Nagy filmfogyasztó vagyok,de ezt a filmet most sikerült megnéznem.
Sokkal-sokkal többet vártam,nem mondom azt,hogyha 2004-ben látom nem lenne más a véleményem,de a mai szemnek ez már nagyon kevés.
A színészek magukhoz képest jócskán alul alakítanak.Talán a rendezést tudom dícsérni és a film zenét.A többi iszonyú gyenge.
10/6 csak,hogy meg ne kövezzenek:)

Banalitások, nagyon úgy, ahogy azt a jól felszerelt amerikai elképzeli.
A jó tesó és a rossz tesó, a rossz rendõrbõl jó rendõr, és a jó rendõrbõl rossz rendõr, mindenkinek van egy jó arca és egy rossz arca, és az ölni és a megölelni között hártyavékony határvonal húzódik.
Volt pár nagyon jó pillanat, meg sok kevésbé jó.

Leginkább a düh megjelenése, a különbözõ etnikumok megkülönböztetése, a rasszizmus a film mozgatóelemei. Életszagú, komoly és nagyon aktuális problémaköröket emel ki. Minden epizódban létrejön a dramaturgiai hatás és mint film is rendben van, megvan a hangulat, ami szintén pozitív. Sajnos a valódi drámaiságot mégsem érte el, és igazából semmiféle konklúziót nem vonhatunk le a látottakból. 6/10.

Szeretem a sokszereplõs filmeket, úgy mint a multikulturális környezetben játszódó filmeket. Korábban láttam, de valahogy sokkal megrendítõbbként emlékeztem rá - most viszont elmaradt a nagy hatás. A kislány és a boltos jelenete nagyon megrázó, a többi viszont inkább csak érzelmes. Megannyi, elveszett ember története kapcsolódik valamilyen szinten egybe.

Kicsit nekem lezáratlan a film, nem volt meg a nagy Final. Emiatt kap "csak" 10/9-et

Ez egy jó kis tanmese...
Majd mindegyik szereplõ rendesen defektes ami még ki is van hegyezve, és azt egyértelmûen megmutatja, hogy sohasem éri meg szabadjára engedni a dühös indulatokat.

Ennek a filmnek minden apró mozzanata, nagyon jól el van találva. Az író rendezõ egy zseni. Megérdemli az elismerést.

A szokásostól eltérõen nem olyan rossz a port-os ajánló, megfogalmaz valami nagyon lényeges dolgot a fimbõl: „...ez az intolerancia háborúja, és ebben a háborús zónában senki sincs biztonságban, és senki sem immunis a dühvel szemben...”...
Igen, a rasszizmus métely – bekúszik az életünkbe, a lelkünkbe, az értékrendünkbe, akár akarjuk, akár nem... mindenki áldozat, még az is, aki nem... De nem csak azért hoznak ezek az emberek rossz döntéseket, mert történetesen rasszisták, vagy a rasszizmus áldozatai; bizony sorakoznak náluk a cifrábbnál cifrább defektek... És ami a legjobban tetszik a filmben: végre nem általános problémaként, felülrõl bírálja a rasszizmust, nem ex katedra osztja le a szerepeket, nem moralizál feleslegesen és unalmasan, hanem közelebb lép a témához és az érintettekhez, összetettebb karakterekben engedi jelen lenni a maga ködös képlékenységével...
(Nagyon zárójel: Alább írja valaki: „...az elõítéletek nem véletlenül alakultak ki. Sok-sok tapasztalaton, eseményen alapulnak, míg végül az ember magába szopta az anyatejjel.” – épp ez az... Ha így állunk hozzá, akkor bizony az nem konkrét, nem saját élményen alapul, így túlságosan általános, kõbe vésett, nem alakítható, irreális... De az anyatejjel anyánk odaadó gondoskodását és szeretetét kéne, hogy kapjuk, nem többet, nem kevesebbet...)
Legyünk õszinték: ahhoz, hogy igazán azonosulni vagy együttérezni tudjunk az érintettekkel, nem kell feltétlenül Amerikába és ebbe az izgi multikulti világba álmodni magunkat... Jó ez a film, nagyon sokrétû (!), nagyon emberi, nagyon igazi, nagyon tömény...

A kedvenc filmem.

Érzékletesen mutatja be, hogy mindenki bizalmatlan, elõítéletes a többi népcsoporttal szemben, és, hogy a bajban mégis egymásra vagyunk utalva, különben nem éljük túl.

