Találtam egy cikket, aminek az írója meglehetõsen mást olvasott ki a film szexualitás-ábrázolásából: http://www.pergokepek.hu/hu/issuearticle.aspx?GUID=1d2a888d-03de-48f7-aaf4-510589299b4f

Nem hiszem, hogy bárki pont ezért tartana korlátoltnak. Nyilván a lelki intimitás hiányzott számodra az ábrázolt szexualitásból. Egyetértek Jean Pierre Jeunet-vel abban, hogy a bensõséges szexet nem lehet (vagy legalábbis rendkívül nehezen) képileg ábrázolni. Ezért õ az Amelie... filmben az intimitás ábrázolása helyére egy erkölcsi prédikációval felérõ csavart tett: két szereplõ leselkedik, aztán egymást szégyenítik meg a kukkolás miatt. Ezzel a rendezõ a nézõkhöz szól: aki ilyesmit akar nézni, az nem egyéb voyeur-nél. Az intimitás nem ábrázolható; illetve ha ábrázolják, rögvest épp az értelmét veszíti el, azt, hogy két ember egymásnak (és nem bárkinek) nyílik meg.
A filmek tehát, minél nyíltabban próbálják ábrázolni a szexualitást, annál személytelenebb viszonyokat kénytelenek vászonra vinni. Legmesszebb egy japán film ment ebben (nem láttam), amelyben élesben felvett közösülések sorakoznak, a történet pedig egy kéjgyilkosságról szól. Amit láttam, és a leginkább explicit jelenetnek mondható, az a Szörnyek keringõjében volt – bensõségesnek semmiképp sem nevezném...
A másik variáció a nyálas gagyi, ebbõl a legrémesebbet a Mátrixban volt szerencsém megtekinteni.
Bár néhány filmnek nyilván sikerült megvalósítania a lehetetlent, de úgy látszik, azokat mind elkerültem.
Viszont, hogy pont a fürdõszobai jelenetnél akadtál ki, mégiscsak furcsa egy kicsit. Mivel addig valódi, megvalósult erõszakról szólt a film (pl. az öngyilkosságról); ott viszont csak szóban hangzottak el perverz fantáziálások, de a történet folytatásából nyilvánvalóvá vált, hogy mindez csak hatásos szóvirág, pontosan ugyanannyira kell komolyan venni, minthogy "érted a csillagokat is lehoznám az égbõl"; és nagyjából ugyanolyan funkciója is van: egyszerûen csak a totális elkötelezettség szóbeli kifejezése, egy abszolút negatívba fordult széptevés, de akkor is azt a funkciót töltötte be, a szereplõk számára az összetartozás és elkötelezõdés kifejezése volt. Leginkább a Nézz vissza haraggal egyik részletére emlékeztet: "Mindnyájan szökni akarunk a gyötrelembõl, hogy éljünk. De legfõképp a szerelem elõl. Tudtam elõre, hogy egyszer majd felmerül valami nehézség, ami már sok lesz a te kényes, üvegházi érzéseidnek. Ne áltasd magad téveszmékkel a szerelem felõl. Nem lehet elintézni finom, úri módon, anélkül, hogy bepiszkítanád a kezed. Erõ és bátorság kell hozzá. S ha nem bírod elviselni annak a gondolatát, hogy bemaszatold a szép, tiszta lelkedet, akkor inkább hagyd a fenébe az egész életet, és eredj el szentnek. Mert akkor úgysem válnál be soha emberi halandónak. Vagy a túlvilágot választjuk, vagy ezt itt."
Harmadrészt: ez a film nem a szexuális és egyéb kiszolgáltatottságról szól. Az pl. az Ezer hold vagy a Legbelsõ félelem témája, nem ezé.
De hogy számodra a vajas manõver "nem volt sem öncélú, sem elviselhetetlenül borzasztó sem" – ezen inkább csak hümmögök...mivel az egyértelmû, megalázó és durva erõszak volt, inkább, mint pl. a Helyzetek és gyakorlatok Selma Blair-es epizódja. Ráadásul verbálisan is nagyon messzire ment: "esküdj meg, hogy megtagadsz minden értéket". Nos, ha ez számodra még tûrhetõ, úgy táblát sem kell a nyakadba akasztanod, miszerint "bevállalós vagyok".

