Egyet is értenék azzal, amit írsz, ha nem forgatták volna le (vagy legalább nem úgy, ahogy) a negyedik évadot.
Abban ugyanis sikerült tökéletesen elbaltázni a korábbi erényeket:
- a Netflixnél immár kötelezővé váló, irritálóan túltolt PC-skedésből az új suliba nemhogy duplát vagy triplát, de egyenesen végtelen mennyiségűt tettek be. Ha jobban meggondoljuk, már nem is maradt egyetlen normálisabb, szimpla hetero párkapcsolat. Ami igen, az is csak valami egykori kapcsolat romhalmaza vagy soha nem is volt párkapcsolat. Helyette van minden mindenféle verzióban, talán csak a nekrofília maradt ki véletlenül. Ezt már az első epizód első negyedórájában, az új iskola és az új iskolatársak bemutatásakor igyekeztek a nézők képébe vágni töményen, hogy csak kapkodhatta az ember a fejét, hogy ki kivel is van éppen.
- az első évadok egyik (viszonylagos) erőssége volt az is, hogy Otis félamatőr agyturkászásaival egyfajta ismeretterjesztő kultúrmissziót is teljesítettek a nézőknek. Ez már a harmadik évadban is gyengült, a negyedikre meg lényegileg meg is szűnt: néha bedobtak ugyan egy-egy óvszerrel kapcsolatos hárommondatos dialógust, meg Gillian Anderson Náray Erika búgó hangján mondott okosságokat a rádióban, de ezek érezhetően csak olyan odakent, időkitöltő jelenetek voltak, valódi súly nélkül.
- a rengeteg új, szexuális kisebbségeket megjelenítő szereplő miatt aztán Maeve és Otis majdnem-kapcsolata is súlytalan, önismétlő nyűglődéssé vált: igaz, hogy három évadot már kihúztak ezzel a csiki-csuki hülyeséggel, de most elértek a csúcsra, hiszen az évek alatt jóformán majdnem mindenen túl levő páros továbbra is képes volt minden újabb részben úgy viselkedni, mintha még csak most ismerkednének és egymásra is alig mernének nézni... És pont ez az örök rákfenéje az ilyen folytatásos mókáknak, ti. hogy a figurák nem fejlődnek bennük, hanem egyre debilebbekké válnak amiatt, hogy lehessen új műkonfliktusokat kitalálni nekik. Eric megkeresztelkedős nyűglődése is nevetséges annak fényében, hogy gyakorlatilag már mindenki tudja róla, hogy meleg, hiszen évek óta flitteres cuccokban jár, erősen sminkeli a szemét, és meleg párkapcsolatai voltak, de azért csak a negyedik évad végén derül ki számára, hogy a gyülekezete nem támogatja -szerintük- a szexuális devianciákat. A látomásai meg szót sem érdemlően marhaságok, pláne hogy azok után az intoleráns gyülekezetében lelkipásztor akar lenni.
Az egy-két értékelhető figura szerintem Adam: az ő átváltozása falurosszából normális sráccá hihető (még ha nagyon picit Steven Seagalosan egygrimaszú színész is), és Aimee: őt az ügyeletes hülye csipa figurájára írták meg, aki nem ért semmihez és nem ért semmit, ami körülötte történik, ugyanakkor mégis szerethetően naiv, ráadásul ha jobban megnézzük, kifejezetten okos dolgokat mond és tesz. Szerintem irtó nagy baki volt az űrlényhívő Lilyt (Sodró Eliza remek szinkronhangjával! :) ) kiírni a negyedik évadra, (illetve a hozzá tartozó, de sokkal halványabb Ola-t is eltüntetni (Hartai Petra hangjával, bár itt most annyira nem hozta azt a, rá igen jellemző fátyolos hangszínt, jó ideig nem is ismertem fel, hogy ő az)), mert -bár a képregényeket rajzolgató, magának való, de egyébként tök izgalmas figura kissé klisés, de- sikerült elég egyedivé tenni a hülye ruhákkal és frizurákkal.
A karakter-nemfejlődésre amúgy remek példa még Ruby is (aki látványosan sokat öregedett a négy forgatási év alatt, és kifejezetten nem vált előnyére): az első évadokban játszotta az idegesítően arrogáns sulis jégkirálynőt, aztán mikor Otis ellátogatott hozzájuk, megismerhettük a szinte végstádiumos, mozogni is csak fájdalomcsillapítóval bíró apját, akit nagyon szégyell, ezért játssza a hideg, érzelmek nélküli bunkót. Ebből aztán az Otisszal való üzekedései (amit egy évadon keresztül nézhettünk) kimozdították, és már majdnem normális lett, de a negyedik évadra nem csak az Otisszal való viszonya süllyedt vissza az első évad bunkózós stílusára, de az apja is hirtelen arcot cserélt és feléledt annyira, hogy már videozgatta is Otist. Aztán az utolsó részben Ruby még odaszúrt a csajoknak a szokásos bunkó stílusban, hogy a ruháját az anyja varrta - holott korábban éppen az volt a problémája egyik forrása az apja betegségén kívül, hogy az anyját elvesztette. (Laudon Andrea szinkronizálta egyébként Rubyt, ő feltűnően sokszor kapja az ilyen, buta és irritáló libák karakterének hangját, de határozottan egyre jobban oldja meg a feladatot, ahogy fejlődik a hangja.)

Azt viszont nem értettem, pedig ezt szánták a negyedik évad egyik legfőbb konfliktusforrásának: a motoros csávó hogyan lehetett Jean lányának apja? Azért már nem a XIX. században élünk, ha SEMMI egyebet nem is, számolni és védekezni azért csak tud egy szexuálterapeuta is, ráadásul éppen ő az, aki a felelős szexuális viselkedést tanítja az embereknek, szóval ha úgy alakult a motorossal, legalább az akció után intézkedhetett volna, ha már óvszert nem használtak. De oké, elfogadjuk: úgy sikerült. De HOGYAN hihette azt egy pillanatig is, hogy a gyermek apja a hosszú hónapokkal KÉSŐBB az ágyába érkező csőszerelő Jakob?! Ehhez neki DNS-vizsgálat kellett, hogy megállapítsa?

Szóval ez a negyedik évad
- egyáltalán nem volt vicces,
- túl izgalmas sem,
- ismeretterjesztést csak nyomokban tartalmazott,
- az új figurák érdektelenek és unalmasok, viszont túlzsúfolttá tették az vattacukorszerűvé rajzolt kulisszákat (de tényleg: mintha a Barbie rózsaszín díszleteibe költöztek volna középiskola helyett),
- a fő konfliktusnak szánt, elromló lift miatti forradalom súlytalan és hiteltelen volt (a végén újra jött a "megjavítottuk" szöveg, de nem látom be, hogy ez mennyiben másabb a korábbi százötven pont ugyanilyen megjavításhoz képest, amikor két nap múlva megint elromlott a lift - a gyerkőcök mégis a forradalmuk győzelmeként értékelték),
- Jean szexuálterapeutai szenvelgései inkább érdektelenek lettek, semmint okos dialógusok
.