hasonló érzések futottak át rajtam is! igazán megindító film! nagyon jó a rendezés, egyedül csak a végével nem vagyok kibékülve, de szerintem ezzel mindenki ígyvan!

De nemcsak a szüleinek nem szólt, írt, telefonált, hanem a húgának sem. Teljesen egyedül akarta megoldani a nehézségeit, így biztosan nem fordult vissza. Fizikailag Alaszka elõtt is sokszor pokoli lehetett, de mint a mesében és szerencsére a valóságban is, mindig talált a szegénylegény egy-egy barátot. Nekem nagyon tetszett, hogy életszakasz címeket adtak a fejezeteknek. Vándorként is meg-születik az ember és fel is nõ. Engem nagyon idegesített a hazatérési próbálkozása utáni, befejezõ szakasz. Szerintem nem gondolta át elõre az alaszkai életét, itt nemcsak a 10 font rizsre és mellé 400 töltényre gondolok. A dél-dakotai vadász másként készíti ki a húst, mint az alaszkai. Miért nem olvasott errõl és a növényekrõl, éghajlatról legalább annyit, mint Jack Londontól? Persze könnyû okosnak lenni és a szabadságról szól a film, a megtisztulásról. Chris sok értékesnek mondott tulajdonságból feladta a leckét nekünk. A történet megosztó is. Az idealisták és racionálisok vitatkozhatnak, de azt hiszem, mindenképp becsülendõ, hogy Chris kiválasztotta és végigvitte a saját útját.

Szerintem nagyon nagy ez a film én szinte egymás után 3* megnéztem látszik h Sean Penn a rendezõ. Elgondolkodtató ez a film legszívesebben a film után én is elmentem volna!

Viszont igazából a "végeredmény" ugyanaz. Tehát akkor számít a mód?

ja és az imént erre válaszoltam.:)

szerintem az, hogy "nem érdekelte a civilizáció és/vagy az emberek" és a "gyermekkori és serdülõkori traumák" elég szorosan összefüggenek. az, hogy milyenné válsz felnõtt korodra, hogy mi fontos számodra és mi nem, hogy milyen lesz az értékrended nagyon nagyban összefügg azzal, hogy hogy nõttél fel, mit láttál a szüleidtõl, merrefelé 'görbített el' a környezeted. szóval szerintem amit írsz, az ebben a formában így nem teljesen igaz. másrészt az, hogy õ, ahogy te mondod 'elmenekült' (én ezt nem nevezném menekülésnek) is lehet megoldás egy helyzetre. megszokod és belenyugszol, próbálsz rajta változtatni vagy kilépsz belõle. ez a három lehetõség van és õ a harmadikat választotta.
szerintem nem nagyon sikerült megértened a film lényegét. de ez nem baj amúgy :)

Nekem nem tetszik ez a film, számomra vontatott és lassú, a mondanivalója sem fog meg. Lehet, hogy az emberek jelentõs részének úgy tûnik, hogy a fõszereplõ a civilizációtól mentesen él, de szerintem nem. Eleve a modern kori technológiák által elõállított ruhákban, bakancsban járt, mûanyagból készült palackokat használt víztárolásra, autókkal,tehervonatokkal utazott, valamint ott volt még a vadászpuska is és még folytathatnám a listát. Ez mellett számomra az is zavaró amiért csinálta az egészet. Nem azért, mert egyszerûen nem érdekelte a civilizáció és/vagy az emberek, hanem gyermekkori és serdülõkori traumák miatt. Ilyen esetekben szerintem a menekülés helyett egy jó pszichológus és/vagy játszmacsoport kiváló megoldás lett volna, mivel amit csinált az nem problémamegoldás volt. Persze utólag könnyû bölcselkedni, nem voltam a helyében. És még mindig jobb alternatívát választott (szerintem), mint például az alkohol és/vagy a drogok használata.

