Az első évad alapján. Egy remek ajánlás volt. Persze közel sem hibátlan a sorozat, de így is messze kiemelkedik a kortársai színvonalából. Az első egy-két rész, meglepően jól működött... Aztán később előjött pár az én ízlésemnek visszás pont. Mondhatnám úgy is, hogy nagyon jól indult, de később mégsem töltötte ki azt a teret, amit korábban kijárt magának, amire predesztinálva lett volna. Elsőre érdekes, hogy ez a széria pont a Netflix-en fut, de valójában a Netflix csak felületet biztosít neki, egy lehetőséget, pusztán üzletpolitikai, ars poeticai szempontok szerint, ha az utóbbi egyáltalán létező fogalom nála. Nyilván nem az a progresszív, neomarxista szellemiség lengi körbe, ami Nyugaton szinte mindent, de bizonyos mértékig annak az elemei felfedezhetőek benne, mint mondjuk egy a környezetét leíró darabnál.
-- enyhén spojleres --
Bájos pillanat, amikor már "járás" közben (és egy bulin is bemutatott faszija mellett), annak a harmadik-negyedik napján mással kufircol a leendő nagy Ő, és eközben flörtöl is virtuálisan 12 egyéb illetővel. Persze egy olyan nőtől, aki virtuális celebet akar kreálni magából, nem igazán kell többet várni. Mondjuk a főszereplőtől azért vártam volna valami többet, mondjuk kidobja és viszlát. Pszichopata főhősünknek olybá tűnik annyira nincs egoja, még egészséges mértékben sem, hogy mint Buddha, csak hagyja, hogy ilyen dolgok megtörténjenek vele. De kérdem én miért? Egy szerelmes balfaszt csináltak belőle, már bocsánat, néha embereket figyel, elemez, öl, másszor feszeng és bénázik és magára nézve bármit elnéz a kiszemelt nővel kapcsolatban? A pszichopata faszi egy papucs akar lenni? Avagy, pszichopata cuckold? Nyilván nem kedveli a helyzetet, de sokáig mégsem reagál úgy, ahogy az várható lenne, mégsem szab világos határokat. Mintha egy béna és csúnya faszi hajtana rá egy olyan nőre, akit magánál sokkal jobbnak tart és emiatt félne, görcsben lenne állandóan. Joe alapvetően kívül áll a virtuális valóság világán, azon a képmutató látszatvalóságon, de a sorozatban ez mégsem elvi szinten jelenik meg nála, csak mintha úgy alakult volna, hiszen amennyiben a körülmények úgy hozzák, szívesen fotózkodik egy poszthoz a barátnőjével... A penge gyilkológép, aki érzelmileg egy béna kacsa és ilyenformán tartása sincs?... Miért kell egy ilyen karaktert így megírni? Dexter 2.0 abban az értelemben, hogy ő is érzelmes, adott esetben áldozatkész, de itt egyszerűen kevésbé működik. Valószínűleg a készítők különlegessé akarták tenni ezzel a kettősséggel, de számomra inkább csak szétesett a karakter bizonyos pillanataiban.
A környezet ábrázolása valószínűleg helytálló, irritáló és elidegenítő is ebből adódóan. ,,A magam részéről azt gondolom, hogy a patriarchátusban minden behatolás nemi erőszak''. Ezeket a forradalmi-újmarxista elemeket a darab persze jól tűnteti fel, mint abszurd, életidegen és képmutató élethazugságokat. Foglalkozik az úgynevezett progresszió problémájával, annak tüneteivel, de olykor mintha maga is megmártózna benne. Lehet, hogy csak a médianyomás törvényszerű kihatásaként jeleníti meg, de mégis kételkedem abban, hogy ténylegesen ilyen megkerülhetetlen módon jelenne meg egy értelmes, tudatos emberen.
Egyébként, csak hogy a szunnyadó költő is megszólhasson, mi a retkes faszom ez a mai Amerika (USA)? A hisztis, arrogáns, gazdag család leánya tetszés szerint felforgatja a barátnője faszijának a lakását, keresve az eltűnt laptopját (ő nyilván nem tudhat semmit, maximum sejtése lehet) és ebben sem a barátnő nem állítja meg, sem a faszi nem dobja ki mint a macskát a dolgát végezni? Ebben egyébként jól ábrázol, mármint nem játssza el, hogy csak egyfajta közhelyes roncsszemélyiség létezik. A manipulatív, kontrollmániás, szociopata állat, s lőn, toxikus feminitás. Mondhatnánk ugye progresszív nyelven.
-- enyhén spojleres rész vége --
Történetvezetésileg vannak benne nem túl jó fordulatok. És valljuk be, néha közhelyes, fényévekről látható események is megtörténnek benne, ez mindenképpen a gyengesége, illetve, a karakterek sem különösebben megkapóak, valahogy végig szürkék maradnak. Meglehet ez koncepció volt, viszont akkor sajnos jól működött. A mai szar zenék is feltehetően ezt az atmoszférát akarhatták visszaadni. Viszont a szürkeségük mellett bizonyos fokig rétegzettek is a szereplők, például Joe-ra is lehet haragudni, már csak a hétköznapi cselekedetei miatt is bőven. Nincs pózolás mellette, miképpen igazából milyen vagány arc is ő... Egyáltalán nem. De, ha valaki, akkor Karen csodálatosan volt megírva, ő egy tényleges fénypont volt ebben a steril mocsárban.
Szóval, az első évadról ezek voltak a benyomásaim és ha nem is végtelenül, de valamennyire kíváncsi vagyok a második évadra. Pontozni egyelőre nem fogok, hiszen egy évad ebből a szériából nagyon kevés lenne hozzá.

