Túl hosszú, ebben a sztoriban nincs ennyi.

"Rosszul értékelő"



Ez a fogalom elég szubjektív, mindenki saját ízlése szerint értékel.A 6,9 még magasnak mondható, főleg, hogy teljesen jó filmek sokszor még a 6 pontot se érik el itt.

Ez egy nagyon jól sikerült film, remek színészek, meg Scorsese... Nekem egyedül a hosszúságával volt problémám(: a 6,9 pontszám szerintem a rosszul értékelő felhasználókat minősíti.

Hú, amikor a 76 éves CGI-al megfiatalított De Niro "megveri" a boltost. Az valami szánalmas... A rendezőre és a színészre nézve is.

Annyiban nem, hogy lényegében az amerikai történelem, vagy Észak-Amerika történelmének egy-egy jellemző korszakát dolgozza fel a három film.

A maffia elem, és a karakterek miatt markánsan.

Nagyjából ez az egyetlen tartalmi elem, ami miatt erős lehet a párhuzam a gengsztereposzokkal.

Egyébként egy hármas halmazábrán ezt a témát jól össze lehetne foglalni.
1. Gengszterfilmek (maffiafilmek).
2. Életrajzi filmek.
3. Felemelkedés-bukás történetek.

A hármas metszetbe beilleszthető a három gengsztereposz, de a WSf, vagy a Dühöngő bika pl. a 2-3-as metszetbe menne, az Aviátor simán csak az életrajziba, Aljas utcák csak az 1. kategóriába, stb...

A másik 3 Leone-filmnél kevés a hasonlóság.

Igen, ott az Aljas utcák meg még jó pár film, de ezek nehezebben illeszkednének a sorozatba.

Scorsesének van még egy Vallás-trilógiája is, ami nem sokára tetralógiává bővül. Életrajzi moziból is van neki egy pár. Viszont a ”Gengszter-trilógiánál” az egyik leglényegesebb elem a felemelkedés-bukás narratíva, ami a WSF-ben markánsan megvan.

Nem hallottam arról, hogy a kb 6 évvel korábban készült WSf-nál trilógiát emlegettek volna a korábbi két gengszterfilmmel együtt. Kevesebb a közös vonás a gengsztereposzokkal, mint a hasonlóság.
S ha már Leone előkerült, akkor nála szerintem egyértelműbb, és indokoltabb lenne 4 film összekapcsolása. A Dollár-trilógia mellé oda lehetne csapni a Volt egyszer egy vadnyugatot, mintegy megkoronázva a vadnyugati témát. Viszont ugye ott van utóbbi mellett a Volt egyszer egy Amerika és az Egy maréknyi dinamit is. S a Dollár-trilógia mellett ez a három film alkot(hat) egy másik trilógiát. Nézőpont kérdése.

Ha Scorsese-nél a "bűn" szóra koncentrálnánk, akkor sem feltétlenül illik a sorba a WSf-a, inkább férne oda az Aljas utcák (maffiatörténet, karakterek, hangulat miatt).

Úgy gondolom, a WSf-a inkább egyedülálló a Scorsese-életművön belül, ahol persze bizonyos szempontból lehetne hasonlítani a gengsztereposzokhoz, vagy egyéb maffia/bűnfilmekhez (A tégla, New York bandái), de utóbbiban sem állna meg szerintem a párhuzam, maximum a terjedelem/felépítés, formai jellemzők esetében. Ugyanúgy, ahogy az Aviátor sem illik semmilyen sorba, hacsak nem vonunk párhuzamot az életrajzi elemek miatt a WSf-val (tartalom szempontjából max. ebben lehetne közös vonásokat találni).

Így is lehet értelmezni. Érthető módon A Wall Street farkasánál kezdték el először ezt a trilógia dolgot emlegetni, ám voltak akik nem Gengszter, hanem Leone Dollár-trilógiájához hasonlóan, inkább Pénz-trilógiának nevezték. Ha ennél maradunk, vagy akár simán a ”bűn” szónál, akkor mindenképpen tetralógiaként kell róla beszélnünk, de eleve sok hasonlóságot mutat a 4 film.

A szervezett bűnözés egy bizonyos megnyilvánulási formáját nevezik maffiának, s azon belül van olasz, olasz-amerikai, japán (ez utóbbi kicsit más a többinél), kínai, mexikói, stb... Hasonló alapokon szerveződnek, hasonlóan működnek, s hasonlóan erőszakosak. Ezekhez képest a WSf-a szereplői, akik közül nem mindenki bűnöző, csak néhányan, akik tudnak az ügyeskedésekről, s irányítják azokat, teljesen más kategóriát képviselnek. Ezért nem tetralógia a 4 film, ezért sem értek egyet azzal, amit írtál.
A "trilógia" nem hivatalos elnevezés, de számomra a lentebb említett vonások miatt trilógiaként jön át.
Miért ne lehetne őket így is értelmezni?

Attól, hogy nem kínoznak meg ölnek embereket, attól még maffia, ha nem is a klasszikus értelemben. Rengeteg dologban közel áll Scorsese-trilógiájához. De erre a bizonyos trilógiára csak így szokás hivatkozni, hogy gengszter-trilógia, nem ez a hivatalos elnevezés.

Az "egyfajta maffia" és a "valódi maffia" között jelentős különbség van, mondhatni ég és föld. A WSf fehérgalléros bűnözői inkább hasonlítanak a "Kapj el, ha tudsz" film svindlereire, mintsem az olasz maffia prominens tagjaira. A WSf inkább áll közel a "Kapj el, ha tudsz" filmhez, mint Scorsese gengszter-trilógiájához. Vagyis nem gengsztereposz.