Nekem tetszett a film, filmként is, és a mondanivalója is megfogott. Megmutatja, hogy lehet élni pénz, és társadalom nélkül is. Jó gondolat, bár nem egy életbiztosítás. Szerintem boldog, de mindenképpen nyugodt érzés lehetett neki megérkezni a bûvész buszba, megérkezett oda ahová tartott, véget ért az útja. Borzasztóan kíváncsi vagyok arra mi lett volna belõle, ha vissza tud térni a civilizációba.

Én olvastam errõl a srácról is sokat, és több író is felvetette, hogy azért hagyta ott szó nélkül a szüleit, mert elege volt az állandó vitákból, veszekedésekbõl és abból, hogy az apja megcsalja az anyját. Eleinte nem akart messzire menni...aztán ez lett belõle.

hogy lehet, hogy ehhez a filmhez még eddig nem szóltam hozzá?
bár nem most frissiben láttam, már hónapokkal ezelõtt. nekem nagyon bejött a film, talán azért mert kissé én is ilyen antiszociális vagyok mint a fõhõs. azt hiszem értem a lényegét, hogy miért indult el, és hogy valami mást keres mint a hétköznapi élet. ehhez kell valamiféle "viráglelkûség" - ahogy már elõttem megfogalmazták - vagy valamilyen mélyebb tartalom keresése. különbözõek vagyunk mi emberek, ez nyilván nem mindenkinek férkõzik a gondolataiba...
én személy szerint, talán ha abban a korban és családi helyzetben élet, elképzelhetõ, hogy szintén nekiindultam volna. de mára az efféle "hippi" szemlélet kihalóban van, és én is csak öregebb leszek. szóval nekem már csak az ilyen filmek jelentik az útnak indulást...

Jövõre lesz festés, hajam meg maradt elég :D És egyébként egyetértek...az átérzõs dologgal kapcsolatban, sokadszorra: én nem vagyok elég viráglelkû ehhez.
A szülõkkel kapcsolatban pedig, én továbbra sem egészen arról beszéltem, hogy látni akarta a szüleit szenvedni. Azért ment el, mert el akart, mert önzõ dög volt, levelet viszont szerintem azért nem hagyott, mert tudta (nem kellett látnia), hogy a szüleinek úgy rosszabb és követte a "ha az én tehenem megdöglik,..." életfelfogást. Ha nem lett volna benne a dögöljön meg a szülõk tehene is, akkor minimum a Jannel(?) való esti beszélgetés után küldött volna egy lapot haza, hogy Hé, jól vagyok, bocs, hogy leléptem, majd megyek, csak elõbb megtalálom magam. Én küldtem volna.
Valóban boldoggá tették azok a dolgok, amiket átélt, de nem kapta meg tõlük azt a boldogságot, amiért elment, amire számított, ezért hajotta Alaszkát - szerintem. Addig ment és ment, hogy megtalálja, mert rájött, hogy ugyan élvezi, amit csinál, mégsem boldog tõle, legalábbis nem az a boldogság boldogság, amit keresett. Aztán rájött, hogy az a társaság. És akkor vissza akart menni. De ott ragadt, mert ostoba volt. És aztán vége lett. És tudod, engem az zavart igazán, hogy néztem a boldogságkeresését több mint két óráig és aztán meghalt. És megintcsak magamból adódóan nem tudom felfogni, ezt a boldogan halt meg, mert megtudta mi lett VOLNA a boldogság dolgot. Számomra az egész olyan volt, mint mikor a gazdag amerikai gyerekek elmennek otthonról Vegasba egy évre, költik a szülõ pénzét, csak magukkal törõdnek, majd egyszer csak benõ a fejük lágya, rájönnek, hogy mittudomén családot akarnak majd hazafelé lezuhan velük a gép és csókolom.
Õ a tiszta érzelmeket szerette? SZART az útja során megismert emberek tiszta érzelmeibe, neki pedig nemigen volt semmilyenje...önzõ dög volt.
Nekem meg nemhogy virágok, még egyszikûek sincsenek a lelkemben, de ez van...:))