Ja! Akkor ezt se értettem. De a gyerek viselkedése akkor se érthető. Szeme láttára megöli a nevelőapját, aztán egy lány kér segítséget, láthatóan pánikban van, és ő elrohan, és abban bízik, aki ilyen borzalmakat tesz. Szerintem nem érthető a gyerek viselkedése. Értelmes gyerek inkább megijedne a sráctól, és menekülne tőle.

A srácnak nem a nővére a lány (nem is rokonok) ő Joe-ban bízott, hiszen vele mindig megértő és kedves volt. Megmentette őt a nevelőapjától, szinte pótapja lett. Szerintem teljesen érthető a viselkedése.

Ugyanezt gondolom. Iszonyatosan bosszantó sorozat. Spoiler Én ott akadtam ki, mikor az első évadban a lány oldalba szúrja, fejbeveri a halántékánál kalspáccsal a pasit, az túléli. Aztán a lány öccse odamegy, a lány sikoltozik, hogy engedje ki, mert az a f.sz meg akarja ölni, az elszalad. Aztán a nővére meghal, és még örömben búcsúzkodik főhősünktől. Komolyan szellemi károsult a gyerek?

Nem tudom mitől vannak úgy odáig meg vissza ettől a sorozattól. A karakterek jellemtelenek, unalmasak, egysíkúak, vontatott, unalmas párbeszédek, jelenetek. Minden karakternek van egy Trónok harca karakter megfelelője. És nagyon látszik a Daenerys és Renira közötti hasonlóság, nagyon Deneriszesre vették a figurát az öltözékével, a hajviselettel.
Ezektől a nagy hímsovi kijelentésektől meg kivsgyok, hogy "Nekünk a szülőágy a csatamező, királyi méhünk van", hát nagyon olcsó duma, ez is hatásvadász.

Nekem tetszett ez a sorozat, most fejeztem be az utolsó rész megnézését. Imádtam. Nagyon csavaros, fordulatosak voltak a részek, az évadvégi csattanók egytől-egyig húsba vágóak voltak.
Nekem az nem tetszett, hogy ugyanazokat a sémákat alkalmazták. Például Paco-Ellie: mindkettő kiskorú, akiket meg kell védeni. Vagy például hogy Joe-t mindig leütik. Peach, Beck, Ron, Ryan, Candace házában lakó nő: mindig leütötték. Volt, hogy elájult, volt hogy megverték. Unalmas volt ez. És könnyen kiszámítható.

Sajnos nem sikerült időben pontot tenni ennek a beteg sorozatnak a végére. Én képtelen voltam a 2. évad közepétől nézni azt, hogy egy degenerált gyilkológép büntetlenül megtehet bármit. Következetlen, életszerűtlen szar lett a sztori, csak azért az öncélért, hogy legyen még egy 3. Évad is.

Valószínű egyedül leszek ezzel a véleménnyel, de nekem a harmadik évad tetszik a legjobban. Az első kettőnél iszonyat idegesítő volt Joe állandó monológja és az egész karaktere, Beck szintén.
Love nekem érdekesebb.