Kicsit hosszú, de érdemes elolvasni:

... A szerelem, ha igazi, mindig halálos. Úgy értem, nem célja a boldogság, az idill, a kéz a kézben, az andalgás, holtomiglan-holtodiglan virágzó hársfák alatt, melyek mögött a tornácon lámpa szelíd fénye világít, s az otthon dereng, hûvös illataival... Ez az élet, de nem ez a szerelem. Komorabb láng ez, vészesebb. Egy napon eljön életedbe a vágy, hogy megismerjed ezt a pusztító szenvedélyt. Tudod, mikor az ember már nem akar egészségesebb, nyugodtabb, kielégültebb lenni egy szerelemtõl, hanem lenni akar, teljesen, a pusztulás árán is. Késõbb jön ez; sokan nem ismerik meg ezt az érzést, soha...S aztán van az, hogy az ember egy napon megérti, mit akar az élet a szerelemmel, miért adta ezt az érzést az embereknek?... Jót akart velük?...A természet nem jóságos. A boldogságot ígéri nekik ezzel az érzéssel? A természetnek nincsen szüksége ilyen emberi ábrándokra. A természet csak teremteni és pusztítani akar, mert ez a dolga. Kegyetlen, mert terve van és közömbös, mert terve emberen túli. A természet megajándékozta az embert a szenvedéllyel, de megköveteli, hogy ez a szenvedély feltétlen legyen.

Minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentõöv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben, melyek úgy kezdõdnek, mint egy kirándulás az élet majálisába, hátizsákkal és vidám énekléssel a napsugaras erdõben... Tudod, az a dagályos "ünnep van" érzés, mely a legtöbb kezdõdõ emberi kapcsolatot áthatja... Milyen gyanús ez! A szenvedély nem ünnepel. Ez a komor erõ, mely mindegyre alkotja és pusztítja a világot, nem vár választ azoktól, akiket megérint, nem kérdi, jó-e nekik, nem sokat törõdik a viszonylagos emberi érzésekkel. Az egészet adja és az egészet követeli: azt a föltétel nélküli szenvedélyességet, melynek legmélyebb árama maga az élet és halál. Nem lehet másképpen megismerni a szenvedélyt… s milyen kevesen jutnak el idáig! Az emberek csiklandják és cirógatják egymást az ágyban, nagyokat hazudnak és hamisan érzelegnek, önzõen elveszik a másiktól, ami jó nekik, s a maguk örömébõl egy kis hulladékot talán odalöknek a másiknak is... S nem tudják, hogy mindez nem a szenvedély.... Igen, az igazi szerelmesek is vásárra viszik a bõrüket, szó szerint és valóságosan... Mi más értelme van annak a végzetes és feltétlen odaadásnak, mely a végsõ szenvedély megérintettjeit egymást felé hajtja? Az élet kifejezi magát ezzel az erõvel, s rögtön közömbösen elfordul áldozataitól. Minden idõben és minden vallásban ezért tisztelték a szerelmeseket: mert máglyára lépnek, mikor egymás karjaiba borulnak. Az igaziak, tudod. A bátrak, a kevesek, a kiválasztottak. Minden igazi ölelés mögött a halál van, árnyaival, melyek nem kevésbé teljesek, mint az öröm fénycsóváinak villanása. Minden igazi csók mögött a megsemmisülés titkos vágya van, az a végsõ boldogságérzet, amely már nem alkuszik, amely tudja, hogy boldognak lenni mindig annyi is, mint teljesen megszûnni és átadni magad egy érzésnek. És ez az érzés céltalan...
Szeretni annyi, mint egészen megismerni az örömet, s aztán elpusztulni.


... sokféle erõ van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni... A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.... Nem szabad erõszakosan szeretni. ...Mindig bûn, ha nem érjük be azzal, amit a világ önként ad, amit egy ember magától nyújt, mindig bûn, ha mohó kezekkel hozzányúlunk egy másik ember titkához. A szeretet, az igazi, türelmes. A szeretet végtelen és tud várni.