Nem az tette boldoggá, hogy tök egyedül rájött, hanem azok a dolgok, amiket az utazása alatt átélt, látott, tapasztalt.:)
Igen, nem bosszút írtál, hanem hogy "büntessük meg anyuékat." Nem tudom, nem vagyok az ilyesmiben jártas, de én úgy képzelem a valakit megbüntetést, hogy pont az a lényege, hogy látom, ahogy szenved az a valaki, de legalábbis tudomást szerzek róla, mert ez gondolom némi elégtétellel tölt el. Nem hiszem, hogy neki ilyen alantas, buta érzelmei lettek volna.:) Valójában pont ezek elõl menekült, a hamis, álságos, felszínes dolgok elõl, a tiszta érzelmeket kereste, a tiszta indítékokat.
Zac Efron-tól amúgy én is csak szimplán hányok, de ez a srác szerintem meglepõen jól játszott, kicsit hasonlít is az igazi Christopher McCandless-re, nekem nem volt vele bajom.:)
Mellesleg ez a film szerintem tipikusan olyan, amit valaki vagy átérez vagy nem, te pont nem. Én nem is akarlak téged meggyõzni semmirõl, de azért kár a hajadért meg a vakolatért.

Ha bosszúból megy el, hogy aggódjanak érte, akkor szerintem az a logikus, ha semmit nem hagy hátra, mert akkor nem aggódnának érte, nem? Én mondjuk nem is azt mondtam, hogy bosszúból ment el. Önzésbõl és kamasz dühbõl ment el, de levelet szerintem határozottan azért nem hagyott, hogy megmutassa ki a nagy legény, hogy hadd aggódjanak a szülei. Én ezt sem illetném a bosszú szóval. Valóban nem szónokolt minden utcasarkon. Olyan néma vonulás féle volt, mint mondjuk a Milkben Milk temetésén, és pontosan az tette azzá, hogy nem hagyott hátra semmit, hogy bliccelt a vonaton és hogy elégette az iratait. Mert azért lássuk be, az iratait elégetni nem kellett ahhoz, hogy õ pusztán a boldogságáért elmásszon a vadonba. Nem akarta kioktatni a társadalmat nyíltan, sokkal inkább szart a társadalomra és röhögött a markába, hogy ezt tette - mint mikor a Kamaszban Dolgorukij koldulni akart 5000 rubellel a ruhájában.
Ami a boldogság dolgot illeti, ezt már próbálták nekem magyarázni, de -mint az elején le is szögeztem - nem vagyok elég viráglelkû ahhoz, hogy felfogjam hogyan tette õt boldoggá az, hogy tök egyedül rájött, hogy a boldogság az, ha nem vagy tök egyedül. Ez nyilván személyiségbeli stikli nálam, de képtelen vagyok felérni ésszel. Ha esetleg egy órával rövidebb a film, nem egy Zac Efron fejû szépfiú játsza a kölyköt és nem ilyen mérhetetlenül önzõ és érzéketlen a karakter, akkor jobban rá tudnék hangolódni erre az elméletre...

Ezt magyaráztam már az elõbb is: szerintem nem volt boldogtalan.:)
Van az a rész, amikor olvassa a Family Happiness-t, és a könyv elõször megfogalmazza azt, amit õ is megfogalmaz a végén, és amiért akkor útra is kel:

"...és mostanra megtaláltam azt, ami a boldogsághoz kell. Családi boldogság. Csendes, elszigetelt élet vidéken, azzal a lehetõséggel, hogy hasznos lehetek azoknak, akik rászorulnak, és akik nem szoktak hozzá, hogy jót tesznek velük. Dolgozhatok, amit hasznosnak találhatnak. A többi, a természet, a könyvek, a zene, a felebaráti szeretet. Ezt tekintem én boldogságnak. Ezen felül talán téged társnak, és gyermekeket. Mi másra vágyhat egy férfi szíve?"