Szerintem nagyon jó lett a 3. évad.
Jót tett a sorozatnak, hogy kilépett a megszokott keretből és most máshová helyezte a hangsúlyokat. A sztalkerkedés háttérbe szorult, előtérbe került viszont a bizarr családi "idill", a kertvárosi rémálom. És azért ebben az évadban is megvan a szokásos kis társadalomkritikus attitüd, megkapják a magukét az influenszerek, az oltásellenesek, a mindenmentes evők, tökéletes test mániások.
Jól működtek az új karakterek is.
A legjobb viszont Penn Badgley és Victoria Pedretti kettőse, egy élmény volt minden mozdulatuk, minden pillantásuk ebben a szociopata családi drámában. Részemről jöhet a 4. évad. My guilty pleasure :)

Az 1. évad első 4 része egy ülésben egyben ledarálva: lekötött, szórakoztatott, érdekes volt, egy kevéssé sablonos, ugyanakkor kifacsart szerelmi történet. Wow!



Most, az évad második felében sajnos majdhogynem full-time azt nézem, hogy a jól felépített alapos, körültekintő, megnyerő pszichopatánkból hogyan lesz csetlő-botló hülyegyerek, aki hibát hibára halmoz.

Ha az üzenet az, hogy a szerelem még a legmegrögzöttebb emberből is hülyét csinál, akkor hiába az első pár rész, bele fogunk fulladni az érdektelenségbe.

Azért továbbnézős, hátha... de momentán nem tetszik.

Egy pszichopata a szerelemre és a kiszemelt nő érdekeire hivatkozva, de önös érdekből gyilkolászik, a főszereplő nem egy tipikus jó pasi (van benne valami, a karaktert jól hozza), se nem humoros (a sorozat se), se nem szerethető, nem tudok neki drukkolni vagy azonosulni vele.
Az első évadot néztem meg, kíváncsi voltam hova fut ki, de itt abba is hagyom - főleg az utolsó rész miatt

Én is hasonlóan vagyok vele. Sokszor zavaró, inkább nem is nézném tovább, de valahogy nem tudom lerakni, nem tudok nem a sorozatra gondolni.

Pont így vagyok vele én is...

Az első évad jó volt. A második már olyan is-is, ezt a harmadikat meg kár volt megcsinalni... Éltek volna boldogan Love-val, amíg meg nem halnak..
7 pont, mind a 3 évadot nézve.

Pár kommentet és kritikát elolvastam, és kicsit félve álltam neki megnézni, de azt kell mondanom, hogy annyira azért nem volt rossz ez az évad sem - szerintem. Abból a szempontból igaz a negatív értékelés, hogy túl sok újdonságot nem tartalmazott, és nem volt meg benne az a fajta "okos" fonalvezetés, mint a korábbi évadokban - főleg az elsőben. Ellaposodtak a karakterek - mert asszimilálódni akartak. És kicsit olyan Dexteres hatása volt.
Ami viszont nagyon tetszik, az a görbe tükör - a luxusra, de főleg elismerésre törő viselkedésminták kikarikírozása. Végül is valahol a sorozatnak ez az egyik küldetése - legalábbis szerintem (vagy számomra).
Szóval nekem nem a 3. évaddal vannak problémáim, hanem azokkal az emberekkel (a valós életben), akik ezt a Madre Linda-típusú közeget kiadják (bárhol a világon)!

Harmadik évad vacak.

Az első évad nagyon jó, izgalmas és oda ragad az ember a képernyő elé. A második évadnál már érezhető, hogy nem olyan, mint az első, de azért még mindig izgalmas, na de a harmadik, az kész katasztrófa. Ez a Love annyira egy idegesítő karakter, hogy teljesen lehúzza ezt az évadot, egyszerűen tönkre tette. Joe teljesen háttérbe szorul és szinte az egész évad Love-ról szól. A baba sem kellett volna szerintem. Állítólag lesz 4. Évad, remélem Love nem lesz benne, mert akkor meg se nézem.

Ez nekem azért jó hír, mert nem tudtam, hogy könyvadaptáció, így ha a sorozat után olvasom el, még így is tartogathat meglepetést a könyv.
(Fordított esetben - könyv olvasása után nézem a filmet - engem is dühíteni szokott, mikor változtatnak rajta.)
A könyv csak 2 kötetes? (Te és Elrejtett testek?)

Az első évadot néztem meg eddig csak, de az valami nagyon durva kettős érzést váltott ki belőlem. Idegesítő, de közben nem letehető, folyamatosan nézni akartam. Összességében tetszett és kíváncsian vágok a második évadba.