Vannak emberek, akik valamilyen vad, õserdei erõvel tudják elszívni a maguk számára a környezõ világból mindazt, ami az életet jelenti, mint bizonyos indák a dzsungelben, melyek elszívják a nagy fák elõl több száz méternyi körzetben a talaj nedvességét, a föld savait és tápláléktartalmát. Ez a törvényük, ez a sajátságuk. Nem rosszak ezek, csak ilyenek...Azzal, aki rossz, lehet vitatkozni, talán meg lehet békíteni, talán fel lehet oldani lelkében azt, amitõl szenved, amit meg akar bosszulni másokon, az életen. Ezek a szerencsésebb emberek... De aztán vannak másfélék, ezek az indafélék, akik nem rosszindulatúak, csak éppen halálos, makacs szomjúsággal ölelik magukhoz a környezõ világot, s kiszívnak belõle minden életerõt. Barbár, elemi végzet az ilyen ember.


...ez az emberi arc, amelyben nincs harag, sem vágy, minden kiégett ebbõl az arcból, mindent tud és semmit sem akar, bosszút sem, megbocsátani sem, semmit, semmit... ilyennek kellene lenni. Ez a végsõ emberi tökéletesség, ez a szent közöny, ez a teljes magány és siketség, az örömmel és a fájdalommal szembe.


Mikor az ember sírni kezd, már csal. Akkor a folyamat már lezajlott. Nem hiszek a könnyeknek. A fájdalom könnytelen és szótlan.


Minden embernek joga van egyedül, templomi csendben készülni fel a búcsúra és a halálra. Még egyszer kiüríteni lelkét, olyan üressé és áhítatossá varázsolni az emberi lelket, mint az idõk kezdetén volt, a gyermekkorban. Én most jutottam el oda, hogy egyedül vagyok. De elébb hosszú utat kellett megjárnom. Sokáig reménykedtem, hogy van valamilyen másféle megoldás. Hát nincsen. A végén vagy kevéssel a vége elõtt, egyedül kell maradni.


...lelkünk békéjét nem adhatja más, csak mi magunk. Hogyan? Ha leküzdjük a vágyat és a hiúságot. Lehet ezt?... Majdnem lehetetlen. Talán késõbb, késõbb.


Tudod, egy napon megértettem, hogy senki nem segíthet. Az ember szeretetre vágyik..., de senki nem segít, soha. Mikor ezt megérti az ember, erõs lesz és magányos.


Eljön egy pillanat mindenki életében, amikor egyedül marad és nem tud más segíteni senki.


...mert a legfontosabban nem lehet senkinek megmondani. Mindenki egyedül tanulja meg.


http://merengo.hu/idezetek/?id=419

-----spoiler lehet------

A lány indítékiról még az jutott eszembe, hogy ha nem is saját maga számára volt meglepõ és kínos a férfi igazi valója, de nagyon is kínos lett volna minden ismerõse elõtt felvállalnia, hogy talált magának egy "pótapukát". Csak neki, személyesen jó volt és nagyon is megfelelt - egészen addig, amíg el lehetett titkolni a nyilvánosság elõtt; de a külvilág számára, a társadalom számára már vállalhatatlan volt és kínos.
Másrészt, lehetséges, hogy nem csak a külvilág, hanem önmaga felé is szégyenérzet volt benne a viszonnyal kapcsolatban. Úgy érezhette, hogy nem helyénvaló, amit tesz. Az elején még nagyon szégyellte magát, késõbb is rákérdezett, hogy ugye olyan, mint egy kurva. De a titkos elégedetlenségeit, megalázottság-érzését mégsem merte/nem akarta Paulra önteni, hanem Tomra hárította. Nyilvánvaló, hogy valójában Paul volt a címzettjük azoknak a dühkitöréseknek, melyekkel passzív-agresszív módon Tomot célozta meg.
Vagy pedig: pszichológiai megfigyelés, hogy a puszta szexuális vonzalomból kiinduló kapcsolat nem tartós, csupán ûrkitöltõ. Ez pedig akkor lett nyilvánvalóvá a lány elõtt, amikor döntési helyzet elé lett állítva.
Szerintem maximum ez az a "valóság" és "igazság", amit a végén Jeanne felismert.

