A film valakit megérint, valakit meg nem. Valaki ráérez, valaki nem. Senki sem hibáztatható, ezért vagyunk mások, ezért vagyunk emberek.. Amit nem értek, ha valaki egyáltalán nem kapizsgálja a film mondanivalóját, miért nem lép egyszerûen tovább rajta, és néz meg inkább egy hepiendes sablonvígjátékot, és keresi meg a saját "világát", hiszen ebben a filmben nem fogja megtalálni.. A választási lehetõség mindenkinek megadatik... Mint ahogy a filmben is a srácnak... Én maximálisan megértem õt, minden lépését, még azt is, hogy nem jelzett a családjának... A huga, megértette õt, és bár fájt neki, tudta, hogy õ ilyen, tudom, hogy nem haragudott rá.. A szülei pedig bele akarták kényszerteni a srácot egy olyan világba/életbe, amilyet õ nem akart magának. Milyen is ez a "normális" élet? Ez a normális, amit jelenleg élünk? És miért? Ki mondja, hogy mi a normális? Ki mondja, milyennek kell lenned, mit kell tenned, hogy kell élned? Van egy társadalmi sablon, ami kialakult, és akiben nincs meg az a "több" vagy az a "más", az ezt követi, aki meg érzi, ez nem neki való, próbál kitörni, és változtatni.. Mi a normális? Iskola-diploma-karrier-pénzhajtás-házasság-megcsalás-lakáshitel-kocsi-gyerekek-unokák-halál? Ez lenne? Miért is? De lehetünk bátrak, és a társadalom többségi véleményével szembefordulva kikerülhetjük ezt az utat, és megpróbálhatjuk megkeresni a sajátunkat. Mi is az, amit a srác igazából keresett? A lelki békéjét. Egy olyan világot, megnyugvást, amit ott, ahol lakott, nem érzett... Valamit keresett, csak nem tudta mi az, és azt sem, pontosan hol találja meg... Ez nem gyerekkori trauma származéka, semmire nem vezethetõ vissza, õ csak a saját lelki békéjét akarta megtalálni... Önzõ lett volna? Miért? Mert élte a saját életét? A szülõk felnevelték, de hogy ki hogyan él, azt ne õk döntsék el.. Mindenkinek egy élete van, hát éljen úgy, ahogy igazán szeretne (a lehetõségeihez képest). Ez nehéz és fájdalmas, de valamit valamiért... Hiszen sokszor nehezebb a saját utunkat járni, mint a mások által ránk erõltetettet...

Átérzem õt, mert hasonló cipõben járok. Világjárást tervezek (bár nem ilyen drasztikus módon, dolgozni sajnos kell), mert én is keresem azt a valamit, amit itt nem találok.. Mert én sem akarom követni a társadalom által ránk erõltetett mintát. Tudom, hamar megunnám, és felborulna minden magam körül... Mondják, nehogy azt hidd, máshol kolbászból van a kerítés... Kérdik: miért megyek el? Pénzt gyûjtök? Nyelvet tanulok? Nem, és nem, és csak magamban mosolygok, hisz úgysem értik meg - a legtöbben. Egyik miatt sem. Csak világot akarok látni, szabadon kószálni, nem függni sem anyagi, sem szociális javaktól, és csak feküdni a szabad ég alatt, a világ másik felén, megnyugodva, stressz és a mintaélet egyéb ostoba és fájdalmas mellékhatása nélkül.. És igen, ha ezt elmondom, értetlen arcok merednek rám, és a hátam mögött azt mondják: "nem normális"... :) Hát legyen... vállalom...önmagam. (Aki jelenleg egy diplomával és nyelvvizsgákkal a zsebében éli a társadalmi élet megszokott rendjét...)

Nagy kincsre leltem ebben a filmben. Mindenkinek ajánlom aki nem csak a szemével néz filmeket.

"én egészen más felfogású vagyok, egyáltalán nem tudom megérteni a gondolkodását"

A tartalmi mondanivalója kb ennyi a hsz-ednek. Azért fogadd gratulációmat, mert ennyi sablon és közhely néhány sorba való bezsuppolása már igényel némi tehetséget.
Felejtsd el gyorsan ezt a filmet és éld tovább a fontos(nak hitt) életedet.

Aki szereti a mûvészfilemeket azoknak biztos tetszik, egyébként unalmas film hosszú átvezetõkkel.

Bizony hogy nem!Ez egy nagyon erõs film,komoly mondani valóval.Sokáig kerülgettem,mire rászántam magam hogy megnézzem,de utólag megbántam hogy ennyit vártam vele!Ne hagyja ki senki!

IMDb értékelés: 8.2 : azért annyira rossz nem lehet :)

Egy igaz történeten alapuló film hogy lehet borzalmas ? Talán Sean Penn a béna ? Vagy a nézõ ?
Letöltöm és megnézem.......

Borzalmas a film.
A fõszereplõ 1 a normális életbe élvezetet, boldogságot nem találó, a nehézségek elõl elmenekülõ, a családja felé tiszteletlen, sokszor törvényt sértõ, nem normális gondolkodású fiatal ember. Leginkább életképtelennek lehet nevezni.
Halála elõtt (24 évesen) jön rá hogy "akkor boldog az ember igazán ha van kivel megosztania a boldogságát" - nem szó szerint idéztem. Rájött hogy az ember társaságba nem pedig egyedül magányosan érzi jól magát és ebbe még bele is halt végül.
Nagy hiba volt tõle hogy elzárkózott teljesen a szüleitõl mert így ezzel esélyt sem adott a szüleinek. Pszichológushoz kellett volna járnia.
A butaságával nagyon sok embernek okozott sok fájdalmat.
Számomra azért ennyire ellenszenves a fõszereplõ mert én egészen más felfogású vagyok, egyáltalán nem tudom megérteni a gondolkodását és mert én szeretném az életbe vinni is valamire és nem a szüleim miatt hanem magam miatt. A fõszereplõ meg csupán a szülei miatt tanult, nem maga miatt.
Sajnálom, hogy 2 órát 1 ilyen szar filmre áldoztam az életembõl.
Nem is értem hogy sokon hogy tudták 9-10-re értékelni.