Mivel szervezetten bűnöznek, így gengszterek és egyfajta maffiát képeznek. Tehát a film mindenképpen gengsztereposz.

A WSf nem gengsztereposz, nem maffiatörténet, míg a másik három egyértelműen az. Attól még, hogy a WSf hősei tevékenységükkel a legalitás illegalitás határán egyensúlyoznak, még nem lesznek sem maffiózók, sem gengszterek. Ez alapvető, lényegi különbség.

Meg azok miatt is. A Wall Street farkasa is gengsztereposz, csak az egy új megközelítés, ott a ”fehér galléros gengszterkedés” van terítéken.

Nem csak a szereplőgárdát tekintve trilógia, alább leírtam még pár szempontot, ami miatt annak tekinthető. A WSf-a kilóg ebből a sorból, más a korszak, más a tematika, röviden az nem egy gengsztereposz. Ami miatt párhuzamba állítható a gengszterfilmekkel, az a játékidő, a felemelkedés-bukás történet, s esetleg a történetvezetés.

A szereplőgárdát tekintve értelmezhető trilógiaként, de ezek a filmek az A Wall Street farkasával együtt egy tetralógiát alkotnak.

Ehhez a filmhez még nem nagyon szóltak hozzá, ezért írok pár sort.

Tulajdonképpen Scorsese három nagyszabású maffiafilmje értelmezhető trilógiaként is (Nagymenők, Casino, Az ír).

SPOILER lehet.

A főbb szereplőket alakító színészek közül kettő mindháromban szerepel, a korszak is nagyjából azonos, emellett a történet és annak vászonra vitele, megvalósítása is hasonló. Voltaképpen mindhárom egyfajta felemelkedés - bukás történet, mindegyik több évtizednyi eseményt ölel fel, s mindhárom három óra közeli játékidővel rendelkezik, vagy hosszabb annál.

A klasszikus maffiatörténeten túl (amely szerintem mindenki számára közismert) véleményem szerint ez a film az öregedésről szól. Ez végül is nem csoda, hisz maga a szereplőgárda is (De Niro, Keitel, Pesci), s a rendező is 70 felett jár. Sajnos, mivel a korábbi filmjeiket élmény volt nézni. Természetesen élmény most is, ennél a filmnél is, de történet ide, vagy oda, nehéz nem látni, mennyire elment az idő a korábbi kedvencek felett. Az öregedés természetesen mindannyiunkkal kibabrál (már ha megérjük ezt a kort), mégis nagymértékben nehéz mindezt elfogadni, ismerős arcokon látni, s legvégül megélni.
Ezek a színészek, s a rendező előttünk élték fénykorukat, így még mellbe vágóbb az élmény.
Amikor korábban erejük teljében lévő embereket látsz egy börtönben, tolószékhez kötve élni, vagy épp pizsamában és papucsban botladozni, az torokszorító, könnyfakasztó élmény (legyen az az ember bármilyen erkölcsi nulla is - például a filmbéli maffiózók).
Véleményem szerint ezért van az, hogy a film olykor unalmasnak hat, mert maga az öregkor is ilyen.

Szóval azt mondanám, hogy a Nagymenők a fiatalság, a fiatalkori lendület filmje, a Casino a középkoré, Az ír, pedig az időskoré. S ez a tény magyarázza meg Az ír hosszát, s szükségtelennek látszó jeleneteit is.

Mert a történetek lényegében hasonlóak, a megvalósításuk is, a színészi játék is, vagyis mindhárom nagyszerű. De a lényegi különbség szerintem ez a három alkotás között.

Egyszer - ha sok szabadidőm lesz - egymás után Scorsese-maratonként megnézem mindhármat. :)

SPOILER vége.

Azt gondolom, aki ismeri Scorsese korábbi maffiafilmjeit, annak ezt is érdemes megtekinteni, mert élmény nézni, ahogy a rendező keveri a szálakat, vezeti a történetet, na meg a színészek is a tőlük korábban tapasztalt (s elvárt) magas szinten játszanak. A főszereplők visszafiatalítása ráadásul technikai bravúr volt, s nyilván szükség is volt rá.
A 3 és fél órában vannak azért üresjáratok, de átlag 75 éves szereplőgárdával nem lehet 180 percnyi pörgős akcióra számítani.

Scorsese munkáit nagyon szeretem.
A történet szerintem jól van összerakva.
Pesci tényleg jó....
Ami óriási csalódás az De Niro technikai fiatalítása ezen még a színészi munka se segít sőt ellenkezőleg bizonyos jeleneteknél a testmozgása olyan szinten Giccses hogy tönkre vágja az egész film hangulatát.

Bár eléggé hosszú film, érdemes megnézni, hiszen két fantasztikus színész a főszereplő. E témában még érdemes megnézni a Hoffa című filmet, ahol Nicholson a főszereplő.

Három dolog kell hozzá: Türelem, mert indokolatlanul hosszú. Valamelyest ismerni és szeretni kell Scorsese stílusát, mert a film helyenként túlságosan lelassul és indokolatlanul hosszú. Végül jó, ha mutatunk némi érdeklődést az amerikai szakszervezeti mozgalmak és a maffia ténykedése iránt a múlt század Amerikájában, különben indokolatlanul hosszúnak érezhetjük a filmet.