Egy kicsit jogos a két pont, amiért ebben a filmben sokan pornót látnak. De! nem! a meztelenkedés vagy a szexualitás jelenléte miatt! van pornó-hangulata. Hanem azért, amit az idézet a pornó meghatározásaként írt: "Visszataszító ez a fajta lumpenerotika, az együtt magány elfuserált orgazmusának érthetetlen kipakolása." A film pedig egy olyan viszonyt mutat be, melynek lényege az "együttes magány", hasonlóan személytelenül technikás együttlétek, mint amit Jeanne mesélt magáról és az unokatestvérérõl. Persze a filmben a kezdeti személytelenség nagyon erõteljes személyességbe fordul, és szerintem végül sokkal erõsebb és maradandóbb hatású az intim, személyes megismerés bensõségességének, felszabadultságának ábrázolása, mint az "együttes magány elfuserált orgazmusának kipakolása". Viszont mégis nagyon sok nézõben ez az értelmezés csapódott le: az anonim szex vonzó és kielégítõ, felszabadító, tehát a film kezdeti állapota volt pozitív, azt kár volt meghaladni és személyes megismerést, elkötelezettséget kezdeményezni, mivel a személyességbõl csak baj lehet, kerülendõ. Ez a fajta értelmezés nagyon is elsõdleges, elõször ennyi látszik a filmbõl. Tehát hogy ez a film a swinger-szex mûvészi megfogalmazása és igazolása. Ráadásul Bertoluccci bevallottan az anonim szexfantáziái alapján készítette el a filmet. Nem tudom, kinek az érdeme, hogy végül nem maradt meg ezen a szinten, hanem sûrû és tömény alkotás lett, de mindenesetre tény.

Személyszerint nem tudom,hogy jön ehhez a filmhez a pornó,aki ebben pornót lát az elég érdekes.Vulgáris szöveg,és meztelenség fellelhetõ benne,bár az utóbbi is csak leginkább Maria Schneider részérõl.Szex jelenetek többsége ruhában történik,és egyértelmû hogy csak imitálva vannak.Persze ezen jelentek is fontos részét képzik a filmek,de ne keverjük össze teljesen más dolgokkal.Az is érdekes,ahogy visszaolvastam a hozzászólásokat, pl. mónika show és társait mindenki elfogadja,azt is hogy délutáni idõpontba vetítik,ez természtes dolog,ennél a filmnél meg kivannak akadva,megfelháborodva a szóhasználatok miatt,mert az még érthetõ ha valakinek nem tetszik,de ilyesmiken fenn akadni...inkább ez a szomorú...

Igen, ez így van, ezért nem mondok inkább véleményt a filmrõl, mert szerintem is több kellett hogy legyen benne mint sima pornó. De én elsõre (bevallom, fél szemmel nézve) nem értettem meg.

Inkább nem kezdem el sorolni, hányan nem érték el azt a célt, hogy megértessenek másokkal valamit. A mosóporreklámok biztosan elérik a céljukat. Minél primitívebb, eccerûbb a mondanivaló, annál biztosabban célba jut. És általában a bonyolult, összetett tanításokból, mûalkotásokból is csak a vulgarizált változat (vagy részletek) befogadhatóak.

Errõl az jutott az eszembe, hogy ha ennyi embernek az jött le errõl a filmrõl, hogy bozontos a csaj micsodája, meg hogy fú, mennyit izélnek benne, akkor a célt nem sikerült elérnie a rendezõnek. Persze, lehet hogy ez volt a cél. Ezt nem tudhatjuk.
Szép amiket umma írt, de biztos hogy Bertoluccinak is ez volt a terve? Vagy csak simán polgárt akart pukkasztani? Egy biztos, még egyszer meg kell néznem majd egyszer, mert momentán még mindig nem tudom hova tenni magamban a filmet.

