a film nagy csalódás volt, mert pont az egésznek az indítéka nem volt kibontva. az hogy valaki bekattan, az oké, de itt valami mélyebb valamit kellene belegondolnunk. Nincs háttér, nincs múlt, ami magyarázatot adna. azzól még hogy Vietnámban hacolt nem következik ez, pontosabban nem törvényszerû. a vége pedig nagyon nem volt kitalálva. Úgy fel volt szerelkezve, mint aki az egész világot ki akarja nyírni, ehhez képest lelõtt egy (látszólag) fegyvertelen stricit és kt másik palit. Hát ezekhez nem kellett nagy bátorság.

leginkább a vége volt érthetetlen. Miután láthatóan nem önvédelembõl, hanem elõre felfegyverzetten ölt meg 3 embert (karjából kicsúszó pisztoly, csizmához ragasztott tõr, három pisztoly....), így teljességgel életszerûtlen, hogy ezek után simán kiengedik és folytatja az életét, mintha mi sem történt volna. Akár stricit, akár gengsztert ölt is meg, ezért minimum börtönbe csukják és örülhet ha megússza 20 évvel.

Számomra túlértékelt "klasszikus", az utolsó 20 percet pörgetve néztem. Régen talán nagy szám volt a filmvilágban, de mai fejjel unalmas és vontatott, a fõszereplõ helyzetét egyáltalán nem tudtam átérezni.

4/10

Pontosan így van. Például a kabát, a harci beállás, de az elején mondja is a Taxis fõnöknek, ha jól emlékszem.

Spoilert tartalmaz!
"Egyszer majd jön egy nagy esõ, és elmossa az összes szemetet az utcákról."

Travis Bickle a Vietnámot megjárt veterán gondolatai ezek, aki hazaérvén nem találja helyét a világban. Nem tud mit kezdeni az életével és az idejével. Este nem tud aludni és napközben is jobb híján csak agyal valamin. Éjjeli kikapcsolódásként Taxizni kezd, ami még jól is fial neki, közben pedig egyre inkább kialakul benne egy kép a társadalom felépítésérõl, ezzel párhuzamban pedig annak mocskos és aljas valójáról.
Nincs jobb szó rá, mestermû. Az ekkor még csak néhány filmet a háta mögött tudó Martin Scorsese mesteri munkát tett le az asztalra, túlzás nélkül mondhatom, talán minden idõk egyik legjobb filmjét. A Taxisofõr egyszerre nyomasztó, igaz, reális, társadalom kritikus, néhol humoros alkotás, mely megmutatja nekünk, milyenek is vagyunk mi és milyen a világunk melyre oly büszkék vagyunk. De nem csak a mi világunk kerül górcsõ alá a film közel két órájában, hanem a háború és a visszatérõ katonák beilleszkedésének témája. Aztán az emberi ösztön a világunk megváltoztatására és jobbá tételére, amely ambivalens módon mégis csak emberi tehetetlenségünkkel és gyengeségünkkel vegyül. Travis nagy terveket dédelget, rendet akar teremteni, de nem tudja hol kezdje, mert a mérhetetlen bosszúvágy-mely talán magányosságából és egyedüllétébõl, esetleg a háború által okozott lelki sebekbõl származik- bizonytalanná teszi. Mint az emberek nagy része, õ is a jobbra vágyik, el is határozza, hogy tesz érte, de a cselekvés már nehéz. A szenátort megölni nincs módja, így végül egy egyszerû stricin áll bosszút, a film tetõpontján.
De hogyan jutott el idáig egy ember? Nos, ennek több oka is van. Elsõnek ott a háború, mely felõrölte Travis elméjét, viszont elfoglalta egy idõre, ez az elfoglaltság, hazaérvén, már hiányzik. Ezért kezd el taxizni. Itt szembesül azzal az erkölcsi fertõvel, amely idõközben megmételyezte a társadalmat. A bûnözés, a prostitúció és a drog behálózta a világot, amiért éveken át harcolt (legalább is ezt mondták neki.) A politikusok, pedig csak üres ígéreteket tesznek, de változtatni sosem akartak. Travis elméje olyannyira meghasadt, hogy bár küzd a társadalom dekadenciája ellen, ezzel párhuzamosan támogatja is, õs is eljár pornó moziba. De azt sem tudja, hogy ez nem jó, hiszen a barátnõjét is elviszi egy vetítésre.
Késõbb aztán rájön, hogy senki sem akar tenni a rossz ellen, így elhatározza, hogy majd õ megteszi. Edzeni kezd, fegyvert vásárol, szakit a régi énjével, levágatja a haját és bosszúálló tervét szövögeti, mely tehetetlenségében az elõbb említett végkifejletre fut ki. Mellékszálként megismerkedik egy fiatalkorú prostituálttal. Ez a jelenet bár jelentéktelennek hat, a film végkifejletét mégis merõben meghatározza, fõszállá növi ki magát. Közben pedig szembesít minket a szomorú valósággal, hogy gyakran elfogadjuk a világot olyannak amilyen. Míg nem élünk benne, lázadunk ellen, de mihelyt belekerülünk a szenvedés megtöri az énünket és elfogadásra kényszerít. Ebbõl az állapotból pedig nem is igen tudunk kilépni.
A közel kétórányi szívszorító dráma, nyomasztó jelentek és a végsõ elkeseredettségbõl kiinduló véres leszámolás-ahol Travis csak azért nem lesz öngyilkos, mert nincs több lõszere- feloldása pedig egy katartikus happy end. Travis hõssé válik és felgyógyul sérüléseibõl. Az egyik barátom szerint, ezt lehet úgy is értelmezni, hogy a nézõ döntheti el, hogy mi legyen a vége, én pedig hiszek neki, ugyanis a kedvenc filmjérõl van szó. Ebben az esetben valóban felmerül a gondolat, hogy a valóéletben biztos nem élte volna túl. Én azonban abban hiszek, hogy túléli és úgy vélem, hogy Scorsese is így akarta volna, mert tudta, hogy végtére ez azért mégis csak egy film.
Nos, ennyi, ami eszembe jutott a Taxisofõrrõl, ami hétfõ óta hivatalosan is a hatodik kedvenc filmem. Egy görbe tükör a társadalomnak, ami ma is aktuális problémákat feszeget, egy olyan színésszel, akinek a pályafutása még csak beindulóban van, de mégis élete egyik legjobbját alakítja. Jó szível ajánlom, de csak azoknak akik a lassú tempójú filmeket is szeretik, mert a Taxisofõr nem siet el semmit, nem mintha ezt rossz néven kellene venni tõle. Egyértelmûen: 10/10
Zoli9898
(Akik elolvasták, azoknak köszönöm a figyelmet, ha valami kivetnivalót találnak benne, kérem kulturáltan jelezzék.)

