Megjegyzésem lényege: nem a kiegyezéssel van bajom, az gazdasági-politikai okok miatt valóban elkerülhetetlen volt. De Ferenc József királlyá koronázása, majd a "szeretett uralkodó" kialakult képe vet rossz fényt a magyar emlékezõtehetségre és gerincre.
A hasonlítás oka pedig: most kezdik már mosdatni azt a Horthyt, aki tehetségtelen és erélytelen politizálásával hagyta az országot belesodródni a második világháborúba, és nem utolsó sorban szinte tétlenül nézte a népirtást is, sõt a csendõrséggel asszisztált is hozzá. Már egy-két szobor is van, lesz lassan szerintem intézmény is, Horthy Miklós Általános Iskola, stb. Wass Albert, Nyírõ József, most Tormay Cécile, és ami jöhet még.
Teljesen más, de itt is leírom: mikor jut végre valaki frekventált, fontosabb személyiség eszébe, hogy a mûvészetével ma is sokaknak örömet szerzõ Mály Gerõ hamvait hazahozzák New Yorkból? Aktuális lenne, ugyanis júliusban volt a halála 60. évfordulója. Hallott valaki valamit? Süket csönd! Többen és nagyobbra értékelik, megkockáztatom, több joggal, mint pl. Nyírõ József.

Hajduffy filmje (rendezõjének személye okán ez már önmagában sem meglepõ) tulajdonképpen tévéjáték, ebbõl következõen pedig kamaradráma jellegû produktum, amely nagyban ráerõsít annak szikársága (nem lényegtelen jellemzõje ez a hetvenes évek elején készült magyar alkotásoknak).

Illik is a témához e szikárság, hiszen az aradi vértanúk nem rezgõ szembogarú, frázisokat puffogtató patrióták, hanem folyamatosan döntéseket hozó, mérlegelõ és elhatározó, felelõs pozíciójú férfiak, 30 és 60 eszendõ közötti, többé-kevésbé tapasztalt stratégák és a hadszervezés egy-egy területén meglehetõsen járatos, kivétel nélkül jó képességû professzorai voltak a szabadságharc egyetemének. "Szép reputáció..." - mondta Poeltemberg Ernõ. Nyilván meg tudatában volt, hogy ez tényleg így volt. (Dokumentumok is bizonyítják, hogy a császári hadvezetés vissza is sírta korábbi szolgálataikat az ötvenes-hatvanas években - például a szintén magyar származású Benedek tábornok Königräetz-i fiaskója után.)

Ugyanakkor Nemeskürty szövegkönyve egyáltalán nem nélkülözi a hibákat. Igaz, a forradalom és szabadságharc viszonyainak jóval realistább, történészibb igényû, hitelesebb feldolgozása ez, mint a korábbi tematikus filmek túlnyomó többsége. Ugyanakkor még sok a frázis, a hitelesebben hangzó, de még nem eléggé hiteles nagyotmondás. Némelyik karakter még így is leegyszerûsített maradt - elég, ha Görgeyre gondolunk, akinek - ennek a példás stratégának és rendkívüli hadmûvésznek, akihez fogható hadvezérünk Németh László szerint Hunyadi János óta nem volt - amúgy is sokkal tartozik a magyar történeti köztudat.

Kiváló erénye a filmnek, hogy elsõdlegesen hadtörténeti, hadszervezési szempontból követi az eseményeket, így a szabadságharcot, mint miklitáris kauzalitások alapján kibomló eseménysort szemlélhetjük. A magyar tábornoki kar tagjai közt zajló folyamatos viták, emberi interakciók gazdagítják a mozit, s ez különösen is segíti a tizenhárom aradi személyiségének ilyen vagy olyan mértékben helyesen történõ megismerését.