Az M1-en mennek a legjobb filmek mostanában. Elõtte a Király beszéde is fantasztikus volt. A kereskedekmik pedig csak ontják a szennyet.

Azért a mindenki masszívan utálja a másikat, barokkos túlzás (éltem kint néhány évet), de tény, hogy cseppet sem olyan rózsaszín, mint ahogy néhány filmben állítják. De vannak jó alkotások, amik, ha talán kicsit sarkítva is, de megmutatják, hogy vannak egymással a fehérek és a feketék, Spike Lee Dzsungelláza jut hirtelen eszembe, vagy Samuel L. Jacksonnal a Kínzó közelség. Az Ütközések az egyik nagy kedvencem, már megnéztem néhányszor, a balesetes jelenetet meg még külön akárhányszor.

Az Oscar-díjas filmek közül azon kevesek egyike, amikre NEM mondtam azt: "Na, elvett iksz percet az életembõl..." Igen: a filmben mindenki rasszista. Mindenki a saját tapasztalatai alapján lett azzá. A film (számomra) azt támasztja alá, mekkora ordas hazugság az, hogy "Amerika a népek olvasztókonyhája". Keveredni keverednek, ha nagyon muszáj, de mindenki masszívan utálja a másikat, ha az egy kicsit is más.

Zseniális alkotás ,engem magával ragadott! 10/10

Ezt én is így gondolom!

Igen, de engem az zavart fõleg a filmben, hogy hatásvadász volt, direkt elérte, h szarul érezzük magunkat, amiért elõítéletesek vagyunk, pedig az elõítéletek nem véletlenül alakultak ki.
Sok-sok tapasztalaton, eseményen alapulnak, míg végül az ember magába szopta az anyatejjel.

Rendkívül összetett, kiemelkedõ film. Mély nyomot hagyott bennem a reális történetábrázolás miatt, tényleg nem mindennapi témát feszeget. Mély érzéseket váltott ki belõlem és elgondolkodtatott. Ha jól belegondolunk és szánunk rá pár percet, hogy végigzongorázzuk magunkban a látottakat, rájövünk, hogy milyen kicsi világban élünk és olyanok vannak hatással az életünkre, akiket észre sem veszünk (és fordítva). Érdekes szimbiózishálózat ez. Az elõítéletekrõl nem is beszélve, sajnos olyan világban élünk ahol mindenki egy kicsit rasszista és mindenki a maga módján rengeteg elõítéletet táplál magában másokkal szemben olykor alaptalanul, olykor jogosan és ezt remekül érzékeltetik a lassan, de biztosan összefonódó szálak és életek. Érdemes agyalni egy kicsit rajta. Mindenkinek ajánlom, több ilyen filmre lenne szükség. Zseniális.

Rossz, unalmas, közhelyes film, kár idõt pazarolni rá.

:D,ezek mind létezõ fogalmak.