Na a filmben ez nem sikerült. :)

"egy lelki roncs lett, a háborús borzalmak miatt"

De a filmben erre nemhogy bizonyíték, még csak utalás sincs!

Én is azt gondolom ,hogy járt Vietnamban.....,- nem annyira rakják a képedbe mint a Szarvasvadászban...pl.

Olyan mint a Remarque regény "És azután " ,- valahol pont ez a film mondanivalója ,hogy ott volt de azután ?

A fizikai sérülés könnyebben gyógyul mint egy lelki ,- a testi kín egy ideig tartó állapot...de a lelki idõtlen mint maga a lélek -beléd ég mint mikor a vaku villan s visszatérnek vaku villanások ,-végig kísérik Travis életét is.

"egy kifordított tengerészgyalogos dzsekit visel, ami azt bizonyítja ,hogy megjárta Vietnámot"

Te ezt komolyan el is hiszed? Én már gyerekkoromban katonai cuccokban jártam, szerinted hány ember hordja ugyanígy divatból? ;)

A mohawk (ill. irokéz) frizura régi katonai hagyomány, még a 101-eseknél jött "divatba" a II. vh-ban.
És ehhez nem kell veteránnak lenni, ez közismert volt.
Travis pedig egyáltalán nem olyan mint egy háborút megjárt ember.

Ez jó elmélet, de ugye abban sem lehetünk biztosak, hogy Travis tényleg járt a háborúban. Lehet, hogy ugyanúgy kamuzott az álláskereséskor Vietnámról, mint a szüleinek a "kormánynak dolgozom" szöveggel.
De amúgy a gondolatmeneted megállja a helyét.

Én még nem láttam, még csak most jött meg a DVD a Media Marktból. Viszont nem értek egyet teljesen azzal, amit írtál - még így, hogy nem láttam sem: szerintem - sajnos - nem csak Amerika volt ilyen romlott, ez mindenütt volt, és van, legfeljebb nem készítenek belõle filmet. Sok fiatal ma is és több száz, ezer évvel ezelõtt is önszántából árulta a testét, de azt hiszem, legtöbbjüket belekényszerítették - a szülei, a társadalom vagy az emberkereskedelem.