---spoiler----

Hm...érdekes, amit írsz, de: már közben is megtud róla ezt-azt, Paul mesél a gyerekkoráról, amibõl sok mindenre lehet következtetni (mivel az õ gyerekkora radikálisan más volt, és a lánynak nagyon fontosak a gyerekkori élmények, így számára ez fontos információ; nyilván az anyagi helyzetre, mûveltségre is következtethet). Tudja, hogy valamiért mindketten ezt a lakást választották (Tom elviselhetetlennek tartja). Tudja, hogy durva, szexi és zárkózott (ezek a tulajdonságok sem változnának meg attól, hogy együtt élnek). Tehát az ízlésük, érdeklõdésük, szexuális igényeik is hasonlóak (szemben Tommal). "szétszakadt lelkiállapotú, zaklatott öregember"- nos, ezzel idáig is pontosan tisztában volt, sõt: idáig volt csak igazán szétszakadt és zaklatott. Ahhhoz képest a végén egészen összeszedetté válik. Amit a végén megtud, az az, hogy Paul szereti és az egész életét megosztaná vele, nem csupán az alkalmi szexet. (Amúgy róla sem derül ki több. Fogalmunk sincs, mivel tölti az idejét.)
"megijed a valóságtól" - inkább a kötõdéstõl ijed meg. Pl. szeretkezés közben azt javasolja, hogy egyáltalán ne érjenek egymáshoz. És jellemzõ, mit mesél az elsõ szexuális élményérõl.
Nem az idegenség és titokzatosság vonzza, szerintem, hiszen õ fecsegne, és szeretné, hogy Paul is meséljen magáról - inkább az elnyomó hatalom. És most az változik, hogy Paul ezúttal nem zsarnoki, elnyomó hatalomként lép fel; nem követel és nem egyértelmû, hanem kér és a döntést õrá bízza.
Szóval az egész sztori egy hatalmi játék: a férfi érvényesítette a hatalmát, a lány pedig automatikusan behódolt (Tomnak is). A tragédia akkor következett be, amikor a férfi lemondott a hatalmáról, amikor személyes, mellérendelõ viszonyt akart.
Jeanne végsõ, legutolsó kiakadása az volt, amikor Paul felvette az imádott (és nyilván zsarnoki) papa hatalmi jelvényét, "koronáját", gúnyosan és tiszteletlenül vigyorogva (közben rágózva); sõt alárendeltként viselkedve tisztelgésre emelte a kezét, ezzel nem csupán "megszentségtelenítette" a "koronát", de a lány tudatalattija számára ez volt a döntõ jelzés arra, hogy a férfi lemondott a hatalomról.

és tökéletesen igaz az, hogy bizonyos lelkiállapot kell a filmhez.
bevallom van olyan hangulatom is, amikor 2 perc után elkapcsolom az ilyen filmet. de amikor adták akkor leragadtam elõtte, és valahogy megérintett.
viszont ahogy akkor írtam is, a mai napig nem igazán tudom hova tenni. kicsit szeretem is, és utálom is... de hogy emlékezetes volt, ahhoz nem fér kétség! :D

huhh... hát valóban. értem amit írsz.
csakhogy õk pontosan azért szeretkeznek így, ilyen a másikat megalázó módon módon és durván, hogy a végén még erõsebb legyen a mondanivaló. ami szerintem az volt, hogy a kiscsajt csupán addig érdekelte a pasi amig kvázi semmit nem tudott róla. és olyannyira érdekelte, hogy ezért a misztikus és izgató idegenért BÁRMIBE! belement. elviselt tõle mindent, mikor felmerültek szóban már tényleg undorító dolgok is, azokra is igent mondnott!
párhuzamnak meg ott volt a hétköznapi fiú-figura is. a maga módján szórakoztató, de unalmas és kiszámítható figura. persze kinek kell egy ilyen, amikor ott van a bûnös és titokzatos idegen.
és a végén, mikor lekerül az álarc, mikor a férfi kitárulkozik neki lelkileg is, akkor rádöbben hogy csak egy szétszakadt lelkiállapotú, zaklatott öregemberrel áll szemben és megijed a valóságtól...
ezért kellettek a végletek, a megalázás. mert VAN olyan helyzet, amikor az ember annyira a hatása alá kerül valam(k)inek hogy mindenre hajlandó.
csak a szerencsésebbek/lenebbek (?) nem biztos hogy találkoznak hasonlóval az életben.

Igen, igazad van, jócskán a szexuális megalázásról szólt. De azokban a jelenetekben fel voltak öltözve. Akkor vetkõztek le, amikor a lelkük is megnyílt, amikor elfogadták, befogadták egymást. Ily módon a filmben a meztelenség a normál erotikához kapcsolódott.