Igazad van, bár én azt mondom, hogy hivatalosan is léteznek olyan dolgok Amerikában, melyeket más országoknál elitél, maguknál viszont "senkinek semmi köze hozzá". Mint már említettem a feketék elkülönítése a hatvanas években is hivatalos volt több államban, és már akkor is a szabadság és az egyenlõség lovagjai voltak kifelé. Kínzások, halálbüntetés, mind megosztják az embereket, akárcsak a fegyverviselés, vagy más dolgok is.
..De itt nem akarok politikába menni, az nagyon off-topic lenne, (bár mindkét film politikus film), csak a filmek jellegérõl, közös vonásairól írtam. (Mint említettem, szerintem ezt a végén összefutó sok szálat Altman "Rövidre vágva" c. filmje vitte tökélyre (Short Cuts), ahol tényleg rövid jelenetek vannak, és látszólag a világon semmi közük egymáshoz, csak a végén derül ki. Altman a nagy klasszikus kemény rendezõk egyike, mint Scorsese vagy Polanski, talán Altman az, aki már a mûvészfilmhez legközelebb van (ha van ilyen, ezt megint ne feszegessük). Szerintem e két rendezõ is az "õ köpönyegébõl" nõtt ki, mint az írók Gogoléból, és Fliegauf is nyilván tanulmányozta Altmant.
...A rasszizmus jelenleg inkább a "tûrt", szemhunyásos korában van. Két és fél éves amerikai tapasztalatomból jócskán tudnék sorolni ilyeneket. Pittsburghben pontosan tudtuk fekete (egyetemista, Ph.D. hallgató) haverommal, melyik bárba nem tanácsos neki bemenni egy sörre. Persze, nincs kiírva, hogy "tilos a színesbõrûeknek", de õ tudta pontosan. Az viszont mindenütt ki volt írva (és Pittsburgh hagyján, de délebbre tényleg mindenütt), hogy "a menedzsment fenntartja a jogát ahhoz, hogy megtagadja bárkitõl a kiszolgálást minden indoklás nélkül". Ha még egy konföderációs zászló is ki volt téve, akkor bizony oda nem volt tanácsos négernek bemennie. Ilyet lehet csinálni, mert a pub magántulajdon,és azt szolgál ki akit akar, legfeljebb azt fogja mondani ha be mernék perelni, hogy "mert koszos volt," stb. A KKK is létezik, de amíg konkrét erõszakos bûncselekményt nem bizonyítanak rájuk, nem lehet mit csinálni, merthogy szólás- és gyülekezési szabadság.
....Mondom, önmagában nem is ez a gond, hogy létezik, nálunk is van diszkrimináció, mindenütt. Ha valaki állásra pályázik, és mondjuk idõsebb, mint negyvenöt, vagy terhes nõ, stb., és nem kapja meg, persze, perelhet, meg minden, a cég annyi indokot hoz fel amennyit akar, nyilván nem azt, hogy öreg, vagy terhes.
....A gond a kétarcúság, hogy kifelé nagyon mást mutat Amerika, mint amilyen belül, és hogy most (a Szu. összeomlása után) nyíltan fenntartja magának a jogot, hogy a világ csendõre legyen, és biztosítsa a "szabadságot és a demokráciát" (persze, csak ha cserében az õ emberei kormányoznak a rendteremtés után). Ilyen értelemben nem sokban különbözik a Szovjetuniótól.
....Amerika válasza ezekre az, hogy ha õ nem avatkozna be, akkor sokkal több országnak lenne atomfegyvere, és nagy baj lenne.
..Aha. Érdekes, hogy a szabadság mindig az olajban/nyersanyagban gazdag országokban, vagy a stratégiailag fontos ázsiai földrajzi pontokon érdekes (Vietnam, Korea). Valahogy Magyarország szabadsága nem volt érdekes 1956-ban a kifejezett kérés ellenére sem. És a Közel-kelet békéjét az iraki (mint kiderült, nem létezõ) vegyi és atomfegyverek veszélyeztették annyira, hogy le kelljen rohanni. Mondjuk Izrael, vagy Pakisztán atomfegyverei nem veszélyeztetnek senkit, ugye?
....És természetesen a sajtó mindig "független", amely mindig mindent megold.
A húsvéti nyuszi meg rózsaszínû, ja.

Szerintem Amerika soha nem állította magáról azt hogy nincsenek olyan polgárai akikben van rasszizmus.Ez a film is bemutatja hogy nagyon is vannak.De pont ez afilm is mutatja, hogy ez ellen küzdenek,és próbálják ezt egyértelmûvé tenni és nevelni a népet.Azaz világos fogalmaik és értékítéletük van a dologról,és ezt bizony szóvá teszik nagyon helyesen akkor is, ha ezt más országban tapasztalják.Különösen akkor ha ennek az országnak pl a politikusai ,vezetõi nemhogy fellépnének ez ellen,hanem sunyi módon kihasználják hatalmuk érdekében.(Pl hülye náciknak adnak állami kitüntetést stb stb)
Mint Jézus mondá nincs tökéletes ember de aki látja saját hibáit, és ezen õszintén változtatni akar ezeket megbánván ,annak nyitva a mennyek országa.
A halálbüntetés az egy külön téma,nem igazán erkölcsi kérdés ,megoszlanak a vélemények még abban is hogy nem humánusabb e mint az életfogytig tartó börtön,
A film egyébként felejthetetlen nagyszerû alkotás ,és érdekes módon az jutott eszembe,hogy Fliegauf elsõ filmje a Rengeteg ,amelyik szintén többszálon futó eseményekre épül vajon nem errõl lett é koppintva.Persze jóval gyengébb eresztés hatásában ,szerkezetében és kivitelezésében is mint ez.

