8/10
FElepHánt 2013 szept. 10. - 11:23:54 8/10
(1/1)
TIGRIS ÉS HIÉNA Koltai M.Gábor Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház


Rémisztõ kezdés: egy az egyben élvezhetjük Petõfi Sándor vérgõzös szélsõségeit, bár a
szerencsés kezû Peer Krisztián, megõrizve a textus áradó szépségeit, sokat enyhít a vad-
romantikus sekszpíriádán. Kiválóak a játékosok, ám a stílus a régebbi Katonás elõadás sem-
mitmondását idézi.
Aztán beballag néhány konnyadtbajuszú magyar úr és tüstént felfénylik a gyilkos humorú
paródia mába világító reflektora. Maratoni menetben isznak a hazára, beszólásaik heveny
eredetisége a sivár jelen hazai rögvalóságból táplálkozik. Biztos kézzel rajzolt négy karak-
ter, nemcsak bajszuk, öltözetük, de még pálinka-döntögetõ technikájuk is különbözõ. Áb-
rándosan merengõ úr Varga Balázs, míg Rák Zoltán Vas vitéze vérlilába alkoholizált. A fö-
vegét fogva kupicázó Dengez, Nagyidai Gergõ ereszti el a legkeményebb poénokat, a sa-
rokban gubbasztó Vízkeleti Zsolt feledhetetlen élességgel érvényesíti karizmatikus egyé-
niségét. Nem marad el a hetyke danolászás, acélosan zeng Kazár Pál Togrul-nótája, a fer-
geteges jelenet elsöprõ energiája az áhított, sírva röhögtetõ groteszk felé lendíti az elõ-
adás kezdetben akadozó szekerét.
Spiró György Árpádház-a a maga borzalmas középkori brutalitásában mutatja be dicstelen
eleinket, ideje már, hogy végre a kegyetlen komikum aszpektusa is helyet kapjon. A ren-
dezõ Koltai M.Gábor sikeres kísérletet tesz, kár, hogy az országgyûlés és a végkifejlet ké-
peiben elhalványodik ez az elképzelés. Pedig az elképesztõ tragikai vénával mennydörgõ,
lenyûgözõ Szabó Márta akár egyedül is képes lenne erre, azonban így is letaglózó drámai-
sággal uralja a színpadot.
Vicei Zsolt figurálisan izgalmas, Széles Zita és az árnyalt finomságú Fellinger Domonkos
uralkodópárja elegánsan rajzolt, a számûzött Saul szerepében Vaszkó Bence erõteljes
alakítással tûnik ki. Vak Béla Bolondjaként Vízkeleti Zsolt szarkasztikus mosolyával, lézer-
pontosságú élceivel, egész színpadi létezésével vitathatatlanul a produkció legjobbja.
A finálé öldöklése magyaros tangóba oldódik, az együttes, francia négyesre emlékeztetõ
könnyedséggel topog fel s alá, elragadó kedvességgel énekelve a mára reflektáló, keserû
öngúnnyal tûzdelt szöveget. Helyrebillen az egyensúly, csak ünnepelni tudjuk a meg-meg-
billenõ, de végsõ kicsengésében igen értékes munkát.