Nem arra jött rá, hogy eddig boldogtalan élete volt, hanem inkább arra, hogy ezek után mi tehette volna boldoggá. Mi jelenthette volna számára az élet értelmét. És igen, beszívta. De végülis megtalálta a kérdéseire a választ.:)
Egyébként a szülõ-kérdést illetõen; igen, az igaz hogy önzõ volt, de én egyáltalán nem éreztem úgy, hogy õ ezt bosszúból csinálná. Szerintem egyáltalán nem érdekelte õt, hogy a szülei mit gondolnak, közömbös volt számára; ha nem így lett volna, akkor ír egy levelet, hogy háhá remélem sírtok utánam vagy ilyesmi, aztán röhög a markába. Azt sem hiszem, hogy a társadalom figyelmét fel akarta volna hívni bármire is, elvégre nem szónokolta fennhangon a nézeteit minden utcasarkon.:) Kizárólag saját maga miatt ment el.

Elõször is leszögezném, hogy én nem vagyok se elég természetbarát, se elég viráglelkû ehhez a filmhez. Talán ezért kapartam 2 méteres csíkokban a vakolatot a falamról és téptem marékra a hajam, miközben néztem. Persze nyilván hozzájárult ehhez két igen zavaró tényezõ is, mint hogy nem voltam felkészülve arra, hogy természetfilmet készülök nézni, valamint, hogy elõször úgy hallottam a filmrõl mint ideális alkotásról azok számára, akik szeretnék megtalálni magukat. Mintha a fõhõs megtalálta volna magát és nem egy elképesztõen önzõ, makacs, világra mérges és inkompetens kamasz sorsát végezte volna be. Elindult egy árva szó nélkül a szeretteihez otthonról, mondván büntessük meg anyuciékat, mert rosszul házasodtak, végigment az USÁ-n, kajakkal, gyalog, stoppal, vonattal önmagán kívül a világon senkire nem gondolva mindeközben hódolva irrealisztikus kényszerképzetének, miszerint az õ térben és idõben kificamodott duzzogása egy kellemetlen gyerekkor miatt felhívja a társadalom figyelmét arra, hogy valami - az õ gyerekkora - nem stimmel. Kereste az élet értelmét, miközben bemesélte magának, hogy tudja és éppen gyakorolja azt, csak mert túl makacs, büszke, hihetetlenül ÖNZÕ és lebutított karakter volt, hogy bevallja magának: ÍGY sem jó. Valóban talpraesett egy gyereket ismertünk meg, aki csodával határos módon kiszakadva a felsõ középosztály világából, vadászik, fõz, mos, nyúz és szerel. Továbbá "egy teáskanál érzelmi szintjén áll", valamit másokról is ezt feltételezi és gondolkodás nélkül - persze nem készakarva, hisz õ jó fiú - két lábbal ugrik át rajtuk. Mindenkinél okosabbnak és érettebbnek hiszi magát, ami rendjén lenne, mert kamasz, csakhogy a legtöbb kamasznál ostobább és éretlenebb is. Miért ostobább? Mert a nagy természet- és életimádatban elfelejti, hogy nem csak a társadalomnak van tûpárnája, amibe az ember beleléphet, hanem a természetnek is. Ott ragad a vadonban egyszál magában, mert szupercsövesi képességei, természetbarátságának és határtalan egoizmusénak hála azzal nem számol, hogy a folyók áradni is szoktak. Ezzel a kellemetlen ténnyel kell tovább dekkolnia - már saját maga akarata ellenére is- a szülõknek ásott veremben. Hiába rafting és mellkasdöngetés, a hidegvér hibádzik, mely ész hiányában bogyóméreg általi halálhoz vezet. Mindezt egyedül a természet lágy ölén, egy lakóbuszban, távol a társadalomtól, amelybõl elmenekült boldogságért- és nem talált meg, minthogy, mint boldog halálának órájában rájött, hogy boldogtalan volt, mert boldog csak akkor lehet az ember, ha van kivel megosztania (vagy - tíz perc erejéig - mikor rájött, hogy miért volt boldogtalan). Ugye, hogy nem kellett volna levágni azt a vadbocit???