A karakterek háromdimenziósabbakká válnak, mint ahogy a korabeli litográfiákról és festményekrõl megismerhetjük õket, s ízelítõt kapunk abból is, milyen rendkívüli összetettségû ismeretekkel rendelkezõ emberekre volt szûkség, hogy a szabadságharc egy évig, ilyen különlegesen diadalmas pillanatokban bõvelkedve még folytatódhasson, miközben Európa már elcsendesedett és "elzúgtak forradalmai".

(És ne feledjük, milyen fontos ez - hiszen a görög felkelés és az olaszországi felszabadító háborúk közti húsz esztendõben majdnem kizárólag csak a magyar nemzeti felkelés tudott ilyen rendkívüli eredményességgel és magas hadmûvészettel fellépni az anciéne regmime-mel szemben. Egyébként a taljánok sem nélkülözhették a magyar tisztek szakértelmét, ld. Türr, Tüköry és a többiek esetét.)

Ugyanakkor az aradi vértanúkat e szûk másfél órában mindössze csak mint katonákat ismerhetjük meg, s eképp sem elég mélyen ahhoz, hogy meghitt, közeli barátainkká váljanak. Ezek csupán jelenetek, felvillanások, skiccrajzok - élõképek. Nem teljesek, nem tökéletesek - mindenesetre a a lehetõségek nyújtotta kereteket kimerítik.

A film legnagyobb értéke, mely feledtet minden hibát, a színészi játék. Napestig tudnám sorolni a szereplõk listáján felsoroltak érdemeit, de nem fáradhatnék bele, mert ahol egy Kálmán György Haynau (az õ lenyûgözõ alakítása külön tanulmányt érdemelne!) és egy Ungváry László egy három mondatos orosz tiszt, ott mennyi mindent mondhatnánk Páger "Aulich"-járól, Nagy Attila "Damjanich"-áról, Szilágyi Tibor "Kazinczy Lajos"-áról vagy Szabó Gyula "Vécsey"-jérõl.

Másik, szintén hibákat feledtetõ jellegzetessége pedig az Hajdúffy alkotásának, hogy a per és a kivégzés prezentált részletei rendkívül hitelesek, teljesen követvén a forrásértékû korabeli leírásokat. Ebbõl következõen e tanulmány még oktatási segédanyagnak is elsõrendû.

Összességében példás, kiváló alkotás kisebb-nagyobb hibákkal. Aki azonban ennél mélyebbre merészkedõ és sokkal keményebb kérdéseket boncolgató filmet akar látni a korszakról, annak a nyolcvanas évekig kell elmennie: a "Mint oldott kéve"-minisorozat, a Lugossy-féle "Szirmok, virágok, koszorúk" vagy az András Ferenc-féle "Vadon" ugyanis azok az alkotások, amelyek igazán brutálisan és kérlelhetetlenül, minden dimenziójában érzékeltetik a megtorlás e kérlelhetetlen századközepi atmoszféráját kárpáti tájékunkon...

Azt viszont sosem értem, hogy lehetett a gyilkos Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázni és akként ünnepelni. Örök szégyen. Horthy dettó.

Nagyon szép és igaz film, csodálatos szereposztással. Ezt a filmet (is) kellene minden kamasznak idõben látnia, hogy tudjon értéket, példaképeket találni.

"Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek..."

Sajnos ez így igaz. Szomorú múlt, és szomorú jelen.

Épp most veszítjük el azt a polgári szabadságjogot, amiért 1848-ban kiálltak...
Csak most még külsõ ellenség sem kell hozzá, hogy elvegyék:(

Itt lehet most megnézni:
http://www.youtube.com/watch?v=d86KJ2sTcQg

"Az embereink életben maradnak, minket pedig felakasztanak. Amit mi csináltunk, az az õ szemükben lázadás, felségárulás. Úgy fogunk bûnhõdni, mint az olasz, meg lengyel felkelõk annak idején. De nem baj. Ezt a forradalmat már nem lehet kitörölni sem a históriából, sem az emberek fejébõl... és egyszer majd bevégzik azt, amit mi elkezdtünk."

Megindító, remek film.

Miért nem jelenítik meg ezt a szép filmet dvd-n?