog az átlag hömpölygõ tengerébõl. Judi Dench és Geoffrey Rush annyi életet, humort és bájt visznek nyúlfarknyi szerepeikbe, hogy le a kalappal!
Száz szónak is egy a vége: kár kihagyni ezt a filmet! Mert jó.
Válasz