Én veled értek egyet. Szerintem is ostoba a fõszereplõ. Viselkedészavaros.
- pornómoziba viszi a csajt, és csodálkozik, hogy õ felháborodik ezen
- utána beront a csaj munkahelyére, és agresszorkodik, még õ van vérig sértve
- aztán elkezd nyalni a képviselõnek, akinek a programjáról semmit sem tud, csak azért nyal neki, mert a szerelme épp az õ kampányán dolgozik
- ezt követõen valami ismeretlen oknál fogva meg akarja ölni ugyanezt a képviselõt, pedig a szobájában az õ plakátjai vannak a falon
- ki tudja miért, a saját szüleinek (akiknek nem tudja a születésnapját) azt adja be, hogy titkos kormánymegbizatása van, és kiegyensúlyozott párkapcsolatban él
- nem tetszik neki ez a társadalom, de még csak meg sem tudja fogalmazni, hogy mi a baja vele, a taxis kollégájától is csak valami homályos bölcsességet kap
- elkezd gyúrni, vesz négy pisztolyt, céllövöldébe jár, csak hogy a végén élete elsõ "rendrakó" akcióját jól elkúrja

Hát én nem tudok ezzel a fõhõssel azonosulni.

A Taxisofõr mai szemmel nézve kissé lassú film. Ami miatt számomra érdekes volt megnézni tegnap, hogy a ’70-es években már olyan undorító mocskos dolgok voltak odaát Amerikában, amikrõl én itthon csak az utóbbi években hallok. Durva, hogy a 12 éves kislány szinte önszántából kurválkodik, és már nincs szûz testnyílása.
Érdekes volt továbbá a híres színészeket fiatalon látni. De Niro kábé úgy nézett ki, mint most Tobey Maguire. Harvey Keitel hosszú hajú és izmos! Jodie Fosterre pedig alig lehet ráismerni! Itt még nem voltak úgy összeszûkülve az ajkai.
A magyar szinkronnak viszont az az érdekessége, hogy fiatal huszonévesek magázódnak egymással. Valószínûleg, ha most készülne egy új szinkron, ott már mindenki tegezne mindenkit.

Azért arra kíváncsi lennék, létezik-e olyan csaj, aki nem borul ki, ha a második randevún pornómoziba viszik! :)
Viszont azt nem hinném, hogy a valóságban az önbíráskodó gyilkos taxisofõr ilyen simán megúszná, visszakapná az állását, és az újságokban még hõs is lenne. Simán elítélnék, hiszen nem lehet csak úgy gyilkolászni, hiába csak bûnözõket ölt.
Szóval a vége szerintem hülyeség, de hát az amerikai filmekben happy endnek kell lennie.

***SPOILER PÓTOLVA***

A film vége nem valóság, az már csak a haldokló Travis képzeletében pereg le, mint álmodott ideális világ.

Igen, az Õrület határán-ban tényleg kevés a történés, illetve átkozottul lassú a tempója, de olyan hangulatos, ütõs jelenetek, olyan képi világ van benne, hogy azért érdemes megnézni.

Lehet, hogy csak én nem értékelem a film mondanivalóját, illetve nem ezért szeretek filmet nézni, de szerintem ennél kis millió jobb film van. Nem szeretem a kommersz limonádékat, de az ilyen lelkizõs, bizonyos szempontból gagyi mûvészfilmeket sem. Az õrület határán vagy A szakasz tetszett, mert közben látványos is volt, és történt is benne valami.
A fõszereplõ egy idióta, aki úgy viselkedik, mint egy gyerek. Az a tipikus tanulatlan, igénytelen figura. Egyszerû, mint a faék. És egyáltalán nem szimpatikus. És erre nem mentség a Vietnám-szindróma. A film vége pedig irreális, az igazságszolgáltatás némiképp máshogy mûködik Amerikában.

Egy javaslat: Szerintem te csak limonádé vígjátékokat és ilyesmiket nézz, mert láthatólag rohadtul nem értetted meg a film lényegét. A "képek rosszak" kritikádat pedig valamennyiünk nevében kikérem magamnak. Szó mi szó, te olyan földhözragadt vagy, hogy egy vakondok hozzád képest vitorlásrepülõ.

Ja, azt kihagytam, hogy azt akarta kinyírni, akit amúgy kedvelt, tisztelt, aki elbeszélgetett vele...