Érdekes volt két nagyon jó film, tegnap a "Kiadatás", ma ez az "Ütközések": mindkettõ nagyon jó. És nagyon sok a hasonlóság. Eltekintve a stílustól (még utána is néztem, nem közös-e a készítõik valamelyike) a kezdeti és a végjelenetek (majdnem) azonossága, és köztük a több szál, melyek majd egybefonódnak (ezt már többen is használták, de azért leginkább mindig Robert Altman klasszikusa, a Rövidre vágva ugrik be, ma különösen), több közös dolog is van.
..Az elsõ, amely talán a legfeltûnõbb is, hogy nagyon kényes kérdéseket feszegetnek. A tegnapiban a kínzás vs. terrorizmus, meddig lehet elmenni, stb. Ebben a filmben a faji ellentétek, ezek kezelése, a bûnözés. Több szálon végigkiséri saját kérdését mindkettõ, és visszatorkollik mind a kezdeti jelenetbe.
..De számomra van egy második réteg is ezek alatt, mégpedig az USA képmutató, kettõs mércés politikája. A Kiadatásban ugyebár elhangzik (ami így is van), hogy amerikai földön senkit nem kínoznak. Sõt (bár ez nem hangzik el, de) amerikaiak sem kínoznak hivatalosan. Ezért viszik külföldi börtönökbe, ahol a helyi rendõrség, titkosszolgálat, stb. emberei végzik a kínzást, az amerikai a "megfigyelõ". Amikor kipattant a Guantanamo-i ügy, kiderült, hogy több száz ilyen "börtön" van az USA területén kívül, és jónéhányat felszámoltak (Wikileaks), többek közt Romániában és Bulgáriában is. (Magyarországot nem találtam a listán).
..A mai filmben a "P.C.", a korrektség, az egyenlõ bánásmód, stb. mögötti továbbra is létezõ faji ellentétek vannak. Hiába itt minden P.C., hiába nem szabad a négert nem csak négernek, de már feketének vagy színesnek sem szólítani hivatalosan, történik ami történik.
..A kettõs mérce ott van, hogy az USA kifelé mindig a "szabadság, emberi jogok, egyenlõség, stb." bajnoka, és ennek alapján még fenn is tartja magának a jogot, hogy "odacsapjon ahova köll". Ami viszont Amerikában történik az "belügy", mihez is senkinek semmi köze. A szabadság lovagjainak országában még a hatvanas években is tilos volt sok államban a szineseknek a fehérek éttermeit, vagy akár vécéit használni. Nem adnak ki elitéltet olyan országnak ahol érvényben van a halálbüntetés. Náluk szabad tucatnyi államban, de ez már szerintük "belügy". No, ez a képmutatás.
...Ennél a filmnél pedig az, hogy az USA "politikailag korrekt", és milyen jó "olvasztótégelye" a kultúráknak, holott..tessék.
...Ami még közös a két filmben, hogy - nem ad megoldást. Nem akar, mert nem is tud.
A Kiadatásban az ál-megoldás a legközhelyesebb filmes "megoldás", a sajtóhoz fordulnak. Merthogy a sajtó nyilván független, igazságos, és megoldás mindenre...Istenem, ha így lenne. Megy minden a maga útján. Egy adott gondot megoldanak, de a politika nem fog megváltozni. (legfeljebb baleset éri az újságírót).
...Itt sem próbál megoldást adni, és a vége megint egy kicsit szirupos lett, minden ellentét ellenére könnyesen összeölelkeznek a különbözõ bõrszínû emberek, a behozott szinesbõrû immigránsok tág szemekkel bámulják az amerikai csodát, Sandra Bullock (nyilván csak húzónév itt) megöleli a bejárónõjét, a fegyveres rabló szabadon engedi az immigránsokat holott pénzt kaphatna értük, stb., szóval minden nagyon jó, minden nagyon szép, Amerika mégis a nagy szép olvasztótégely, de vannak ütközések.
...Régebben nálunk "kritikai" mûvet úgy lehetett írni, ha a végén ott volt a "vörös farok", valami szocialista izé.
Itt meg ott van (mindkettõben) a nagy csillagsávos farok a végén (az amerikai sajtó szabad, független, segítõkész, és igaz, illetve a faji ellentétek felszínen vannak, végül mind valahogy elsimulnak...
....Persze ettõl függetlenül mindkettõ nagyszerû film, de dicsérgetni más is megtette már, gondoltam, mást is írok, mondom, nagyon jó filmek.
...Altman pedig köszöni szépen, hogy sokat tanultak tõle.

Kiváló film.