*rájönni

Szerintem egyáltalán nem mond ellent a két gondolat egymásnak.
Buta, sarkított példával élve, ez olyan mint hogy imádod a túróspalacsintát, de mostanában kezdtél rájöttél hogy a lekváros is tök finom. De ettõl még nem sajnálod, hogy eddig csak a túróst szeretted, mert mindig tökjól belakmároztál belõle, nem hiányzott eddig a lekváros.:)
Boldog volt, azt csinálta amit akart, azt az utat járta és úgy, amit õ választott. Egészen addig, amíg rá nem ébredt arra, hogy szüksége van valami másra is mindene meg volt, amire abban a pillanatban vágyott. Amikor már másra is vágyott, akkor lépett, tovább akart indulni.
Önmagát keresni indult, tapasztalt, és ráébredt dolgokra, ez a jellemfejlõdés.:)

Meglepõdve látom, hogy sokaknak mennyit jelentett ez a film. Nekem egyáltalán nem tetszett.
Beleolvasva a néhány negatív kritikába, minhta az én véleményemet látnám viszont. Szerintem szörnyen idegesítõ a film. Hosszú és fõleg a második felére unalmassá válik. Számomra értelmetlen is.

*SPOILER*

A végére már-már nevetségessé vált az egész. Ez a gyerekes mentalitás, hogy húú én micsoda szabad ember vagyok, veszek egy növényhatározót és majd a hajamat tépve klasszikus irodalmat olvasgatok egy bokorban, bogyókat majszolva, ez egyenesen vicces. Igyekszem érteni, hogy mi ennek az alapja, csak ha belegondol az ember, hogy ehhez az élethez többek között egy McDonald's-ban hamburgert gáyrtva kereste meg a szükséges pénzt...
A fõszereplõ útja során születõ emberi kapcsolatai a film erõsségei közé tartoznak, de ilyen hosszúság mellett az is elég sutának hatott, hogy a bõrmûves bácsika 70 éve él valahogy, ismeri két hete a srácot, "na akkor most gyorsan örökbe akarlak fogadni mert megszerettelek". Teljesen hiteltelen volt.
Végsõ gondolatként, szerintem tökéletes ellentétben áll egymással a fõszereplõ két gondolata, miszerint: 1. "A boldogság csak akkor valódi, ha másokkal is megosztod:" 2. Amit halála elõtt rávés a táblára, hogy boldog életet élt. Elhiszem, hogy a szülei mellett ez nem valósult meg, de útja során egy rakás emberrel találkozott akikkel boldog lehetett volna. (a hippi pár, a fiatal lány, az idõs ember)
Ehelyett õ inkább Tolsztojon merengett a vadonban.

Szevasz Ing!
Nos, nem emlékszem rá, hogy kértem volna gondolatokat a filmbõl, de nem is ez a lényeg. Nem hiszem, hogy pont ez a film kellett ahhoz, hogy ezt két bölcs és örökérvényû gondolatot megismerjük, rágódjunk rajtuk. Igen, biztos EZZEL a filmmel is frankón be lehet ezt mutatni, csak, hogy mit ne mondjak az én figyelmemet ezekrõl a fantasztikus gondolatokról elterelte az a figyelmemet, hogy a pasas egyszerûen annyira idegesítõ és buta, igen buta volt, hogy csak mérgelõdni van energiája az embernek. Engem dühít, hogy így dobták fel ezeket a témákat. Emberiebben is meg lehetett volna oldani.