Nem szeretem olvasgatni az ilyen filmek topikjait, mivel az emberek 80%a úgysem fogja fel mirõl szólt a film, és akkor jönnek itt bugyuta dolgokkal. Ezt a filmet meg kell nézni, át kell érezni...és ennyi. Nincs itt tovább mirõl beszélni, pláne nem elítélni a csávót :D Ilyen szempontból mindenki menekül (egy egyszerûsített példa pl, hogy csávó szempontbjából az lett volna menekülés, ha "behódol" az elvárásoknak, és akkor bizony egy nagyon fontos dolgot árult volna el, méghozzá önmagát. Érdekes módon ez itt annyira elfogadott dolog, hogy valóban a legtöbben inkább élnek droid módjára (iskola-tanulás-iskola-egyetem-tanulás-egyetem-munka-karrier-munka-karrier..), minthogy azt mondják, hogy stop! Én nem vagyok te, se õ! ÉN én vagyok. Persze juj..akkor lenéznek mert nem leszek senki :) Na ki is menekül? (Erre egyébként még jó példa Forrest Gump szövege is: Mért egyszer más valaki lesz belõlem?)

Egyszer egyébként volt szerencsém a buszon mögöttem ülõ fiatal csaj szövegelését hallgatni az életrõl, párkapcsolatokról stb...és hát komolyan mondom:D Ennyi marhaságot mág nem hallottam ily' töményen. Minden megvolt benne ami a karrierhez kell (legalábbis nagyon így adta elõ magát), de ez annyira felületes, szánalmas és visszataszító és mû, hogy e hangok gazdája nálam mindenképpen deviánsnak számít. Igen õ! És nem a szóban forgó film fõszereplõje :) Aki bár meghalt, de egyszer mindannyian meghalunk. Az élet hossza és annak minõsége meg nem függ össze szorosan. 20 év alatt is lehet annyit élni, mint amennyit valaki nem él meg 80 év alatt.

Azt hiszem a Libri oldalán meg tudod rendelni.

A film nagyon tetszett, de a könyvet sajnos már sehonnan nem tudom beszerezni:(( ha valaki tud ebben segíteni, kérem írjon:)

Sztem egy igaz történetet nem lehet lepontozni, vagy bakikat keresni benne. Egyszerûen csak fel kell fedezni, hogy milyen csodálatos emberek élnek/éltek.

hmm szerintem az okés hogy szülei szerették de nem foglalkoztak vele csak formális dolgokkal suli, végzettség, karrier meg ilyenek.... közben nem ismerték ezt arra alapozom hogy ha ismerik akkor ajándéknak nem egy kocsit vettek volna neki ..... a másik meg nem is ordibált csak érvelt -.- csak példa hogy Christopherrel mennyire nem foglalkoztak vagy inkább csak sikertelenül próbálták ránevelni egy álértékekkel teli világba....
***SPOILER PÓTOLVA***szerencsére átlátott a szitán az egy dolog hogy meghalt de szerintem többet élt mint sok robot az egész életében Christopher: nem igényelek tárgyakat dolgokat.... válasz apától : már megint kezdi....

krvra igazad van. a szülei szerették, de õ nem, nem kér a szeretetbõl és önzõ módon elhagyja õket. venni akarnak neki egy kocsit és le ordibálja a fejüket? adtam volna neki két nagy pofont, hogy észhez térjen!!!!!

Aki ezt a filmet nem érti, azért még nem hülye. Nem érteni valamit nem hülyeség, és nem bûn. Sokszor a nemértõ ember egyszerûen leszólja, vagy elvicceli azt amit nem ért. Nem baj ez... Attól ez még egy fantasztikus történet, az egyik legszebb amit valaha láthattam, és csak annyit mondok, bár olyan erõs lennék mint Christopher Supertramp...

azt h elfogadni a csalódást az élettõl meglehet érteni de beletörõdni gyáva dolog.h megmondjam õszintén ez a srác tudta mi az élet értelme.és igazából az h elvárásokban élünk amivel felesleges idõt töltünk el ezt mind a nagyravágyó pénzéhes társadalom ragasztotta ránk.pedig az életnek nem célja kellene lenni hanem végtelen élvezhetõ útnak.a legtöbb ember viszont úgy éli le az életét h nem csodálja meg a körülötte lévõ szabadságot ami hatalmas hiba...nem a halál a szörnyû hanem az h a legtöbb ember nem tud élni

ámen!

Hát ez nagyon favágó vélemény. A film szerintem, mint mûvészeti alkotás elég jól közölte azt amit szeretett volna közölni. Ha erre nem éreztél rá az baj. Szavakkal kár lenne leírni mi volt a lényege miértje a történetnek, hiszen azért készült a film, hogy elmondja, éreztesse, átadja azt a filmmûvészet eszközeivel. Nálam ez nagyon átjött. A fiú nem meghalni ment a vadonba, és nem is menekült, inkább keresettt valamit, ami az õ életkorában természetes. Az, hogy ez az útkeresés olyan sajátos formában történt, na ez a fõ oka, hogy filmet csináltak belõle. És az "Út" talán lényegesebb volt, mint a "vadon".