Szerintem ne is próbáljuk teljes egészében megérteni Kubrick utolsó filmjét. Jó pár kritikát elolvastam a neten és azért megdöbbentõ, hogy sokan úgy vinnyognak egy 2,5 órás film hosszúsága miatt mint a gyerekek. Vannak olyan filmek, ahol maga az atmoszféra az üzenet, ami ezesetben pl ellentétben áll a mi rohanó, semmire se figyelõ, színtelen, kiszámított és érzéketlen világunkkal. Továbbra is azt tartom korunk egyik legnagyobb bajának, hogy sokan olyan dolgokba próbálják beleütni az orruk amihez nincs affinitásuk, egyszerûen nem az õ dolguk az, hogy bizonyos alkotásokról nyilatkozzanak az unalmas-szar-kiszámítható közlési kapacitással. Ha ezeket után még mindig van egy veszélyesebb réteg aki félúton van és azt hiszi az ilyen alkotásokat is pl mikroszkóppal kell kianalizálni. Minden jelenetben hol a kék, hol a piros, férfi-nõ, hûség-hûtlenség-illúzió-valóság, stb.
Az lenne a legjobb ha nem is kellene kritikát írni, hiszen nincs is mirõl. Ez a film azért zseniális, mert egy olyan hangulati dimenzióba enged belépni, amibe a legtöbb embernek ugyan úgy nincs lehetõsége belépni, ahogy Cruise-nak a kastélyba. Mi is kis csórók vagyunk a nagyokhoz képest, de sokszor õk meg emberileg csóróbbak nálunk. Jövünk a kis taxinkkal, a félbe tépett pénzünkkel és hiába erõlködünk, nem értjük meg mi folyik ott a falak mögött. Ez a szimbolika tehát üzenet azoknak, akik azt hiszik, hogy feltétlen mindenhez közük van. A filmmûvészet egy igen vékony rétege egyszerûen nem való mindenkinek. Azoknak meg fõként akik elkezdik percre pontosan leanalizálni mit is látunk.
Ez azoknak való akikben meg van a képesség még arra, hogy átérezzék ezt a hangulatot és Kubrick ezért volt tehetséges, mert a filmjei bár úgy tûnik ezer irányba elágaznak és négyszer kezdõdik új film egy filmben, de a fílinget nem engedi el. Ebben a filmben is az utolsó pillanatig megtartja. Ez pont az a film amit nem a kritikával lehet megérteni, hanem anélkül és nem is megérteni kell hanem átérezni. Ha így kellene néznem, nekem azt sugallta, hogy kurva nagy csoda ha valaki ember tud maradni, az meg még inkább ha azután is az tud lenni, miután rájön, hogy a világ messze nem az, mint aminek hitte.
Az egész film egy álomszerû kép, de mégis valóságos, nem lehet leírni mirõl szól, mert az a valami, amit az alkotás megérint az emberben, vagy ott van vagy nincs. Hasonlóképpen lehetetlen elmondani valakinek mit álmodtunk. Elmondani elmondhatjuk, leírjuk, analizáljuk stb, de azt az érzést, hogy milyen volt, nem. Ez a film is ilyen. Azok semmiképp ne nézzék meg akik dugós baszós órgiás akármit akarnak, aki pedig hallgat azokra, akik ilyenek és 1-2 szóval leírják a XX sz egyik legnagyobb rendezõ zsenijének utolsó filmjét és ezek véleménye miatt eláll a filmtõl, nos azokért se kár.
Tény, hogy az egyik legjobb alkotás, ami magában az emberben barangol, ahol vízió és valóság, férfi és nõ, kék és piros, szexualitás és szerelem mind egy szemlélõ nézõpontjában egyesülhetnek.
A záró párbeszédet Kidman kezdi, Cruise válaszol, nem spoileres.
"-Hálásnak kell lennünk, hogy átvészeltük ezeket a kalandokat, az igaziakat és azokat is amiket csak álmodtunk.
- Biztos vagy benne?
- Csak annyira, hogy egy éjszaka vagy egy egész élet valósága az igazságot türközi.
- És, hogy egyetlen álom sem csupán álom.
- Az a fontos, hogy felébredjünk és sokáig ébren maradjunk.
- Örökre...
- Örökre? Ne használjuk ezt a szót, megrémiszt. Van egy dolog, amire már sort kellene kerítenünk.
- Mi az?
- Dugni."
Ebben az egész filmet elmondta Kubrick, aki gondolja fejtse meg, a válasz itt van, mirõl szól ez a film.

http://www.youtube.com/watch?v=RsDBgsCsZf0