Nekem nem a sexel volt problémám:),hanem azzal ,hogy a "mélyebb tartalom" nem tünt annyira ütõsnek,inkább szenvelgõ kissé túllihegett álproblémák ragozásának.Megengedem ,hogy akkor és olyan hangulatban nem szólított meg igazán.De nem hiszem hogy ez egy átlagnézõ számára könnyen befogadható átérezhetõ film lenne.Márpedig az igazi mûvészet az eljut többnyire mindenkihez ,aki nyitott rá.Attól még hogy egy filmnek sötét az atmoszférája és a szerplõk ifjú Wertherként bolyonganak benne,nem biztos hogy annyira mûvészi adolog.
És itt írom ummának ,hogy amit írt az igaz és érthetõ csak az a gond ,hogy vajon az eszköz illik e a képbe? Mert valóban van olyan meztelenség ,hogy az embernek semmi malacság nem jut az eszébe róla ,hanem csupán elõsegíti amondanivaló kifejtését.Ha viszont pl nem érzed indokoltnak ,hogy miért szeretkeznek ezek úgy ahogy ,és miért alakulhatott ki egy ilyen alárendeltségi viszony ,akkor van idõd hogy bozontozzál és megbotránkozz a dolgon.

Na hogy már én is írjak valamit ami nem csak 1 mondatos...
Szerintem ez a film nem igazán a normál, elfogadott és szép erotikát állítja fókuszba, hanem a szexuális megalázást, az alá és fölérendelt viszonyokat, a tabuk és a titokzatosság erejét, és sorolhatnám.
Nem vagyok egy túlfilozofálós típus, de aki simán csak a szexet és az erotikát látja a filmben, úgy hogy a mélyebb tartalmakon átsiklik, annak tényleg nem nyújt maradandó élményt. maximum olyan szempontból hogy: "furcsa" volt, no meg rettentõen "bozontos"... :P

A meztelenségrõl a mûvészetben már rengeteg okosságot írtak, ez egy nagyon rövid zanza, de remélem, érthetõ:
"Reagálni kell a nemiséget témává, céltáblává vevõ, a szeretetet, a szeretkezés misztikumát silányító, prostituáló médiumokra is. Reagálni és feldolgozni. A mûholdon nyomul a svábise dájcskamaty…a gyomorpróbáló kínálat megnehezíti az ízléses mûfajbéli filmek befogadását.
A meztelenség lázadás, kiútkeresés, feltárulkozás (civilizáció oldaláról), õszinteség (a védtelenség vállalása), visszatérés a paradicsomi léthez. Valójában a meztelenséggel a hatalom és gazdagság öltözékben formát öltõ hierarchia helyett a szépség hierarchiája lép.
A meztelenségnek más funkciója van a mûvészetben és az erotikában, a szexben és a pornóban. A görög és római antik világ feltáró meztelensége például a természetben élõ ember önigazolási kísérlete, a mesterkélt civilizációs létforma ellen.
A meztelenség lehet rituális magamutogatás végállása, ahol a vetkõzés az adagolt beavatásra épít, s ez a sztriptíz. A sztriptíz mint stílus önmagában érdekes, mert a leselkedés és a magamutogatás cinkosságára épül.
Hard verziója az arisztokratikus kiváltságból a 60-as évekre kiszabadult polgári szabadságmozgalmi termék, melléktermék, a pornó (az összefüggésébõl kiragadott nemi aktusra redukált kukucska, szórakoztatóipari stimulátor), amit azért fontos elhatárolni az erotikus kultúrától. "A belsõ történések hiányát a külsõ ingerkörnyezet látszólagos mozgalmassága feledteti" (Lányi András). Visszataszító ez a fajta lumpenerotika, az együtt magány elfuserált orgazmusának érthetetlen kipakolása. A szexkáderek szenvelgõ körömrágásait elhinni, az öntudatuk mögött tudatot feltételezni – hiábavaló. "A megfizetnek, tehát vagyok" filozófia létezése, a morális özönvíz képével azonos.
Az erotika (szó szerint érzékiség) olyan szeretetfajta, ahol a résztvevõk legteljesebben feltárulkoznak és elfogadják egymást."
Kgyuri kedvéért a link: http://www.netstudio.hu/arthur/media/eroszak.htm

Hát ez az!